
Témakör: csecsemők és gyermekek alvása, altatása
Kedves Olvasóink! Szakértőnk elfoglaltságai miatt nem tudja tovább folytatni szakértői rovatát. A kérdezési lehetőséget ezért felfüggesztettük, az eddigi kérdéseket-válaszokat továbbra is olvashatjátok az oldalon. Megértéseteket köszönjük.
Kislányom, Lili 2007 nyarán született. Attól fogva, hogy hazahoztuk a kórházból, az éjszakák nagy részét alvással töltötte. Ráadásul pár hét után a saját szobájában, a saját kiságyában tette ezt. Micsoda szerencsénk van! – mondta mindenki. Igazi jó baba! Örüljünk neki!
Hát, én nem tudtam örülni! Hiába volt az egész éjszaka előttem, hogy aludjak, pihenjek, képtelen voltam: Lili nagy éjszakai alvásától, a hosszú szopiszünettől folyton begyulladt a mellem. Órákon át ültem a hideg konyhában és fejtem. Ha pedig végre ágyban lehettem, azon morfondíroztam, hogy ha én magam nem alszom szívesen egyedül, akkor a pár hónapos babámnak vajon miért kell? Miért ez a jó neki? Szenvedtem, abban a hitben, hogy jót teszek neki. Mert így majd megtanulja, hogy aludni egyedül kell. Nem úgy, mint én! Mert én még harmincon túl is valakivel együtt szeretek aludni, és azt élvezem, ha a párom ott szuszog mellettem éjjel.
Aztán olvastam egy könyvet, Liedloff: Az elveszett boldogság nyomában. Végre kaptam egy olyan üzenetet, ami egyezett azzal, amit én éreztem belül: nincs rendjén, hogy nem vagyok a babám mellett, és a babámnak is a közelemben van a helye – éjjel is! Magam mellé vettem Lilit az ágyunkba! Még sokkal rosszabb lett minden… Még kevesebbet tudtam aludni, pihenni. Továbbra is folyamatos küzdelem és harc volt az alvás körül. Hulla voltam. Kimerülten, kétségek között gyötrődtem, hogyan tovább. Miért nem működik az, amiről éreztem, hogy mindenkinek a legjobb lesz? Miért ébred éjjel, ha ott vagyok mellette? Miért alszik el olyan nehezen, és miért nem tud visszaaludni ha felébred?
Mivel az interneten és a könyvekben kizárólag olyan információkba ütköztem, amik nem álltak összhangban a megérzéseimmel, a belső válaszaimmal, tovább kutattam. Szoptatási tanácsadók segítségével rátaláltam azokra a szakértőkre és (idegen nyelvű) könyvekre, ahol a kisbaba és a mama, valamint az egész család testi és lelki szükségleteit szem előtt tartva írtak a csecsemők és a kisgyerekek normális alvásáról. Kiderült, hogy szinte semmi, amit ezekről a dolgokról a mi kultúránkban gondolunk, nincs összhangban azzal, ami természetes és egészséges! Szembesültem azzal a történeti-történelmi folyamattal, ami oda vezetett, hogy ma így gondolkodunk a gyermekeink alvásáról – és úgy általában a róluk való gondoskodásról. Kutattam, hogy milyen testi és lelki hatásai vannak gyermekeink fejlődésére annak, ahogyan elaltatjuk őket vagy ahogyan reagálunk az éjszakai ébredésükre. Most már nem csak érzem, hanem értem is, hogy az alvás-altatás nagyon-nagyon fontos része a gyermekünkről való gondoskodásnak!
Az elméleti tudás mellett sok tapasztalatot is szereztem saját gyermekemmel és családommal, valamint az édesanyákkal és baba-mama csoportokkal folytatott beszélgetések során. Figyeltem a kérdéseikre és nyitott szívvel hallgattam a családok élményeit ebben a témában.
Mára számottevő gyakorlatom van abban, hogy a hozzám fordulóknak hatékonyan tudjak segíteni. A cél: megtalálni az egész család számára legjobb alváselrendezést. Az adott családra szabom-szabjuk az évek alatt megszerzett információcsomagot: együtt gondoljuk ki, hogy hogyan lehet az éjszakai és nappali alvásokat a mindennapi élet természetes részévé tenni úgy, hogy az mindenki számára bírható, pihentető, élvezhető legyen. Kikristályosodott, hogy hogyan tudok hatékonyan segíteni akkor is, amikor olyan család kér támogatást, ahol több pici gyerek van, a fizikai körülmények nem ideálisak, vagy a család beállítottsága, meggyőződése egészen más, mint az enyém. Várom a kérdéseiteket babák, kisebb és nagyobb gyerekek, valamint a család többi tagjának az alvásáról és az alvás fejlődéséről!
Témakör: alvás
A szakértő elérhetőségei:
Honlap: www.hordozo.hu
E-mail: [email protected]
Kislányom, Lili 2007 nyarán született. Attól fogva, hogy hazahoztuk a kórházból, az éjszakák nagy részét alvással töltötte. Ráadásul pár hét után a saját szobájában, a saját kiságyában tette ezt. Micsoda szerencsénk van! – mondta mindenki. Igazi jó baba! Örüljünk neki!
Hát, én nem tudtam örülni! Hiába volt az egész éjszaka előttem, hogy aludjak, pihenjek, képtelen voltam: Lili nagy éjszakai alvásától, a hosszú szopiszünettől folyton begyulladt a mellem. Órákon át ültem a hideg konyhában és fejtem. Ha pedig végre ágyban lehettem, azon morfondíroztam, hogy ha én magam nem alszom szívesen egyedül, akkor a pár hónapos babámnak vajon miért kell? Miért ez a jó neki? Szenvedtem, abban a hitben, hogy jót teszek neki. Mert így majd megtanulja, hogy aludni egyedül kell. Nem úgy, mint én! Mert én még harmincon túl is valakivel együtt szeretek aludni, és azt élvezem, ha a párom ott szuszog mellettem éjjel.Aztán olvastam egy könyvet. Liedloff: Az elveszett boldogság nyomában (http://hordozo.hu/webshop/konyvek/jean-liedloff-az-elveszett-boldogsag-nyomaban). Végre kaptam egy olyan üzenetet, ami egyezett azzal, amit én éreztem belül: nincs rendjén, hogy nem vagyok a babám mellett, és a babámnak is a közelemben van a helye – éjjel is! Magam mellé vettem Lilit az ágyunkba! Még sokkal rosszabb lett minden… Még kevesebbet tudtam aludni, pihenni. Továbbra is folyamatos küzdelem és harc volt az alvás körül. Hulla voltam. Kimerülten, kétségek között gyötrődtem, hogyan tovább. Miért nem működik az, amiről éreztem, hogy mindenkinek a legjobb lesz? Miért ébred éjjel, ha ott vagyok mellette? Miért alszik el olyan nehezen, és miért nem tud visszaaludni ha felébred?
Mivel az interneten és a könyvekben kizárólag olyan információkba ütköztem, amik nem álltak összhangban a megérzéseimmel, a belső válaszaimmal, tovább kutattam. Szoptatási tanácsadók segítségével rátaláltam azokra a szakértőkre és (idegen nyelvű) könyvekre, ahol a kisbaba és a mama, valamint az egész család testi és lelki szükségleteit szem előtt tartva írtak a csecsemők és a kisgyerekek normális alvásáról. Kiderült, hogy szinte semmi, amit ezekről a dolgokról a mi kultúránkban gondolunk, nincs összhangban azzal, ami természetes és egészséges! Szembesültem azzal a történeti-történelmi folyamattal, ami oda vezetett, hogy ma így gondolkodunk a gyermekeink alvásáról – és úgy általában a róluk való gondoskodásról. Kutattam, hogy milyen testi és lelki hatásai vannak gyermekeink fejlődésére annak, ahogyan elaltatjuk őket vagy ahogyan reagálunk az éjszakai ébredésükre. Most már nem csak érzem, hanem értem is, hogy az alvás-altatás nagyon-nagyon fontos része a gyermekünkről való gondoskodásnak!
Az elméleti tudás mellett sok tapasztalatot is szereztem saját gyermekemmel és családommal, valamint az édesanyákkal és baba-mama csoportokkal folytatott beszélgetések során. Figyeltem a kérdéseikre és nyitott szívvel hallgattam a családok élményeit ebben a témában.
Mára számottevő gyakorlatom van abban, hogy a hozzám fordulóknak hatékonyan tudjak segíteni. A cél: megtalálni az egész család számára legjobb alváselrendezést. Az adott családra szabom-szabjuk az évek alatt megszerzett információcsomagot: együtt gondoljuk ki, hogy hogyan lehet az éjszakai és nappali alvásokat a mindennapi élet természetes részévé tenni úgy, hogy az mindenki számára bírható, pihentető, élvezhető legyen. Kikristályosodott, hogy hogyan tudok hatékonyan segíteni akkor is, amikor olyan család kér támogatást, ahol több pici gyerek van, a fizikai körülmények nem ideálisak, vagy a család beállítottsága, meggyőződése egészen más, mint az enyém. Várom a kérdéseiteket babák, kisebb és nagyobb gyerekek, valamint a család többi tagjának az alvásáról és az alvás fejlődéséről!
Személyes konzultációs lehetőségek a szakértővel:(ide kérjük szépen azt a bannert, ami Áginál is van ugyanitt)Kérdéseid vannak a babád alvásával kapcsolatban? Küszködtök az altatással? Ne gyötrődj egyedül! A személyes konzultációval olyan segítséghez jutsz, amivel biztosan előre léptek! A garancia erre, hogy nem kész megoldást kínálunk nektek, hanem
• pontos, megbízható és a ti helyzetetekre vonatkozó információt, amit máshol sajnos alig-alig találsz meg, főleg nem magyarul;
• megérted a kézzelfoghatóan működő összefüggéseket alvás – evés – hordozás – mozgásfejlődés és más tényezők között;
• mindezzel olyan tisztánlátáshoz jutsz, amivel már megtaláljátok a család minden tagja számára jó megoldást!
Ha húszperces, gyors, „tűzoltás-szerű” segítséget szeretnél, kérj időpontot minikonzultációra (http://hordozo.hu/tanfolyamok/alvas-es-hasfajas-minikonzultacio)! Ha szeretnéd a problémátokat teljesen körüljárni, kérj egyéni konzultációt (http://hordozo.hu/tanfolyamok/egyeni-konzultacio) a témában!
