Az emberiség már-már észre sem veszi, hogy mennyire mélységesen elmerült a világ az okos eszközök társaságában vagy a közösségi média sötét bugyraiban. Mérhetetlen sok ember vált rabbá az okos eszközök börtönében, hiszen velük ébredünk és velük fekszünk le éjjelente. Tisztelet a ritka kivételeknek.
Képzeljük el, hogy a világháló egy tényleges háló, melyben ragadozók leselkednek ránk. Nos temérdek a gépi tanulással járó folyamat is egy-egy ragadozó, ami minden pillanatban arra vár, hogy kivesse ránk a hálóját és soha többé ne eresszen el minket. Elég csak példaként említeni az egyes közösségi médiát képviselő applikációk mögött munkálkodó mesterséges intelligenciák (a későbbiekben: MI) algoritmusait. Ezen algoritmusok feladata, hogy kiismerjék az egyes felhasználók szokásait, érdeklődési köreit, megfigyeljék (bekapcsolt helymeghatározás mellett) az illető tartózkodási helyeit vagy azt, hogy milyen éttermet, szórakozóhelyet, stb. látogat a leggyakrabban.
Google idegenvezető
Ugye nektek is volt már arra példa, hogy a telefonotok (külső szemlélőként nézve teljesen random) küldött nektek egy értesítőt, hogy „Ismered az XY helyet? Kérjük segítsd munkánkat néhány kérdés megválaszolásával.” – majd amikor az illető a kitöltést választja, olyan kérdések hada sorakozik fel, mint: Van-e akadálymentesített bejárat? Van-e mosdó? Lehet-e parkolni az épület előtt? Milyen nyitvatartási idővel rendelkezik a hely? Állatbarát-e? stb.
Ez, kedves Olvasóim, a Google idegenvezető funkciója, mellyel bárki segíthet a másik egyénnek, hogy felhasználói értékelések alapján megismerjen egy olyan helyet, ahol még nem járt, de éppen tervben van az utazás. Tulajdonképpen ez többnyire hasznos dolog. Ámde ezen funkció bármennyire felhasználóbarát körítéssel vannak beállítva (valamilyen szinten ténylegesen azok) valójában viszont az algoritmusok tanulását segítik. Ez pedig azért lényeges, mert egy MI algoritmusa minél gyorsabban „ki tudja ismerni” a felhasználót, annál hatékonyabban áramlik a megfelelő egyének számláira a folyamatok mögött csendben megbújó, alattomos újabb ragadozó: a pénz.
„A Szilícium-völgy első 50 évében termékeket gyártottak, hardvereket, szoftvereket, termékeket adtak el, sima üzlet. Az utóbbi tíz évben a Szilícium-völgy legnagyobb cégei már a felhasználókkal kereskedtek.” — Roger McNamee, Társadalmi dilemma című dokumentumfilm
Most mondhatnám, hogy nem a pénz mozgatja a világot, írhatnék általam is elfogadott gondolatokat arról, mennyire nem a pénz körül kellene forogjon minden, de ettől sajnálatos módon még nem érném el az ellenkezőjét. Így azt merem mondani, ahogy sok más dologgal is így van, a social media szektorban is a pénz mozgat mindent.
Ez az oka annak, hogy tudatosan vagy tudat alatt, de nagyon-nagyon sok ember válik pusztán marionett bábuvá a monitorok és kijelzők másik oldalán lévő számunkra ismeretlen emberek hirdetései között.
A hirdetések
„Most már kicsit elcsépelt ezt mondani, de mivel nem fizetünk a használt termékekért, a hirdetők fizetnek azért a termékért. A hirdetők a vevők. És mi vagyunk az áru.” – Aza Raskin, Társadalmi dilemma című dokumentumfilm
Azt gondolom nem mondok semmi újdonságot azzal, hogy a hirdetésekkel egy harmadik fél pénzt keres. Rengeteg olyan beállítás létezik, ami azért felel, hogy a hirdetőfelületek algoritmusai ne tudjanak céltáblaként használni minket. Ki lehet kapcsolni temérdek olyan funkciót, mely lekövethetné a keresési kulcsszavainkat vagy éppen az érdeklődési köreinkről szóló Google találatokat, melyekre rákattintunk.
