Kalmár Alexandra alvás és altatás szakértő

Kalmár-Szandi250.jpg

Témakör: csecsemők és gyermekek alvása, altatása

Kedves Olvasóink! Szakértőnk elfoglaltságai miatt nem tudja tovább folytatni szakértői rovatát. A kérdezési lehetőséget ezért felfüggesztettük, az eddigi kérdéseket-válaszokat továbbra is olvashatjátok az oldalon. Megértéseteket köszönjük.

A szakértő cikkei>>

Kislányom, Lili 2007 nyarán született. Attól fogva, hogy hazahoztuk a kórházból, az éjszakák nagy részét alvással töltötte. Ráadásul pár hét után a saját szobájában, a saját kiságyában tette ezt. Micsoda szerencsénk van! – mondta mindenki. Igazi jó baba! Örüljünk neki!

Hát, én nem tudtam örülni! Hiába volt az egész éjszaka előttem, hogy aludjak, pihenjek, képtelen voltam: Lili nagy éjszakai alvásától, a hosszú szopiszünettől folyton begyulladt a mellem. Órákon át ültem a hideg konyhában és fejtem. Ha pedig végre ágyban lehettem, azon morfondíroztam, hogy ha én magam nem alszom szívesen egyedül, akkor a pár hónapos babámnak vajon miért kell? Miért ez a jó neki? Szenvedtem, abban a hitben, hogy jót teszek neki. Mert így majd megtanulja, hogy aludni egyedül kell. Nem úgy, mint én! Mert én még harmincon túl is valakivel együtt szeretek aludni, és azt élvezem, ha a párom ott szuszog mellettem éjjel.

Aztán olvastam egy könyvet, Liedloff: Az elveszett boldogság nyomában. Végre kaptam egy olyan üzenetet, ami egyezett azzal, amit én éreztem belül: nincs rendjén, hogy nem vagyok a babám mellett, és a babámnak is a közelemben van a helye – éjjel is! Magam mellé vettem Lilit az ágyunkba! Még sokkal rosszabb lett minden… Még kevesebbet tudtam aludni, pihenni. Továbbra is folyamatos küzdelem és harc volt az alvás körül. Hulla voltam. Kimerülten, kétségek között gyötrődtem, hogyan tovább. Miért nem működik az, amiről éreztem, hogy mindenkinek a legjobb lesz? Miért ébred éjjel, ha ott vagyok mellette? Miért alszik el olyan nehezen, és miért nem tud visszaaludni ha felébred?

Mivel az interneten és a könyvekben kizárólag olyan információkba ütköztem, amik nem álltak összhangban a megérzéseimmel, a belső válaszaimmal, tovább kutattam. Szoptatási tanácsadók segítségével rátaláltam azokra a szakértőkre és (idegen nyelvű) könyvekre, ahol a kisbaba és a mama, valamint az egész család testi és lelki szükségleteit szem előtt tartva írtak a csecsemők és a kisgyerekek normális alvásáról. Kiderült, hogy szinte semmi, amit ezekről a dolgokról a mi kultúránkban gondolunk, nincs összhangban azzal, ami természetes és egészséges! Szembesültem azzal a történeti-történelmi folyamattal, ami oda vezetett, hogy ma így gondolkodunk a gyermekeink alvásáról – és úgy általában a róluk való gondoskodásról. Kutattam, hogy milyen testi és lelki hatásai vannak gyermekeink fejlődésére annak, ahogyan elaltatjuk őket vagy ahogyan reagálunk az éjszakai ébredésükre. Most már nem csak érzem, hanem értem is, hogy az alvás-altatás nagyon-nagyon fontos része a gyermekünkről való gondoskodásnak!

Az elméleti tudás mellett sok tapasztalatot is szereztem saját gyermekemmel és családommal, valamint az édesanyákkal és baba-mama csoportokkal folytatott beszélgetések során. Figyeltem a kérdéseikre és nyitott szívvel hallgattam a családok élményeit ebben a témában.

Mára számottevő gyakorlatom van abban, hogy a hozzám fordulóknak hatékonyan tudjak segíteni. A cél: megtalálni az egész család számára legjobb alváselrendezést. Az adott családra szabom-szabjuk az évek alatt megszerzett információcsomagot: együtt gondoljuk ki, hogy hogyan lehet az éjszakai és nappali alvásokat a mindennapi élet természetes részévé tenni úgy, hogy az mindenki számára bírható, pihentető, élvezhető legyen. Kikristályosodott, hogy hogyan tudok hatékonyan segíteni akkor is, amikor olyan család kér támogatást, ahol több pici gyerek van, a fizikai körülmények nem ideálisak, vagy a család beállítottsága, meggyőződése egészen más, mint az enyém. Várom a kérdéseiteket babák, kisebb és nagyobb gyerekek, valamint a család többi tagjának az alvásáról és az alvás fejlődéséről!

