Húsvéti népszokások: előkészületek és hagyományok

A húsvét a kereszténység legnagyobb ünnepe, Jézus Krisztus feltámadását ünnepeljük ekkor. A Húsvétot nagyböjt előzi meg, ami a hagyomány szerint a testi, lelki felkészülés, elmélyülés ideje.

Nagyböjt

Húsvétra való felkészülés a nagyböjttel kezdődik. „Ugye, Jézus elvonult a pusztába, és negyven napot böjtölt, és csak ilyet evett, vagy nem is evett, csak amit a fán talált, és avval élt, meg a holló vitt neki vizet, és avval táplálkozott. Érettünk imádkozott, hogy megmentsen bennünket.” A böjtöt Jézus 40 napi böjtölésének és kínszenvedésének emlékére tartják, amely a 7. századtól vált szokássá a keresztények körében. Hamvazószerdától húsvétvasárnapig tart; utolsó előtti hete a virághét, amely virágvasárnappal zárul, majd ezt követi a húsvétvasárnapig tartó nagyhét.

A böjti időszakban testi és lelki megtisztulással, önmegtartóztatással, lemondással készültek a húsvétra, vallási és népi ájtatosságokon vettek részt a hívek. Ilyenkor már nem tartottak lakodalmat, bált, és igyekeztek gyónni, áldozni, haragossal kibékülni. A lányok és asszonyok ruházata is mutatta a bűnbánati időszakot, egyszerűbb, sötétebb ruhákat viseltek.

A böjti táplálkozást az egyházi előírások szabályozták, amelyek az évszázadok alatt sokat változtak, enyhültek. A főzés során kerülték a zsír használatát, korlátozták a húsfogyasztást, és naponta csak egyszer volt szabad jóllakni. Sokáig a tej és tojás fogyasztását is tiltotta az egyház, csak a 17. századtól engedélyezte a pápa a tejes ételek és a tojás használatát. Azonban egyes hagyományőrző területeken, például a kárpátaljai görög katolikusok közében a mai napig is tartózkodnak a tej és a tojás evésétől böjti napokon.

A nagyböjtben az egyes napok, illetve időszakok nem egyforma súlyúak a táplálkozás szempontjából. Szigorú böjtös napok a hétfő, szerda, péntek, amikor egyáltalán nem ettek húsételt, a szombat és a vasárnap azonban egyáltalán nem volt böjtös, ilyenkor a húsfogyasztás is megengedett volt, keddre és csütörtökre szintén nem vonatkozott a teljes absztinencia. A 20. század elején azonban már olyan enyhe szabályok voltak érvényesek, hogy csak hamvazószerda, nagypéntek és nagyszombat számított szigorú böjti napnak.

Jellemző böjti életek például a cibereleves, olajjal leöntött, sült káposztával fogyasztott puliszka, különböző krumplis ételek, mint a paprikás, hagymás olajjal ízesített piros krumpli, vagy a babos káposzta (káposztás paszuly).

_DSC5417_1
Fotó: www.fotogallo.hu

Külön kell szólni a nagypénteki böjtről, amely az egész időszak legkiemelkedőbb napja, szigorú szabályok vonatkoznak rá. Hagyományosan a nagypénteki étrendben nem szerepelnek főtt ételek, és egész nap tartozódnak a jóllakástól, igyekeznek keveset enni. Általánosan elterjedt nagypénteki étel például a pukkasztott málé (pattogatott kukorica), amit az udvaron készítenek, vagy az olajos kenyér, amit hagymával, retekkel ettek. Még a 20. század végén is szokás volt Kárpátalján idős görög katolikus asszonyok körében, hogy szigorú böjtöt tartottak nagypéntektől húsvét vasárnap reggelig. Ilyenkor nem ettek semmit, az első étel, amit magukhoz vettek, a vasárnapi szentelt étel volt. Hitük szerint, ha így cselekedtek egész életükben, megtudták, hogy mikor fognak meghalni, és szép haláluk lesz.

Virágvasárnap

Nagyböjtben, a húsvét előtti vasárnap virágvasárnap, ekkor ünnepeljük Jézus Krisztus jeruzsálemi bevonulását, ennek emlékére végzik a barkaszentelést. A barkát általában a pap a nagymise előtt szentelte meg, majd kiosztotta a híveknek.