Hasfájós a babád? Vigasztalhatatlanul sír? Mi nem azt fogjuk mondani rá, hogy várj 3 hónapot és elmúlik, és nem is küldünk a gyógyszertárba! Hanem?
• a helyzeteteket feltérképezve segítünk megérteni, mi állhat a sírások hátterében;
• megtudhatod, amit a nyilvánvaló tények ellenére a legtöbb gyermekorvos és védőnő nem tud: hogyan tudod csökkenteni, megszüntetni a vigasztalhatatlan sírásokat;
• megbízható és kézzelfogható információkat kapsz hasfájásról és sírásról, hogy ne legyél kiszolgáltatva a mindenfelől érkező jótanácsoknak.
Ha húszperces, gyors, „tűzoltás-szerű” segítséget szeretnél, kérj időpontot minikonzultációra (http://hordozo.hu/tanfolyamok/alvas-es-hasfajas-minikonzultacio)! Ha szeretnéd a problémátokat teljesen körüljárni, kérj egyéni konzultációt (http://hordozo.hu/tanfolyamok/egyeni-konzultacio) a témában!
Kérdezz: Kalmár Alexandra alvás szakértő
Témakör: alvás
A szakértő elérhetőségei:
Honlap: www.hordozo.hu
E-mail: [email protected]
Kislányom, Lili 2007 nyarán született. Attól fogva, hogy hazahoztuk a kórházból, az éjszakák nagy részét alvással töltötte. Ráadásul pár hét után a saját szobájában, a saját kiságyában tette ezt. Micsoda szerencsénk van! – mondta mindenki. Igazi jó baba! Örüljünk neki!
Hát, én nem tudtam örülni! Hiába volt az egész éjszaka előttem, hogy aludjak, pihenjek, képtelen voltam: Lili nagy éjszakai alvásától, a hosszú szopiszünettől folyton begyulladt a mellem. Órákon át ültem a hideg konyhában és fejtem. Ha pedig végre ágyban lehettem, azon morfondíroztam, hogy ha én magam nem alszom szívesen egyedül, akkor a pár hónapos babámnak vajon miért kell? Miért ez a jó neki? Szenvedtem, abban a hitben, hogy jót teszek neki. Mert így majd megtanulja, hogy aludni egyedül kell. Nem úgy, mint én! Mert én még harmincon túl is valakivel együtt szeretek aludni, és azt élvezem, ha a párom ott szuszog mellettem éjjel.Aztán olvastam egy könyvet. Liedloff: Az elveszett boldogság nyomában (http://hordozo.hu/webshop/konyvek/jean-liedloff-az-elveszett-boldogsag-nyomaban). Végre kaptam egy olyan üzenetet, ami egyezett azzal, amit én éreztem belül: nincs rendjén, hogy nem vagyok a babám mellett, és a babámnak is a közelemben van a helye – éjjel is! Magam mellé vettem Lilit az ágyunkba! Még sokkal rosszabb lett minden… Még kevesebbet tudtam aludni, pihenni. Továbbra is folyamatos küzdelem és harc volt az alvás körül. Hulla voltam. Kimerülten, kétségek között gyötrődtem, hogyan tovább. Miért nem működik az, amiről éreztem, hogy mindenkinek a legjobb lesz? Miért ébred éjjel, ha ott vagyok mellette? Miért alszik el olyan nehezen, és miért nem tud visszaaludni ha felébred?
Mivel az interneten és a könyvekben kizárólag olyan információkba ütköztem, amik nem álltak összhangban a megérzéseimmel, a belső válaszaimmal, tovább kutattam. Szoptatási tanácsadók segítségével rátaláltam azokra a szakértőkre és (idegen nyelvű) könyvekre, ahol a kisbaba és a mama, valamint az egész család testi és lelki szükségleteit szem előtt tartva írtak a csecsemők és a kisgyerekek normális alvásáról. Kiderült, hogy szinte semmi, amit ezekről a dolgokról a mi kultúránkban gondolunk, nincs összhangban azzal, ami természetes és egészséges! Szembesültem azzal a történeti-történelmi folyamattal, ami oda vezetett, hogy ma így gondolkodunk a gyermekeink alvásáról – és úgy általában a róluk való gondoskodásról. Kutattam, hogy milyen testi és lelki hatásai vannak gyermekeink fejlődésére annak, ahogyan elaltatjuk őket vagy ahogyan reagálunk az éjszakai ébredésükre. Most már nem csak érzem, hanem értem is, hogy az alvás-altatás nagyon-nagyon fontos része a gyermekünkről való gondoskodásnak!
Az elméleti tudás mellett sok tapasztalatot is szereztem saját gyermekemmel és családommal, valamint az édesanyákkal és baba-mama csoportokkal folytatott beszélgetések során. Figyeltem a kérdéseikre és nyitott szívvel hallgattam a családok élményeit ebben a témában.
Mára számottevő gyakorlatom van abban, hogy a hozzám fordulóknak hatékonyan tudjak segíteni. A cél: megtalálni az egész család számára legjobb alváselrendezést. Az adott családra szabom-szabjuk az évek alatt megszerzett információcsomagot: együtt gondoljuk ki, hogy hogyan lehet az éjszakai és nappali alvásokat a mindennapi élet természetes részévé tenni úgy, hogy az mindenki számára bírható, pihentető, élvezhető legyen. Kikristályosodott, hogy hogyan tudok hatékonyan segíteni akkor is, amikor olyan család kér támogatást, ahol több pici gyerek van, a fizikai körülmények nem ideálisak, vagy a család beállítottsága, meggyőződése egészen más, mint az enyém. Várom a kérdéseiteket babák, kisebb és nagyobb gyerekek, valamint a család többi tagjának az alvásáról és az alvás fejlődéséről!
Személyes konzultációs lehetőségek a szakértővel:(ide kérjük szépen azt a bannert, ami Áginál is van ugyanitt)Kérdéseid vannak a babád alvásával kapcsolatban? Küszködtök az altatással? Ne gyötrődj egyedül! A személyes konzultációval olyan segítséghez jutsz, amivel biztosan előre léptek! A garancia erre, hogy nem kész megoldást kínálunk nektek, hanem
• pontos, megbízható és a ti helyzetetekre vonatkozó információt, amit máshol sajnos alig-alig találsz meg, főleg nem magyarul;
• megérted a kézzelfoghatóan működő összefüggéseket alvás – evés – hordozás – mozgásfejlődés és más tényezők között;
• mindezzel olyan tisztánlátáshoz jutsz, amivel már megtaláljátok a család minden tagja számára jó megoldást!
Ha húszperces, gyors, „tűzoltás-szerű” segítséget szeretnél, kérj időpontot minikonzultációra (http://hordozo.hu/tanfolyamok/alvas-es-hasfajas-minikonzultacio)! Ha szeretnéd a problémátokat teljesen körüljárni, kérj egyéni konzultációt (http://hordozo.hu/tanfolyamok/egyeni-konzultacio) a témában!
Hasfájós a babád? Vigasztalhatatlanul sír? Mi nem azt fogjuk mondani rá, hogy várj 3 hónapot és elmúlik, és nem is küldünk a gyógyszertárba! Hanem?
• a helyzeteteket feltérképezve segítünk megérteni, mi állhat a sírások hátterében;
• megtudhatod, amit a nyilvánvaló tények ellenére a legtöbb gyermekorvos és védőnő nem tud: hogyan tudod csökkenteni, megszüntetni a vigasztalhatatlan sírásokat;
• megbízható és kézzelfogható információkat kapsz hasfájásról és sírásról, hogy ne legyél kiszolgáltatva a mindenfelől érkező jótanácsoknak.
Ha húszperces, gyors, „tűzoltás-szerű” segítséget szeretnél, kérj időpontot minikonzultációra (http://hordozo.hu/tanfolyamok/alvas-es-hasfajas-minikonzultacio)! Ha szeretnéd a problémátokat teljesen körüljárni, kérj egyéni konzultációt (http://hordozo.hu/tanfolyamok/egyeni-konzultacio) a témában!



















































Kedves Alexandra!
Második kisfiam 9 hónapos lesz, az éjszakát még nem alussza át, általában 2x ébred, amivel alapjában véve nem lenne probléma, de addig „balhézik”, amíg enni nem kap. Ilyenkor megnyugszik és alszik is tovább. A reggeli tápszer adagját szoktam az éjszakai ébredésekre elosztani, mert amúgy is jó húsban van. A vizet nem fogadja el. Meddig „normális”, ha egy gyerekre eszik éjjel, hogyan lehetne erről leszoktatni?
Köszönöm válaszát!
Üdvözlettel: Berni
Kedves Berni!
Teljesen normális, hogy ébred éjszaka! A vércukorszintjüket nem tujdák még ebben a korban a babák sokáig szinten tartani és szükségük van éjszaka is táplálékra. Ezen kívül az elalváshoz is szükségük van segítségre és a tápszer cumisüvegből remek altató. Tehát nem kell erről leszoktatni! Ha nem lesz szüksége rá, nem fogja már kérni.
Megérnek rá a babák, hogy enélkül a segítség nélkül vissza tudjanak aludni, de az még több hónap, akár év is lehet.
Ha jól gyarapszik, akkor valóban nincs szükség extra adagokra, a tápszeres táplálást is lehet igény szerint csinálni. Rá lehet bízni, hogy annyit vegyen magához amennyire szüksége van és amikor szüksége van.
Ha bármi kérdésed van még írj!
Minden jót!
Szandi
Kedves Alexandra!
Kislányom 19 hónapos. 18 hónapos koráig szoptattam, általában cicivel aludt el napközben, az éjszakai szopi után még általában meséltem neki,aztán elaludt mellettem.
Mióta nem szopik, a napközbeni altatás elég nehézkesen megy. Nem alszik el a saját ágyában, nem alszik el mellettem sem, akár simogatom ,akár nem, zenére, vagy zene nélkül sem.
Csak ha elviszem babakocsival sétálni, akkor alszik el.
Szeretek sétálni, de tudom, hogy nem így kellene elaludnia. Mit tehetek, hogy magától elaludjon, és lehetőleg a saját ágyában, mivel várandós is vagyok, így a kiságyba tevés is nehézkesebb már.
Köszönettel:
Orsi
Kedves Szandi!
