A legfontosabb hely a világon az otthonunk – és a legfontosabb benne mi vagyunk! – ezzel lehetne kifejezni a Schwerteczky Adrienn által vezetett tanfolyamok jelmondatát. Ha Őrá bízzuk magunkat, egy szebb, harmonikusabb, otthonosabb lakókörnyezetben fogunk élni, és még a jó falatok is minket kényeztetnek.
Hogy hogyan? Adrienn-nek mindenre van ötlete, pénzbe nem kerülő megoldásokat sorol, színes, vidám pörgésével átváltoztatja életünket. De vajon honnan meríti sokszínűségét? Mi a titka? Hogyan lehet megoldani a megoldhatatlant?Adriennt megismerve jövünk rá: mindent meg tudunk csinálni, sziszifuszi munkával, lehet, de mégis mosolyogva, illatosan. Egy nem mindennapi emberrel készült nem mindennapi interjú következik, dőljön hátra kényelmesen…három-kettő-egy!!!!
– Mennyire fontos Neked a szép környezet, az igényes külső ? Mit gondolsz erről, mióta vetted észre magadon, hogy ezek a dolgok fontosak Neked? Arra gondolok, hogy kislánykorodban is ilyen voltál, vagy kamaszként kezdtél ezzel foglalkozni?
A szép környezet, az igényes külső számomra egy eleme a harmóniának. Szeretem, ha a külső rend és felszíni szépség elrendezi a dolgokat a mélyben is. Azt hiszem, ahhoz, hogy akár a külsőnkben, akár a környezetünkben nyugalmat és derűt teremtsünk, odabent is meg kell tennünk mindezt. Akkor tudjuk szépen berendezni a lakásunkat, ha tudjuk, hogy mit szeretnénk: hogyan élünk, milyenek vagyunk, milyen inspirációra, milyen megnyugtatásra van szükségünk, milyen színek, formák, anyagok illenek hozzánk. Akkor tudunk jól sminkelni, ha az arcunknak nem csak az ívét, formáit, színeit ismerjük, hanem a mögötte vibráló, élő, érző egyéniséget is. Így a külső harmónia csak akkor áll össze, ha belső harmóniával párosul.
Gyerekkorom óta elbűvölt a felszín, a ruhák, a sminkek, a szép tárgyak, rajzok, bútorok, anyagok. Hároméves koromban zokogtam, ha szerintem nem megfelelő harisnyát kaptam a rakott szoknyához. Azt hiszem, a ruháimra ezerszer jobban emlékszem, mint akár a babáimra. Bár nagylányként matekosabb, fiúsabb felét használtam az agyamnak – építészetet és közgazdaságtant tanultam – majd felnőttként közel tíz évig dolgoztam hiperracionális üzleti környezetben, azért a női dolgok sosem kerültek igazán háttérbe, és pláne feledésbe nem merültek.
– Mennyire pénzkérdés manapság, szerinted, hogy igényes legyen valakinek a külseje? Arra gondolok, hogy vajon a fodrász, kozmetikus, festék stb. kell inkább, vagy belső kisugárzás, amihez inkább gondolatokat, tetteket kell befektetni?
Sem az ízlés, sem az igényes megjelenés nem pénzkérdés, de azért néha jól jön hozzá… Nem is feltétlenül a heti fodrászlátogatásra, a drága kozmetikai kezelésekre vagy a sminkszerekre gondolok, de meglátszik rajtunk, mennyi időt és energiát tudunk szánni magunkra. A kényeztetés, vagy akár a pihenés is sokat számít, de ezt sem minden esetben tudjuk megadni magunknak.
– Most lehet, hogy meglepődsz, amit kérdezek, így, távolról: Elmesélnéd, milyen az íróasztalod, ami mellett dolgozol, most? Hat Rád a közvetlen környezeted?
Az íróasztalom változó, mert lap-topról dolgozom mindig ott, ahol épp kedvem tartja. Van úgy, hogy a nagy, fekete, könyvekkel körülbástyázott íróasztalt választom, ahol három méteren kígyóznak körülöttem a magasba a könyvsorok, köztük néhány apró selyemképpel, akvarellel. Máskor az étkezőasztalon dolgozom, a cseresznyemintás terítőn, hatalmas ablakok között, a kert felől integető ezüstfenyők árnyékában. Most pedig a munkára szinte alkalmatlan szekreter mellett üldögélek, zöld bőrrel bevont írólapja mögött ezernyi fiók, parfümök, tükrök, szalagok.
Hat rám – ahogy, azt hiszem, mindenkire – a környezet. Persze. Ezernyi velem született és belém nevelt emlék szólít meg, ha rózsaszínt, ha zöld levelet látok, ha bőrhöz ér a kezem vagy ha sima, lakkozott fafelülethez. Más illata van a könyveknek, más levegő vesz körül ott, a könyvek mellett, és ez a más levegő más gondolatokat ébreszt. Még ha nem jutnak is el a tudatomig: ott dolgoznak, kavarognak bennem, amíg dolgozom.
– Szerinted miről árulkodik valakinek a környezete, mit üzen a külvilágnak, hogyan hat pl. a gyerekekre, férjre, családtagokra a lakás berendezése? Vagyis miért érdemes ezt tanulni, milyen tapasztalatod van erről?
A környezet elsősorban arról árulkodik, hogy mennyire fontos az embernek a felszín:). Egy végtelenül rendetlen ember is lehet nagyon jó ember egyúttal – ahogy egy olcsó kanapé sem jelent feltétlenül igénytelenséget. A bennünket körülvevő tárgyak megmutatják, hogy mik azok, amik naponta a kezünkbe kerülnek: mást gondolunk arról, akinél gyümölcsök gömbölyödnek az asztalon, mint arról, akinél chipses zacskók. Megmutatják azt is, hogy milyen rend van a fejünkben: a teljes káosz ritkán takar átgondolt és letisztult érzelmi világot, de a kínosan portalanított és csillogóra suvickolt kiállítási környezet is jelzés lehet: ennyire kifelé talán mégsem kellene élni.
A tudatos vagy akár öntudatlan színválasztások eredménye is árulkodó: karakterünk jellegét jól leírják nemcsak a bútoraink, falaink színei, de azok harmóniája vagy diszharmóniája is. Tévedés ne essék: ez nem értékítélet. Van, akinek harmonikus, megnyugtató környezetre van otthon szüksége, míg másnak kiáltó és hangos diszharmóniára, ami inspirálja és pörgeti: nem jelenti, hogy ez kevésbé volna jó.
Azért jó tanulni erről, mert a felmerülő, vagy akár a megfogalmazatlan hiányérzeteinket, szükségleteinket, igényeinket ezer módon felhasználhatjuk a harmónia megteremtéséhez, önmagunk helyrebillentéséhez. Ennek egyik eszköze – sok más mellett – a színek, anyagok, formák használata. Én azt gondolom, hogy ez egyúttal remek játék is, és nőiségünk egyik aspektusának kibontakozása – de belátom, én elfogult vagyok.
