Így nyaralunk mi!

Kisgyerekem, lévén áprilisi születésű, élete első nyarát otthon töltötte velünk a környező utcácskákat járva. A parkok árnyat adó fái alatt hűsöltünk, próbáltuk átvészelni a kánikulát. A júliusi forróság elől azonban már kimenekültünk a betonrengetegből, de nem vitt messzire az utunk, csupán a Duna-parti nagyszülőkig.

A vidéki víkendek sikerén felbuzdulva a következő szezon elején már lázas szervezésbe kezdtünk. Utószezon és belföld párosítás mellett voksoltunk; cél a Balaton déli partja. Apró babaházat béreltünk kis kerttel, kis homokozóval, kis hintával, tényleg megadtuk a módját az első babás nyaralásnak.

Főzésre nem pazaroltam a drága szabadidőt, manónak otthonról hozott ebédet tálaltam, mi pedig urak voltunk, és minden nap beültünk valahová ebédelni, így csak a reggeli és vacsora előállításával kellett fáradnom. Mániákus rettegőként, volt bennem egy nagy adag félsz, vajon az én – egyébként rendkívül kiegyensúlyozott és alkamazkodó-képes lánykám hogyan fog reagálni az új környezetre.

Mi lesz az ebéd utáni alvással?
Meggyőződésem volt, hogy ki fogja hagyni, és akkor jaj nekünk, meg a szomszédoknak! Az éjszakától még jobban tartottam, ezért felkészítettem Apát, hogy ha az első éjszaka nem sikerül jól, manócska esetleg végigordítja, akkor hazajövünk! Punktum!

Mondanom sem kell, hogy kihagyott délutáni szunyókálásról és átordított éjjelekről szó sem volt! Kincső határtalan lelkesedéssel fedezte fel az új környezetet, pillanatok alatt belakta és átrendezte a házat, magáévá tette a hintát, a tulaj homokozóját, a kertet az összes tartozékával együtt, beleértve az almafák idő előtt lekívánkozó termését is. A remegve féltett napirendünk mit sem változott, sőt, óraműpontossággal működött. A délelőtt és a késődélután Kincsem legnagyobb örömére a Balaton-parton telt, azon belül is a homokozóban. A magyar tengerrel bátran ismerkedett volna kis hősünk, csak épp a vízállás nem volt kedvező. A déli part hosszú évekig a bokáig érő pancsolójáról, kisbabák számára ideális 20 centi mélységű vizéről volt híres, ezért nem kis csalódottságunkra a dagonyázás elmaradt, mert Törpilla a maga 74 centijével nehezen tudta volna fölvenni a versenyt a fél méteres mélységű víz felhajtóerejével. Ehelyett beérte az órákig tartó lábáztatással, és hangos kurjongatással üdvözölt minden egyes hullámot, ami olykor már a combját nyaldosta, sőt a merészebbje felszemtelenkedett a pocakjáig is. Szemmel láthatóan senkit nem zavart, hogy forgalmi akadályt képeztünk a lépcsőn, a mögöttünk kígyózó sor alkotói együtt örültek velünk. A frissítő habok után boldogan vettette bele magát újból a homokba, gondosan ügyelve minden porcikájának alapos bepanírozására.

Felejthetetlen utazás!

Esténként egy évre való élménnyel és több kiló homokkal gazdagodva toltuk haza a babakocsit és elpilledt utasát. Bizony fárasztó a pihenés! Az ötödik nap elteltével könnyes búcsút vett a Balatontól, mert kettejük viszonya tagadhatatlanul szerelem volt első látásra. A tökéletes, első nyaralás forgatókönyvébe egy apró baki azért becsúszott, megnehezítve hazajutásunkat, ám néhány óra grátisz-strandolással megtoldva a családi vakációt.

Hogy hogyan lehet emlékezetessé tenni az amúgy is felejthetetlen utazást? Íme egy saját recept, csak erős idegzetűeknek: végy egy kupac telepakolt bőröndöt, egy üres autót, egy slusszkulcsot, és kérd meg apát, hogy pakoljon be. Ami kisül belőle: egy megpakolt és lezárt autó, benne az indítókulccsal, egy közepesen fáradt és nyűgös gyerek, egy gyorsvonaton robogó pótkulcs a nagymama retiküljében, és egy hisztis anya. Természetesen, mint a mesében, minden jó, ha a vége jó: a felmentő-sereg megérkeztével hatalmas szikla gördült le a szülői szívről, és az elcsigázott család hazatérhetett kipihenni a nyaralás fáradalmait. Ha az első nyaralás kifogástalan lett volna, az én mesém is tovább tartott volna..

hirdetés
Színész, újságíró, de mindenekelőtt édesanya vagyok. 2001-ben szereztem színész oklevelet, évekig szabadúszó színészként dolgoztam, majd 2007-ben diplomáztam az ELTE-n kommunikáció-művelődésszervező szakon. Dolgoztam PR-asszisztensként, segédszerkesztőként a Magyar Televíziónál, majd megszülettek a gyerekeim (Kincső, Bence) és főállású anya lettem. Eközben vágtam bele az újságírásba, fő témámat a gyermekeim szolgáltatták.  2010-15 között az Anyák Lapja és a Babamagazin újságírója voltam. Érdeklődési területem szerteágazó: színház, kultúra, pszichológia, társadalom, gyereknevelés, életmód… Ezért az újságírás mellett tettem le a voksom: így mindenbe belekóstolhatok, izgalmas emberekkel, sorsokkal találkozhatok; érdekes történetek és témák után kutathatok
Előző cikkPárkapcsolati feltöltődés – programajánló
Következő cikkMit csinálnak nyáron a tanárok?

KÉRDEZZ A SZAKÉRTŐTŐL!

Ide írd a kérdésedet, hozzászólásodat!
Kérlek, add meg a neved!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .