A „Mit főzzek ma?” kérdés gyakran lebeg felettem megoldatlan problémaként. Ha az ember lányának főtt ételt kell produkálnia minden nap, gyakran válhat tanácstalanná. Mert ugye, ha csak magamra kell gondolnom, egy gyors natúr csirke salátával vagy egy mozzarella-paradicsom tökéletesen elég ebédre, és nem pazarolom el a drága időmet főzőcskézéssel. Néha ki is marad ilyenkor az ebéd, vagy az jut, amit éppen találok a hűtőben. Ha férjem is otthon ebédel, akkor mindenképpen kell húsos, laktató fogás.
Ha otthon vannak a gyerekek, akkor az egészséges a fő szempont. Legyen leves sok zöldséggel, vagy egy főzelék, vagy husi-krumplipüré lehetőleg további zöldséggel. Az én férjem gasztronómiai csapásként élte meg az ételek „ízetlenné” válását a gyerekkel megérkezésével (szegénynek már nem olyan sós, nem olyan zsíros, nem csípős, leggyakoribb a csirke, és előfordul a leves+édes második kombináció…).
Ha a gyerekek kedvenceiben gondolkodom, akkor a paradicsomleves, a túrós tészta, a bolognai, a kukoricasaláta bármikor kisegít, desszertből pedig szinte mindegy, bárminek örülnek. Ezeknek a jolly joker kajáknak természetesen a férjem nem annyira örül, szerinte a kelleténél többször fordulnak meg az étlapunkon. De olyan csábító az elégedett, jóllakott gyereksereg, aki sokkal többet lapátol be ezekből a fogásokból, és amikor meghallja, hogy mi lesz a vacsi boldogan kiált fel, hogy „nyamí, a kedvencem! …”
Gyerekekkel együtt főzni
Ha viszont a helyzet úgy hozza, hogy a főzésbe a gyerkőcök is besegítenek, akkor a helyzet tovább bonyolódik. Mit főzzek, aminek az elkészítésébe őket is be tudom úgy vonni, hogy élvezzék, és a végeredmény egy a tervezett időben fogyasztható fogás legyen? Ha az idő is sürget és a gyerek is segíteni szeretne, a legjobb az olyan részfeladat, amit magától is tud csinálni, mert, ha minden mozdulatára figyelni kell, mindenben segíteni kell, akkor nem haladunk, és könnyen türelmetlenné válhatunk a tudattól, hogy egyedül már rég túl lennénk rajta.
Rakott krumpli és a segítő kezek
A közös főzős fogásokból nálunk a rakott krumpli a kedvenc. A főtt krumplit és a tojást hatalmas lelkesedéssel pucolják a szorgos gyerek kezek. A következő kedvenc munkafolyamat a felszeletelés tojásszeletelővel (olykor még a krumplit is, mert annyira tetszik nekik). Aztán szinte már csak tepsibe kell rakni a sok felszeletelt hozzávalókat és nyakon önteni a beízesített tejföllel. Egyedül nem is szeretek rakott krumplit csinálni, mert „pepecselős”, de velük élvezet, mert a kedvenc részük a pucolgatás. És milyen öröm utána megenni a közös művet!
További főzöcskézős tippek
Emlékszem, kiskoromban nagyon szerettem a konyhában sürgölődni a nagymamám körül. Segítettem is mindenben, amiben tudtam. Az unokatestvéreimmel a mi kedvencünk a vasárnapi rántott husi panírozása volt. Volt egy liszt-felelős, egy tojásos és egy prézlis. Szépen adogattuk egymásnak a hússzeleteket és mindenki végezte a maga feladatát. És természetesen a szerepek is cserélődtek minden alkalommal.
Ma a 6 éves nagyfiam addig lábatlankodott körülöttem, míg átadtam neki a nokedli szaggatást. Először nem akartam, mert féltem odaállítani a forró víz mellé, de olyan ügyesen csinálta, hogy el kellett ismernem, hogy bátrabbnak kell lennem. Nekem már szaggatott a vállam, mert ugye a nokedlit az én gyerekeim is úgy nyelik, mint a kacsa, tehát tetemes adagot készítettem elő. Míg nekem nyűg volt a végén, ő olyan lelkesen kavargatta, szaggatta és pecázta ki, hogy öröm volt nézni!
A gyerekek – pici korban (kamaszokkal nincs tapasztalatom, de vannak elképzeléseim) – szívesen besegítenek. Érdekli őket a konyha izgalmas világa, hogy hogyan is varázsol anyu finomságokat az asztalra, és lelkesen bekapcsolódnak, ha hagyjuk. Ha nem akarjuk elveszíteni a segítő kezeket, érdemes egy kis időt szánni a kíváncsiságuk kielégítésére és elfogadni a felajánlott segítségüket. Ha nincs is idő együtt megpucolni a leveszöldséget az ő pici kezeivel együtt fogva a pucolót, akkor engedjük, hogy ő dobálja be az edénybe, bontsa ki a leveskockát, kevergesse a fővő ételt. Olyan nagy lelkesedéssel tudnak főzni, ne hagyjuk, hogy kivesszen belőlük a visszautasítástól!
Konyhatündérkék
A Konyhatündérkék gyerek sütő/főző foglalkozáson már jó előre vadászom az ötletes recepteket. Fontos szempont, hogy bő fél óra alatt a gyerekekkel is összeállítható legyen, aztán pedig max. 30 percig süljön. Így van idő kényelmesen elkészíteni, játszani amíg sül, aztán megenni és elcsomagolni egy kis kóstolót. Minden receptet kipróbálok előre, sokszor a saját gyerkőceimmel, hogy kiderüljön, hogy mi az a munkafolyamat, amit élveznek, mi az, ami nem annyira megy, amivel jobb előkészülni. Na és természetesen a legfontosabb a végeredmény. Ha átmegy a családi rostán, akkor mehet az Konyhatündérkék asztalára is. És még van lehetőség kicsit alakítani is a recepten (pl. kivonni egy kis cukrot), több hasonlóból a legjobbat összegyúrni. Legtöbbször sütiket gyártunk, de szép számban akad sós finomság is! És próbálkozunk igazán extra – nem kifejezetten gyerek kedvenc – dolgokkal is, mint pl. töltött gomba, cukkinis céklafasírt, brokkolis quiche, karfiolos lepény… Mindezt annak a jegyében, hogy ismerkedjünk új ízekkel. És a már emlegetett szabály a mindent meg kell kóstolni, hogy elmondhassuk, hogy nem ízlik. Mert mi van, ha kiderül, hogy épp ez lesz a kedvencünk…
Szóval figyelem, közös gyerekes sütés/főzésre felkészülni, segítő kezeket bevonni! És ha mégsem akarnátok otthon felfordulást, várunk a Konyhatündérkék foglalkozásain!