Kérdezz: Kalmár Alexandra alvás szakértő
Témakör: alvás
A szakértő elérhetőségei:
Honlap: www.hordozo.hu
E-mail: [email protected]
Kislányom, Lili 2007 nyarán született. Attól fogva, hogy hazahoztuk a kórházból, az éjszakák nagy részét alvással töltötte. Ráadásul pár hét után a saját szobájában, a saját kiságyában tette ezt. Micsoda szerencsénk van! – mondta mindenki. Igazi jó baba! Örüljünk neki!
Hát, én nem tudtam örülni! Hiába volt az egész éjszaka előttem, hogy aludjak, pihenjek, képtelen voltam: Lili nagy éjszakai alvásától, a hosszú szopiszünettől folyton begyulladt a mellem. Órákon át ültem a hideg konyhában és fejtem. Ha pedig végre ágyban lehettem, azon morfondíroztam, hogy ha én magam nem alszom szívesen egyedül, akkor a pár hónapos babámnak vajon miért kell? Miért ez a jó neki? Szenvedtem, abban a hitben, hogy jót teszek neki. Mert így majd megtanulja, hogy aludni egyedül kell. Nem úgy, mint én! Mert én még harmincon túl is valakivel együtt szeretek aludni, és azt élvezem, ha a párom ott szuszog mellettem éjjel.Aztán olvastam egy könyvet. Liedloff: Az elveszett boldogság nyomában (http://hordozo.hu/webshop/konyvek/jean-liedloff-az-elveszett-boldogsag-nyomaban). Végre kaptam egy olyan üzenetet, ami egyezett azzal, amit én éreztem belül: nincs rendjén, hogy nem vagyok a babám mellett, és a babámnak is a közelemben van a helye – éjjel is! Magam mellé vettem Lilit az ágyunkba! Még sokkal rosszabb lett minden… Még kevesebbet tudtam aludni, pihenni. Továbbra is folyamatos küzdelem és harc volt az alvás körül. Hulla voltam. Kimerülten, kétségek között gyötrődtem, hogyan tovább. Miért nem működik az, amiről éreztem, hogy mindenkinek a legjobb lesz? Miért ébred éjjel, ha ott vagyok mellette? Miért alszik el olyan nehezen, és miért nem tud visszaaludni ha felébred?
Mivel az interneten és a könyvekben kizárólag olyan információkba ütköztem, amik nem álltak összhangban a megérzéseimmel, a belső válaszaimmal, tovább kutattam. Szoptatási tanácsadók segítségével rátaláltam azokra a szakértőkre és (idegen nyelvű) könyvekre, ahol a kisbaba és a mama, valamint az egész család testi és lelki szükségleteit szem előtt tartva írtak a csecsemők és a kisgyerekek normális alvásáról. Kiderült, hogy szinte semmi, amit ezekről a dolgokról a mi kultúránkban gondolunk, nincs összhangban azzal, ami természetes és egészséges! Szembesültem azzal a történeti-történelmi folyamattal, ami oda vezetett, hogy ma így gondolkodunk a gyermekeink alvásáról – és úgy általában a róluk való gondoskodásról. Kutattam, hogy milyen testi és lelki hatásai vannak gyermekeink fejlődésére annak, ahogyan elaltatjuk őket vagy ahogyan reagálunk az éjszakai ébredésükre. Most már nem csak érzem, hanem értem is, hogy az alvás-altatás nagyon-nagyon fontos része a gyermekünkről való gondoskodásnak!
Az elméleti tudás mellett sok tapasztalatot is szereztem saját gyermekemmel és családommal, valamint az édesanyákkal és baba-mama csoportokkal folytatott beszélgetések során. Figyeltem a kérdéseikre és nyitott szívvel hallgattam a családok élményeit ebben a témában.
Mára számottevő gyakorlatom van abban, hogy a hozzám fordulóknak hatékonyan tudjak segíteni. A cél: megtalálni az egész család számára legjobb alváselrendezést. Az adott családra szabom-szabjuk az évek alatt megszerzett információcsomagot: együtt gondoljuk ki, hogy hogyan lehet az éjszakai és nappali alvásokat a mindennapi élet természetes részévé tenni úgy, hogy az mindenki számára bírható, pihentető, élvezhető legyen. Kikristályosodott, hogy hogyan tudok hatékonyan segíteni akkor is, amikor olyan család kér támogatást, ahol több pici gyerek van, a fizikai körülmények nem ideálisak, vagy a család beállítottsága, meggyőződése egészen más, mint az enyém. Várom a kérdéseiteket babák, kisebb és nagyobb gyerekek, valamint a család többi tagjának az alvásáról és az alvás fejlődéséről!
Személyes konzultációs lehetőségek a szakértővel:(ide kérjük szépen azt a bannert, ami Áginál is van ugyanitt)Kérdéseid vannak a babád alvásával kapcsolatban? Küszködtök az altatással? Ne gyötrődj egyedül! A személyes konzultációval olyan segítséghez jutsz, amivel biztosan előre léptek! A garancia erre, hogy nem kész megoldást kínálunk nektek, hanem
•    pontos, megbízható és a ti helyzetetekre vonatkozó információt, amit máshol sajnos alig-alig találsz meg, főleg nem magyarul;
•    megérted a kézzelfoghatóan működő összefüggéseket alvás – evés – hordozás – mozgásfejlődés és más tényezők között;
•    mindezzel olyan tisztánlátáshoz jutsz, amivel már megtaláljátok a család minden tagja számára jó megoldást!
Ha húszperces, gyors, „tűzoltás-szerű” segítséget szeretnél, kérj időpontot minikonzultációra (http://hordozo.hu/tanfolyamok/alvas-es-hasfajas-minikonzultacio)! Ha szeretnéd a problémátokat teljesen körüljárni, kérj egyéni konzultációt (http://hordozo.hu/tanfolyamok/egyeni-konzultacio) a témában!
Hasfájós a babád? Vigasztalhatatlanul sír? Mi nem azt fogjuk mondani rá, hogy várj 3 hónapot és elmúlik, és nem is küldünk a gyógyszertárba! Hanem?
•    a helyzeteteket feltérképezve segítünk megérteni, mi állhat a sírások hátterében;
•    megtudhatod, amit a nyilvánvaló tények ellenére a legtöbb gyermekorvos és védőnő nem tud: hogyan tudod csökkenteni, megszüntetni a vigasztalhatatlan sírásokat;
•    megbízható és kézzelfogható információkat kapsz hasfájásról és sírásról, hogy ne legyél kiszolgáltatva a mindenfelől érkező jótanácsoknak.
Ha húszperces, gyors, „tűzoltás-szerű” segítséget szeretnél, kérj időpontot minikonzultációra (http://hordozo.hu/tanfolyamok/alvas-es-hasfajas-minikonzultacio)! Ha szeretnéd a problémátokat teljesen körüljárni, kérj egyéni konzultációt (http://hordozo.hu/tanfolyamok/egyeni-konzultacio) a témában!
Kérdezz: Kalmár Alexandra alvás szakértő
Témakör: alvás
A szakértő elérhetőségei:
Honlap: www.hordozo.hu
E-mail: [email protected]
Kislányom, Lili 2007 nyarán született. Attól fogva, hogy hazahoztuk a kórházból, az éjszakák nagy részét alvással töltötte. Ráadásul pár hét után a saját szobájában, a saját kiságyában tette ezt. Micsoda szerencsénk van! – mondta mindenki. Igazi jó baba! Örüljünk neki!
Hát, én nem tudtam örülni! Hiába volt az egész éjszaka előttem, hogy aludjak, pihenjek, képtelen voltam: Lili nagy éjszakai alvásától, a hosszú szopiszünettől folyton begyulladt a mellem. Órákon át ültem a hideg konyhában és fejtem. Ha pedig végre ágyban lehettem, azon morfondíroztam, hogy ha én magam nem alszom szívesen egyedül, akkor a pár hónapos babámnak vajon miért kell? Miért ez a jó neki? Szenvedtem, abban a hitben, hogy jót teszek neki. Mert így majd megtanulja, hogy aludni egyedül kell. Nem úgy, mint én! Mert én még harmincon túl is valakivel együtt szeretek aludni, és azt élvezem, ha a párom ott szuszog mellettem éjjel.Aztán olvastam egy könyvet. Liedloff: Az elveszett boldogság nyomában (http://hordozo.hu/webshop/konyvek/jean-liedloff-az-elveszett-boldogsag-nyomaban). Végre kaptam egy olyan üzenetet, ami egyezett azzal, amit én éreztem belül: nincs rendjén, hogy nem vagyok a babám mellett, és a babámnak is a közelemben van a helye – éjjel is! Magam mellé vettem Lilit az ágyunkba! Még sokkal rosszabb lett minden… Még kevesebbet tudtam aludni, pihenni. Továbbra is folyamatos küzdelem és harc volt az alvás körül. Hulla voltam. Kimerülten, kétségek között gyötrődtem, hogyan tovább. Miért nem működik az, amiről éreztem, hogy mindenkinek a legjobb lesz? Miért ébred éjjel, ha ott vagyok mellette? Miért alszik el olyan nehezen, és miért nem tud visszaaludni ha felébred?
Mivel az interneten és a könyvekben kizárólag olyan információkba ütköztem, amik nem álltak összhangban a megérzéseimmel, a belső válaszaimmal, tovább kutattam. Szoptatási tanácsadók segítségével rátaláltam azokra a szakértőkre és (idegen nyelvű) könyvekre, ahol a kisbaba és a mama, valamint az egész család testi és lelki szükségleteit szem előtt tartva írtak a csecsemők és a kisgyerekek normális alvásáról. Kiderült, hogy szinte semmi, amit ezekről a dolgokról a mi kultúránkban gondolunk, nincs összhangban azzal, ami természetes és egészséges! Szembesültem azzal a történeti-történelmi folyamattal, ami oda vezetett, hogy ma így gondolkodunk a gyermekeink alvásáról – és úgy általában a róluk való gondoskodásról. Kutattam, hogy milyen testi és lelki hatásai vannak gyermekeink fejlődésére annak, ahogyan elaltatjuk őket vagy ahogyan reagálunk az éjszakai ébredésükre. Most már nem csak érzem, hanem értem is, hogy az alvás-altatás nagyon-nagyon fontos része a gyermekünkről való gondoskodásnak!
Az elméleti tudás mellett sok tapasztalatot is szereztem saját gyermekemmel és családommal, valamint az édesanyákkal és baba-mama csoportokkal folytatott beszélgetések során. Figyeltem a kérdéseikre és nyitott szívvel hallgattam a családok élményeit ebben a témában.
Mára számottevő gyakorlatom van abban, hogy a hozzám fordulóknak hatékonyan tudjak segíteni. A cél: megtalálni az egész család számára legjobb alváselrendezést. Az adott családra szabom-szabjuk az évek alatt megszerzett információcsomagot: együtt gondoljuk ki, hogy hogyan lehet az éjszakai és nappali alvásokat a mindennapi élet természetes részévé tenni úgy, hogy az mindenki számára bírható, pihentető, élvezhető legyen. Kikristályosodott, hogy hogyan tudok hatékonyan segíteni akkor is, amikor olyan család kér támogatást, ahol több pici gyerek van, a fizikai körülmények nem ideálisak, vagy a család beállítottsága, meggyőződése egészen más, mint az enyém. Várom a kérdéseiteket babák, kisebb és nagyobb gyerekek, valamint a család többi tagjának az alvásáról és az alvás fejlődéséről!
Személyes konzultációs lehetőségek a szakértővel:(ide kérjük szépen azt a bannert, ami Áginál is van ugyanitt)Kérdéseid vannak a babád alvásával kapcsolatban? Küszködtök az altatással? Ne gyötrődj egyedül! A személyes konzultációval olyan segítséghez jutsz, amivel biztosan előre léptek! A garancia erre, hogy nem kész megoldást kínálunk nektek, hanem
•    pontos, megbízható és a ti helyzetetekre vonatkozó információt, amit máshol sajnos alig-alig találsz meg, főleg nem magyarul;
•    megérted a kézzelfoghatóan működő összefüggéseket alvás – evés – hordozás – mozgásfejlődés és más tényezők között;
•    mindezzel olyan tisztánlátáshoz jutsz, amivel már megtaláljátok a család minden tagja számára jó megoldást!
Ha húszperces, gyors, „tűzoltás-szerű” segítséget szeretnél, kérj időpontot minikonzultációra (http://hordozo.hu/tanfolyamok/alvas-es-hasfajas-minikonzultacio)! Ha szeretnéd a problémátokat teljesen körüljárni, kérj egyéni konzultációt (http://hordozo.hu/tanfolyamok/egyeni-konzultacio) a témában!
Hasfájós a babád? Vigasztalhatatlanul sír? Mi nem azt fogjuk mondani rá, hogy várj 3 hónapot és elmúlik, és nem is küldünk a gyógyszertárba! Hanem?
•    a helyzeteteket feltérképezve segítünk megérteni, mi állhat a sírások hátterében;
•    megtudhatod, amit a nyilvánvaló tények ellenére a legtöbb gyermekorvos és védőnő nem tud: hogyan tudod csökkenteni, megszüntetni a vigasztalhatatlan sírásokat;
•    megbízható és kézzelfogható információkat kapsz hasfájásról és sírásról, hogy ne legyél kiszolgáltatva a mindenfelől érkező jótanácsoknak.
Ha húszperces, gyors, „tűzoltás-szerű” segítséget szeretnél, kérj időpontot minikonzultációra (http://hordozo.hu/tanfolyamok/alvas-es-hasfajas-minikonzultacio)! Ha szeretnéd a problémátokat teljesen körüljárni, kérj egyéni konzultációt (http://hordozo.hu/tanfolyamok/egyeni-konzultacio) a témában!
hirdetés

375 EDDIGI KÉRDÉSEK

  1. Kedves Alexandra,

    nappali altatással kapcsolatos lenne a kérdésem. Kisfiam 3 hónapos, és eddig napközben babakocsiban ringatva aludt el. (éjszaka 3-4x kel, akkor cicin vissza tudom altatni). Most pár napja úgy döntött, hogy elege van ebből a verzióból :-), és nagyon sír ha be akarom tenni. Most a vállamon szeret elaludni sétálgatás közben. van valami módszer arra, hogy a kiságyában, vagy a hempiben tudjam elaltatni napközben? vagy ez még hiú ábránd ebben az életkorban? 🙂 csak attól félek, hogy erre nagyon „rákap”, mert bizony elég súlyos kis csomag a drága (majdnem 7kg), és bizony érzem a hátamon a napi többször 20 perces kis túrákat. illetve ami ennél is jobban aggaszt az az, hogy a babakocsiban aludta többször egy-egy nagyobbat is, akár 2-2,5 órát, a mostani verzióban pedig csak fél-egy órákat alszik, és úgy veszem észre jóval nyűgösebb is a nap végére. szerintem nem tudja kipihenni magát.
    előre is köszönöm szépen a válaszodat!

    • Kedves Katkamacs!

      Nagyon természetes amit írsz, a babák úgy működnek, hogy szükségük van arra, hogy testközelben legyenek és arra is szükségük van hogy segítséget kapjanak az elalváshoz.

      Az is normális, hogy gyakran ébrednek, mert az anyatej nagyon gyorsan emésztődik, hamar kiürül a pici picakjuk és az az ideaális ha a nap 24 órájában gyakran szopiznak, egy órában akár többször is mellre kerülnek.

