Útmutató a biztonságos együttalváshoz

Mi számít biztonságos fekhelynek, mivel kell tisztában lennünk, amikor eldöntjük, hol és hogyan aludjon a csecsemőnk? – James J. McKenna, PhD professzor, a Notre Dame-i Egyetemen működő Anya-Baba Alváslaboratórium igazgatójának tanácsai.

Mi számít biztonságos fekhelynek, függetlenül attól, hogy a csecsemővel együtt alszunk-e vagy külön?

A biztonságos alvás az anyaméhben kezdődik: az egészséges várandósság alatt kiemelten fontos, hogy a magzatot már ekkor se tegyük ki az anyai dohányzás ártalmainak.

A szoptatás jelentősen csökkenti a csecsemőhalál valószínűségét: mind a hirtelen csecsemőhalálét (SIDS, bölcsőhalál), mind a másodlagos betegségből és/vagy veleszületett rendellenességből származó halálét.

A születés utáni biztonságos alvás legelőször is ott kezdődik, hogy a kisbabának tájékozott, szoptató, elkötelezett édesanyja és tájékozott és elkötelezett édesapja van.

A csecsemő aludjon háton fekve, kemény és tiszta felületen, füstmentes környezetben, vékony takaró alatt és a fejét soha ne takarjuk be.

Az ágyban ne legyen plüssállat, se párnák a csecsemő körül és a kisbabát soha ne fektessük párná(k)ra.

Ne legyen a csecsemő alatt báránybőr vagy más bolyhos anyag, legfőképpen ne babzsákmatrac. A vízágyak is veszélyesek lehetnek.

A matrac szorosan illeszkedjen az ágykeretbe.

A kisbabát soha ne altassuk heverőn vagy kanapén (se szülővel együtt, se egyedül), mert fejjel előre becsúszhat a résekbe vagy a kanapé háttámlájának szorulhat.

Együttalvás: fontos tisztában lenni azzal, hogy a felnőtt ágyakat nem úgy tervezték, hogy csecsemők számára is biztonságosak legyenek!

A mesterségesen táplált babák az anya oldalán, de lehetőleg külön felületen aludjanak. (Külön felület lehet pl. a szülői ágyhoz tolt kiságy, levett vagy fennhagyott rácsokkal, egy szintbe hozott matracokkal – a ford.)

Ha a kisbabánkkal egy ágyban alvás mellett döntöttünk, ideális esetben szülőtársunkkal együtt, egyetértésben hoztuk meg ezt a döntést és egyikünk sem érzi magát kellemetlenül miatta. Egyet kell értenünk abban, hogy mindketten ugyanolyan mértékben vagyunk felelősek gyermekünkért és soha nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy egy csecsemő is velünk van az ágyban. Az én álláspontom az, hogy mindkét szülőnek saját magát kell elsődleges gondozónak tekintenie.

Az egy évnél fiatalabb csecsemők ne aludjanak egy ágyban kiskorú testvéreikkel, csakis olyasvalakivel, aki felelősséget tud vállalni egy kisbabáért.

Nyugtató, gyógyszer, drog vagy alkohol hatása alatt álló, vagy rendkívül nehezen ébreszthető személy ne aludjon egy felületen a kisbabával.

Ha az anya haja rendkívül hosszú, kösse össze, nehogy a kisbaba nyaka köré tekeredjen (sajnos ez valóban megtörtént eset!).

Rendkívüli mértékben elhízott személy ne aludjon a kisbabával egy felületen, inkább fektesse őt maga mellé (külön felületen), mert elképzelhető, hogy nem érzékeli a kisbaba közelségét, pontos elhelyezkedését.

Fontos megértenünk, hogy a fizikai és szociális körülmények, amelyek a szülők és kisbabájuk különféle formában létrejövő együttalvásakor fennállnak, meghatározhatják és meghatározzák ennek az alvásformának a kockázatait vagy előnyeit. Az számít, ami az ágyban történik.

Érdemes elgondolkodnunk azon is, mit tennénk, ha bekövetkezne a legvalószínűtlenebb eset és a kisbabánk bölcsőhalálban meghalna együttalvás közben. Vajon azt gondolnánk, hogy mi tehetünk róla, miattunk fulladt meg? Tudnunk kell, hogy csakúgy, ahogy a csecsemők meghalhatnak biztonságos rácsos kiságyban, úgy kockázatmentes együttalvós helyzetben is. Győződjünk meg róla, amennyire csak lehet, hogy ha a baba meghalna, sem mi magunk, sem házastársunk nem feltételezné azt, hogy az együttalvás hozzájárult a halálesethez, vagy hogy valamelyikünk ténylegesen (véletlenül) megfullasztotta a gyereket. Ezt érdemes végiggondolni.

Egy szülőpárnak sem szoktam javasolni egy bizonyos alvási elrendezést, mivel nem ismerem a pontos életkörülményeiket. (Pár dolgot azért mégis: hogy soha ne hagyjunk egy csecsemőt egyedül, elkötelezett felnőtt jelenléte nélkül aludni és hogy a külön felületen való együttalvás minden kisbaba számára biztonságos megoldást jelent.) Ehelyett azt javaslom, hogy vegyenek számba minden felmerülő lehetőséget és tájékozódjanak alaposan, így a tudásuk és a véleményük alapján megalapozott döntést hozhatnak arról, mi válhat be leginkább nekik maguknak és a családjuknak.

Szerző: James J. McKenna a biológiai antropológia PhD professzora, a Notre Dame-i Egyetemen működő Anya-Baba Alváslaboratórium igazgatója. Fordította: M. Krebsz Aletta

Forrás: Szoptatás Portál

Szólj hozzá Te is!

Legyél TE az ismeretosztó!
Kérünk, like-old és oszd meg ismerőseiddel a cikket, hogy lássák, te mennyire tájékozott vagy!

A babafalva.hu - Várandósságtól az első osztályig portál tizenkét éve segíti, támogatja a várandós, kisbabás és kisgyerekes édesanyákat és szülőket a szülés, a csecsemő gondozás, a gyermeknevelés, a családdá válás, az intézményekbe való beilleszkedés érintő sok-sok kérdésben, egészen az első osztályba lépésig.
Előző cikkHelytelenül anyakönyveznek Romániában magyar nemzetiségű újszülötteket
Következő cikkCsaládi pénzügyi élettervezés – ingyenes klubest

KÉRDEZZ A SZAKÉRTŐTŐL!

Ide írd a kérdésedet, hozzászólásodat!
Kérlek, add meg a neved!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..