Sokfelé élt az a hiedelem, hogy a barkát nem szabad bevinni a házba, mert elszaporodnak a legyek és a bolhák. Más terülteken, mint például zempléni vagy kárpátaljai falvakban szentkép mögé tűzik, de gyakori, hogy vázában tartják a barkacsomót. Azoknak a családtagoknak is szoktak vinni, akik nem vettek részt a szertartáson. Az ágakat általában a kővetkező évig őrzik meg, ilyenkor tűzbe vetik, vagy a templomba viszik, hogy hamvazószerdán ennek a hamujával hamvazkodjanak.

Virágvasárnapkor szentelt barkát szentelményként használják. Év közben, hasonlóan a szentelt gyertyához, vihar, mennydörgés, villámlás elhárítására használták. A szentelt barkának fontos szerepe volt a rontás elhárításában is, illetve az állattartásban jósló, varázsló erőt tulajdonítottak neki.

Nagyhét

A nagyböjt utolsó hete, amely virágvasárnaptól húsvétvasárnapig tart. A nagyhéten szokás elvégezni a lakás, a ház és az udvar teljes kitakarítását. A takarítás nagy részét már elvégzik a hét elején, hiszen a hét második felében az asszonyok már az ünnepi ételeket készítik elő.

_DSC5362_1
Fotó: www.fotogallo.hu

Az ünnepi előkészületek igen fontos mozzanatai a szakrális események. Nagycsütörtökön megszűnik a harangozás – a harangok Rómába mentek – és legközelebb nagyszombaton szólalnak meg újra. A szertartásra hívogatás kerepléssel történik. A kereplés szokásában a zajkeltés nyomait lehet felfedezni. Liturgikus eredetű, szintén a gonoszűzéssel kapcsolatos szokás a pilátusverés, pilátuségetés. Nagycsütörötköt zöldcsütörtöknek is nevezték, ezért a jó termés reményében spenótot, fiatal csalánt főztek.

Nagypéntek Jézus kereszthalálának napja, szigorú böjti nap. Ez a nap a teljes gyász jegyében telik, a templomban is minden Jézus kínszenvedésére és halálára emlékeztet: csak fekete és bordó zászlók vannak, a pap is fekete ruhában végzi a misét, és a hívek is fekete ruhában jönnek el a templomba. Nagypénteken kiemelt szerepe volt a kálváriának, a stációjárásnak, illetve a szent sír körüli virrasztásnak. A nagypénteki szentsírhoz több típusú népi ájtatosság is fűződik, ennek egyik formája a sír melletti templomi virrasztás, ilyenkor díszőrség is állhat a szentsír körül. A szentsír tisztelet egyszerűbb formája is ismert, amikor a hívek a szertartás végeztével odamennek a szent sírt jelképező asztalhoz, és letérdepelve elmélyülten imádkoznak.

Nagypénteket különösen szerencsétlen napnak tartották, ezért tiltották az állattartással, földműveléssel kapcsolatos munkákat. Nem szítottak tüzet, nem sütöttek kenyeret, mert kővé válna. Nem mostak, nem szőttek és nem fontak. Betegségelhárító, tisztító, termékenységvarázsló erőt tulajdonítottak a nagypéntek hajnali víznek. Úgy tartották, aki ilyenkor megmosdik, azon nem fog a betegség.

Nagyszombaton véget ér a negyvennapos böjt. Ennek a napnak fontos liturgikus eseménye a feltámadási körmenet. Jellegzetes szertatás még a tűzszentelés, amikor a katolikus templomban a gyertyát – a feltámadó Krisztus jelképét – a megszentelt tűz lángjánál meggyújtják. Nagyszombat már a húsvéti előkészületek jegyében telik, ekkor készítik el a szentelésre szánt ételeket, valamint a vendégváró étkeket is.

Pákay Viktória néprajzkutató

Szólj hozzá Te is!

Legyél TE az ismeretosztó!
Kérünk, like-old és oszd meg ismerőseiddel a cikket, hogy lássák, te mennyire tájékozott vagy!

A babafalva.hu - Várandósságtól az első osztályig portál tizenkét éve segíti, támogatja a várandós, kisbabás és kisgyerekes édesanyákat és szülőket a szülés, a csecsemő gondozás, a gyermeknevelés, a családdá válás, az intézményekbe való beilleszkedés érintő sok-sok kérdésben, egészen az első osztályba lépésig.
Előző cikk2500 tojás díszíti egy család húsvéti fáját Nagyatádon
Következő cikkA legfontosabb családi szertartások Húsvét előtt

1 KÉRDÉS

KÉRDEZZ A SZAKÉRTŐTŐL!

Ide írd a kérdésedet, hozzászólásodat!
Kérlek, add meg a neved!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..