      Nappal is nyugodtan bújjatok össze és szoptasd álomba, ha ébred szoptasd újra! Ezzel nem teszel rosszat, a legjobb segítséget adod Neki és ráadásul így Te is tudsz pihenni is.

      Altathatod még nappal kendőben vagy más hordozóeszközben is, ha éppen szeretnél közben házimunkát végezni vagy a boltba leugrani.

      A babák nagyon gyorsan és sokat változnak és nem minden életkorban működik az a dolog – esetetekben a babakocsi – ami hónapokig megoldás volt. Rugalmasan, a baba igényit figyelve érdemes alakítani, változtatni ha nem működik valami.

      Közelebb kell mennünk a babánkhoz, ha támogatni szeretnénk abban, hogy az alvás egy jó élmény legyen számára és később majd egyedül is el tudjon aludni. Ez az érés egy hosszú, sokéves folyamat, most nincs más dolgod, mint hogy álomba szoptasd és ha ébred visszaszoptasd akár éjjel akkár nappal van.

      Ha bármi kétséged vagy kérdésed van, írj bátran, igyekszem hamarabb válaszolni!
      Minden jót!
      Szandi

  2. Kedves Alexandra!

    Elöszőr is szeretnék gratulálni a második kislányodhoz.
    Nekem egy 25 hónapos kislányom van. Eddig mindig mindenben igazodtunk az igényeihez. 6 hónapos koráig kizárolag szoptattam. 3-10 hónapos koráig velünk aludt, mert csak úgy volt hajlandó aludni. Aztán kapott saját ágyat, mert már nem fért el mellettünk. Sokat forgolodik éjjel, kersztbe-kasul alszik. Azóta nyugodtabban alszik. Átlagban kétszer kelt éjszaka. De ami a gond, hogy csak cicin, szopizás közben aludt, alszik el. Ez majd szeptembertől lesz igazán gond, mert megy bölcsibe. Egyébként este és délbe is 10-15 perc alatt elaludt igy-szopizva, a saját helyén. Néha hajnalban felkelt és felmászott hozzánk, így aludtunk tovább.
    Kb. egy hete volt, hogy éjszaka hányt. Nem tudom mitől(gondolom elcsaphatta valamivel a hasát), de többször is hányt. Mikor visszafeküdtünk kérte a cicit, de mondtam neki, hogy most nem adok, mert akkor megint hányni fog. Elfogadta, kicsit nekhezen de visszaaludt. Reggel megint nem mertem neki adni, nehogy baj legyen. Délbe elaludt szépen az autóban, igy megint nem kellett szopizni. Gondoltam, akkor most kihasználom az alkalmat, hogy leszoktatom, hisz amúgy is elmúlt már kettő lassan itt az ideje. Bizonyos szempontból jobban fogadta, bizonyos szempontból rosszabbul, mint vártam. ELmondtam neki, hogy most már nem adhatok neki cicit, mert megromlott benne a tej,és rosszul lesz tőle. Elfogadta egyáltalán nem kéri nap közben(pedig eddig 3-4x is kérte egy nap), most már este se, de! Délbe egyáltalán nem tudom elaltani, pedig látom rajta, hogy nagyon fáradt. Lefekszünk, összebujunk, és semmi. Estére viszont nagyon fáradt már mire ágyba kerül. Általában fél óra sírás, forgolódás dobálozás van, mire hirtelen álomba zuhan. Viszont jobban alszik utánna. Általában egyszer kel csak fel éjjel, amikor felmászik odabújik és már alszik is. Vagy fel se kel.
    Én úgy látom rajta, hogy nem tudja, hogy kell elaludni. Ami az én hibám. Másrészt lelkiismeret furdalásom van, hogy már nem adok neki cicit, pedig annyira szerette. Mit tegyek?
    köszönöm a segítséget előre is.

    • Kedves Anikó!

      Nagyszerű, hogy ilyen sokáig szoptattad a kislányodat! (Ha jól értettem már nem szopizik.)

      Először is nem rontottál el semmit! A legjobbat adtad neki – szoptattad! A természet a szoptatást rendelte első számú altatónak. Szopó mozgás és az anyatej egy olya koktél ami biztosítja az ellazulást és olyan állapotot teremt amiben álom jön a gyerekek szemére. A legnagyobb biztonágban, édesanya mellett, testközelben – ennél többet nem is kell tenni a gyermekek alvásáért.

      Az hogy a mi kultúránkban nem ezt tekintik normálisnak és nem elfogadott altatási mód a szoptatás, az nem a Te hibád! Te megtanítottad a kislányodat aludni, úgy ahogy az természetes – a szoptatáson keresztül. Azt tanítottad neki, hogy egy olyan helyzetben, mint az elalvás, ami egy szeparáció tulajdonképpen, az a normális ha együtt vagy valakivel aki megnyugtat és segít. Az alvás egyébként egy érési folyamat, amit épp úgy mint a járást, sürgetni nem lehet és mindenkinél egy kicsit máskor következik be.

      A délutáni alvás is sok kultúrában már nem létező dolog ebben a korban. Rengeteg gyerek aki ilyen sokáig vagy még tovább szopizik, amint elmarad a szoptatás nem alszik már délután. Ez teljesen normális.

      Persze ettől még fáradt lehet és estére túlpörög, ami eredményezheti ezt a sírást, forgolódást amit Te is írsz. Lényegében az elalvás az egy aktív folyamat, nem egy passzív, hirtelen végbemenő történés ahogyan gondolnánk. Az hogy időbe is telik, nem kérdés. Normális esetben 15-20perc kell, hogy így elnyugodjon egy felnőtt, gyereknek még esetenként több idő is kell. Ha ennél lényegesebben rövid ez az idő mondjuk 5 perc, az jelentheti azt hogy túl kimerült valaki.

      Kislányod most tanulja, hogyan boldoguljon a szoptatás nélkül. Amint látszik, tudja is hogyan kell elaludni, hiszen írod hogy éjjel csak odabújik hozzátok és alszik is tovább. Adj Neki időt hogy az esték is flottabbul menjenek és tartsd szem előtt, hogy az alvás érése egy hosszabb foyamat és a legtöbb gyerek 3 éves kora körül érik meg arra, hogy segítség nélkül (ami nálatok a szoptatás volt) elaludjon. A testközelséged, simogatás, mesemondás hamarosan hatékonyan fogja pótolni a szoptatást.

      Minden jót!
      Szandi

  3. Kedves Alexandra!

    Köszönöm az előző leveledet és persze a tanácsaidat!
    Nagy megkönnyebbülés volt akkor, szépen működött is, csak egyszer ébredt éjszaka, és akkor tápszert kapott, amitől sikeresen visszaaludt!
    Azután újabb fogzásos időszak következett, és ez szépen felborult!
    Most, mivel szerintem már kint vannak a fogak, valami mégis történt.
    Lassan 2 hete tart, hogy minden nap negyed 6kor ébredünk (8-fél9kor elalszik), és ez még csak a kisebbik baj lenne.A gondom az, hogy az alvás sem pihentető neki sem és nekem sem.Ugyanis egész éjjel „járkál”, forgolódik, kúszik-mászik, az ágy egyik végéből a másikba, koppan, nekimegy a rácsnak és indul vissza, dübög a lába a matracon.Többször felsír,cumi után nyafog és legalább 2szer muszáj tápszer, hogy valamicskét aludjon is.
    Mozgásfejlődés nem áll a háttérben, ugyanis hiába töltöttük már be a 16. hónapot, Ő még nem jár önállóan.Hónapok óta kapaszkodva lépeget, de ennyi.
    Bele se merek gondolni, mi lesz, ha elindul…bár ettől fárasztóbb éjszakák nem hinném, hogy léteznek!
    Kiváncsi lennék a Te véleményedre!Vajon mi okozhatja ezt a rossz alvást és szerinted milyen megoldások léteznek a problémánk orvoslására!
    Nagyon bízom, hogy ismét tudsz belénk valami reményt csepegtetni!
    Köszönöm!

    • Kedves Trena!

      Sajnálom, hogy ilyen későn jutottam a válaszadáshoz. Remélem azért hasznos lesz még.

      Először is ami Téged a legjobban aggaszt ha jól értem, az hogy ő ennyire ficánkol éjszaka.
      A kérdés az hogy ez mindig így volt vagy csak most pár hete tapasztalod? Kapott valamilyen új ételt esetleg? Ugyanis allergia okozhat ilyen éjszakai nyugtalanságot. Ha erre gyanakszol (látsz más tünetet is) forduljatok orvoshoz!
      A mocorgás oka épp a fogzás is lehet, gondolom még nincs kint az összes és sokszor nem látszik hogy jön egy fog csak amikor már áttöri az ínyét, de zavart már jóval előtte okozhat.
      A mozgásfejlődés is hasonlóan működik! Nem feltétlen látványos, lehet, hogy épp most készül „fejben” valamilyen nagy mutatványra.

      Kérdés még, hogy Te hogyan látod: valóban nem alussza ki magát? Milyenek a nappalaitok? Miből gondolod, hogy neki ez így nem jó?

      Az alapjában teljesen normális, hogy éjjel ébred többször és segítségre van szüksége a visszaalváshoz, ezért cumit kér, tápszert kér cumisüvegből. Ezek arra is szolgálnak, hogy ellenőrizze nem maradt-e teljesen magára, meg van még anya.

      A hajnali ébredés összefüggésben állhat a korai napkeltével – bioritmusunk így ébred a fényre. Próbálj jól besötétíteni, hátha az segít.

      És idő és türelem. Sokszor nincs mit tenni csak kivárni egy ilyen korszak végét és máshol máskor töltődni.

