Azt gondolom nagyon megosztó téma, hogy hol aludjon a baba.
Mikor terhes lettem, eldöntöttem, hogy én NEM leszek az az anyuka, aki maga mellé veszi éjszaka a kicsit….
Ez gyökeresen megváltozott, mikor már haza jöttünk a kórházból. Az első pár napban azt sem tudtam, hogy fiú vagyok-e vagy lány. Annyira kimerített az éjszakai etetés, hogy úgy döntöttem, kicsit megkönnyítem a saját dolgom azzal, ha közénk rakjuk éjszakára a kicsit.
Nos, eleinte attól féltem, nehogy ráfeküdjek vagy megnyomjam véletlenül. De ez annyira bevált, hogy nem is akartam változtatni rajta.
A család egy emberként hördült fel, hogy teljesen odaszokatom a gyereket, meg nem tudom majd leszoktatni erről…
Mondanom sem kell, mennyire rosszul éreztem magam emiatt. Gondolkozni kezdtem ezen és arra jutottam, ha nekünk ez így jó miért is változtassak rajta? Eleinte persze nem mertem elmondani másoknak, aztán már nem érdekelt és nem is foglalkoztam ezzel.
A gyerek 14 hónapos korában sajnos kórházba kerültünk. Mondanom sem kell, hogyan nézték rám a nővérek, hogy velem alszik a gyerek. De ez már nem érdekelt. Sajnos viszont az infúzió miatt kénytelen voltam a kiságyban hagyni a gyereket. Rettenetes volt az a pár nap. De a rosszban a jó, hogy így magától átszokott a kiságyra.
Először rosszul is esett, gondolván, hogy biztos nem szeret. De ezen is túl jutottam. Minden este 9 óra körül szólt, hogy menne aludni. Beraktam a kiságyba és egyedül, mint a nagyok aludt is. Annyira büszke voltam.
Aztán egyik napról a másikra, annyira megijedt valamitől, hogy hányásig sírt, így most megint velünk alszik.
Nem biztos, hogy teljesen ki tudjuk magunkat pihenni, mert ugye éjszaka mocorog, de azt sem látom jónak, hogy csak sír a kiságyban, mondván hogy majd elalszik. Nem. Nem az a célom, hogy rosszul érezze magát.
Az a célom, hogy mindig boldog legyen, minél tovább gyerek maradhasson. Ha így tud, mellettünk megnyugodni akkor így. Nekünk ez megfelel. Egyébként azt sem szeretném, ha nem bízna bennem.
Kiben bízzon, ha nem bennem?
Eljön majd úgy is annak az ideje, mikor majd csak a saját világa érdekli. Addig is minél több időt szeretnék vele tölteni.
A lényeg, hogy szerintem egyáltalán nem baj, hogy a szülőkkel alszik a gyerek. Nem sérül tőle senki. Ettől még ugyanúgy megvan mindenkinek a saját maga kis élete.
Én nem ítélkezem azok felett, akik nem így gondolják és csak a külön szoba vagy a kiságy jöhet náluk szóba. Ha nekik úgy megfelel…
Az furcsa még nekem, hogy anyukámék korosztálya annyira szeretne oktatni, hogy mit hogyan is kell csinálni. Csak az nem jut eszükbe, hogy talán azokból a hibákból is próbálunk tanulni és teljesen máshogy nevelni a gyereket és viszonyulni hozzá.
Egyébként gyerekként én is sokat aludtam anyámék között vagy anyu helyén, mikor ő éjszaka dolgozott… Csak ezt már elfelejtették.
Köszönöm a figyelmet!
