Így nem dolgoznak a nők! – ők az idei Terézanyu pályázat díjazottjai

 „Munkám eredménye éppen az, hogy nem tűnik fel senkinek” – jellemzi a láthatatlan munkát a 2015-ös Terézanyu pályázat egyik díjazottja. Gyereket nevelni, a háztartást vinni vagy beteg hozzátartozót ápolni, mind olyan láthatatlan tevékenység, melyet főleg nők végeznek, de ezért sem anyagi, sem erkölcsi elismerést nem kapnak. Elvárás, hogy ezeket szó nélkül végezzék, ám közben elvárás az is, hogy legyen másik, fizetős munkahelyük. Ez az egyik jellemző tendencia, ami kirajzolódik az immár hatodik éve, a Richter Gedeon Nyrt.-vel közösen meghirdetett Terézanyu pályázat írásaiból. Az idei téma, a dolgozó nő, rekordszámú pályaművet eredményezett.

A dolgozó nő rekordot döntött

Alig egy hónap alatt 521 nő vállalta, hogy őszintén, tabuk nélkül vall arról, mit jelent számára a munka, mit jelent dolgozó nőnek lenni. Idén fotók és videók is érkeztek, ám a jelentkezők nagy része inkább megírta a történetét. A legfiatalabb pályázó mindössze 19, míg a legidősebb 74 éves, a legtöbb írás a 30 és 50 év közöttiektől érkezett és sok a visszatérő pályázó is. A zsűrit is megdöbbentette, hogy milyen kíméletlen őszinteséggel vallanak a nők a témáról és a saját életükről: „29 év alatt sikerült annyira átmosni az agyam, hogy elhittem, csak az ér valamit, aki dolgozik. Gyereket nevelni a hülyék is tudnak, semmiség.”

Eltűnnek a nők a láthatatlan munkában

Infinety hirdetés

Egy átlagos háztartást vezető nő, aki családot lát el, gyerekeket nevel, etet, itat, játszik, mos, főz, vasal, takarít, időseket gondoz, tanul és még „valódi” munkahelye is van, két-három ember munkáját is elvégzi. Az írásokban hangsúlyosan megjelenő láthatatlan munkát a mai napig nem kezeli az értékén senki, annak ellenére, hogy a GDP egyharmadát teszi ki. „Ezek mind-mind olyan tevékenységek, amik csak akkor látszódnának, ha egyáltalán nem végezném el őket” – írja az egyik pályázó.

Elvárja a nőktől a család és a társadalom is, hogy fizető állásuk is legyen, ám közben az otthoni terheken nem osztoznak velük. A legnagyobb baj talán az, hogy ezek nemcsak külső elvárások. A nők sokszor önmagukat hibáztatják, ha netán nem tudnak mindent egyedül megoldani. Sok az elvált nőkről szóló történet, akik egyedüli családfenntartóként, segítség nélkül nevelik gyerekeiket. A többgyerekes anyák írnak arról, hogy támogatás hiányában szinte lehetőségük sincs visszatérni a munkába, a részmunkaidős állás pedig csak álom.

A zsuri es a dijazottak

 „A nők a család tartópillérei, ám emellett önmegvalósításra és erkölcsi, anyagi elismerésre is vágynak. Ezt munkaadóként is fel kell ismernünk. Örömmel támogatjuk Richter a nőkért programunk keretében a Terézanyu kezdeményezést, mert a céljaink közösek: a nők megbecsültségének növelése. Idén meglepetten tapasztaltuk, hogy az évek óta sikeres másik programunk, a Richter Aranyanyu Díj nyertesei is megjelentek egy-egy pályázatban, ez óriási visszajelzés, hogy vállalatként jó ügy mellé állunk, s ennek eredménye is van” – mondta Beke Zsuzsa, a Richter Gedeon Nyrt. kommunikációs vezetője.

Tizenöt díjazott az eddigi legsikeresebb évben

A zsűrinek – Beke Zsuzsa, Richter Gedeon Nyrt. kommunikációs vezető, D. Tóth Kriszta írónő, Dobó Kata színésznő, Pásztor Anna énekesnő, Mangó Gabriella orvos és Rácz Zsuzsa író – idén valóban nem volt könnyű dolga, így megosztott díjakat és több különdíjat is odaítéltek.

A Terézanyau pályázat fődíjasa egy 38 éves édesanya lett, aki mindig arról álmodozott, hogy egyszer író lesz. Szilágyi-Árkos Orsolya élete irigylésre méltóan kerek volt, férjjel, két gyerekkel, jó munkával, amikor egy felfoghatatlan tragédia érte.  A Répamese gyönyörűen megírt, szívszaggató történet egy édesanya mindennapi harcáról a gyermekéért. „Az én Mátyás madaram minden nap a karjaimban van és a munkám az, hogy megtanítsam szabaddá válni… és van remény.”