      Várom válaszod és meséld el azóta hogy vagytok! Sokszor pusztán leírni a helyzetet is nagy megkönnyebbülés!
      Szandi

      • Köszönöm a válaszodat, és soha nincs későn!!!
        Időközben változtak dolgok és van ami nem! 🙂
        Az éjszakai nyugtalanság megszünt, persze ébred még többször, de nincs „járkálás”, én is valami új ételre gondoltam, de a tehentejet (kb 2 dl, tejbegríz formában) már egy ideje issza, mégis úgy döntöttem ezt hagyom el.
        És hát vagy ennek tudható be vagy amúgy is elmúlt volna, fogak sincsenek még 100%-os teljességgel kint, és hát készülünk az önálló járásra.
        Szóval még várunk és próbálunk mindent megtenni, hogy vége legyen a mozgalmas éjszakáknak.
        A nappalját annyira nem befolyásolta, de amióta jobban alszik éjjel, nyugodtabban ébred, jó kedvvel, nem sikítva, sírva!
        A korai kelés megmaradt! 🙁 , és teljes sötétségben vagyunk, mert engem is nagyon zavar a hajnali világosság, ezért már időben megtettük az óvintézkedéseket!
        Talán ha már tényleg járni fog, esetleg „elfárad” napközben annyira, hogy aludni fog éjjel is?!Butaság?

        • Kedves Trena!

          Valójában a nagy nappali elfáradás az nem szokott jó éjszakákat hozni. Azt gondolom, hogy ha „túl van” egy-egy fejlődési szakaszon akkor nyugodtabb idők következnek.
          Több éves folyamat az alvás érése és olyan 2-3éves kor között következik be az legtöbbször, hogy már nem ébrednek a gyerekek. Persze van akinél előbb, de a szükséglet alapvető: biztonságérzet és testközelség kell éjszaka mindenkinek!
          Minden jót!
          Szandi

  4. Kedves Alexandra!

    a tanácsát szeretném kérni kisfiam alvásával kapcsolatban! 7 hónapos és még mindig nagyon gyakran kel fel éjjelente. 2 héttel korábban született (ha ez számít még ilynkor) és nagyon nyűgös baba volt, szinte állandóan ölben volt és szopizott, mert ha letettem azonnal sírt. Mostmár persze nagyon önálló nagyfiú, de éjszakánként nem 🙂 Eleinte egészen jól aludt éjszaka, 4 óránként kelt, aztán ez szépen lassal elkezdett rövidülni és végül 2-1 óránként ébredt. Ilyenkor mindig szopival aludt vissza a legkönnyebben, így ez maradt. Na és persze hamar az ágyamban kötött ki, mert nem bírtam az ennyire gyakori kelést. Most is együtt alszunk. Hihetetlen antennái vannak, pár perc alatt felébred és bekéredzkedik, ha bemegyek lefeküdni. De már azt is kipróbáltam, hogy nem ott feküdtem le, kicsit tovább aludt ugyan, de akkor is felébredt. Ha éjjel átgurolok a szomszéd matracra mellőle, szinte azonnal fennt van és keres engem… Szóval nagyon ragaszkodik. Na, de a lényeg, hogy eleinte alszik egyhuzamban pár órát, aztán sz éjszaka második felében megint elkezd 1-2 óránként kelni és szopizni akar. A gyakori szopik miatt pedig egyszer át is kell pelenkáznom, persze ilyenkor jól felébred, alig akar visszaaludni (pedig csak éjjeli lámpa van). Ezek miatt a hangoskodások miatt még nem tudott a férjem visszaköltözni hozzánk, mert neki aludni kell éjjel. Pórbáltam már tápszerrel/vízzel leszerelni, de a cumisüveget nem hajlandó szopni. Éhes lehet ilyenkor? Vagy csak megszokás? Kipróbáltam már párszor, hogy nem adtam cicit, fél óra sírás után elaludt ugyan, de 1 óra múlva ugyanúgy fennt volt megint. Ha nem velem alszik, akkor a kiságyba sem lehet visszatenni, ott azonnal fennt van. Éhes lehet? Vagy csak felébred valami miatt és megszokásból cicivel tud visszaaludni? Adjak neki? Ne adjak? Meddig tart ez? Köszönöm válaszod éa gratulálok a második babádhoz!
    Zsuzsa

    • Kedves Zsuzsa!

      Amit tapasztalsz az teljesen természetes, nagyon sok baba kezd éppen ilyen 6-7 hónapos kor körül gyakrabban ébredni és nem mindig okkal. Azért állhat a háttérben allergia például (kérdés pl. hogy hozzátáplálod-e már és ha igen mit kap, mennyit) vagy betegség, szóval ezek miatt érdemes egy szoptatási tanácsadóval is beszélni és kizárni az egészségügyi tényezőket (www.lll.hu ; http://www.ibclc.hu ).

      Amit én a babád alvásfejlődésével kapcsolatban tudok Neked mondani az az, hogy ebben a korban és még pár évig szüksége van segítségre ahhoz, hogy elaludjon. Szoptasd meg nyugodtan! Mindegy, hogy hányszor kel egy éjszaka vagy hogy éppen 10 perce szopizott. Ezzel nem rontod el vagy nem alakítasz ki rossz szokást, hiszen az anyatejnél jobbat nem tudsz neki adni, erre van most a legnagyobb szüksége!
      Ebben a korban mivel elkezdenek helyet változtatni sokkal több baktérium, fertőzés érheti őket és ezért is nagyon fontos az immunrendszerük számára, hogy bőséges anyatejet kapjanak. A sok érdekes felfedeznivaló és a hozzátáplálás miatt nappal kevesebbet vagy rövidebben szopiznak, amit éjjel az ingerszegény környezetben remekül tudnak pótólni. Hajnal felé pedig a csökkenő vércukorszint miatt szopiznak gyakrabban a babák, ami szintén normális jelenség és sok szoptató mama tapasztalja, hogy folyton mellen van a babája ilyenkor.
      Az Egészségügyi Világszervezet ajánlása, hogy 1éves korig a fő táplálék az anyatej legyen. Ehhez sok szoptatás kell! Ráadásul az éjszakai szoptatás nagyobb részben járul hozzá a tejtermelés fenntartásához, mint a nappali szopizások. Így sokszor pont azért nem jutnak elég tápanyaghoz a babák, mert a mamák nem merik őket éjjel is mellre tenni.

      Ha mostanáig kizárólag szoptattad és nem kapott nyugtatócumit, cumisüveget akkor természetes, hogy nem fogadja el hiszen az anyamell és az anyatej más érzet a szájban, más íz – sokkal jobb, sokkal természetesebb. Ha nincs különösebb ok rá, nem kell rászoktatni arra ami csak pótlék, azért van, hogy minket helyettesítsen, ha nem tudunk ott lenni. És ezeknek az eszközöknek van mellékhatása! Hosszútávú használatuk befolyásolja a fogazat és az állkapocs fejlődését például.

      Az is normális, hogy éjjel ennyire a tesközeledben szeret aludni, hiszen mi is jobban, nyugodtabban, biztonságban alszunk ha a párunk mellettünk van. Hát még a pici gyerekünk, aki azt sem tudja, hogy ha kimegyünk a szobából nem tüntünk-e örökre el az életükből. Nagyon nagy szükségük van a biztonságra éjjel-nappal és ezt csak a mi közelségünk, illatunk, szívverésünk, légzésritmusunk, melegségünk adja meg még jóideig. Ebből nem lehet túl sokat adni vagy elkényeztetni vele. Minél többet kap, annál jobban fog boldogulni felnőtt korában és számára annál értékesebbek lesznek az intim, meghitt kapcsolatok. Éppen azért, mert gyerekkorában, hosszú éveken át azt tapsztalt, hogy csak ki kellett nyújtania a karját és ott volt valaki, aki megnyugtatta, megszoptatta, gondoskodott róla. Éjjel is.

      A gyakori éjjeli szopik persze több pisit eredményeznek. Megpróbálhatod az eldobható pelenkát textilpelenkával helyettesíteni, mert ezeket tudod „turbósítani”, mindenféle plusz betétekkel még nedvszívóbbá tenni, hogy kibírjanak egy egész éjszakát. Ma már rengeteg ilyen pelenka van a piacon. Érdemes az interneten kicsit böngészni utánuk!

      És hogy meddig tart mindez? A gyakori ébredések nagyon változó, hogy mikor szünnek meg. Arra számíthatsz, hogy a következő 1 évben még sok olyan időszak lesz amikor intenzíven igényelni fog gyermeked éjjel. Jön a fogzás, sok ugrásszerű mozgásfejlődés, szeparációs szorongás. Tehát érdemes olyan elrendezést találni, ami mindannyiotoknak megfelel. Ha szoptatással gyorson vissza tudod altatni akkor talán annak sem lesz akadálya, hogy a párod visszaköltözzön mellétek. Persze az mindenképpen idő míg összehangolódik a hármatok alvása annyira, hogy mindenki pihenten ébred, de Apa sem fogja bánni ezt a kis átmeneti időszakot, ha éjjel odabújik hozzá kisfia párszor vagy élvezheti újra a Te testközelségedet. Próbáljátok ki! Élvezzétek ki! Olyan gyorsan elszáll ez az idő!
      Ha bármiben segíthetek még írj bátran!
      Minden jót!
      Szandi

  5. Kedves Kérdezők!

    Mostanság kicsit több időt fog igénybe venni a válaszadás, mert megszületett a második kislányom, Sári. Előre is türelmeteket kérem, és remélem, hogy hamarosan újra fel tudom venni a tempót!
    Üdvözlettel,
    Szandi