A kisfiam 10 hónapos lesz. 4 hónapos korában kezdtük a hozzátáplálást mert nem volt elég tejem. Jelenleg kanalasan eszik, este 23 óra körül és reggel 5 körül kap tápszert. Kezdettől a saját ágyában altatjuk, volt idő amikor magától is elaludt és amikor megébredt nem kellett kivennem. Június óta azonban állandóan felébred ,van amikor óránként, fél óránként is.Ilyenkor csukott szemmel sír, ha kiveszem és ringatom egy kicsit vissza alszik de utána kezdi előről…pedig nem várom meg míg vissza alszik. Próbáltam azt is , hogy nem veszem ki de úgy nem nyugszik meg..Napirendje kialakult, este 19, vagy 19:30kor fürdetjük 20-ra már ágyban van. Van, amikor már fél 21.kor elkezdi. Délelött és délután is alszik kb. 1-1 órát. De nagyon nehéz letenni, mert mindig feláll, hiába csukodik már le a kis szeme.
Mi lehet az oka? Mit tudnék tenni, hogy jobban aludjon? Már nagyon ki vagyok merülve és kétségbe vagyok esve, 1 órát se tudok egyhuzamba aludni. Válaszodat köszönöm! Enikő
Kedves Enikő!
Az éjszakai ébredés teljesen természetes a babáknál, és az is normális, hogy vannak időszakok amikor nem vagy kevesebbet igénylik az éjszakai gondoskodást, mint máskor. A kultúránkban igen elterjedt tévhit, hogy a babák születésük után pár hónappal átalusszák az éjszakát és minél nagyobbak annál kevésbé normális az éjszakai ébredés. Ezzel ellentétben az alvás egy érési folyamat, ami úgy néz ki, hogy hol többet hol kevesebbet, de az első életévekben ébrednek a babák éjjel. Nem nekünk kell megtanítanunk őket aludni, megérnek erre maguktól. Csupán támogatnunk kell és segítenünk, mert nem képesek maguktól és egyedül. A testközelségünk, a szoptatás, a hordozás, a ringatás,a tápszer a cumisüvegből, a nyugtatócumi vagy rongyi mind ilyen segítség. Ezekből valamelyikre vagy több kombinációjára minden babának szüskége van az elalváshoz.
A mozgás, ringatás nagyon jó altató, de persze éjjel fárasztó ezért érdemes, ha már nem szoptatod, cumit, cumisüvegből tápszert adni neki ha az hatékony altatónak bizonyul. Mindezek mellett a testközelségedre folyamatosan szükség lehet éjjel, hiszen ahhoz hogy biztonságban érezze magát a babád szüksége van Rád! Lehet hogy érdemes a szobájában egy nagy matracon altatni és akkor te is el tdusz aludni, ha már nagyon fáradt vagy, nem kell mindig jönni-menni éjszaka. Az is megoldás ha nyitottak vagytok rá, hogy magatokhoz veszitek. Bármilyen elrendezés jó, amiben közel vagytok és azt érdemes megtalálni, hogy Neked hogyan a legkevésbé fárasztó a visszaaltatás, hogyan tudsz a legtöbbet pihenni.
Azt jó tudni, hogy az alvásciklusok az együttalvóknál összehangolódnak. Az éjszaka folyamán a babák és a felnőttek is különböző hosszúságú szakaszokban alszanak. Minden szakasz végén éberebb állapotba kerülnek, sőt a babák ébrednek is. Náluk ez a ciklus 50 perc körüli, míg a felnőtteknél átlag 90perc. Ez azt jelenti, hogy ha együtt alszotok akkor nagyjából együtt érnek véget ezek a cilkusok és ha ébred a baba az nem olyan fárasztó, mert egyszerre „ébredtek”. Ugyanakkor azt is érdemes tudni, hogy ehhez idő kell! Mármint az összehangolódáshoz. Így ha kezdetektől külön aludtatok akkor most biztos kell pár hét akár hónap is, hogy jobban együtt legyetek éjjel.
Ha bármi kérdésed van, írj bátran!
Minden jót!
Szandi
Kedves Alexandra!
Kisfiam 3 és fél hónapja született császárral, sajnos a szülés után egyáltalán nem indult be a tejem, a súlya kórházban jelentősen visszaesett, de mindig csak azzal nyugtattak, hogy ne aggódjak vannak neki tartalékai, aztán egy éjjel rámzúdítottak mindenféle rosszat, hogy ez lesz meg az lesz, ha nem tud enni, de hát egyszerűen tehetetlen voltam, mert én etettem volna, de ha egyszer nem volt mivel… Így jött a tápszer. Eleinte nagyon szépen evett, 80-90 ml-t és szigorúan betartotta a 3 órákat, éjszaka is, közte pedig szépen aludt. Kb 1 hónapos korára már többet akart enni, így emeltük az adagot 130 ml-re, ez is szépen ment 3 óránként, éjjel is kétszer evett. Azonban augusztus végére egy picit visszavett az evésből kb 100 ml-re, aztán ez lecsökkent 60-ra. Ezzel együtt jöttek az alvási problémák. Ma ott tart a dolog, hogy nappal kb 100-110 ml-t eszik 4 óránként, de előfordul egy nap egyszer, hogy még ennél is kevesebbet. Ha ébren van az evések szörnyen küzdelmesek, siránkozik, kiköpdösi, viszont éjjel álmában gyönyörűen eszik, mind a 130-at. Este fél8-8 körül kezdjük el a fürdést, amit masszázs előz meg, nagyon szereti, a fürdést is, viszont amint kikerül a kádból, jön a hiszti, és már nem is hajlandó enni, csak aludni akar, hiába próbáltuk korábban megfürdetni, ugyanez a helyzet. Így fürdés után berakom az ágyba, odaadom a cumiját és szépen el is alszik kb fél-9kor. Aztán alszik úgy 5-6 órát, közben én egyszer 10 körül álmában megetetem, amikor felébred szintén eszik és közben el is alszik, de aztán jön a hiszti, a nyűglődés, semmi nem jó, siránkozik, látszik, hogy aludni szeretne, mert csukva a szeme, de csak a cumival jó, ha az kiesik vége az alvásnak, kezdődik újra. Próbáltam már ilyenkor kivenni, picit nyugtatgatni, de amint visszakerül az ágyba folytatja, próbáltam köztünk az ágyban, hogy hátha ott megnyugszik és nincs gond ha kipottyan a cumi, de ugyanez a helyzet, és ez a huzavona megy reggelig, hogy alszik amíg benn a cumi, kiesik, sír, visszateszem, alszik és így tovább. Napközben megint ez a helyzet, hogy kétszer alszik kb 30-45 percet, meg a sétákat végigalussza.
Én úgy gondolom, hogy az evési probléma hozta magával az alvási gondokat is, hiszen azt követően jelentkezett. A gyerekorvos mosolyogva azt mondta ne aggódjak, amíg fejlődik nincs itt gond. Persze a fejlődés annyit jelent, hogy a korábbi heti 30 dekás súlygyarapodás most már heti 6-7 deka. Én mindezt értem, de az egész napunk egy gyötrelem és ezt senki nem veszi figyelembe. A védőnő tanácsára két napja elkezdtünk kóstolgatni gyümölcsleveket, hátha az új ízek hoznak változást, ezeket szépen issza is, na meg a vizet is, de a tápszer az nem kell, próbáltunk többfélét, de egyik sem vált be.
Mit tanácsolsz, hogyan lehetne jobb az éjszaka, hogy legalább akkor aludjon ő is, és mi is, és akkor talán a nappal is jobban telne, nem pedig állandó hisztivel.
Válaszodat előre is köszönöm! Szilvi
Kedves Szilvi!
Azt látom abból amit írsz, hogy az alvás és a táplálás is nagy nehézséget okoz Nektek most. Összefügg a két dolog valóban, de nem úgy ahogy gondolod. Nem az etetés vagy annak mennyisége, gyakorisága okozza az ébredéseket, illetve nem feltétlenül.
A babák nem műszerek, amiket Nekünk szülőknek jól be kell állítani először, aztán futnak maguktól óramű pontossággal. Vannak időszakok amikor sokat alszanak, vannak mikor rengeteget ébrednek. Van, hogy sűrűn kérnek enni, van hogy ritkábban. És ez nem csak életszakaszokhoz kötődik, hanem napszakon belül is változik.
Ahhoz, hogy harmóniában legyetek, jó tudni, hogy mi éppen a természetes és mi a nem reális elvárás 3-4 hónapos kor körül.
Az igény szerintiséget nem csak a szoptatásban lehet/érdemes megadni egy babának, hanem a tápszeres táplálásnál is. Ez azt jelenti, hogy mivel feltétlezzük, hogy lehet, hogy egy alkalommal csak 20ml fog magához venni míg máskor 120ml-t. Ez teljesen természetes, mi sem eszünk egyformán, hol kevesebb, hol több az elég. Hol többet, hol kevesebbet esznek a babák is, ez teljesen természetes. Az órára való etetés sincs összhangban a baba biológiájával, ugyanúgy ahogy a mennyiség szabályozása sem a mi feladatunk szülőké. A baba akkor is kérhet tápszert – ahogy szopizhat is – amikor csak 5 perc telt el az előző alkalom óta. A tápszer folyása a szopó mozgással nyugtató, altató is a kicsik számára – épp úgy ahogy a szoptatás. Ugyan a tápszer lassabban emésztődik, mint az anyatej, 4 óra azonban rengeteg idő, ha kimarad. Gondolj csak bele, vagy próbáld ki, ha Neked nem szabad 4 órát semmit sem enni! Vagy inni! Egy baba gyomra nagyon pici, abba sűrűn, de egyszerre viszonylag kevés táplálék jó ha megy. Különben valóban megterhelő számára és a gyarapodása is lelassulhat jelentősen ha ilyen ritkán kap, mert hatalmas adagokat kell ekkor magához vennie egyszerre. Nekünk felnőtteknek is jobb érzés amikor többször, keveset eszünk, mintha egy nap 2x nagyon bezabálunk. Mit gondolsz? A javaslat az, hogy minimum 8-12 kapjon 24órában enni a pici. Ha 4 óránként eteteted az mindössze 6 alkalom.
Igaz, hogy 3-4 hónapos kor körül lelassul az addigi nagy gyarapodás, ettől függetlenül érdemes a picit gyakrabban és annyival megetetni amennyit elfogad. Nincs szükség beleeröltetni, ha marad 40 vagy 80ml csak azért, mert annyit készítettünk el.
