Március 25-én tartják a Magzatgyermek Világnapját. Elsőként El Salvadorban ünnepelték, 1993-ban. Talán nem véletlen a dátum, hiszen ez a nap épp, a keresztény Gyümölcsoltó Boldogasszony, vagyis Jézus fogantatásának napjának ünnepe is egyben.
„… az Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz, aki egy Dávid házából való férfinak, Józsefnek volt a jegyese, és Máriának hívták. Az angyal belépett hozzá és megszólította: – Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Veled van az Úr! Áldottabb vagy minden asszonynál. (…) Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél! Íme, fogansz méhedben, és fiút szülsz, akit nevezz Jézusnak.” – Lukács 1:26-33
A várandósság egy csoda: Az, ahogy a nők teste átalakul és 40 héten át fejlődik bennük egy új élet. Az első trimeszter javarészt a rosszullétekről és a család/barátok/ismerősök előtti titkolózásról szól. A második egy energikus, szépséges időszak. A harmadik trimeszter vége felé kezdjük igazán megérteni a terhesség kifejezését.
A magzat:
- 6 hetesen már mozgolódik
- 11 hetesen érzékeli az érintést
- 15 hetesen reagál az ízekre
- 20 hetesen már lát, hall és mosolyog is
Képzeljük csak el, milyen fantasztikus neki odabent, ahol hallja a szívünk dobogását, érez minket, egyfajta folyamatos anyai ölelésben, közelségben telnek a napjai. Az a fajta biztonság, amit a magzati kor rejt magában, megismételhetetlen. Vigyázzuk tehát ezt az egyedülálló időszakot!
Sajnos van, amikor ezek a magzatok kis angyalokká válnak. A meg nem született babák, ugyanúgy helyet kapnak a családokban; emlékeznek rájuk és szeretik őket. Fontosak voltak, várták őket, ettől pedig – ha csupán pár hét is adatott meg nekik – értelmet nyer rövidke kis életük.
