Gombos Edina: egy szélvész kislány anyukája

Edina-Mirivel_Babavilág_2011.nov_5-300x199.jpg

Határozott elképzelései vannak az anyaságról, de időnként neki is jól jönnek mások tanácsai. Ezért is ajánl olyan könyveket a kismamáknak, amelyekből ő is idézeteket ragasztott a hűtőre, amikor elbizonytalanodott vagy gyorsan kellett neki egy jó recept. Gombos Edinával arról beszélgetünk, mire is jut ideje egy kismamának, és milyen egy energikus, cserfes kislány anyukájának lenni.

Bródi Emília: Az első könyv, ami a nevedhez fűződik, egy olyan napló, amelynek segítségével követni lehet a babavárás és a gyerek cseperedésének folyamatát. Miért tartottad fontosnak, hogy legyen egy ilyen napló?

fotó: Babavilág

Gombos Edina: A Babanapló ötletével akkor kerestek meg, amikor a kislányom, Miri még a pocakomban volt. Minden nő életében teljes átalakulást hoz, amikor az első gyermekét várja, így volt ez nálam is. Én akkor már nagyon „babásan” gondolkodtam, állandóan ekörül járt az eszem. Eltettem azokat a tárgyakat, amelyek napról napra gyűltek a terhesség kapcsán, az első terhességi tesztet, aztán a másodikat, az első ultrahangfelvételt, és egyszer csak volt egy nagy mappányi holmim, amit sehogy sem tudtam megfelelően tárolni. És akkor jött a Partvonal kiadó az ötlettel, és én is úgy gondoltam, hogy jó lenne egy olyan könyv, amelyben helyet kaphatnak a babavárással kapcsolatos ereklyék, és amelybe az anyuka is leírhatja a gondolatait. Elkezdtem szerkeszteni a könyvet, és nagyon jó volt végiggondolni, hogy milyen fontos állomásai vannak a várandósságnak, egy kisgyerek első éveinek. Életem egyik legszebb időszakában jött, szívvel-lélekkel készítettem, mai napig írom a naplót én is, a miénk már tele van fényképekkel, emlékezetes történetekkel.

– Ez nagyon idillien hangzik. Volt, amivel nehezebben birkóztál meg?

Nem olyan anya vagyok, aki csak a szépségeket hangoztatja, a nehézségekről pedig nem beszél. Nekem már a terhesség idején volt ilyen, mert sokszor voltam rosszul. Több hónapon keresztül minden nap injekciót kaptam, annyira agresszíven jelentkeztek a negatív tünetek. A szülést sem mondanám könnyűnek… Számomra vicces, amikor azt hallom egy nőtől, hogy neki a szülés semmiség volt. Én nem éreztem annak, nekem kemény próba volt. Azt hittem, hogy erős nő vagyok, és nagyon meglepett, hogy mennyire megszenvedtem a szülést. A baba megérkezése utáni időszak sem volt könnyű, rá kellett hangolódnom a szoptatásra is, az sem ment egyik percről a másikra. Úgyhogy voltak, vannak nehézségek, de persze minden anyuka úgy van ezzel, hogy ezeket a szép dolgok elhalványítják. Én egyébként is pozitív gondolkodású ember vagyok, igyekszem az életben a jót meglátni, és azt kiemelni.

– Kiszorítós anyuka vagy, vagy olyan, aki bevonja a párját a gyerek körüli teendőkbe?

Még vannak egyáltalán olyan anyukák, akik mindent egyedül csinálnak a gyerek körül? Szerintem az én generációmra már az a jellemző, hogy az apukák mindenből kiveszik a részüket. Nyilván az anyának mindig is nagyobb szerepe van, de ma már az apa tevékenyen részt vesz a gyerek gondozásában, nevelésében. Az én férjem is ilyen, a terhesség alatt is végig támogatott, minden mozdulatát, pillanatát megélte a várandósságomnak. És a szülés utáni időszakban is pelenkázott, etetett. Ha nekem munka miatt el kellett szaladnom, akkor nyugodtan rá lehetett hagyni a gyereket. Ma is így van, elosztjuk egymás között a teendőket. Nincs minden teher rajtam.

– Mennyire volt nehéz, hogy a te szakmádban a szülés után elég hamar elvárják, hogy jó formában légy?

Ezt nem mások várták el tőlem, hanem én, és nem azért, mert a televízióban szerepelek. A várandósság alatt mindössze kilenc kilót híztam, rendszeresen jártam kozmetikushoz, fodrászhoz. Szülés után persze volt néhány hét, amikor az volt számomra a legfontosabb, hogy a babával egymásra hangolódjunk. Akkor én is köntösben járkáltam itthon, és nem érdekelt a külcsín. Miri két és fél hónapos volt, amikor úgy döntöttünk, kivisszük Kubába, hogy a férjem családja is megismerhesse. Ott, Havannában kereszteltük Meg a kislányunkat. Ez volt az első nyitás, amikor gyerekkel együtt emberek közé mentünk, vagyis megszűnt a bezártságunk és a hármas létünk. Amikor hazajöttünk Kubából, már nagyon hívtak vissza dolgozni a rádióba. Annyira kedvesen győzködtek, hogy úgy gondoltam, próbáljuk meg, végül is csak reggel kellett bemennem híreket olvasni és szerkeszteni, napközben a gyerek mellett lehettem. Féltem tőle, de zökkenőmentesen vissza tudtam állni. Attól kezdve fokozatosan jöttek a feladatok, és amikor Miri egy éves lett, már a televízióba is hívtak. Így fokozatosan tudott felkészülni a munkára az agyam és a testem is. Persze sokat segített, hogy a terhesség alatt, a szülés után sem hagytam el magam, így nem kellett nagy erőfeszítéseket tennem azért, hogy újra „képernyőképessé” váljak.