Az egészségügyi világszervezet ajánlása, hogy 6 hónapos kor előtt kizárólag anyatejet vagy tápszert kapjanak a babák. Ez nem véletlen, hiszen ennél táplálékdúsabbat összeállítani nem lehet egyéb élelmiszerekből. Nem épp hízókúrázni szoktunk mi felnőttek sem gyümölccsel. Ráadásul a víz, és az hozzátáplálás feleslegesen eltelíti a babát és nem a számára most sokkal megfelelőbb tápszerből lakik jól. Én javaslom, hogy hallgasd meg mások véleményét is a hozzátáplálás témájában: perinatális szaktanácsadók, ibclc laktációs szakemberek tudnak segíteni.
Ebben a korban az éjszakai ébredés teljesen normális. Szüksége van arra is, hogy táplálék kerüljön a gyomrába és ugyanakkor nem képes egyedül elaludni és visszaauldni. Ehhez is segítségre van szüksége, ha elalszik a cumisüvegen vagy a cumival akkor az a segítség a számára. Ennek része az is, hogy akkor a testközeledben legyen, hiszen az a normális, akkor érzi egy baba biztonságban magát ha mellette van az édesanyja. Ez a biztonság elengedhetetlen feltétele az elalvásnak.
Az alvás fejlődése egy érési folyamat, melyet siettetni, tanítani nem lehet. Néhány esetben arra meg lehet tanítani egy babát, ha sírni hagyjuk és nem válaszolunk a jelzéseire, hogy ne jelezzen éjszaka. De a jelnelegi kutatások a témában azt bizonyítják, hogy ez rendkívül magas stresszhormonszinttel jár, ami tartósan fenn marad, még akkor is amikor látszólag a baba „megtanult” aludni, vagyis már nem sír.
Mindössze annyit tehetsz, hogy támogatod az alvás normális érési folyamatát és addig segíted őt, vele vagy legalább elalvaskor és visszaalváskor, de a legjobb ha az éjszaka nagy részében a közeledben van a babád, hiszen akkor tudsz gyorsan válaszolni a jelzéseire, megetetheted vagy visszaadhatot a cumit rögtön és nem amikor már sír.
Várom kérdéseidet!
Üdvözlettel,
Szandi
Kedves Orsi!
Nagyon sok kisgyerek már nem alszik délután, ha abbamarad a szoptatás. Ezzel alapvetően nincs semmi gond, mind az amerikai mond az angol alváskutatók – mindazok akik abból indulnak ki ami biológiailag normális az embergyerekre – azt állítják, hogy a 24 órában össz alvásszükséglet a lényeg és hogy mindegy hogy ezt mikor alussza meg a gyermek, egyben éjjel (ami nem azt jelenti hogy nem ébred meg közben!) vagy több részletben napközbeni alvással.
Az viszont gyakran előfordul, hogy szükség lenne még egy kis nappali pihenőre, pláne 1-2éves kor között, de nehéz elaltatni a szoptatás nélkül a gyermeket. Ez is természetes. Ahogy írod is amikor babakocsiban tolod akkor elalszik, mert a mozgás az nagyon jó altató-nyugtató-lazító! Ebben semmi kóros nincs, ez nagyon is természetes. Ha nem akarod kivinni babakocsiban akkor otthon egy hinta (kendőhinta) is megteszi. Vagy ha Apa kéznél van, az ő hátára is kerülhet a gyerkőc hordozóeszközben és menjenek sétálni. Így Te is tudsz pihenni.
A gyerekeknek szükségük van segítségre az elalváshoz még sokáig és most épp ezt a segítséget adjátok meg neki!
Ha még bármi kérdés felmerül Benned írj!
Minden jót!
Szandi
Kedves Orsi!
Valamiért lentebb került a válasz – nézd meg!
Szandi
Kedves Orsi!
Valamiért nem itt jelenik meg a válaszom. Megtaláltad lejjebb?
Üdv,
Szandi
Kedves Szandi,
hónapokkal ezelőtt már kerestelek, kértem tanácsod kislányunk altatásával kapcsolatban. sem te, se mi nem tudtuk akkor még, hogy a baba refluxos, és éjjelente már annyira bántotta őt, hogy ezért nem tudott/akart aludni. közben (nem sokkal levélváltásunk után) ez kiderült, és kaptunk refluxos tápszert, ami egy csodaként hatott, mert ha elaltattuk a gyereket, akkor szépen nyugodtan aludt éjjel.
sajnos a tápszer adását követően Lucus olyan 2 hónap alatt elvesztette a szopizás iránti vágyát, és áttért a tápszerre. nem volt cumizavaros,mert ha kedve volt nagyon ügyesen szopizott, egyszerűen csak eldöntötte, hogy neki nem kell többé….
mai napig (9 hónapos) tápszert eszik napi 6-szor (bár már 4 hós kora óta hozzátáplálom, és nagyon szeret is enni, mindent megkóstol, megfogdos, eszik, nyammog) de nem eszik annyit hogy kiváltsak egy tápszert. neki még kell, én pedig adom neki ha kéri. ezt azért írom, mert az alvástörténetéhez tartozik, hogy ő még 2-szer felkel éjjel enni.
a problémánk továbbra is az altatással van: egyszerűen nem lehet elaltatni, iszonyú kínlódás ez nekünk. azt gondolom hogy már egész jól felismerem mikor álmos (mert nappal pl olyan 15 perc alatt elaltatom) de este az esti altatás egy rémálom, van hogy 4-5 órán át altatunk.
már mindent kipróbáltunk: sötétben, csendben, halj zajra, halvány fényre, nagy fényre. már próbáltuk azt is hogy nem altatjuk, majd ha elfárad elalszik (beájul) de nem, mert elfáradt ugyan de minél fáradtabb volt annál nyűgösebb, sírósabb. a végén, a 356. ringatási kísérletre aztán elalszik, amiből általában felébred mikor lerakom és kezdhetem elölről… egyszerűen olyan mintha direkt ébren akarná tartani magát. sokszor már olyan kómás, hogy a fejét alig bírja megemelni, de hiába altatom el, elszundít a kezemben 10 másodpercre majd felébreszti magát, dörzsöli a szemét addig míg ki nem bírja nyitni.
ha meg valami csoda folytán elaltatom akkor gyakran a rem után (első 20 perces alvás) felébred és nem lehet visszaaltatni.
próbálkoztunk már a levendulával (fürdőben), előrébb hoztuk a fürdést (mert az felélénkíti), roobios és citromfű teát is kapott már, semmi. egyszerűen olyan mintha azt hinné, hogy a világ nem megy nélküle…. elkeserítő, mert tényleg mindent megpróbálunk tenni érte, nincs csak úgy bevágva a kiságyba, hogy had üvöltsön majd elalszik, apával felváltva ringatjuk, éneklünk, zenét hallgatunk vele.
de úgy hiszem és látom rajta, hogy ez a 8 órácska amit alszik éjjelente (és nappal is max és akkor nagyon jó napunk van 2 x 30 percet alszik, általában a rem után felébred és lehetetlen visszaringatni) ez nagyon kevés, mert néha olya karikásak a szemei. egyébként jókedvű, tündéri, mosolygós baba, még ennek ellenére is, hogy keveset alszik.
igazából az sem lenne baj, hogy ha ilyen keveset aludna, csak ne lenne ekkora kínlódás az altatás… hogyan tanítsam meg rá, hogy kikapcsoljon és aludjon? mert olyan mintha nem tudna átkapcsolni relax üzemmódra…. egyre nehezebb a közel 10 kilóját cipelni, bár cipelem én bármeddig ha ezen múlik, csak kellene egy „tuti recept”, hogy ne kínlódjunk ennyit….
már azon is gondolkodtunk, hogy fél az alvástól, de még soha semmi trauma nem érte, nem ejtettük el, nem esett nagyot, nem volt semmi komoly dolog ami riasztó lehetne neki és amióta ilyen nyűgös azóta velünk alszik a nagyágyban)
válaszod, segítő tanácsod várva
üdv
Judit
Kedves Judit!
Egy 9 hónapos baba még nagyon pici és segítség kell neki ahhoz, hogy elaludjon, kikapcsoljon. Nagyon jól teszitek, hogy ringatjátok és énekeltek neki és próbálkoztok mindennel, hogy segítsétek őt. Ebben a korban azonban a simogatás, éneklés még nem szokott elég segítség lenni. A szopó mozgás és a folyó tej (akár tápszer, cumisüvegből ha már nem szopik) nagyon jól el szokta altatni a babákat. Ezt próbáltátok már?
Ekkor babát valóban nehéz cipelni – ezért ajánlom, hogy próbáljatok ki egy hordozóeszközt és abban próbáld pl altatni nappal. Valószinű, hogy nagyobbakat fog tudni aludni így.
Este is bevethetitek ezt, ha nem aludt el a tápszeren. Nyugtatócumitok van? Az is nagy segítség szokott lenni altatáskor.
Az alvásszükséglete nagyon különböző a baábknál és vannak sokan akiknek ennyi alvás elég. Azért mert „csak” 20percet alszik egyszerre nem kell feltételezni, hogy baj van. Sok baba szeret így blokkokban aludni és éppoly kipihent így mint hosszú órákat egyben alvó társaik. Ahogy írod „tündéri, mosolygós baba” azt gondolom, hogy aggodalmad csak abból adódik, hogy azt gondolod, hogy nem normális ahogyan alszik és az hogy ennyi segítségre van szüksége az altatáshoz. Jól látom? Valójában azonban teljesen normális amit tapasztalsz, én lányom egy hónappal fiatalabb és soszor hosszú az altatás, persze szopival alszik el mindig, de elhúzódik az is legtöbbször.
Az nagyon jó, hogy ott vagytok vele, magatokhoz vettétek, igyekeztek őt segíteni, mert azt tanulja most, hogy számíthat rátok. Az alvásfejlődés egy érési folyamat, tanulni csak azt lehet, hogy érdemes-e a világot megszólítani, jön-e onnan segítség ha szükség van rá. A ti pici babátoknak még sokáig szüksége van rá!
Írjatok bátran, ha van még kérdésetek.
Minden jót!
Szandi
Szia!
Az én kisfiam 13 hónapos! 9 hónaposan kezdett el járni, mozgásfejlődése igen szép, mindent megcsinál amit egy 15-18 hónapos társa!
