Egy tipikus távmunka átverés: ezt ne!

356
távmunka


Akik olvassák akár az én, akár a témában nálam jártasabb emberek írásait, már tudják, milyen fajta módokon szokás a távmunkát mézesmadzagként használni. Úgy gondolom, hasznos egy ilyen példát „testközelből” is látni, hogy annál jobban elrettenjünk tőle.

A cég, amely távmunkát kínál

Szándékosan nem kis hazánk (nagyon is létező) távmunka-csalóit tűztem billentyűzetre, de mivel a net globalizál és homogenizál, az intő jelek gyakorlatilag ugyanazok, nyelvtől és nációtól függetlenül.

A Google AdSense egy remek találmány, az a dolga, hogy a keresési szokásainkkal, vagy egy adott oldal tartalmával harmonizáló témájú hirdetéseket tárjon elénk. Ha távmunka témájában keresünk, olyan oldalakon barangolunk, akkor lépten-nyomon távmunkáról szóló hirdetésekbe fogunk botlani. (Ez mellesleg akkor is előfordulhat, ha a Gmail-es leveleink tárgyában szerepel valamelyik kulcsszó. Hiába, nagytestvér mindig és mindenhol…) Fent, oldalt, lent, ki hol van éppen, csábítóan villannak a szemünkbe a “Work from home – Guaranteed Income” (Dolgozz otthonról – Garantált jövedelem)-féle feliratok. Háromszor is gondoljuk meg, és ha mégis kattintunk, tegyük ezt minden körülmények között abban a tudatban, hogy ez hirdetés. Azaz valaki valamit akar tőlünk, amiből elsősorban ő szeretne profitálni.

hirdetés
JBIMBI

Ez ugyanis nem mindig azonnal egyértelmű. Az adott esetben egy X angol nyelvű portál PR-cikkére jutunk, ahol interjú készült egy egyszerű kismamával, aki nem ért különösebben a számítógéphez, de ezzel az Y automatikus rendszerrel, amibe ingyen regisztrált (ezt jegyezzük meg, fontos lesz még!) hetente irtózatos összegű csekkeket kap, noha csak pár órát dolgozik (klasszik négyórás munkahét). Az összegek még nyugati szemmel is elég vonzónak tűnnek, és több is van belőlük. A cikket egyébként szintén próbát tett emberek kommentárjai kísérik, akik lelkesen beágyazzák még az első naaaaagy csekkről készült fotót is. De nyüzsögnek azok a hozzászólók is, akik vadul keresik, hol lehet regisztrálni. A link természetesen nincs elrejtve, ott kukucskál a cikk közepén, csak az nem látja, aki nem akarja. De nem is ez az igazán intő jel, hanem a kulcsszó: automata rendszer. Ugyanis nem tudjuk meg a cikkből, hogy pontosan mit csinál a kismama, azon kívül, hogy formokat (űrlapokat) tölt ki. Sejtelmünk sincs, hogy a munka konkrétan milyen tevékenységbe kapcsolódik, miből lesz a pénz. A hozzászólók sem avatnak be ezekbe az apró, elhanyagolható részletekbe. De azt tudjuk, hogy a dolog teljesen automatikus, és hihetetlenül egyszerű. Ahol nem találunk konkrétumokat, ott ne nagyon időzzünk tovább.

Annál is rosszabbul tesszük, ha továbblépünk, mert még mindig nem a regisztrációs űrlap fogad, sem egy munkaleírás, sem semmi közelebbi, hanem a rendszer további dicsérete és további példák, hogy ki mindenkinek milyen jó is ebben benne lenni. Én eddig két embertől hallottam / láttam ennyit emlegetni a „rendszer” szót. Az egyik a rendszergazda kollégám volt, a másik egy MLM-guru. Noha ebben az esetben egyértelműnek tűnik, hogy informatikai rendszerről van szó, a stílus mégis inkább az MLM-et idézi. Azonban ami a hangvételnél is szembetűnőbben gyanús: az oldal stuktúrája és külseje. Ez egy „wc-papír” weboldal, amin egy hosszú-hosszú értékesítési levél van, az ember görgeti-görgeti, és még mindig nincs vége, és újra és újra hogy milyen jó és ingyenes és milyen automatikus és milyen sok pénz lesz belőle, és regisztrálni, regisztrálni, regisztrálni. Az összegek ráadásul ki is vannak emelve pirossal. Konkrétum még mindig semmi.

Ez nyilvánvalóan a győzködés kategória. De miért is győzködnek ennyire arról, hogy nekünk ez milyen jó? Nem árt ezen elgondolkodni.