  6. Kedves Alexa,

    2.kisfiam 4 hetes lassan. 1 hetesen előjött a hasfájóssága. Szopi után 15 perccel elkezd sírni, húzogatja a kis lábait, tekereg… Számunkra ez újdonság volt, mivel az elsőszülöttünk nagyon nyugodt, abszolút nem sírós baba volt. a kicsi sajnos nem ilyen. szinte egész nap sírdogál, szopi után is, nem igazán van el egyedül egy pillanatra sem. Voltak olyan napjaink, hogy délután 4-5 órától éjfél, fél 1-ig a szopik idejét leszámítva sír, felváltva mászkáltunk fel-alá vele a lakásban, a 3,5 évesünk nem túl nagy örömére. 🙁 Számunkra hihetetlen, hogy hogy nem fárad el szegényke, és mi kínozhatja ennyire. Sajnos 2 hetesen tüdőgyulladással kórházba kerültünk, mert az egész család megbetegedett (a nagyfiú hazahozott az oviból valami kórságot), és telenyomták antibiotikummal. 1 hete már hogy itthon vagyunk, de még 3 napig szednie kell az antibiotikumot. Én arra gyanakodtam, hogy lehet, hogy alapban is hasfájós, és erre jön még rá, hogy az antibiotikum miatt teljesen felborult a bélflórája (bár kapja a probiotikumot), és az emésztése, ezért sír ennyire vigasztalhatatlanul.
    1 hete elkezdtük adni az Infacolt, most már jobban tud kakilni és pukizni mint előtte, de így is sír a szopik után 10-15 perccel azonnal,, holott ilyenkor kellene elvileg jóllakottan szemlélődnie, „beszélgetnie” velünk.
    Az esti nagy sírások után mikor elalszik éjjel 2-3 óránként kel, szopizik, majd kb. 1óra kínlódás (sírás, tekergés) múlva tudom csak letenni aludni, mert csak rajtam tud elaludni, ha előbb visszateszem a kiságyába felébred, és kezdődik az egész kör elölről.
    Nappal viszont főleg délelőtt alszik egy óriásit (4-4,5 órát). Nincs szívem felkelteni, mert neki is pihennie kell valamikor, de rendben van ez így? Mindenki azt mondja,, hogy felcseréli a nappalt az éjszakával. Ha így is van, ez mikorra rendeződhet?
    Tegnap újabb stratégiát vetettem be, cicin elaltatás, 20 perc várakozás, és kiságyba tétel (pólyában). Így hamarabb tudtam áttenni az ágyikójába aludni, de 1-2 óránként kelt, ami nekem nagyon fárasztó, nappal viszont megint szépen alszik 3-4 órákat (ma már elővettem a hordozókendőmet, és abban szépenn el tudott aludni már 2x is! :-)). Jó ez így, hagyjam, és majd átáll magától, vagy napközben keltegetnem kellene? Olyan tanácstalan vagyok, segíts kérlek!
    Előre is köszönöm a válaszod!
    Kata

    • Kedves Kata!

      Először is Neked is azt tudom tanácsolni, hogy feltétlen beszélj egy szoptatási tanácsadóval, mert a problémátokban enélkül nem fogtok tudni előre lépni. A betegség – antibiotikum is egy olyan dolog, amit jó átbeszélni, mert sok általad leírt tünetetnek lehet okozója! (A http://www.lll.hu és a http://www.ibclc.hu találsz telefonszámokat, emailcímeket és akár személyes segítséget is tudsz kérni!)

      Amit a kisbabákról úgy általában érdemes tudni, hogy a könyvekben és a környezet elvárásaiban szereplő x időt szopizó aztán szemlélődő majd alvó baba nem a norma és ez a kép nagyon messze áll egy kisbaba igazi természetétől és valódi igényeitől. Ritkán előfordul, mint ahogy az a nagyfiad esetében is, hogy a kisbabák nem olyan intenzíven követelik a szükségleteik kielégítését. Ahogyan azt most tapasztalod ugyanakkor a második fiaddal a kisbabáknak rengeteg korlátozás nélküli szoptatásra, testkontaktusra van szükségük.

      Alapvetően nem tudnak egyedül, segítség nélkül elaludni (és még sokminden mást sem) és azzal az elvárással jönnek a világra, hogy valaki folyamatosan a közelükben lesz éjjel-nappal. Érettek arra, hogy a karunkba töltsék napjuk nagy részét, ott szopizzanak, aludjanak, nézelődjenek, de még nem érettek arra, hogy egy felnőtt segítsége nélkül tudjanak megnyugodni, ha fájdalom, kellemetlenség éri őket, azt orvosolni.

      Ezért teljesen természetes ahogy írod, hogy a karodban szeret elaludni és ha lerakod, akkor ébred. A babák alvása először egy ugynevezett REM szakszban van kb 20percig ami egy nagyon felületes alvás, ahonnan nagyon könnyen felébrednek. Ez pontosan azért alakította így a természet, mert nem egészséges a nagy, hosszú alvás egy baba számára. Az anyatej gyorsan emésztődik és gyomor pici – ezért sűrű és pici szopizások kevésbé terhelik meg, mint a ritka de nagy „bezabálás”. Ez nálunk felnőtteknél is pont így működik. Egy ilyen korú baba, legalább 8-12x jó ha mellre kerül 24 órában. Ez nagyjából azt jelenti, hogy nappal 1-2 óránként és éjjel 2-3óránként mellen van úgy hogy az időt a szoptatások megkezdésekor kezdjük számolni!

      Alapvetően ha minden rendben, nincs ok arra hogy az órát nézzük, hiszen ha velünk van a babánk úgyis jelezni fog és mi észre is vesszük a kis mozgolódást, nyelvnyújtást, csukott szem mögött a szemgolyó mozgását, cuppogást. Ezek már jelzik, hogy mellre tehetjük a babánkat függetlenül attól hogy 10perce hagyta abba a szopizást vagy több órája. A sírás már nagy, kétségbeesett és végső jelzés, hogy figyeljetek ide, segítsetek nekem, mert egyedül nem boldogulok.

      A nappal és az éjszaka közötti különbség kialakulása időt vesz igénybe a babáknál. A pocakban a mi hormonjaink átmennek a babába is, de a születéssel ez megszűnik és az anyatejen keresztül jutnak valamennyihez hozzá. Leginkább a fény szabályozza ezt a ritmust: tehát bizonyos hormonok a sötétedés hatására kezdenek el termelődni a szervezetben és készítenek minket fel az alvásra, míg hajnaltól a világossággal a stressz hormon emelkedése „pörget fel” minket, hogy ébren legyünk nappal. Érdemes ilyenkor a a babákat is kivinni reggel a napsütésben egy sétára, hogy beálljon a ritmus. És persze este-éjjel kerülni az erős fényeket.

      Lényegében nem gond ha délelőtt alszik egy nagyobbat, a kérdés csak az hogy Te épp akkor tudsz-e vele pihenni. Az nagyon fontos lenne, hogy amikor ő alszik, aludj Te is! Éjjel is megpróbálhatod, hogy szoptatás közben fekve összebújtok – az anyatej számára is és a szoptatás maga számodra is lazító-altató, ezt érdemes kihasználni és sokat együtt pihenni így az elején legalább. Többféle megoldást kipróbálhattok: odatolhatod a kiságyát a titetek mellé úgy, hogy leveszitek a rácsot. Vagy rendszeresítetek egy külön matracot a földön amin össze tudtok bújni vagy egyszerűen az első ébredésnél magad mellé veszed. Így sokkal többet tudsz pihenni te is és lehet hogy ő s nyugodtabban alszik. Alakítsátok úgy, hogy Neked a lehető legkevesebb fáradtság legyen az altatás, hiszen a napod nagy része ezzel telik.

      Ha kérdésed vagy kétséged van írj még nyugodtan! Remélem mihamarabb sikerül szoptatási tanácsadóval is beszélned és harmonikusbban együtt lennetek a kisfiaddal!
      Minden jót! Szandi

  7. Kedves Szandi,

    A javaslatodra, véleményedre, segítségedre lenne szükségünk.
    8 hetes kisbabánk van egy türelmetlen (üvöltve követeli ami kell neki), mohó (az előetetés sem vált be, úgy eszik, mint aki egy hete nem kapott) kis gombóc, de imádjuk.

    Első baba. A kiírt idő után 2 nappal született, magától megindult fájásokkal, de burokrepesztéssel és egy nagyon jó emlékű vajúdás végén császárral, mert 4-szeresen a körötte volt a köldökzsinór és nem maradt elég ahhoz, hogy természetesen szülessen meg. Szerencsére a doktorbácsink gyorsan felismerte hogy valami nem stimmel, így egyikünknek sem lett semmi baja. 3220 grammal és 46 centivel született a kisgömböc.

    Tápszeres babaként jöttünk haza, mert egyáltalán nem indult el a tejcsi, de végül itthon 2 hét alatt sikerült rendesen beindítani, így már anyatejes és nagyon nagyon ritkán kell csak pótolnom tápszerrel (egy-egy kimerítő nap végén van hogy elfogy a tejcsi és még ha van is egy kicsi, Lucus türelmetlen ahhoz, hogy kiszívja azt amiért jobban meg kell dolgozni….

    Hazaérkezés után nem sokkal elég hasfájós lett, és rengeteget küzdött a kakilással, mert egyszerűen nem tudta kinyomni a kakit, így néhányszor végül a doktornéni megszélcsövezte. Ez már elmúlt, de azért még a kaki-puki nagy meló és gyakran felébred rá, hogy dogozik az ilyen ügyein 🙂

    A lényeg, hogy a hasfájósság miatt rengeteget volt kézben és mindig úgy is altattuk.

    Ezzel még nem is lenne baj, mert napközben gyorsan elalszik, olyan 15-40 perc alatt el tudom ringatni, de az esték borzasztóak. Ebben szeretném a tanácsod kérni.

    Igény szerint szoptatok, így a napirendünket ő határozza meg, de általában elmondhatom, hogy 3 óránként eszik, és este kb. 18 óra körül fürdünk. És itt kezdődnek a gondok.

    Lepancsizunk (szeret fürdeni az első perctől kezdve) aztán bemegyünk enni, ekkor már félhomályos szobába megyünk és a szobájában nincs tv) megetetem, hasra fordítom (mert így büfizik a leggyorsabban, de aludni nem hajlandó így, csak 3-8 percet marad meg hason, aztán üvölt). Ezután becsomagolom pólyaszerűen a pihe-puha takarójába és elringatom.
    Mindig ugyanazt a dalt éneklem neki.
    Itt kezdődik a gond: ahogy a szemei elkezdenek lecsukódni, keserves sírásba fog. Üvölt, csapkod, megfeszül. Olyan iszonyat erővel sír, hogy néha megijedek kap-e levegőt. Pár perc alatt megnyugtatom: öleléssel, cicivel, tápszerrel, ringatással, sajnos nincs rá arany megoldás, egyik nap ezzel sikerül, másik nap azzal. Ekkor kicsit lenyugszik, de tulajdonképpen minden kezdődik előröl, mert kb. este 22 óra az, amikor ténylegesen el tudom altatni. Addig felváltva üvölt – elszundít, üvölt – elszundít (kb 2-5 percekre)

    Napközben és este is, igyekszem figyelni rá, hogy akkor kezdjem el ringatni, mikor kifáradt és álmos. Értheteten módon erre esténként ilyen borzasztóan reagál.
    Akkor is ha napközben sokat aludt, akkor is ha alig aludt, akkor is ha voltunk sétálni, akkor is ha nem.