A probléma viszont teljesen pici korára nyúlik visza! A nappali alvásokkal nincs gond, 2x alszik általában, nyugodtan, csendben, nem ébred fel. Éjjel viszont rémálom! Legalábbis nekem! Már nem szopizik 7 hónapos kora óta, nem enni ébred, de inni adok neki, iszik is! Viszon állandóan mocorog! Elalvás után 2-3 órát nyugodtan tölt, de utánna megy álmában, mármint négykézláb, tolja magát kúszik…járókában alszik, mert a kiságyban mindig beverte valamijét, de most már van hogy közénk rakom, mert visszaringatom és mikor beraknám a járókába felébred és sír, ilyenkor jön közénk, de ott is izeg.mozog és volt, hogy a lábunknál leesett az ágyról, addig ment. Én már nem tudom mit csináljak vele… a fogzást ddig észre se vettük, de nem látom hogy újabb fog lenne készülőben! Valami tanácsot kérek!!
köszönöm!
Ilona
Kedves Ilona!
A babák éjjeli mocorgása egy természetes dolog. Amint az alvásfázisa egy intenzívebb szakaszba ér elkezdi feldolgozni a vele történteket: vagyis a hatalmas mozgásfejlődést, ami őt pár hónap leforgása alatt egy járó kisemberré tette.
Ilyenkor a legjobb megoldás leköltözni a földre egy matracra – onnan nem lehet leesni és nem kell érte aggódni.
Az is megoldás, ha egy matracot a magatok ágya mellé helyezel és azon alszik a kisfiad. Mellé tudsz feküdni elaltatni is és ha ébred akkor is karnyújtásnyira van.
Az éjszakai testközelség alapvető szükséglete a babáknak – megjegyzem a felnőtteknek is, mi sem szívesen alszunk egyedül. Így nagyon jó megoldás, hogy együtt próbáljátok meg tölteni az éjszakát. Remélem, hogy sikerül találni egy olyan elrendezést amiben mindannyian jól tudtok pihenni!
Szandi
Kedves Alexandra!
Kislányom most 6,5 hónapos. (születési súlya: 2850g, 52 cm. most 5700g, 62 cm-csak tájékoztatásképpen) Kb. 1,5 hete reggel-hajnalban nagyon nyugtalan, sírdogál álmában, ilyenkor nagyon forgolódik is. A két alsó foga júliusban jött ki, most már teljesen kint vannak. A kérdésem az lenne, hogy okozhatja-e ezt a nyugtalanságot, sírdogálást a fogzás (bár még nem látszik semmi jele az ínyén, ahogy az alsóknál se látszott)? A hozzátáplálást szintén kb. 1,5 hete kezdtem meg, amit nagyon jól „visel”, szereti az ízeket (alma, barack). Nem túl jó ez az állapot, mivel szerintem sem Ő, sem pedig én nem tudunk rendesen pihenni. Csak szopizik, nem adok neki cumit. A hajnali/reggeli nyugtalanságnál pedig gyakran már a cici sem kell neki. Ilyenkor inkább fel szoktam ébreszteni, és mosolyogva, vidáman ébred és napközben is nagyon mosolygós, vidám baba. Abban bízom, hogy mint, minden nehéz időszak ez is elmúlik, de örülnék egy kis biztatásnak, tanácsnak!
Válaszodat előre is nagyon köszönöm!
Üdvözlettel: Hajni
Kedves Hajni!
Ha a hajnali nyugtalanság épp a hozzátáplálás kezdetekor kezdődött akkor érdemes a szoptatás és hozzátáplálás témát egy szoptatási tanácsadó segítségével körüljárni. Elérhetőségüket megtalálod a http://www.lll.hu és a http://www.ibclc.hu oldalakon.
Amit a fél éves babák alvásáról tudni érdemes az az, hogy ilyenkor egy nagyon intenzív időszak következik ami kb 1-1.5 évig tart. A mozgásfejlődés, a fogzás, a szeparációs szorongás, a sok inger és a hozzátáplálás mind befolyásolja az éjszakákat. Sok baba aki idáig jól aludt, elkezd gyakran ébredni ebben a korban. Ez teljesen normális. Ettől, ahogy írd is, nappal jól működnek, kiegyensúlyozottak, jól fejlődnek. Tehát tévedünk amikor azt hisszük, hogy a gyakori ébredés számukra megterhelő és nem tudják kipihenni magukat. Épp az ellenkezője igaz. Nekik a rövid alvások, sűrű ébredés, biológiailag kódolt, erre van szükségük ahhoz hogy sűrűn és megfelelő mennyiségű anyatejhez jussanak – nappal már nincs idő nagyokat szopizni, éjjel kell pótolni. Az anyatejre azért is nagy szükség van ebben a korban, mert több kórokozóval találkozik ilyenkor a baba, hiszen elkezd kúszni, mászni, járni, mindent a szájába vesz, megkostól. De a szoptatás nem csak a táplálékot és az immunredszer támogatását biztosítja neki hanem a megnyugvást, a kötődést és az elalvást is.
A hajnali sűrű ébredésnek az a biológiai háttere, hogy ilyenkor a vércukorszint alacsony és ezért is van szükségük sok szoptatásra a nagyobb babáknak. Sokszor folyamatosan mellen vannak reggelig.
Hogy bírható legyen számodra is ez az intenzív időszak a következőket érdemes átgondolni:
Elég kényelmes a mostani elrendezés amiben alszunk?
Egyrészt ha folyton fel kell kelned az ágyból és a másik szobába vagy akár csak a szoba másik felébe menned a babádért, akkor az éjszaka nem olyan pihentető, mint amikor ki sem kell mozdulnod az ágyból. Tehát vidd a babád közelebb magadhoz. Sokszor az is elég lehet egy ébredésnél, hogy ráteszed a kezed vagy megsímogatod. Ha nem alszik vissza, húzd magadhoz, szoptasd meg bátran és aludj rögtön vissza! A szoptatás a te számodra is lazító-altató. Legyen elég helyetek: elég széles matrac, vagy nagy ágy hogy kényelmesen elférjetek. Ez kulcs a pihenéshez.
Pihensz napközben és este?
Sok mama, ahogy a baba elalszik, legyen az este vagy nappal azonnal vad takarításba, főzésbe vagy épp internetezésbe kezd. Ne tedd! Pihenj amikor a babád alszik vagy csinálj olyat ami feltölt (pl olvasás az ágyban a baba mellett, fülhallgatón hangoskönyv vagy rádióhallgatás maratoni altatások alatt). Este ha elalszik, aludj te is. Hamar elrepül ez az időszak és azon kapod magad, hogy megint tiétek az esték a pároddal. Most arra van szüksége a babádnak hogy mellette légy.
Van segítséged?
Ha van mozgósítható nagymama, barát vagy rokon, akkor érdemes kihasználni és megbízni őket hogy tartsanak jól. Etessenek-itassanak, végezzék el helyetted a házimunkát, bevásárlást, főzést, épp ami a legégetőbb, hogy te a babáddal lehess és pihenhess amikor ő alszik. Ha épp nincs ilyen és megengedhetitek magatoknak akkor rendelj meleg ételt, hogy legalább a főzéssel ne te bajlódj. Ez nem luxus! Nem normális, hogy magunk vagyunk akár több gyerekkel is egész nap és még a házimunka és a főzés, bevásárlás is a mi dolgunk. Régen ezek a terhek megoszlottak egy kisebb-nagyobb közösségben. Az, hogy mára ez teljesen megszünt sokszor bírhatatlanná teszi a babáról való gondoskodást. És akkor még nem is említettük a magunkról való gondoskodást! A mi szükségleteink is elemiek és nem tudjuk a babánkét kielégíteni ha azokra nem figyelünk oda.
Minden jót! Szandi
Kedves Szandi!
Köszönöm a válaszodat, a tanácsokat! Az első pillanattól kezdve alszom, pihenek, amikor a kislányom is alszik! Van segítségem, alig néhány hete főzök csak.
Jobbak a hajnalok, most épp éjfél körül igényel több ringatást. Egyenlőre kizártnak tartom, hogy vele aludjak, mert rengeteget ficereg, izeg-mozog, és néha nyöszörög. Közel alszik hozzánk, de ahhoz épp elég távol, hogy én is tudjak pihenni. Ha egy szobában aludnék vele, egyszerűen képtelen lennék, legalábbis most így gondolom. Nem mondom, hogy soha nem fog velem/velünk aludni, de egyenlőre ez most jó így nekünk.
És általában éjszaka is ringatni kell, amit pedig fekve nem nagyon lehet! :-))
Szoptatási tanácsadóval pedig beszéltem. Mivel korábban kezdődött ez a ficergés, nyugtalanság nem valószínű, hogy összefüggésben van a hozzátáplálással.
Még egyszer nagyon köszönöm a segítségedet!
Üdv: Hajni
Kedves Alexandra!
A kisfiam 2,5 éves. Nagyon okos, érzékeny, érzelmileg kiegyensúlyozott, nyílt gyerek, öröm vele nappal! Azt hiszem, a köztünk lévő kötődéssel nincs probléma. Az esti elalvások viszont szörnyen kimerítőek mindannyiunk számára. Jó 1-1,5 órát tarthatnak. Hiába fárad le rendesen, egyszerűen nem tud elaludni, jár a keze-lába, fetreng, mintha valamiféle idegesség lenne benne. Tképpen babakorában is volt már ilyen nála, és igazából sosem tudtuk meg az okát. Azt mondja, nem bántja semmi (nagyon jól beszél, már ki tudná és ki is szokta fejezni, ha lelkileg vmi baja van). Cumizik, és azt is olyan idegesen csámcsogja. Nem hinném, h a sötéttől fél, mert nincs egészen sötét. Egyedül sosem hagyjuk akarata ellenére. Idegállapottól függően mi is idegesek leszünk egy idő után – már aki éppen altatja -, ez tovább nehezíti a folyamatot; igazából gyakran ördögi kört járunk be: nem enged el minket maga mellől, mi viszont már idegesek vagyunk egy idő után, ami nem segíti őt a lenyugvásban. De ha mi jól bírjuk türelemmel, akkor sem sokkal jobb a helyzet. Mire elalszik – általában f10-10 körül -, már teljesen roncsok vagyunk, pedig nagy szükségünk lenne 1-2 nyugodt órára az este folyamán.
Ha van valami ötleted számunkra, megköszönjük!
Kedves Szilvi!