Racz Zsuzsa es Szilagyi-Arkos Orsolya fodijas

A második helyért járó díjat ketten vehették át. Rébb Terézia az ötödik X küszöbén álló, magát csak „túlélőnek” nevező nő ironikusan vet számot azzal, hogy mennyit ér a nő, akinek nincs hagyományos értelemben vett karrierje, bár házasságban élve, mégis egyedüli családfenntartóként teremtett meg mindent. Várfalvy Emőke arról ír, hogyan maradt magára az anyává válással, küzdött meg a szülés utáni depresszióval és fordult nagyot az élete a gyerekekkel való közös verselések hatására. „Ma már kétgyerekes anyuka és reklámszövegíró vagyok egy személyben. Engem a munka tett boldoggá és szerintem mára tényleg jó, nem görcsösen teljesíteni akaró anyává.”

A harmadik helyezett Patai Katalin sok nő vágyát fogalmazza meg, amikor némi elismerésre vágyik az otthoni munkáért. „Szeretem a kolléganőimet, mindig felvidítanak, néha mégis úgy kell tennem, mintha nem állnék a végkimerülés határán. Legalább itt néha hallom az alábbi kifejezéseket: „köszönöm”, „sokat segítettél”, „örülök, hogy itt vagy”. A szintén dobogós Merát Anikó pedig a sokgyerekes, segítség híján a munka világába visszatérni képtelen édesanyák helyzetébe, érzéseibe enged bepillantani. „Nem is számítok teljes értékű embernek, mintha legyintenének rám, hogy ő csak kismama.” A két írás külön érdekessége, hogy míg egyikük egy, másikuk négy gyermekről gondoskodik, feladataik és kötelességeik száma ugyanúgy végeláthatatlannak tűnik és ugyanannyi, vagyis leginkább semennyi elismerést és támogatást nem kapnak – még a családtagjaiktól sem.

Beke Zsuzsa, Racz Zsuzsa es az els+Ĺ 3 helyezett

A Richter Gedeon Nyrt. különdíjasa Fiala Borbála nem szeretne mást, csak amit minden nő, hogy önmaga miatt értékeljék és ne XY feleségét lássák benne.

Az Örökifjú díjat Jeles Zoltánné Pálfi Zsuzsanna kapta. Lírai írása azokról az „Őrzők”-ről szól, akik magukat háttérbe szorítva gondoskodnak a családban gyerekekről és idősekről. Az Anyutigris díj is egy olyan anyáé, Dancs Ilonáé lett, aki karrierjét kockáztatva fogadott örökbe egyedülállóként egy kislányt, akiről csak később derült ki, hogy napi gondozásra van szüksége, mert speciális nevelési igényű gyermek. A Csendtörő díjat idén egy kétgyerekes édesanya vihette haza. Martinusz Anna története arról szól, amit talán sok nő megél, hogy bár életre szóló hivatását találta meg az anyaságban, miért kellett mégis lemondania a harmadik gyermek vállalásáról. Honti Linda története igazi tanmese arról, hogy nehéz gyerekkor után, családi támogatás híján hogyan válik hajléktalan alkoholistává és végül hogyan áll talpra mégis, önerőből. A Legyőzhetetlen díj lett az övé.

Megrendítően sok pályázatban jelenik meg a váratlan, súlyos betegség, mint egyedüli, lehetséges „vészkijárat” a mókuskerékből. Weiszhauptné Fodor Ágnes, Hősnő díjas kétgyerekes, sikeres üzletasszony volt, aki az „üzletből ment még a szülőszobára is” mielőtt hirtelen lebénult. „Munka az egész napom. Meg kell dolgoznom minden mozdulatért.” A Nők Lapja Psziché különdíjasa, Sárkány Zsófia, ​írása pedig éppen arról szól, hogy ​a napi taposómalomban milyen könnyű megfeledkezni arról, hogy képesek legyünk örülni annak, amink van. A Példakép díj Simon Mártáé lett. Ő olyan környezetben tartott ki az írás és az olvasás, a kultúra „luxusa” mellett, ahol elvárás volt, legyen ő is olyan, mint a többiek és simuljon bele a gazdálkodó, vidéki létbe.

A legfiatalabb díjazott Oláh Dóra, a Video kategória győztese. A 19 éves diáklány tanulás mellett vállal éjszakai műszakot egy gyorsétteremben, hogy megvalósítsa álmát és színésznő lehessen. A Fotó kategória díjazottja Friedrich Tünde.

 

Szólj hozzá Te is!

KÉRDEZZ A SZAKÉRTŐTŐL!

Ide írd a kérdésedet, hozzászólásodat!
Kérlek, add meg a neved!