Viszont azzal a beállítással, ha nem engedélyezzük ezen korlátozásokat, még nem fogjuk megakadályozni, hogy hirdetéseket küldjenek nekünk, csupán kevésbé lesznek azok releváns tartalmak. Ha már választhat az ember akkor nagy eséllyel azt választja majd, hogy a kapott hirdetés legalább valami olyan dolog legyen, ami érdekelheti, így sokan – köztük én is – bekapcsolva hagyják azon bizonyos algoritmusokat, melyek a keresési találatainkból táplálkozva küldenek nekünk tartalmakat.
Bizonyára te is találkoztál már azzal, hogy ha rákerestél arra a szóra, hogy szobabicikli, akkor utána egész nap, vagy napokig hirdetések sokasága ömlött a nyakadba, különféle webshopok szobabicikli ajánlatairól. Egyes készülékek esetén, melyekben van hangfelismerő (márpedig manapság nagyon sokban van), elegendő egy baráti beszélgetés, ahol kiejted ezt a szót. Az eszköz fülel. Képletesen értve meghallja a kulcsszót, melyet aztán elraktároz, hogy a megfelelő pillanatban az egyén kijelzőjére tolja, jól látható helyre, figyelemfelkeltő formában.
Eszközök algoritmusainak hada dolgozik azon, hogy minél több időt töltsünk okos készülékeink és a világháló használatával…
… na most kérdezem én, akkor a világban humanoid robotokat akarnak programozni, avagy az a cél, hogy kattintást halmozzanak kattintásra, miközben az MI titkon egyre okosabbá és fejlettebbé válik? Valamilyen szinten mindkét gondolatot reálisnak vélem. A mesterséges intelligenciákat (főleg az idősebb korosztály) megfoghatatlannak tartja, járkáló robotokra gondolnak – habár már erre is van példa – viszont abba sokan nem gondolnak bele, hogy az MI valójában a létrehozók körében is már-már megfoghatatlan.
A gépi tanulás folyamatai iszonyat sokszor hoznak nem várt, meglepő eredményeket, melyek esetén gyakorta kíváncsiságból, kutatási célzatból nem írják felül a programkódot. Mégis olyan helyzet is akard, amikor azért nem születik módosítás, mert a létrehozók sem tudják, hogy az MI mi alapján tanulta meg azt, amit.
Vajon félő, hogy idővel az MI felülkerekedik az emberek tudásán?
Úgy gondolom, hogy az emberiséget alapvetően nem lehet lemásolni, bármilyen élethű robotokat hozunk is létre. Az emberiségben millió és millió különféle egyéniség, személyiség található, érzelmek és gondolatok billiói léteznek. Egy MI nem lesz képes érezni véleményem szerint, mert minden MI pusztán a körülötte lévő adatokat elemzi, a számára betáplált kódokat számszerűsíti és az alapján fejlődik.
Azt viszont több, mint el tudom képzelni, hogy idővel az MI igenis okosabb lesz, mint az ember, mert másodperc töredékei alatt tudnak már ma is „gondolkodni” ezen megfoghatatlanul nagy információáradatot feldolgozni képes programkódok. Mégis végtelen kíváncsisággal állok a jövő rohamosan fejlődő kapujában a jelenemben, mert mérhetetlen módon érdekel, hogy hová jut világunk (vagy éppen hová fajul).
Ha már úgysem tudunk 100%-ig kilépni ebből az őrületes közegből, legalább igyekezzünk néha megállni egy percre és körülnézni. Nézz fel, ha odakint vagy! Látod az eget? Látod a felhőket? Látod a madarakat? Végy hát egy nagy levegőt! Érzed az eső utáni frissességet? Érzed, hogy fák között mennyivel tisztább oxigén áramlik a tüdődbe? Nézz a lábad elé! Látod a betonkocka repedésében kisarjadt virágot? Látod a hangyákat, ahogy élelmet szállítanak föld alatti birodalmukba? Nézd meg a vizeket! Látod milyen gyönyörű színben tudnak pompázni? Látod, hogy mennyi mindenről maradunk le a modernizáció végett? Nyisd ki a szemed, érezd a környezetet, fülelj és figyeld ezt a gyönyörű bolygót! Ha csak egyetlen pillanatra is…