Az amit írsz kisfiad alvásáról teljesen természetes. Hiszen annyi minden inger éri napközben, annyi felfedezni való van és annyit fejlődik testileg lelkileg ebben a korban hogy abból írtó nehéz kikapcsolni, lenyugodni. Ezt úgy képzeld el mint amikor Neked egy stresszes napod lesz és este gyorsan el kéne aludni, hogy ki tudd pihenni magad. De nem tudsz elaludni, mert csak „jár az agyad” és így az idegességtől még kevésbé jön álom a szemedre, mint máskor.
A cumi segít elnyugodni, de persze amikor nagyon feszült akkor jobban „rágja” ahogy írod, ezzel próbál magán segíteni. Jó ha ez a segítség meg van neki addig, amíg magától ki nem növi a cumizási szükségletet.
Az is teljesen normális, hogy nem akar egyedül lenni. Biztonságra van szüksége ahhoz, hogy el tudjon aludni és ezt a Ti fizikai jelenlétetek adja meg a legjobban. Eljön majd az idő hamarosan amikor rövidebb idő alatt alszik el és akkor nektek is több idő jut majd egymsára, de most nagy szüksége van rátok! És hogy ott legyetek vele!
Ezt a jelenlétet meg lehet próbálni magatok számára kevésbé stresszessé tenni – mondjuk úgy, hogy ott vagy a szobába, de egy kislámpa mellett olvasol míg ő elalszik. Vagy ha ez túl világos neki akkor füledbe dughatsz egy fülhallgatót és rádiót vagy hangoskönyvet hallgathatsz amíg elalszik. Így ez az idő neked is kikapcsolódás, nem leszel ideges és ő is könnyebben elnyugszik.
Azt is meg lehet próbálni, hogy kicsit később kezditek az esti altatást – mondjuk egy fél órával – hátha lecsökkenti az altatási időt. Nem biztos, de egy próbát megér.
Kérdés az is, hogy mennyit és mikor alszik nappal, mert az is befolyásolhatja, ha késő délután nagyot alszik, lehet hogy még nem álmosodik el, csak este 9 körül vagy később.
Az elalvás egy aktív folyamat, ezért izeg-mozog, cumizik. Nekünk felnőtteknek is szükségünk van ilyenkor valamilyen segítségre: tvézünk, olvasunk stb. és ezek a tevékenységek kerítenek olyan állapotba, hogy el tudjunk aludni. Időre is szüksége van az elalváshoz min.20 perc, de gyakran kisgyerekkorban akár másfél óra is lehet.
Kezeljétek rugalmasan, kreatívan ezt az időszakot. Találjátok meg, hogy nektek hogyan bírható. Hamar elmúlik!Minden jót!
Szandi
Kedves Alexandra!
Kisfiam május végén született. A kórházból hazaérve rögtön igyekeztem a saját ágyában altatni. Esténként az altatási rituálét vigigcsinálva egyedül aludt el sírás nélkül. Hat hetes koráig minden nagykönyv szerint ment. Hihetetlen volt számomra, hogy ilyen jól megy az elalvás, mert a most 7 éves testvérénél 4 éves korig szenvedtünk.
Betöltötte a 6 hetet és egyik napról a másikra az elalvás már nem ment egyedül, sírt, ringatni kellett. Azóta az esti elalvás nagyon változó, van amikor elalszik, de letöbbször ringatni kell. Ha a szobája küszöbét átlépjük már bömböl is! Elalvás után az éjszakai alvása jó, mert legelőször 2-4 óra között kel fel szopizni.
Ami engem aggaszt, hogy ezzel a hirtelen változással a nappali alvása szinte a nullára csökkent. 5 perceket alszik, vagy annyit sem. Sem kézben, sem babakocsiban, sem kiságyban. Közben pedig látszik rajta, hogy nyűgös és fáradt. Eddig a napirendet könnyen be tudtuk tartani: szopi, játék, alvás. Eddig minden szopi után 1.5-2 órát aludt szemben a mostani 5-8 perccel. Kb. 4-5 naponta, amikor már teljesen kimerült, alszik 2×30 percet napközben.
Most 11 hetes és félek, hogy a napközbeni „nemalvása” esetleg hat a fejlődésére.
KÉrdésem, hogy elég ennyi alvás egy ilyen pici babának? Tudok tenni valamit, hogy változzon a helyzet?
Várom válaszát! Üdvözlettel: Gabi
Kedves Gabi!
Mivel a szoptatás nagyban befolyásolja az alvást, elalvást, azért érdemes lenne azt is átbeszélni egy tanácsadóval. A http://www.lll.hu vagy a http://www.ibclc.hu találsz szoptatási szakembereket, érdemes körüljárni azt, hogy hogyan működik ez most nálatok.
Az kisbabák alvásáról azt érdemes tudni, hogy nem olyan, mint a felnőttekké. Több éves érési folyamat eredményeképpen lesz hasonlatos a felnőttek alvásához. Ahogy írtad is, testvérénél 4 éves korig okozott ez gondot. Valójában nem a gyerekek alvásával van a baj ilyenkor legtöbbször, hanem a szülők elvárásával. Amit a mi kultúránk közvetít felénk az alvásról, különösen a gyerekek alvásáról, az köszönő viszonyban sincs a kisbabák valódi szükségleteivel, nem veszi figyelembe fejlődési ütemüket. Csupán kulturális elvárásokról van szó, nem pedig biológiai alapszükségleten alapuló gondoskodásról. Az egyik ilyen elvárás, hogy egy kisbaba születésétől egyedül aludjon el, és ezt a szülőknek kell megtanítani. Azt sugallja a társadalom továbbá, hogy ha nem sikerül, vagyis nem tud egyedül elaludni a kisbabád, az a Te hibád, Te felelősséged. Ezért aztán borzasztó nagy a nyomás, hogy ennek megfeleljünk és sikeresek legyünk szülői feladatunkban.
A helyzet az, hogy a természet épp az ellenkezőjét „dolgozta ki”: a kisbabák sose aludjanak egyedül, szükségük legyen valakire aki védi, óvja őket. Így a kisbabák, sőt még a nagyobb gyerekek sem tudnak egyedül elaludni, segítségre van szükségük és általában arra, hogy az éjszaka nagy részében a közelükben legyen, vagy még jobb: testkontaktusban a mamájuk, mert sűrűn ébrednek és az visszaaltatáshoz is segítség kell. Ez a segítség pedig a szoptatás! Ezt azzal támogatta meg biológiailag a természet, hogy az anyatej gyorsan emésztődik, a babák gyomra pedig pici tehát onnan gyorsan kiürül, hamar kell az utánpótlás. Így biztosítva azt, hogy a gondozó ne mehessen túl messzire.
Ma sok baba egyedül alszik, legalábbis azt mondjuk rá, hogy egyedül alszik. Pedig dehogy! A macijához, rongyijához bújó kisbaba sem alszik egyedül segítség nélkül. Sőt az ujjszopó, cumizó sem. Ezek mind azt a testközelséget, biztonságot pótolják, amit az anyukájuk mellett, szopizva kaphatna meg egy baba. És van, hogy az éjszaka egy részében ezek elegek is. Vagy bizonyos időszakokban nem jeleznek a babák. Aztán meg sírnak, ébrednek és mi szülők úgy érezzük, hogy valami elromlott, valamit nem jól csináltunk. Pedig éppen ilyenkor jönnek elő a valódi szükségletek – folyamatos testközelség és folyamatos, igény szerinti szoptatás. Erre van szüksége a babánknak a nap 24 órájában.
Azért mondjuk, hogy a babáknak nem olyan az alvása, mint a felnőtteké, mert először mikor elalszanak egy nagyon felületes alvásfázisba kerülnek a babák, amiből nagyon könnyű őket felébreszteni, könnyen megébrednek maguktól is. Ez kb 20 percig tart és azt hivatott szolgálni, hogy ne aludjon hosszan, egyben sokat egy baba, hiszen a fejlődése szempontjából az a jó, ha sűrűn kerül mellre, szopizik egy órában többször is. Így a gyomrát nem terheli meg a nagy mennyiségű táplálék és biztosítva van a testközelség is, hiszen nagyon eltávolodni nincs idő.
A mozgás is nagyon jó altató a picik számára, nem véletlen, hogy a legtöbb baba ringatásra (autóban vagy babakocsiban vagy hordozókendőben) rögtön elalszik. Van olyan is, hogy ez már nem elég és a szoptatás és hordozás együtt segít elnyugodni csak. Ehhez jó, ha tudsz hordozni és a hordozóeszközödben szoptatni. A mostani helyzetetekre ez lehet egy megoldás, mert ha ébred akkor rögtön vissza tudod altatni a melleden vagy épp a mozgás miatt nem is ébred meg olyan hamar.
A babák alvása a hetek múlásával is sokat változik. Egyre kevesebbet alszanak nappal, azt is több részletben. Ha látod rajta, hogy nyűgös akkor érdemes segíteni, visszaaltatni, próbálgatni, hogy mi a hatékony most a helyzetetekben, a hordozás, szoptatás vagy a kettő együtt.
Fontos lehet a személyes beszélgetés és támogató környezet ilyenkor, látogass el hozzánk a szoptatás támogató csoportba vagy a babahordozó klubba. Mindkettő ingyenes és mindkét helyen központi téma az alvás-altatás. (http://hordozo.hu/programok/szoptatast-tamogato-csoport-havi-rendszeresseggel , http://hordozo.hu/programok/babahordozo-klub )
Várom kérdéseidet,
Szandi
Kedves Alexandra!
Van egy 10,5 hónapos kislányom, aki még mindig intenzíven szopik (napi 5-6 alkalommal). Egészségesen, időre született, komplikáció nélkül. Van egy 4 éves bátyja, néha nem kíméli, de sokat szeretgeti. Időnként „rátámad” a kicsire egy játékkal (labdával, játék tároló vödörrel, stb.), amitől aztán a kicsi el kezd félni, néha már attól sírva fakad a lányom, ha a fiam elindul felé. Most éppen egy nyugis időszakunk van ilyen szempontból, ezek a félelmek nem látszanak rajta, szívesen megy a bátyó szobájába játszani…
Külön szobájuk van mindkettejüknek. Egészen kicsi koruk óta egyedül alszanak. Apósom halálakor novemberben történt egy szoba csere: a lányom kb. 2 hónaposan átkerült a mi kisszobánkból a nagyba ideiglenesen, majd tavasszal bekerült a végleges helyére, a mostani kisszobájába (mi pedig a nagyba) . Úgy vettem észre, hogy amint kikerült a szobánkból, sokkal nyugodtabban tudott aludni ő is. Kevesebbet kelt éjjel, mélyebben aludt. Éjszakánként 2x kelt, akkor is csak szopizott, büfi után szinte azonnal vissza is aludt.
