Mindig öröm számunkra, ha egy olvasónk ragad tollat – billentyűzetet -, és leírja gondolatait, tapasztalatait. Most Kovács Magdolna, tanácsadó szakpszichológus mutatja meg, hogy miért is van szükség az internetes anyacsoportokra, mit kaphatsz tőlük, illetve ír arról is, hogy milyen veszélyekkel kell számolnod, ha segítségül hívod őket.
Ez nem egy hollywoodi film címe, hanem maga a valóság. Olyan anyukákat sorolok ide, akik évek óta küzdenek azzal, hogy gyermekük felkel éjszaka, órákat töltenek el az altatással, hosszú hónapokig kelnek fel tízszer is egy éjszaka folyamán, évekig szoptatnak igény szerint vagy több gyermeket altatnak egyszerre. Ezek a kimerültség szélén álló anyák jönnek velünk szembe az utcán, a játszótereken, az óvodában vagy éppen a munkahelyen. Problémájuk, ha nem oldódik meg, további kríziseket okozhat: pl. megnehezíti a munka világába való visszatérést, az adott pálya továbbépítését vagy házassági krízist mélyíthet el. Gyakori, hogy ezeket az anyákat a nagyszülők nem értik meg: az igény szerinti szoptatás vagy a „nem hagyom sírni” elvek miatt. Gyakran a védőnő vagy háziorvos sem tud segíteni ezeken az elhúzódó problémákon, mert túlmutat kompetenciájukon – azonban az általuk nyújtott információ, kezelés és mentálhigiéné alapvető fontosságú.
Az anyaság, mint krízis
Az első gyermek születését természetes krízisként éli meg a család. Ez azt jelenti, hogy újra kell gondolni és szervezni a mindennapokat, és sikeres alkalmazkodási stratégiákat kell kitalálni viszonylag rövid időn belül. A körülmények persze nem mindig optimálisak és megtervezettek, amik a természetes krízist tovább nehezítik. A további gyerekek születése újabb kríziseket jelent, több gyermek fejlődési kríziseit kell párhuzamosan összehangolni, pl. óvodakezdés és kistesó születése. A tanácsadás pszichológiája jól ismeri ezeket az élethelyzeteket. Személyes tapasztalatom azonban mégis az, hogy az „éjszakázás” hidegrázásként éri a szülőket, és minden csecsemővel kapcsolatos gondozási problémák.
Anyák az interneten
A kismama ezért előbb-utóbb valamelyik internetes fórumon vagy közösségi oldalon találja magát, mert „itt és most S. O.S helyzet van!”. A fórumokon elsősorban praktikus szinten találunk információkat, amelyek hasznosak lehetnek a gondozással kapcsolatos kérdésekben, pl. fázik-melege van, fáj a hasa, fogzik, hozzátáplálásnál mikor mennyit miből lehet adni, szoptatást, tápszert érintő gyakorlati kérdésekben stb. Ehhez hozzá adódik a védőnő és háziorvos által adott információk, tanácsok, valamint a szakkönyvekből vagy egyéb forrásokból származó adatok, kutatási eredmények. Összességében tehát egy adott problémára sok forrásból kapunk egyszerre változatos tanácsokat és információkat – mindez jelentős káoszt okozhat egy konkrét probléma megoldása esetén. A sok tanács és technikai eszköz dacára – vagy éppen azért – mégis kézzel tapintható a tanácstalanság az alvás-altatás, a csecsemőgondozás és a szoptatás-elválasztás területeken.
Hazánkban ma már az internet a háztartások nagy részében elérhető, tehát soha ennyire nem volt még a családok életének része. Amit még régen családon belül kérdeztünk meg a babagondozással kapcsolatban, azt most a világhálón tesszük. Nem nehéz olyan anyukákat találni, akik játszótéren vagy éppen szoptatás közben szörfölnek a neten. A világ technikai fejlődése erre halad, viszont rajtunk múlik, mennyire engedjük be azt saját életünkbe.
