Húsvéti népszokások: az ételszentelés

A Húsvétvasárnap legjelentősebb liturgikus eseménye az ételszentelés. A szentelésre szánt ételek a következők: húsvéti sonka, kalács, tojás, bárány, bor, egyes helyeken még tormát, hagymát, kolbászt, töltött tyúkot, és sót is visznek szentelni.

A szentelésre szánt ételeket általában szépen feldíszített kosarakba teszik, és erre az alkalomra készített terítővel takarják le. A kosárba gyertyát is tesznek, amit később, hasonlóan a sóhoz, szentelményként használnak.

A szentelés után a hívek sietnek haza, hogy otthon feltálalják a megszentelt ételt. A szentelt ételnek különös jelentősége van, mert megvédi a híveket a hosszú böjt utáni mértéktelenségtől.  A kárpátaljai görög katolikusoknál például kialakult rendje van a szentelt étel elfogyasztásának. A megterített asztalra a kosárból minden ételből tesznek egy keveset. Először egy korty szentelt bort és egy darab szentelt pászkát (görög katolikusok húsvéti kalácsa) vesznek magukhoz, amit úgy fognak fel, mint a szent gyónást és áldozást. Bizonyos helyeken még tartják azt a szokást, hogy az étkezés megkezdése előtt megpucolnak egy tojást, és annyi részre vágják, ahány tagja van a családnak. Ezek után minden ételből esznek egy keveset.

A szentelt étel maradékát nem dobták ki, hanem különleges módon kezelték. Általában a maradékot elégették a kemencében, majd elásták. A sonka csontját kiakasztották a gyümölcsfára, hogy sokat teremjen, vagy felrakták az istálló eresze alá, hogy megvédjék az állatokat a rontástól.

Húsvét vasárnapjához számos munkatilalom is kapcsolódott: tilos volt seperni, főzni, varrni, nem hajtották ki, és nem is fogták be az állatokat. A böjti időszak után ismét lehetett táncolni, bálokat tartani, és húsvéttal megkezdődött a lakodalmak tavaszi ideje is.

A húsvét nemcsak vallási, hanem családi ünnep is, ez utóbbi jellege az utóbbi időben egyre inkább előtérbe került. Ilyenkor a közelebbi és távolabbi rokonok egyaránt meglátogatják egymást, vendégeskednek egymásnál. A húsvét hétfőn érkező locsolókat is illik megkínálni valamivel. Ezért a háziasszonyok nagy hangsúlyt fektetnek az ünnepi ételek elkészítésére. Az ünnepi asztal ételkínálata igen bőséges, a családok sokszor anyagi helyzetüket meghaladó módon teljesítenek. Ilyenkor lehetőség van megmutatni, ki milyen jó háziasszony, és ekkor próbálnak ki olyan ételféleségeket is, amelyek a mindennapi étkezésben még nem váltak általánossá. Jellemző ételek ilyenkor a különböző sült és rántott húsok, töltött káposzta, édes, krémes sütemények.

Pákay Viktória, néprajzkutató