Egészen májusig minden rendben volt az éjszakai alvással. Nappal igaz csak 20-30 perceket aludt, de vidám volt, legtöbbször nem sírva ébredt, hanem jó kedvűen.
Május végén, nagyjából az ínyének megduzzadásával egy időben elkezdett éjjel többször kelni, sírva, néha sikítva kel. Eleinte elég volt, ha bementünk, cumiját visszakapta és egy kicsit simogattuk a hátát, bekapcsoltuk a zenélőkéjét. Gondoltuk jön a foga, időnként adtunk neki a fájdalomcsillapítót, de hiába. Kentük az ínyét, szintén eredménytelenül. Aztán sűrűsödtek az éjszakai kelések, 8-10 volt a minimum, de az 5 percenkénti sírások sem voltak ritkák. 4 fogat kibujtattunk, de csak nem akart szűnni az éjszakai virrasztás, így 2 hete elmentem a háziorvosunkhoz, aki megállapította, hogy nem beteg a kicsi, jön egy foga, de lényegesebben kevésbé van beduzzadva az ínye, mint az első 4-nél. Csináltatott vizelet vizsgálatot, ami negatív lett, ajánlott Viburcol kúp helyett Osanit golyócskát. Elkezdtük azt is szedni, de továbbra sincs eredmény. Egyszer sikerült az elmúlt 2,5 hónap alatt úgy aludnunk, hogy csak enni kelt fel, akkor is egy erősebb fájdalomcsillapító beadásakor (azóta ezt újra próbáltuk, de immár nem hozott eredményt).
Próbáltuk magunk közé venni éjjel, de annyira ficánkál (játszana), nehezen alszik el, hogy sem ő, sem mi nem tudunk aludni. Általában 2-3 órát töltünk együtt, aztán egy félálomban történő szopi után visszateszem az ágyába. Innentől már csak óránként-két óránként kel. Tegnap éjjel pl. este 8körül kidőlt, nagyon fáradt volt, mert fél 3 óta ébren volt. Aztán kelt 9kor, 10kor, majd innentől 5-10 percenként sírt fel. Kapott Nurofent, tettünk be a szobájába ventilátort, hátha melege van (panel), kínáltuk vízzel, 11kor megetettem. Éjfélkor magunk közé vettük, hánykolódott 1 órát, aztán aludtunk fél órát ismét ébredés, majd egy nagyobb szunya után, 3kor adtam neki ismét enni, visszavittem a szobájába aludni. 6kor kelt, akkor cumit kapott, simivel vissza tudtam altatni. Véglegesen 8kor ébredt…
Az elalvásokkal nem nagyon szokott nap közben gond lenni, leteszem, cumi, simi, esetleg zene. Max 5 perc és alszik. Nem hagyom túlpörögni sem, nehogy aztán azért ne tudjon elaludni.
Az előtt pár hónapig teljesen egyedül aludt el, zavarta a jelenlétünk…
Gondoltam, hogy szeparációs szorongás, de azért az nem tart hónapokig, ha jól tudom. A doktornő kizárta azt is, hogy olyasmit eszek, ami bánthatja a hasát (már tényleg nem mertem semmit enni, ami bajt okozhat, mert keveset eszik kanalazva, inkább szopizni szeret.) Már kitakartuk, betakartuk, kapott vastagabb, vékonyabb takarót. Etettem, itattam vízzel, párásítót is tettünk a szobájába, halvány fényt is kapcsoltunk, de az is zavarta… Párom is szokott bemenni hozzá, nem csak én, de neki sem alszik el könnyebben, sőt!
Van ötlete, mit ronthattunk el? Mit próbálhatnánk még? Kaptam beutalót alváslaborba, de egy fogzó gyerekkel sztem nem is fognak komolyan venni…
Köszönöm a segítségét előre is, Betti
Kedves Betti!
Amit mindenek elött érdemes megtenni az az, hogy beszélsz egy szoptatási tanácsadóval (www.lll.hu ) vagy egy laktációs szaktanácsadóval ( http://www.ibclc.hu ), hogy ki lehessen zárni ételallergiát vagy rossz szoptatási gyakorlatot a képből.
Amit jó tudni a gyerekek alvásáról az az, hogy a biztonság és a testközelség alapvető az egészséges alvásfejlődéshez. A babák nem úgy alszanak mint a felnőttek, egy éveken át tartó érési folyamat eredményeképpen jutnak el majd oda. A testközelség egy része annak a segítségnek amire a babáknak szüksége van ahhoz hogy el tudjanak aludni. A szoptatás maga altató, nyugtató és lazító. A természet megadott mindent amire egy babának szüksége van. Nem kellenek külön altató praktikák – a szoptatás legtöbbször elég.
A szoptatás azért is nagyon fontos, mert ebben a korban még a táplálkozásának a nagyobb részét fedezi, így az hogy keveset eszik, sokat szopizik teljesen normális. De mivel sokszor már azt az üzenetet kapjuk mi anyák, hogy a szoptatás nem fontos már, nem szabad annyit mellre rakni a babát és a babákat pedig nappal nagyon lefoglalja a felfedezés, ezért nem kerülnek annyiszor és annyit mellre, ami elegendő nekik az optimális fejlődéshez. Mindezt éjszaka próbálják pótolni. Amikor nincs annyi inger, csönd és nyugalom van, percenként mellre szeretnének kerülni. Ideig óráig a cumi „hamisan” azt az érzetet kelti bennük, mintha táplálék is folyna (a biológiánk ugyanis nem ismer olyat, hogy szopizás van de tej nem jön, hiszen a mell sosem üres!), de aztán annyira üres lesz a gyomruk, ami még mindig nagyon pici ilyenkor, hogy nem tudnak szopizás nélkül elnyugodni.
A szoptatás nem egyenlő etetéssel. A szoptatás nem csupán arról szól, hogy táplálék kerül a baba gyomrába. Ennél sokkal többről van szó: megnyugtatásról, biztonságról, fájdalomcsillapításról, mindenről ami ismerős már fogantatás óta. Ez maga a folyékony szeretet. Ezért erre bármikor szüksége lehet újra, még akkor is ha 5 perce szopizott.
Az alváslabort nem tudom jó szívvel ajánlani. Az a tapasztalat, hogy a szoptatásról, a kisbaba valódi szükségleteiről mitsem tudnak az ottani szakemberek és nem kapnak a családok olyan támogatást tőlük, amely hosszútávon a baba érdekeit, a szoptatás fennmaradását támogatná.
Valójában amikor hónapokig külön szobában alszik egy baba nem tudhatjuk hogy mennyit ébred, hogyan alszik. A sírásra, nagyobb jelzésre persze felébredünk hozzá, de az apró rezdüléseket nem vesszük ilyenkor észre és az a hamis illúzió alakul ki bennünk, hogy gyermekünk már „jó” alvó, átalussza az éjszakát esetleg és aztán egyszer csak valami elromlik. Pedig a kutatások azt mutatják, hogy azok a gyerekek is ébrednek, akikről azt gondolják, hogy átalussza az éjszakát. Ébrednek csak épp nem jeleznek. Macijukhoz bújnak, rongyijukat gyűrik, cumiznak és úgy alszanak tovább.
Ha külön alszunk, majd magunk mellé vesszük a babánkat akkor legtöbbször az a tapasztalata a szülőknek, hogy még többször ébred a baba és senki nem alszik jól – azt a következtetést vonják le, hogy az együttalvás nem működik. Pedig valójában arról van szó, hogy nem vagyunk összehangolódva. Ha együtt alszunk kezdettől vagy hosszabb ideig akkor ugyanis szinkronba kerülünk a babánkkal. Együtt ébredünk – szoptató édesanyák sokszor még egy pillanattal előbb is. Így nem olyan fárasztó az egész. Ismerjük amikor rosszkor szól a vekker és legmélyebb álmunkból ver fel, vagy nem is halljuk. Épp ilyen amikor nem vagyunk összehangolódva. Persze akkor is előfordul ez, ha együtt alszunk mindig, de nem annyiszor és az éjszaka nagy részében együtt hullámzunk az alvásciklusok között, így bírható akkor is ha fogzás van vagy bármi más okoz sűrű ébredéseket.
Az elalvás és visszaalvás egy aktív folyamat, nem lehet várni, hogy passzívan, mint egy darab fa várja a gyermek, hogy álom szálljon a szemére. Tekereg, forog, pörög, szopizik még álmában is. Ez a normális, ez a természetes.
Szeparációs szorongás hónapokig tart, sőt inkább jó egy évig is. És ha nincs is, akkor is szükség van éjjel a biztonságra, egy másik jelenlétére. Még nekünk felnőtteknek is! Én például nem szívesen alszom egyedül, szeretek a páromhoz bújni éjszaka. Lányaim is bújnak hozzánk éjjel. És majd remélem amikor eljön az ideje a párjuk karjában alszanak. Erre igyekszem őket „felkészíteni” minden éjjel ;).
Ha kérdésed van, írj bátran!
Szandi
Kedves Alexandra !
Kislányunk alvási szokásával kapcsolatban szeretném a tanácsodat kérni, illetve megtudni, hogy „problémáról” van-e szó.
Alíz 6 hetes és születése óta napi maximum 4 órát alszik (már a kórházban is). Első gyermekünk, 4100 grammal született, csak anyatejet kap azóta is. Szokott fájni a hasa, de nincsenek órákig tartó sírások, has simogatással, tornáztatással általában megoldódik a dolog.
A nap nagy részében jókedvű, gyakran mosolyog, mindenre figyel, szereti ha beszélnek hozzá. Jobb kisbabát nem is kívánhattunk volna magunknak. Ám az alvás-kérdéssel kapcsolatban kezd kifogyni az ötlet-tárunk, ezért fordulok Hozzád tanácsért.
A nappali alvások számára inkább csak szundikálások, ez azt jelenti, hogy ha el is nyomja az álom és úgy tűnik mélyen alszik (keze-lába elernyed, cumi kiesik a szájából), legfeljebb 10 percig tart, független attól, hogy ölben, vagy ágyba téve aludt el. Nagyon érzékeny a zajokra, ezekből a rövid alvásokból vagy egy utcán elhaladó hangosabb motor, vagy szirénázás riasztja föl, de van, hogy látszólag „ok” nélkül riad föl. Ilyenkor ébredéskor a kis kezeit hirtelen széttárja, láthatóan megijed. Hamar megnyugszik, de visszaaludnia ritkán sikerül (ha igen, a következő alvás is ilyen rövid szokott lenni).