Ha már kellően fel vagyunk ajzva, és a fentiek ellenére kattintunk a regisztrációs linkre, akkor végre kapunk egy űrlapot, azt kitöltve pillanatokon belül egy aktivációs linket, és beléphetünk a hét lakattal védett szentélybe. Egy kicsit zavaró, hogy az előző reklámlevelet sehogy sem tudjuk bezárni, de hát ha az ember itt tart, ennyi kényelmetlenség még belefér. (Tényleg belefér? Ugye mind láttunk már „te vagy a 999.999-ik látogató, gyere az online kaszinóba most azonnal” típusú, bezárhatatlan rémségeket?) A szentélyben egyébként egy kvázi-szerkesztői felületet találunk, amely informál bennünket, hogy bizony saját weboldalt építhetünk ebben a rendszerben, amivel termékeket adunk el. Még jó, hogy csak most (a hirdetéstől számítva az ötödik lépésnél), hiszen nem jöttünk volna el idáig, ha már az elején tudjuk, hogy nem ilyen lovat akartunk. Mert biza az is kiderül itt, hogy az oldal teljesen automatikus kialakítása pénzbe kerül. Nem nagyon sokba, csak kb. 5.000 Ft-nak megfelelő dollárba. De cserébe ígéretet kapunk, hogy soha többé, de istenbizony soha többé nem kell fizetnünk. Ez már összetéveszthetetlenül  hazugság. Ha azt mondjuk, hát akkor erről ennyit, legokosabb, ha be is zárjuk a böngészőt, vagy újraindítjuk, ugyanis minden egyéb esetben legalább nyolcszor megkérdezi, hogy biztosan jól meggondoltuk-e, és tényleg nem akarjuk-e ezt a remek lehetőséget.

De van, aki még itt sem fordul vissza. Hiszen már elbócorogtunk négy különböző weboldalra, ráadásul regisztráltunk, aktiváltuk, beléptünk, és különben is az ember olyan állatfajta, amelyik szereti megvédeni a döntéseit még saját magával (és a logikával) szemben is. Tehát tegyük fel, hogy megyünk tovább. A fizetés jellemző módon a világon semmi zökkenővel nem jár, pillanatok alatt megy online. Utána új felület fogad: lehet kattintani a nekünk tetsző weboldal-formátumra. Létezik fogyókúrás szert áruló, fizetett kérdőíveket ajánló, receptes, tetoválástervező, szerencsejátékos, randigurus és hasonlók (még online magánnyomozót is birtokolhatunk). Előbb azonban le kell szerelnünk nagyjából harminckét felbukkanó hirdetést, amik mind azt kérdezik, biztosan nem akarjuk-e azonnal inkább a kiterjesztett verziót, ami sokkal, de sokkal jobb (és természetesen újabb költséggel jár).

Amikor kész van a honlap, meg lehet nézni, olyan, amilyen (egyébként nem is csúnya, de ez mindegy). A következő lépés az lenne, hogy szerezzünk látogatókat és vásárlókat. Ehhez lehet regisztráltatni az oldalt a keresőkben, AdWords szolgáltatásra feliratkozni (kulcsszóérzékeny hirdetéseket feladni a Google-n keresztül) és különféle marketing témájú e-könyveket letölteni. Mindegyik fizetős szolgáltatás. Itt már sejthetjük, hogy az oldal magától nem nagyon fog eladásokat termelni. Azaz két lehetőségünk van: vagy kifizetjük a járulékos szolgáltatásokat, és várjuk a sült galambot (ami talán jön, de inkább nem), vagy gőzerővel elkezdünk mi látogatókat, sőt vásárlókat toborozni. Na mármost: az egyik nem munka, hanem tejelés, a másik meg nem heti pár óra (aki csinált már hasonlót, az tudja: brutál kemény főállás egy oldalnak látogatottságot szerezni). Jelzem: anélkül, hogy előre egy árva nyekket szólt volna bárki a tevékenység lényegéről, viszont azzal a hazugsággal, hogy ingyenes az egész cécó.

No hát ilyen egy tipikus átverés:

  • nagy ígéretek
  • semmi konkrétum
  • „automata rendszer”
  • győzködés
  • hazugság
  • lehúzás.

Nekem ezek után csak egy tanácsom van. Az első gyanús jelnél sipirc.

Szólj hozzá Te is!

hirdetés
MEGOSZTOM EZT A CIKKET!
Előző cikkHajfesték kisokos – káros vagy nem káros?
Következő cikkMégis, hogyan értsünk szót… ?