    Minden este kapja az angolvizet, hasfájásra, szereti is. De nem hiszem hogy a hasa fáj, mert a lábait nem húzgálja a hasához, illetve azt is megfigyeltük, hogy ezeknél az esti hatalmas sírásoknál, ha felkapcsolom a lámpát megnyugszik (csakhogy akkor meg elkezd nézelődni: ezt is próbáltuk hogy hagytuk nézelődni, de mikor kifáradt, akkor ugyanúgy nekifogott bömbölni.

    Már tejesen tanácstalan vagyok, hogy miért van ez, hogy napközben viszonylag gyorsan és könnyen el tudjuk altatni, az esti altatás viszont ilyen borzasztó.

    Illetve nagyon jó enne leszoktatni a ringatásról…. mert egyre nehezebb… mit javasolsz?

    Azt elfeledtem írni, hogy mikor végre elalszik olyan 22-23 óra körül, akkor alszik olyan 1/2 3 – 3-ig, ekkor felkel:befekszünk a nagyágyba és fekve szopika és közben elalszik (ezt a fürdetés utáni szopinál nem hajlandó megtenni), majd olyan 6 körül ébred és ugyanúgy fekve eszik, alszik tovább még kb. 2 óra hosszat. De van mikor ezek a hajnali alvások olyan nyugtalanok neki, nyöszörög, de alszik.. talán azért mert ilyenkor nem büfiztetem? hanem elalszik magától?

    A lényeg, hogy ez az esti ügy, már elég nehézkes, neki sem jó szerintem, hogy ennyire kétségbeesetten küzd az elalvás ellen… tanácstalanok vagyunk.

    Segítségedet előre is köszönve
    Fekete Judit

    • Kedves Judit!

      Először is azt tudom javasolni Neked, hogy feltétlenül beszélj egy szoptatási tanácsadóval (www.lll.hu )vagy laktációs szaktanácsadóval (www.ibclc.hu ) arról, ahogyan szopi ügyben álltok, mert kérdésed nagyon szorosan összefügg az ezzel kapcsolatos problémákkal (pótlás, cumisüveg?, nyugtatócumi?, hasfájás, kaki gondok stb.).
      Én az egésznek az alvás részére tudok itt most kitérni, ugyanakkor a kép úgy lesz majd kerek ha kapsz információt szoptatás ügyben is. Nem tudom biztosan, mert ezt nem írtad csak gondolom, hogy a pótlást cumisüvegből kapja, ami okozhat ilyen „tüneteket”. Ezért írom, hogy keress meg egy szaktanácsadót, mert amíg ezt nem beszélitek át, addig alvás-altatás ügyben sem tudtok majd előrelépni.

      Amit én az altatással-alvással kapcsolatban tudok Neked mondani az az, hogy a kisbabáknak sokáig szükségük van segítségre ahhoz, hogy el tudjanak aludni. A szoptatás ennek a segítségnek a normális, természetes formája, ami ráadásul mellékhatásoktól mentes.

      A hordozás is ilyen! Ha fárasztónak érzed a cipelést akkor egy jó hordozóeszköz felszabadít majd! Szabad lesz a két kezed, sokkal jobban oszlik el a baba súlya a testeden, mintha „csak” a karodban van. Ez egy nagyszerű lehetőség, próbáld ki!

      A kisbabáknak alapvetően sok szoptatásra, testkontaktusra és ringatásra van szükségük. Nem is sokra, rengetegre! És nem meghatározott időközönként, ha nem gyakorlatilag 24 órában az első hónapokban. Ennek korlátozása, időhöz kötése olyan mintha a párodnak azt mondanád mikor felédhajol, hogy megcsókoljon, hogy drágám 5 perce sincs, hogy megcsókoltál, legközelebb majd 3 óra múlva van itt az ideje. Tehát ha 5 perce szoptattad meg akkor is nyugodtan rakd újra mellre ha nyugtalan vagy jelez hogy valami nem jó. Ha attól nem nyugszik meg akkor jöhet a hordozás, ringatás és esetleg a szoptatás kombinációja. Ezekből bármennyit adsz, jót teszel. Azt üzened a babádnak, hogy itt vagyok, segítek Neked, biztonságban vagy. A Te felnőtt érett rendszered biztosítja most, hogy egy napon az övé is segítség nélkül tudjon majd működni, hatékonyan kezelni a stresszt, nyugodtan aludni.

      Az este sok babánál nehéz időszak és azzal ellentétben, mint amire számítunk, egy lefárasztott, sokszor túlfárasztott babát sokkal nehezebb elnyugtatni este, mint egy nyugis nap után altatni. Az esték sokszor emiatt szopi maratonokban végződnek. Vannak babák, akik úgy „vészelik” ezt át, hogy gyakorlatilag folyamatosan cicin vannak, mondjuk késő délutántól az éjszakába nyúlóan. Ilyenkor bújjatok össze és pihenj, aludj amennyit csak tudsz. Ez az időszak nem tart örökké és nem kell attól tartanod, hogy ha most 8 hetesen így zajlanak az esték akkor majd 5 évesen is csak ez fog működni. A gyerekek alvása egy több éves érési folyamat eredményeképpen lesz olyan, mint a felnőtteké. Ennek Ti igencsak az elején vagytok most.

      Írod, hogy éjjel könnyen jól elalszik-visszaalszik melletted szopival és nem érted, hogy este, fürdetés után miért nem műkődik ez. Éjjel-hajnalban félálomban gyakran könnyebben mellretehetők azok a kisbabák akik valamiért (pl cumizavar) máskor nehezen fogadják el a cicit. Azt is mondod, hogy ilyenkor melletted van az ágyadban és így a tesközelség is segít neki elnyugodni, hamar visszaaludni. Ha a szoptatás, pótlás körüli gondokat sikerül szoptatási tanácsadó segítségével rendezni, akkor valószínüleg idővel harmonikusabbak lesznek az estéitek is.

      Sok türelem, tapasztalat és információ kell ahhoz, hogy hátra tudjon dőlni az ember lánya és élvezni tudja a kisbabáját anélkül, hogy azon aggódna, hogy mi lesz ha a mellén alszik el. Mert hát a védőnő azt mondta hogy azt nem szabad. Vagy mi lesz ha most mellettem alszik és nem a kiságyban. Mert anyukám azt mondta,. hogy sosem fogom tudni kirakni az ágyamból ha egyszer odaveszem. Vagy mi lesz ha most nappal úgy altatom, hogy hordozóeszközben magamra kötöm. Mert szomszédnéni azt mondja, hogy sosem tanul meg járni így.

      Bízz abban, hogy gyermekeid maguktól, anélkül, hogy Te bármilyen cselt vagy fondorlatot bevetnél, megérnek ezekre a dolgokra. És neked tényleg csak annyi a dolgod, hogy élvezd a szuszogásukat a nyakadban vagy a nagy kortyolásokat szoptatás közben. Nem kell az órát nézned, bárhol, bármennyit kaphatnak az egyetlen dologból amire egy kisbabának igazán szüksége van – belőled: a közelségedből, az illatodból, a melegségedből, az érintésedből.

      Írj bátran a kétségeidről, felmerülő problémákról vagy arról, hogyan alakult azóta a helyzetetek!
      Minden jót! Szandi

  8. Kedves Alexandra!

    Legyiszives segits mert az idegbaj hataran vagyok!
    „Nagy” lanyom 2 eves es nem tud elaludni, illetve nagyon nehezen. Sokszor 1,5-2 orat fekszem mellette mire elalszik. Ha elalszik akkor gond nelkul alszik, nem ebred fel, nem alszik nyugtalanul. 1,2 eves koraban kezdte az ejszakat ataludni,addig szopizott es cicin aludt el. A szopit felvaltotta a tea,tej. Mindig is mellettunk aludt, tehat nem valtoztattunk ezen.A tesoja most szuletett, de ez a nem tud elaludni dolog mar emlekeim szerint mindig megvolt,csak most mar minden 5-10 perc idom szamit. Mindig nehezen aludt el, akkor is ha egesz nap jatszoteren voltunk, akkor is ha csak bent jatszodtunk.Altalaban mar amikor issza a teajat kezd elbagyadni, es ahogy elfogy ugy kipattan az alom a szemebol es elkezd enekelni, jatszani az ujjaival, a takarojaval, wc-re akar menni, ott aztan fogat mosni, stb stb. Mar nagyon fogytan van a turelmem, mondom neki hogy hunyd be a kicsi szemed es aludjal, probalta apa is altatni, ugyanez a mese. Az esti ritualeban lenne a hiba? Szoktunk szolni jatszas kozben ,hogy mindjart alvas kovetkezik, aztan meset olvas apa,majd a tea jon es joejtpuszi.
    Ma mikor lattam,hogy esze agaban sincs aludni, megkerdeztem,hogy alszik vag atmegy a jatekszobaba jatszani egyedul. Azt mondta megy jatszani. 10 perc mulva jott a jatekaival vissza, aztan megis ugy dontott ,hogy bebujik mellem(en mondtam,hogy maradok es alszom-hatha ezzel inspiralom)de csak nem tudott elaludni. Ha meg nem alszik delben akkor delutant majdnem vegignyugoli, a szeme alatt karikas..
    Talan leirtam mindent fontosat, nagyon varom a valaszod. Fel kene koltsem 7 kor es talan kidol ?
    Minden megoldas erdekel:) Es koszonom elore is!
    Szep napot!
    Angi

    • Kedves Angi!

      Nyugodj meg! Semmi kóros nincs abban, amit írsz a nagylányról. Teljesen normális, hogy nehezen alszik el. Egyrészt vannak gyerekek, akik temperametumukból adódóan nehezebben kapcsolnak ki, másrészt ez a 2 éves kor körüli időszak pont egy nagyon intenzív testi-lelki fejlődés korszaka és ezért is tarthat sokáig az altatás. A tesó érkezése is nagy változás és ez is rátehet egy lapáttal.