Az internetes csoportok fajtái
- Az önsegítő internetes csoportok meghatározott szabály alapján működnek, szakemberek hozták létre (nem feltétlen pszichológus), akik ellenőrzik a hozzászólásokat, a csoport szabályainak betartását. A tagok száma nem korlátozott, apukák is jelentkezhetnek, ami kifejezetten hasznos. Adott témakör köré szerveződnek, pl alvás, szoptatás, önismeret. Mindháromban részt vettem aktív tagként és anyukaként.
kép: Freepik
- Az önismereti csoportok valóban zártak, viszonylag kis létszámmal, létező időbeli és anyagi keretekkel és szakmailag felépített koncepció alapján működnek, van titoktartási kötelezettség. Mégis megvan a veszélye annak, hogy rossz szájízzel távozunk, hiszen a tagok, ha úgy akarják egymással is levelezhetnek, amit a csoportvezető nem lát, nem tud. A „tetszik” gomb egyfajta megerősítést szolgál, de ez a funkciója elveszhet, ha megvan a gyanú arra vonatkozóan, hogy ezt nem a vezető teszi, hanem csak egy megbízott adminisztrátor. Ha a pszichológus vezető nem elérhető, akkor könnyen elbátortalanodhat a tag, különösen akkor, ha abban reménykedett, hogy egyszer végre cseveghet egy vele. A közösségi háló viszont kitűnően alkalmas fáradt, otthonához kötött kismamák számára, mert nem kell kimozdulni és társas támaszt adhat, de konkrét probléma esetén csak kevesen kerülhetnek közelebb a megoldáshoz.
- Az önsegítő internetes anyacsoportoknál a titoktartás nincs a szabályok között, pedig ez egy alapvető szabály; habár akár ezres nagyságrendű tagszám is lehet, mégis „kicsi a világ”. Zártsága nem valódi, mert bármikor ki-be jöhet egy új tag, nagyon nagy a létszám, ami átláthatatlanná és kevésbé kezelhetővé teszi a felhasználó, de akár az üzemeltető számára is. Előnye, hogy egy téma esetén rögtön akár ötven reagálás is jöhet – ez egyben hátrány is, hiszen a fáradt kismama ezek elolvasása helyett akár pihenhetne is. Bonyolítja a helyzetet, hogy a válaszokra még alválaszok is érkeznek.
Ezekben a csoportokban a tagok iskolázottsága, életkörülménye, gazdasági helyzete igen változatos: a pszichológustól kezdve, a szobakonyhában élő családon át az egzotikus szigeten élő szülőkig mindenki itt van. A közösségi profilok alapján lehet csupán tájékozódni, ami azonban ritkán engedi láttatni az alap adatokat: életkor, iskola, foglalkozás, lakhely, családi állapot. Ezek az információk tehát hiányosak számunkra a másik emberről. Előnye viszont, hogy megerősíti bennünk azt az érzést, hogy lám az éjszakai kelés milyen gyakori probléma, nem vagyunk vele egyedül. Ez egy pozitívum, de igazi ventiláció mégse jöhet létre, mert egy adott tag csupán rövidke mondatokban vázolja jelen problémáját, saját megoldását, helyzetét, amire jönnek reagálások. A rengeteg tag miatt nehéz kiszűrni, hogy ne hangozzon el konkrét tanácsadás vagy minősítés. Az új tagok egy része köszön, de ez sem törvényszerű, ahogy a távozásnál sem a búcsúzás. Az élő csoportos tanácsadás fontos része a bemutatkozás és a lezárás kellő alaposságú előkészítése.
Előfordul, hogy van, aki sértődötten távozik: nem azt kapta, amit várt. De ki miért is jött ide? Ennek tisztázása nincs meg. Van, aki konkrét utasítást vár: „tedd ezt és ezt a babáddal és várj”. Van, aki támogatásért: „nem vagyok egyedül”. Van, aki információért vagy annak értelmezéséért:„olvastátok ezt a könyvet, vagy cikket?”. Van, aki az haragját, indulatait tolja át: „a szakemberek hülyeséget írnak, szakember egyáltalán?”. Van, aki megerősítést vár: „jó anya vagy, ne hallgass az anyósodra, csak magadra”. Van, aki a valahová tartozás érzését keresi: „nézzétek milyen aranyos a babám!” stb.
Szerző: Kovács Magdolna
fotó: Freepik
A cikk folytatásában – többek közt – arról olvashatsz, hogy ezek a csoportok, milyen veszélyeket rejthetnek magukban.
Zombi anyu születik – az internetes anyacsoportok tanulságai 2. rész
Te is írnál nekünk? Bármilyen témát, mely az anyaságot, gyermeknevelést érinti szívesen fogadunk. Ne halogasd, pötyögd be és küldd el nekünk a [email protected] címre!
