Az első és legfontosabb, mikor indul és meddig tart a fogzás? Szerintem ember nincs, aki ezt meg tudná mondani… A szakik szerint már a pocakban, mivel a fogcsírák már ott vannak az íny alatt, aztán csak a jó ég tudja, mikor döntenek úgy, hogy kibújnak.
Aztán meddig tart? Hmmmm… A legkisebb már tolja, félévesen. A középső most hozza kétévesen a négy hátsó rágót, ami amúgy három-négy évesen kellene, nem is értem, hogy képzeli. 🙂
A nagyfiú négy múlt, neki mozog a két alsó, vagyis bújnak azok a csontfogak, na ez már felháborító… Hogy miért is?
Ég tudja, mennyit hallgattam ezt. Mindegyiknek 3-4 hónaposan bújt ki az első, amire védőnéni, doktornéni, mind úgy reagált, hogy hát azt még nem kellene!! Na és, most akkor, nyomjam vissza?
Drága jó dottore, szülész bácsink mondta mindig: „Kedvesem, a gyerekek nem tudják, hogy a hülye felnőttek miket írogatnak a szakkönyveikben!” És milyen igaza van!
Attól, hogy ezerből 990 5-6 hónaposan tolja ki az elsőt, az nem azt jelenti, hogy annak úgy is kell lennie. Láttam én már foggal születő babát, édes szíve Édesanya, első baba, na neki valóban kín volt a szoptatás… Aztán a riadt tekintet az aggódó anyukáktól, akik tőlünk nagyobb babával vizslatják az enyémek fehér gyöngyszemeit, hogy hát Úristen, nekik még egy sincs!!
Élt régen egy mondás, miszerint minél később jön ki a tejfog, annál később vált csontfogra, és annál egészségesebb és hosszabb életű lesz mindegyik. Na ezt nem írnám alá. Bár nem vagyok sem fogász, sem szakértő, csak tapasztalt.
A nagyfiúnak a két első felsője fekete. Tömi az édességet, nem mossuk, nem vigyázzuk? Dehogy! Pici korában esett kelt, és persze futkozott ezerrel. Fejnehéz volt a drágám, így egy küszöb váratlan felbukkanása miatt akkorát esett arcra, hogy feltehetőleg megzúzta a fogacskáit. Így azok szép lassan elhalnak, függetlenül attól, hogy alaposan és szakszerűen mossuk, és többre értékel egy joghurtot, mint egy csokit. Ez van…
A középső, Ő kemény dió. Valmai extrém oknál fogva sosem használta a metszőfogait, csak jobb oldalt harapott. Ettől a baloldali rész megromlott, de csúnyán. A fogászaton nagyon cukik, egy ecsetelő oldattal lassítják a romlást, de sajnos Ők sem tehetnek többet.
Visszatérve, a piciknél indul, amikor indul. Nyűgösek, hisztisek, sírósak, nem esznek, nem isznak. Érdekes volt az elsőnél, sehogy nem akarta elfogadni a vizet, tejet (sosem adtam mást palackból), de egy apró csellel sikerült. Kicseréltem a cumifejet egy másik fazonra, egy laposra. Pillanatok alatt megitta és már aludt is!
A különbség: a merev, keményebb csőr nyomta az ínyét, míg a laposabb olyan vákuumot képzett, mint amikor egy kemény cukrot szopogatunk, húzza felfelé az ínyt. Nekünk ez nagyon bevált. Onnantól mindig tartottam itthon két különböző etetőcumit, és tényleg, bejött!
Rengeteg ínyápoló zselé, krém és társai kapható ma már. Mindnek az a célja, hogy lezsibbassza, lehűtse a duzzadt, égő ínyt. Én azonban egyiket sem használtam. Biztosan van, akinek bevált, nekünk nem.
A fiam mindig is félrenyelős volt, állandóan csuklott, mohón evett, nem is tudom, hányszor mentettük már meg a fulladástól. Doktornénink tanácsára elkerültük ezeket a készítményeket, mert ahogy nyel, a torkát is bizonyos mértékig lezsibbasztja, így félrenyelős babáknak nem ajánlatos.
Ehelyett sokat mókáztunk, csikiztem, bohóckodtunk, hogy eltereljem a figyelmét az érzésről. Aztán jött egy tanács, a citromlé. Merthogy ez is ugyanezt a hatást éri el. Szeeegénykém, rágó foga jött épp, csakhogy Ő minden mozdulatnál lenyalta a citromlét, hát azt a fejet…arról is letettem.