      Az elalvás egyfajta szeparáció, elválás ami sok gyereknek nehezen megy és sokáig általában úgy 3-4éves korig segítség kell nekik, hogy átlendüljenek abba az állapotba amiből aztán alvás lesz. Ilyen segítség volt a szoptatás amíg szoptattad, hiszen a folyó tej és a szopó mozgás rendkívül jó altató. Ezért lehet, hogy amióta felváltotta a tea-tej ez biztosítja az ellazulást és persze ezek nem olyan hosszan folynak, mint a szoptatás esetleg vagy mint amennyire szüksége lenne.
      A rutin az nagyon fontos része ennek az esti lenyugvásnak és ez megvan nálatok.

      Az időzítés is fontos lehet! Meg lehet próbálni, hogy az esti rituálé kezdetét teszitek kicsit előbbre vagy éppen későbbre, mert ha túl korán kezditek akkor előfordul hogy „megvárja” a szervezet a következő alvásciklust (60-90perc) és akkor tud csak elaludni. A reggeli kelés és a délután alvás idejével is lehet „játszani” ilyen módon. Bár azt írod, hogy az délben van, ami szerintem teljesen ideális az este szempontjából. De ha például délután későn alszik el akkor persze az esti lefekvés ideje is kitolódik, ami nem baj csak kérdés hogy a Ti családi életetekbe mi illeszkedik jobban.

      Amit írsz, hogy fárasztó nap után se dől ki, hát az pontosan azért van, mert azzal ellentétben amit várnánk éppen egy nyugodt nap után nyugodt az alvás-elalvás is. Ha nagyon és direkt ki van fárasztva akkor épp lehet, hogy megnehezíted ezt az elnyugvást, kikapcsolást.
      Abszolút kultúrális elvárás, hogy az elalvás ilyen: puszi, jóéjt és menj aludni legyen. Az elalvás nálunk felnőtteknél is leglább 15-20perces folyamat. Ha ennél lényegesen rövidebb idő, mondjuk 5 perc alatt elalszunk, akkor az azt jelenti, hogy túlpörgettük magunkat, ki vagyunk fáradva. Mi felnőttek is sokmindent csinálunk, viszonylag akár sokáig is elalvás előtt: TVzünk, olvasunk, összebújunk stb. És ezek segítenek minket olyan állpotba kerülni amiből elalszunk. A gyerekek alvása egy hosszú érési folyamat alatt jut el majd ugyanide, de segítségre, testközelségre nekik is szükségük van.

      Nagyon természetes, hogy most éled meg ezt a „problémát” ilyen nehezen, hiszen új helyzetben vagytok a kistesóval együtt már négyen, mint család. Ahogy írod is ilyenkor türelmetlenebb az ember, próbálja mindkét gyermek szükségleteit kielégíteni és még sajátjára és párjára is szeretne időt szánni, ami kezdeti időszakban sok trükközést, rugalmasságot, kreativitást kíván. Jó tudni, hogy azzal hogy ott vagy a nagylányod mellett, vele alszotok, a lehető legjobbat adod. Az, hogy emelett látja hogy Neked a kistestvérről is milyen intenzíven kell gondoskodni most, azzal is a legtöbbet adod – hiszen ez egy életreszóló minta a számára a gondoskodásról és a kisbaba igényieről.

      Ha sikerül ellazulnod, könnyedebben kezelni az elalvását, kreatívan megoldani helyzeteket – mint például ahogy tetted is mikor mondtad neki, hogy menjen ki még játszani és 10 perc múlva lenyugodva jött vissza – akkor előbb utóbb harmónikusan fognak zajlani az estéitek.

      Legyen a cél az esti nyugodalmas összebújás, pihenés, megnyugvás egy hosszú nap után mindenkinek, mert ebben a légkörben könnnyebben jön az elalvás is. Ha azzal a teljesíthetetlen misszióval fekszel ott mellette, hogy 5 perc múlva aludjon, akkor az idegességed átragad rá is és mindannyian rossz érzéssel végzitek a napot. Ha viszont úgy alakítod az idődet, hogy tudod hogy most lehet hogy 1-2órát itt kell lenned, mert most erre van szüksége és ezt tudod neki adni ebben a korszakban (ne feledd, hogy hamarosan már megérik és olyan hamar elalszik majd, hogy nem lesz erre szükség, szóval ez is egy időszak, ami nem tart örökké!) akkor lehet ez akár a nap legjobb része mindannyiotoknak. Válasszatok olyan tevékenységet ebben az időben, ami Téged is feltölt: meseolvasás, mondókázás, halk éneklés stb. és máris jobban fog telni az idő és nem fogod olyan haszontalannak érezni a helyzetet.
      Ha bármi kérdésed, aggodalmad van még vagy később újabb nehézségekben ütköztök írj nyugodtan.
      Minden jót!
      Szandi

      • Kedves Szandi!

        Kicsit kesore reagalok, de tanacsaid minden nap eszembe juttak:) Igy ,hogy megnyugtattal,hogy ez is normalis dolog egy gyereknel, kicsit en is lenyugodtam. Az alvas meg mindig ugyanugy mukodik, neha ugy erzem nem birom cernaval, de muszaj:) Azt szeretnem meg kerdezni toled, hogy altalaban valamit amivel jatszik lefekves elott hozza az agyba is, ott meg matat vele kicsit(sokat). Szabad ezt engedni? Vagy csak az alvos allata es kesz? En hagyom, igaz egy ido utan szolok neki ,hogy tegye be a takaro ala ,hogy az is aludjon es o is. Mi a helyes itt?
        A masik kerdesem: ugy tunik,hogy beleptunk a dackorszakba (+ a teso),ha valamit nem akar (oltozes, nem kiabalas-mert teso epp aludni probal stb) akkor ,hogy kell vele viselkedni? Mert pl elkezd sirni,hogy nem akarja, vagy elfut az oltozes elol es akkor vagy raparancsolok (ekkor legtobbszor elveszem a jokedvet:( ) vagy „zsarolom”,hogy akkor nem szallhatsz le az agybol, akkor nem megyunk jatszoterre stb. Utalom ezt a zsarolas dolgot is, illetve azt ,hogy folenyeskedjek kell vele, azt is…Mi a jo ut? Ha szepen probalom magyarazni akkor elkacagja, bulira veszi a dolgot:) Ami nem baj, csak ha pl sir a kicsi, nem tudok egy fel orat raszanni az oltozesre..
        Koszonom ismetelten a valaszod!
        Minden jot,
        Angi

  9. Kedves Alexandra!

    Én is a véleményedre, illetve tapasztalataidra lennék kíváncsi!
    A mi problémánk kissé összetettebb.
    A kisfiam 14,5 hónapos, kb. 3 hónapos korában kezdte el, hogy átaludta az éjszakát…rövid ideig tartott(kb 1 hónap), elindultak a fogak és innentől kezdve vége volt!
    Ma napig ezen küzdünk és most tartok ott, hogy így nem mehet tovább, valamikor nekünk felnőtteknek is már pihennünk kellene!
    A hálószobánk sarkában, kiságyban alszik.
    Elalvással nem szokott gondunk lenni, és a nappali alvással sem.
    Éjszaka viszont ébred, 2szer biztosan,van hogy többször,cumival 1-2szer visszaalszik, viszont a következő ébredésnél már csak tápszerrel hajlandó.
    Nem rég kezdtük el, hogy leszoktatjuk az „éjszakai evésről”, jelenleg odáig jutottunk, hogy reggelig 1szer kell, hogy tápszert kapjon!
    Nem sírós, ordítós, de hallatszik, hogy szeretne visszaaludni és nem megy, ezen be is hisztizi magát, kezdetben nyafogás majd a lábát is a matrachoz üti, végül annyira bepörög, hogy sír és ekkor jövök én a tápival!
    Nincs jobb ötletem!
    Nem tudom mit lehetne tenni??? Szerinted??
    Szeretnénk újra aludni éjjel, gondolom mindannyian, arról nem is beszélve, hogy tervezzük a kistestvért, de az én agyamban el sem fér a gondolat, hogyan fogok 2 gyerekkel éjszakázni, totális öngyilkosság!(bocsánat, ha valakit megbántottam ezzel).
    Nagyon bizakodó vagyok a válaszodban!
    köszönöm

    • Kedves Trena!

      Amit írsz, az teljesen normális ebben a korban.
      Ahogy írtam is korábban, a gyerekek nem tudnak segítség nélkül elaludni. Az hogy cumit kap és azzal alszik el, vagy a karodban ringatod és úgy alszik el, vagy simogatod és úgy alszik el – ez mind hatékony segítség. De a Te fiad még nagyon pici, az alvás fejlődésének még igencsak az elején tart, nem érett rá, sem testileg sem lelkileg, hogy a folyó tejecskét nélkülözze egész éjjel.
      A mell sosem üres, ezért a babák alapvetően azzal a biológiai elvárással jönnek a világra, hogy ha szopiznak, abból jön is valami – a kettő együtt (szopó mozgás + tej) nagyon nyugtató, altató számukra.
      A fiad mivel már nem szopik, ezt a cumisüvegből folyó tápszerrel éli át és az ő korában, fejlődési szakaszában nagy szükség van erre az élményre.

      Nappal hatalmas fejlődési ugrásokon megy keresztül ezekben a hónapokban, elkezdett vagy hamarosan elkezd egyedül járni. Ezt valamikor fel kell dolgozni! Ha minket felnőtteket nagy kihívás elé állítanak, nekünk is az éjszakáink sínylik meg. Sokszor nem tudunk elaludni vagy órákig fenn vagyunk éjjel.
      Már el-el távolodik Tőled, de azért még nagyon fontos a „bázis” és oda visszatérni, amilyen gyakran csak lehet. Éjjel is szüksége van rá, hogy ellenőrizze a közelben vagy és az ébredések és a jelzések ezt biztosítják a számára.
      Ez tehát nem egy rossz szokás, amit meg kell törtnötök, ha törik ha szakad. Ez alapvető szükséglete. Biztonságban szeretne lenni és segítséget kér, mert egyedül nem boldogul.

