Jelelni a világ egyik legtermészetesebb dolga. Gondoljunk csak bele, általában a legelső, amit a szülők, nagyszülők megtanítanak a babának, az az, hogy tudjon integetni. Aztán szorosan követni szokta az, hogy tudjon puszit dobni, majd tapsolni is.
Utóbbit leggyakrabban a „Süti, süti pogácsát” című mondókával szokták még érdekesebbé tenni. Hogyan jönnek ezek ide? Mi köze van a „pá-pá”-nak, puszi dobásnak, és a „pogácsa sütésnek” a babajelbeszédhez?
Csak annyi, hogy ezek is épp ugyanolyan „babajelek”, mint az, hogy „éhes vagyok”, „fázom”, „labda”, „madár”, „autó”… sorolhatnám a végtelenségig. Ha a mondandóinkat kézjelekkel is kísérjük, a kisbabánk ezeket a jeleket könnyedén elsajátítják, ők is használni kezdik. Ezzel megkönnyítve a saját, és a környezetük mindennapjait. Megfogják tudni mutatni, nem csak azt, hogy éppen éhesek, vagy szomjasok, hanem azt is, hogy mit szeretnének enni. Ezzel elkerülve egy esetleges sírást az étkezésnél.
Például gyakran előfordul, hogy amikor etetnénk a babát, ő heves fejrázásba kezd, vagy egész egyszerűen kiköpi az ételt. Ez nem biztos, hogy azt jelenti, hogy nem éhes, vagy feszegeti a tűrőképességünk határát, valószínűleg csak valami mást enne. Ilyenkor a jelek segítségével konkrétan megfogja tudni mutatni, hogy mit szeretne, még akkor is, ha az adott étel nincs előtte.
De ugyanígy tudatni fogja az érzelmeit, ha eszébe jut valami, ha rosszat álmodott, azt, hogy mivel szeretne játszani, hova szeretne menni, azt is, ha valamelyik családtag hiányzik neki. Ezeken kívül még rengeteg mást is, amikre a legtöbbször nem is gondolnánk.
Jelelni többféle módon meglehet tanulni
Az egyik lehet az, hogy elkezdjük figyelni a babánk jelzéseit. Például ilyen lehet az, hogyha elkezd cuppogni, akkor valószínűleg éhes, ha felfelé nyújtja a kezeit, általában azt jelenti, hogy szeretné, ha felvennénk. Ezeket a jeleket minden baba szokta használni. Ha ezekre a jelekre választ kap, egyre többet fog kitalálni, és ha a szülők megtudják fejteni, hogy mi, mit jelent, nagyon jól megfogják tudni érteni, hogy mit szeretne a kisbabájuk.
Egy másik megoldás lehet, amikor a szülők elébe mennek a találgatásoknak, és maguk kezdenek el jeleket használni. Ezek lehetnek bármilyen kitalált jelek. A lényeg, hogy ugyanarra a szóra mindig ugyanazt a jelet használják. Így egy idő után a babák utánzással fogják megtanulni a jeleket. Pont úgy, mint ahogy megtanulnak integetni, és puszit dobni.
Van egy harmadik megoldás is, miszerint most már az ország több pontján lehetőség van elmenni babajelbeszéd-tanfolyamra. Ezek a tanfolyamok általában a szülőknek szólnak, az oktatók nekik tanítják meg a jeleket, és azt, hogy hogyan kezdjék el használni úgy, hogy minél hatékonyabban működjön. A tanfolyamokon általában nem kitalált jeleket tanítanak az oktatók, hanem a siketek által használt jelnyelvből merítenek ihletet.
A tanfolyam egyébként nagyon jó kikapcsolódást is jelent babának és mamának egyaránt, hiszen a jelek mellett zenével és játékokkal is készülnek az oktatók. Általában hasonló korú babák vannak jelen, így kiváló alkalom a szülőknek beszélgetésbe elegyedni más babák szüleivel. A tanfolyamok több hétig tartanak, így a végére gyakran barátságok is szövődnek.
Amit én nagyon fontosnak tartok elmondani a jeleléssel kapcsolatban, hogy teljesen mindegy, hogy ki milyen jeleket használ (spontán jelek, kitaláltjelek, siketek által használt jelek), ki hogyan tanulta meg (otthon, vagy tanfolyamon), a lényeg, hogy használja! Elkezdeni soha nincs túl korán, se túl későn.
Van, aki már várandósan beiratkozik tanfolyamra, mert szeretné az első napoktól használni, mint ahogy beszélni is fog a babájához az első pillanattól kezdve. De még akkor sem késő elkezdeni, ha a gyermek már elkezdett szavakat mondani. A jelek segítségével megtudják erősíteni a mondandójukat, így elkerülhetők a félreértések, amik elég gyakoriak addig, amíg a gyermek nem beszél tisztán.
A rossz hír, hogy ahogy a kicsik elkezdenek beszélni, egyre tisztábban, gazdagabb szókinccsel, úgy hagyják el a jeleket. Hiszen beszélni sokkal könnyebb, mint jelelni, így már nem lesz szükségük erre a mankóra.
Béczi Bernadett
Babajelbeszéd oktató