Éjjelre vagy magam mellé tettem, vagy matracot az ágya mellé, mert volt, hogy a jelenlétem is elég volt. Fogta az ujjam, úgy aludta egészen át az éjszakákat.
Vannak ezek a szuper kis ujjra húzható fogmosók, szilikonból. Na az már egy picit segített, de pont egy olyat fogtam ki, aminek elég durva sörtéi voltak. Látszatra inkább kínt okozott Neki, mint megnyugvást, így szintén lapátra került.
Erre jött a gézlap… Na az megint jó móka volt, ezt egy nyugdíjas védőnéni javasolta, hogy tekerjek az ujjamra gézlapot és azzal dörzsöljem az ínyét. Hát ez bejött, csakhogy az már nem az első fogacska volt, így az apró kis „borotvák” mind beleakadtak a gézbe, kihúzva a szálait, amivel tele ment a szája. Élmény volt kiszedegetni az icipici szálakat…
Hogy végre valami jót is mondjak – mert lehet, hogy jók ezek a dolgok, csak én bénáztam el, nagy ész volt, aki kitalálta a rezgő rágókát. Ezek nagyon puha szilikonnal fedett rákókák, kis motorral, ami harapásra rezegni kezd. Kipróbáltam én is, de még a legbelső agytekervényem is belerezgett, azóta sem értem, a gyerekek mit élveznek rajt… De segített.
Volt epres, ami ilyen hosszított forma volt, a hátsókat is jól elérte vele, és volt valami gnóm forma, de hosszú csápokkal, szintén ezzel a céllal. Meg ugye egy rakat hűtőrágóka, ami szintén nagy ötlet – lenne, ha a gyerek nem richtig azt a felét fogja, ahol épp rágni kellene, és a keze jéggé fagy, a szájában meg egy szimpla műanyag…
Tudom, zúzós ára is lehet egy ilyennek. És ami a csalódás, hogy nem lehet benne elemet cserélni. De sebaj, mert milliónyi rágókát veszünk, nagy része érintetlenül fog a polcon kallódni, mert úgyis meglesz a kedvenc, vagy éppen a plüss nagyonvadonelliot szarvát tolja az arcába a hiper-szuper villogó, zenélő rágóka helyett. Úgyhogy ha drágább is, megéri, mert tényleg tud a cucc!
Míg a kicsiket könnyű megvezetni egy ilyen játékkal, azt azért nem várhatom, hogy a négy-öt-hatéves is eper formájú rezgő vacakkal a szájában mászkáljon, nekik mást találtam ki.
Addig kutattam, míg rá nem leltem egy olyan fajta gumicukor készítési módra, amibe nem kell cukor (sem édesítő, mert az a halálom), gyümölcsléből simán megcsinálom, jó keményre. Ha épp elől van rá szükség, akkor vettem hozzá egy szilikonos nyalóka készítő formát, amivel hosszú, lapos formákba önthetem. Voila, kész az ovis rágóka! 🙂
És hogy a fogmosásra mihamarabb rászoktassuk, elsősorban jó példát kell mutatnunk. Papolhatok én a sűrű fogmosásról, ha azt látja, hogy elbliccelem… Ha fogkefét veszünk, kiválasztok pár megfelelő darabot és hagyom, hogy Ő dönthessen, melyik a szimpi. Öblítésnél velük együtt köpök, versenyre megy, kié megy messzebb a kádban, így ez is egy móka lett.
És persze az elején, mikor még anya egy idegen hosszú valamit akar a számba dugdosni, jól jött a pléd vagy a törölköző. Fürdés után beletekertem, és míg száradt, fogat mostunk. A kisbabáknál is, biztonság érzetet ad, ha jó szorosan körbetekerjük, így egyszerűbb az orrszívás is, na és szimplán csak megnyugtat, ha az kell. És mit ad isten, a szorosra tekert törölköző is megadta ezt, és minden ellenkezés nélkül nyitották a szájukat!
Hangsúlyoznám, attól, hogy nekünk nem jött be, másnak még használhat, ez nem negatív kampány, csak vélemény. Hagyjuk, hogy járjon a fantáziánk, és ha butaságnak tűnik is, próbáljuk ki, mert ki ismerné jobban a saját gyerekét, mint a szülei?
Ez az a ritka téma, amit mint a focimeccset, számokban mérünk. Először 24, aztán Játszd újra, Sam 32. Fogjunk egy centit és vagdossuk, mint a katonaságnál, a gyerekünk pedig majdnem olyan büszke lesz magára, mint mi Őrá!