      Ha mindez normális és természetes akkor a kérdés már „csak” az, hogyan teheted számodra is bírhatóvá az éjszakákat és hogyan juthatsz elég alváshoz, pihenéshez.
      Csupán meg kell találjátok azokat a módszereket és alváselrendezést, amivel a leghatékonyabban visszaalszik a fiad és Neked a lehető legkevesebb fáradtságba kerül.

      Ahogy írod, a közeledben alszik, tehát viszonylag gyorsan tudsz reagálni jelzéseire. Egy síró, bepörgött gyereket sokkal több idő megnyugtatni, mint egy éppen csak nyöszörgőre rögtön reagálni. Ha a cumi sokszor beválik, akkor próbáld először azt. Az ölelés, simogatás, dúdolgatás is elég lehet ilyen egyszerűbb ébredéseknél. Ha pedig a tápszer a leggyorsabb altató, akkor kapjon azt.
      Ha úgy tapasztaljátok, hogy elfogadja, hogy a párod kel fel hozzá és adja oda neki a cumit vagy simogatja álomba az első ébredésnél mondjuk, akkor beszéljétek meg, hogy addig Te alszol és csak a második ébredésnél mész hozzá. Ha ekkor is elég a cumi, kis simogatás akkor gyorsan végzel és alhatsz tovább. Ha ez beválik többször, érdemes olyan közelbe tenni a kiságyat, hogy Te csak kinyúlsz és meg tudod simogatni, cumit adni neki és fel sem kell kellned, gyorsan alhatsz tovább.
      Fontos, hogy legyen lehetőséged töltődni! Például Apa elviheti a picit a szombat reggeli bevásárlásra és akkor Te alhatsz még egy órát. Vagy elviheti délután pár órára a nagyszülőkhöz és addig Te tudsz pihenni. De nem feltétlen csak alvás az ami töltődést jelenthet. Mindent, még az éjszakázást is, jobban bír az ember lánya ha támogató-megértő környzetben tölthet időt. Keress olyan baba-mama csoportot, ahol megoszthatod tapasztalataidat és hallhatod más anyukák hogy boldogulnak.

      A kisterstvér érkezéséig még sok hónap telik el és a fiad addig még sokat fog érni, változni. Hiszen pár hónappal ezelőtt még fel sem tudott mondjuk egyedül ülni és most lehet, hogy már szalad. Úgyhogy bízz Benne, hamarosan meg fog érni arra, hogy kevesebbszer ébredjen és egyedül is vissza tudjon aludni, ha mégis megébred. És bízz magadban, hogy addig is ki fogtok tudni alakítani egy olyan éjszakai életet, ami jól beválik az egész családnak.
      Keresd az utatokat és a megoldásokat. Kezelj minden próbálkozást rugalmasan! Ha valami nem működik változtassatok addig, amíg bírható nem lesz.

      Várom kérdéseidet és kétségeidet és remélem, hogy hamarosan együtt eljutunk oda, hogy éjszakai gondoskodás nem lesz ekkora teher számodra.
      Szandi

  10. Kedves Alexandra!

    Tanácsát szeretném kérni a nappali alvásokkal-altatásokkal kapcsolatban. Lányunk 12 hetes, nem tudom, valószínűleg nem számít, de azért leírom: 3 héttel a kiírt időpont előtt született, 2460 grammal hoztuk haza a kórházból. Kizárólag ott kapott tápszert, mostanáig is csak anyatejet kap, s így is már jócskán megduplázta születési súlyát. Kis vaddisznó módjára, igen mohón eszik állandóan, hasfájós is már két hetes kora óta. Ezért vagy nem, nem tudom, ringatva altattuk és altatjuk nappal, s csupán csak a karunkban vagy a vállunkon képes aludni. Nem érzem, hogy azt kellene írnom, mi rontottuk el, mert szerintem nincs elrontva. Nem is az a problémám, hogy nagy a súlya, nehéz cipelni és tartani…imádom, amikor befúrja magát a nyakamhoz, jó őt érezni…sokat vártunk rá (5 év, 3 inszeminacio) nehéz elengednem. A kérdésem két dologra vonatkozik, azcegyik, hogy mikortól már csak az én, mi önzőségünk így altatni, s ő már nem igényli a testi közelség ezen formáját? Mikor szoktassuk át a máshogy alvásra? Mostanában kezdek ezen gondolkodni, mert mivel a karombam vagy séta közben a kendőben 1,5-2 órát is tud aludni (elringatva, majd letéve, vagy félálomban letéve és utána még 20 perces simizéssel is max. 20-30 perc az alvása, beleértve az altatási időt is), így csak akkor tudok nekilátni bárminek is, amikor ő föntvan, ezzel viszont a közös játékidőből rabolok el értékes perceket. A másik, hogy mostanàban úgy veszem észre, kezd kényelmetlen lenni neki a vállam, mert gyakran helyezkedne, s olyankor felébred, újra ringatás kezdődik. Milyen módszert ajánl az alvásának kialakításához? Az estével, éjszakai visszaalvással nincs ilyen problémánk, olyankor mindig magától alszik vissza, ringatás nélkül. Ja, és cumit nem szívesen adnék neki. Szívesen altatom a kezemben, de kezdem belátni, neki is jobb, ha inkább az énrenléti idejét használjuk ki maximálisan, ami a szoptatási időt is beleértve max másfél óra nyűglődés nélkül. Akkor kezdi 3-4 felsírással jelezni, hogy ő már álmos.

    Válaszát előre is köszön: zsuku

    • Kedves Zsuku!

      Engedd meg, hogy tegezzelek és kérlek Te is tegezz engem, könnyebb úgy a kommunikáció. Ha valamiért ez nem felel meg, azt is írd meg nyugodtan és visszatérhetünk a magázáshoz.

      Nagyon köszönöm, hogy ilyen részletesen leírtad hogyan született a kislányod és mikor. Ez nagyon fontos! Kislányodra úgy érdemes tekinteni, mint aki 9 hetes még csak! Hiszen 3 héttel hamarabb érkezett. Az a pár hét is nagyon számít ilyen pici korban!

      Azt érdemes tudni az újszülöttek és a csecsemők alvásáról, hogy nem tudnak egyedül, maguktól elaludni. Szükségük van segítségre, amelynek legtermészetesebb formája ráadásul mellékhatásoktól mentes: a szoptatás! Ha teheted nyugodtan szoptasd álomba amikor csak tudod.
      Persze a kendőben hordozás is éppoly jó altató. Sokszor kendőben vagy más testközeli hordozóeszközben hosszan alszanak és könnyen visszaalszanak a babák, mert a testkontaktus (és a vele járó kapcsolódás a hőháztartás, szívritmus, légzés szintjén) és a mozgás együtt remek altató. Ha lerakod, ahogy írod is, rövid időn belül ébred és akkor újabb altatóra-visszaaltatóra van szükség. Meg lehet őt szoptatni újra vagy hordozóba rakni.
      A ringatás is tökéletes, de valóban fárasztó egy nagyobb babát sokáig cipelni. Hordozóeszköz segítségével ezt is megkönnyítheted! Nemcsak séta közben, otthon is viselheted magadon a babádat és közben szabad a két kezed, hogy bármit csinálhass a háztartásban. Lehet, hogy ő is szívesen fog nézelődni közben vagy éppen nagyot alszik.

      Ebben a korban az a normális ha nem alszanak hosszú órákat a babák, hiszen az anyatej összetétele olyan, hogy rendkívül gyorsan emésztődik. A babák biológiai szükséglete az, hogy gyakran kerüljenek mellre, egy órában akár többször is. Ez azért is nagyon fontos, mert hasfájós tünetek pontosan azért is jelentkezhetnek, mert ritkán van mellen a baba, több óra is eltelik két szoptatás között és így nagyon éhes, mohón sok levegőt nyel és sok tejet vesz magához. A gyakori, de rövid szoptatások (kisebb mennyiségű tej) sokkal kevésbé terhelik a baba pocakját és a temészetes alvásmintázatuk (rövid alvások, gyakori ébredések) is ezt segíti. Először kb 20 percig egy nagyon felületes alvásban vannak a kisbabák, amiből könnyen felébrednek, azért, hogy mellre kerülhessenek és gondozójuk ne távolodhasson el tőlük hosszú időre. Ez biztosította az evolúció során, több tízezer évig az életbenmaradásukat.
      Ha szopják az ujjukat vagy cumit kapnak, akkor persze ezeknek segítségével is átlendülnek és mélyebb alvásfázisba merülnek. A természetes azonban az, ha ilyenkor mellre kerülnek. Jól érzed, hogy cumira semmi szükség, ráadásul a szoptatást is negatívan befolyásolhatja.

      A babák nem alvás közben fejlődnek, hanem éppen amikor ébren vannak, szopiznak vagy testkontaktusban ringatóznak és nézegetnek a mamájukon vagy gondozójukon. Így ne érezd, hogy elrabolsz Tőle időt, hiszen a legjobbat épp azzal adod neki most, hogy vele vagy éjjel-nappal. Ez a tesközelség nem lehet semmilyen korban önzőség. Hiszen nekünk felnőtteknek is rengeteg kontaktusra, simogatásra van szükségünk és akkor jobban működik az immunredszerünk, elégedettebbek vagyunk az életünkkel. Kutatások bizonyítják, hogy az érintésnek micsoda hatalma van a kisbabáknál is! Napi 15perc masszázs hatására a babák súlya akár 47% nőhet. Az érintésből nem lehet eleget adni. Nem lehet túl sokat adni. Nem lehet vele rossz szokásokat kialakítani. Ez picinek, nagynak alapszükséglete.

      Az alvás fejlődése egy érési folyamat. Nem szoktatás vagy tanítás kérdése, ezért semmilyen módszert ajánlani nem tudok. Nekünk szülőknek csak annyi feladatunk van, hogy támogatjuk ezt az érési folyamatot a korának megfelelően. Ez most azt jelenti Nálatok, hogy segítetek Neki elaludni és visszaaludni, éjjel-nappal. Álomba szoptatod, hordozod, ringatod Őt. Visszaaltatod, ha megébred. Bizz Benne! Később majd magától megérik arra, hogy a Te segítséged nélkül is elaludjon!

      Várom kérdéseidet és hogy hogyan érzel most a leírtakkal és a helyzetetekkel kapcsolatban.
      Szandi

Comments are closed.