– Fogyókúráztál?

Már csak azért sem tudtam volna, mert tíz hónapos koráig szoptattam a kislányomat, és ezidő alatt nem lehet fogyókúrázni. Márpedig én mindennél fontosabbnak tartottam, hogy sokáig tudjam szoptatni a gyermekemet. Nemcsak azért, mert mindenhol azt hallottam, mennyire fontos az anyatejes táplálás egy gyermek egészséges fejlődéséhez. Azért is, mert csodálatos érzés, és érzelmileg nagyon összeköt a babával. A fogyókúrázást nem nekem találták ki, nem vagyok ugyanis önsanyargató alkat, legfeljebb annyit teszek, amikor fogyni szeretnék, hogy este 5-6 után már nem eszem, és kicsit többet mozgok.

– Nemrégiben megjelent három könyv a te ajánlásoddal, és a sorozatnak további darabjai is lesznek. Miért fontosak neked ezek a Gombos könyvek?

Rengeteg olyan könyv van, amelyeket rendszeresen forgattam, és próbáltam belőlük ötleteket meríteni, amikor elakadtam a babagondozás vagy a gyermeknevelés terén. Volt, hogy ezekből kimásoltam idézeteket, tippeket, és kitettem a hűtőszekrény ajtajára, hogy mindig szem előtt legyenek. A Babanapló sikerén fellelkesülve találtuk ki a kiadó szakembereivel, hogy kezdjünk el egy sorozatot, amelyben én ajánlok könyveket kismamáknak. Ezek olyan könyvek, amelyeknek hasznát láttam, amikor a kislányom étrendjét összeállítottam, vagy valami érdekes játékkal szerettem volna lekötni a figyelmét.

– Érdekes játékok? Hogyan jutott energiád, időd még erre is?

fotó: Babavilág

Jó, hogy ezt kérdezed, mert úgy dühít, amikor a kismamák azt mondják, nincs idejük főzni vagy játszani a gyerekkel. Nem vagyok „szuperanya”, de a műsorkészítések, konferálások, interjúk mellett is mindig megoldom, hogy meleg étel kerüljön a család asztalára. Az általam ajánlott egyik speciális pürés könyvben éppen olyan receptek vannak, amelyek alapján 5-15 perc alatt egészséges hozzávalókból finom, tápláló ételek készíthetők, és nem bébiételes üvegből kell etetni a gyereket. A másik könyv, amely nagyobb gyerekek táplálásához ad ötleteket, olyan recepteket tartalmaz, amelyekhez csak sütni kell néhány szelet húst, és a felnőttek számára is megfelelő, gyorsan készen van a család számára a vacsora. A játékötletek is megkönnyítik a hétköznapokat, hiszen ha nem unatkozik a gyerek, akkor nem lesz nyűgös, és kellemesebb légkörben tölthetjük el otthon az esténket.

Azért gondolom, van, aki segít neked egy-egy hajszásabb napon…

Természetesen, hiszen egyedül nem győznék mindent. Mindenekelőtt az anyukám, aki tízpercnyi autóútra lakik tőlünk, Diósdon. Mi fent vagyunk a hegy tetején, a szüleim pedig a faluban. Már a szülés utáni első időszakban is nagyon kedves volt tőle, hogy főzött helyettem, segített a háztartási teendőkben, így nekem csak a babával kellett foglalkoznom. Ma is gyakran vigyáz Mirire, és ebben apukámra is számíthatok. Amikor újra rádiózni kezdtem, járt hozzánk egy bébiszitter is, akit az egyik kolléganőm ajánlott. Eleinte kicsit tartottam attól, hogy idegen emberre hagyjam a lányomat, de nagyon megnyerő személyiség volt, és a gyereken is látszott, hogy kiegyensúlyozott, jól érzi magát, így hamar megnyugodtam. Már nem jár hozzánk, de rendszeresen hívja Mirit telefonon, és érdeklődik, hogyan fejlődik. És ahogy már mondtam, a férjem is nagyon sokat segít, egymás között osztjuk meg a teendőket.

Milyen egy óvodás nagylány anyukájának lenni?

A dackorszak beköszöntött hozzánk is, minden nehézségével együtt. Az a tüzesség és cserfesség, ami engem jellemzett gyerekkoromban, Mirinél is megvan. Anyukám gyakran viccelődik is ezzel, hogy most visszakapom, amit vele műveltem annak idején. Szélvész gyerekem van, aki megállíthatatlan, ételt is úgy adok neki, hogy két falat között tesz egy kört, és persze közben be nem áll a szája. De én ennek inkább örülök, mert azt jelzi, hogy életerős, boldog gyerekem van. Jó, rendben, kicsit elfogult vagyok. Kár is lenne tagadni, hogy én is és a férjem is szerelmesek vagyunk a lányunkba!

Bródi Emília

Szólj hozzá Te is!

KÉRDEZZ A SZAKÉRTŐTŐL!

Ide írd a kérdésedet, hozzászólásodat!
Kérlek, add meg a neved!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..