Este 9-10 körül nehezen, de elalszik és ilyenkor alszik kb. 3 órát (ez alatt kellene kipihenni magamat is…), ezután etetés következik, majd amikor ismét leteszem aludni magam mellé, akkor következik a nap legnehezebb része: a szemei csukva vannak, látszólag alszik, de folyamatosan nyög, rugdos a lábaival, ha kezem a hasára teszem egy rövid időre megnyugszik. Amikor a nyögésben és a rugdosásban elfárad, elszenderedik, majd kezdi elölről. A nyögései olyan hangosak, hogy mellette nem lehet aludni, tehát az éjszaka nagy részét ébren töltöm. Ez a fajta „alvás” lehet számára pihentető, „hasznos alvás”? (mert kívülről nézve semmiképp nem az)
Szeretném megtudni, hogy egy kisbaba fejlődésének szempontjából elég lehet-e ennyire kevés alvás? Van-e olyan dolog, amit mi szülők tehetnénk annak érdekében, hogy több alváshoz jusson a család minden tagja, vagy el kell fogadni, hogy egy gyerek „rossz alvó”?
Előre is köszönöm szépen válaszod, tanácsod !
Nóra
Kedves Nóra!
Ahhoz, hogy helyzetetekre megnyugtató megoldást találjunk nagyon jó lenne a szoptatást is körüljárni. Kellene tudni, hogy nem állhat-e fenn allergia vagy reflux. Ehhez mindenképp szakember tanácsát volna jó kérni: a http://www.ibclc.hu vagy a http://www.lll.hu találsz szoptatási tanácsadókat.
Amit én az alvásról tudok mondani, az az hogy éppen ezek a rövid alvások a normálisak a csecsemőknél. Az első 20 percben egy olyan felületes alvásfázisban vannak a babák amiből könnyen felébrednek, mert sűrűn anyatejhez kell jutniuk. A sűrű (egy órában akár többszöri) szoptatások nem terhelik meg úgy a gyomrukat, mint amikor több óra is kimarad két szoptatás között. Az anyatej rendkívül gyorsan emésztődik, kiürül a pici gyomrukból és gyorsan kell az utánpótlás. Az szoptatás ezen kívül altató is a számukra, úgyhogy amint ébredezik, mellre lehet rakni újra.
Amira szüksége van egy babának a nyugodt alváshoz az a mamája folyamatos jelenléte, testközelsége és az hogy bármikor, bármennyit szopizhasson. Éjjel ha melletted alszik a babád, könnyen mellre tudod rakni, ha mocorog, jelez. Ha többször szopizik, lehet hogy a nyugodtabban alszik majd.
Nappal egy hordozóeszközben altatás, alvás biztosítja ugyanezt. A mozgás ráadásul remek altató és könnyen visszaalszanak a babák a hordozókendőben. Sőt mi több, ha megriadnak akkor kezük-lábuk nem a nagy semmiben csapong, hanem hozzánk simulva nyugszik el.
Ahogy írod, nyugodt baba, aki nappal sokat nézelődik, nem sírós, így valószínű, hogy számára ez az éjszakai nyugtalanság nem kimerítő, tud eleget pihenni. Általánosságban elmondható, hogy a sok ébredés nekünk szülőknek baj, de a babák remekül fejlődnek akkor is ha sok pici részletben alusszák meg az alvásszükségletüket – hiszen nekik ez biológiai alapszükséglet. Az egy kultúrláis tévhit hogy az egyben, hosszú órákon át alvás a kisbabának jót tesz. Sajnos pont ellenkezőleg, azért szoktak ilyen nagy alvásokba menekülni, mert egyedül vannak, nincs kinek jelezzenek és ráadásul nem kapnak elég sűrűn táplálékot ezért energiát is kell spórolniuk, amit épp ebben a mély alvásban tesznek meg.
Azt érdemes tudni, hogy a babáknak szükségük van segítségre az elalváshoz és a visszaalváshoz és ez a segítség a szoptatás. A cumi is elaltatja őket, de ezt a szoptatásra gyakorolt kedvezőtlen hatása miatt nem javaslom. A komfortszopizás is jó ha a mellen történik, hogy elegendő tej termelődjön a számára. Plusz sajnos a cumi be szokott zavarni a helyes szopási technikába is. A babáknak továbbá biztonság kell ahhoz, hogy elaludjanak és az édesanyjuk közelsége, a folyó tej, és a szopó mozgás ezt természetesen biztosítja.
Tehát rossz alvó baba nincs A mi kulturális elvárásaink a gyerekek alvásával kapcsolatban, nem a biológiai szükségleteken alapulnak.
Várom válaszodat, kérdéseidet!
Szandi
Kedves Alexandra!
Nagy szükségem lenne a segítségére: 16 hónapos ikerlányaim a 38. héten császármetszéssel jöttek a világra 2470 és 2640 grammal. Mivel kicsik voltak azt javasolta a gyerekorvosunk, hogy 3 óránként ébresszük őket és etessük meg így szépen rászoktak, hogy azonos a ritmusuk és mindig együtt aludtak. 9 hetes koruktól Dévény tornára jártunk mert feszes volt az izomtónusuk innentől átaludták az éjszakát a torna befejeztéig ami 8 hónapos korukban volt. Este a tápszeren elaludtak, nappal viszont csak a babakocsiban ezt sikerült 10 hónaposan kiküszöbölni, de sajnos nem a kiságyban tudtak elaludni hanem velem a franciaágyon egy kis énekléssel de néhány perc alatt elaludtak és beraktam őket a kiságyba. Este a kezünkben aludtak el ringatás nélkül. Ha beraktuk őket a kiságyba akkor rögtön felkeltek és fel is ültek, kezdtünk mindent elölről. Ekkor már többször felkeltek éjjel de a cumi visszaadása utána aludtak.2-3 hónapja azonban küzdünk azzal, hogy egyszer vagy kétszer aludjanak de talán most kezdenek beállni a napi egy alvásra viszont sokszor felkel az egyikük hajnal 4 körül és van, hogy vissza sem alszik.
Ennél viszont nagyobb probléma, hogy nappal már nem akarnak elaludni velem, ráadásul elutaztunk 3 napra a lányok pedig a nagyikkal voltak akik csak külön szobában tudták őket elaltatni ringatással vagy anélkül.
Ahogy hazajöttünk azóta be sem mennek a hálószobába és csavarják ki magukat a kezünkből, ordítanak és csak kézben hajlandók elaludni a nappaliban és leginkább nálam apával sem igazán sikerül.Este legalább ketten vagyunk, viszont nappal nem tudom őket egyedül altatni csak ha az egyiket elringatom addig a másik sír a lábamnál ami borzasztó ráadásul egymásra figyelnek így még nehezebb.
Azzal is próbálkoztam, hogy beteszem őket a kiságyba de akkor elkezdenek egymással játszani átdobálják egymásnak a penciket és a cumikat, majd ha megunják ordítanak, pedig odafeküdtem melléjük és ugyanúgy énekeltem nekik.
Tehát összegezve a problémát: hogy lehet elaltatni kiságyban ikreket? Illetve miért ébred fel egyikük rendszeresen hajnal 4 körül? Lehet, hogy nappal túl sokat aludt?Már csak 2 órát hagyom őket aludni, mert ha 2,5-3 órát alszanak, szinte borítékolt a hajnali fentlét.
Most mi a másik szobában alszunk de ha velük alszunk akkor sem jobb a helyzet.
Kérlek segíts, eddig olyan szépen ment minden kiegyensúlyozott volt az életünk de most én is nagyon kifáradok és már félek is az altatásoktól.
Válaszod reménykedve várom: Szilvia
Kedves Szilvia!
Gratulálok az ikrekhez! Nagyon nagy élmény lehet őket nevelni, terelgetni. Ugyanakkor segítség és támogatás nélkül nagy kihívást is jelent és sok nehézséget kell megoldani. Remélem, hogy előrébb visz Titeket, amit én tudok az alvás – altatás témaköréről mondani.
Arra a kérdésre, hogy hogyan lehet elaltatni a kiságyban ikreket, nehéz válaszolni. Amit tudok Neked mondani a gyerekek normális alvásáról és annak fejlődéséről az az hogy az a természetes, hogy a gyerekek anyukájukkal, gondozójukkal összebújva, testközelben, karjukban érzik magukat elég biztonságban ahhoz hogy el tudjanak aludni. Valószínű, hogy az élmény hogy nem voltál mellettük pár napig most kicsit megingatta a bizalmukat, amit úgy próbálnak „visszaszerezni” hogy folyton rajtad „lógnak” és nem akarnak nélküled elaludni vagy a szobába menni vagy a kiságyba feküdni. De ez nem baj! Azt írod, hogy a franciaágyban el tudtad őket altatni – valószínűleg most is erre van szükségük, hogy veled legyenek és együtt legyenek. Aztán majd ha megérnek rá, akkor fognak másképp is aludni ne félj! De most még sokáig, pár évig szükségük van rád! A testközelség elemi szükségletük. A mozgás szintén. A nappali alvásokat nagyban megkönnyítené ha tudnál hordozni és nem kézben ringatnád őket. Ehhez ajánlom hogy keress fel a Hordozóházban (www.hordozo.hu ) egy hordozási tanácsadót, aki tud Neked abban segíteni, hogy hogyan tudod akár egyszerre is hordozni őket.
Az alvásszükséglet nagyon különböző lehet, akár ikreknél is, könnyen lehet hogy hajnali 4- re már kialudta magát vagy az is megesik hogy hajnalban a vércukorszint normális csökkenése ébreszti meg őt. Az alvásszükségletet a 24órában kell nézni – ha ez ezt megalusszák, akkor ébrednek, ezt jól látod.
Az éneklés ebben a korban még nem elég „erős” altató. A mozgás-mozgatás már annál inkább. A hordozás egy jó módszer. Azt is megpróbálhatod, hogy ne mindkettőjüket kelljen egyszerre hordozni, hogy a másik gyerkőcöt kendőhintába teszed. Ez úgy néz ki mint egy függőágy, de csak az egyik vége van rögzítve másikat Te fogod és hintáztatod, majd ha elaludt akkor rögzíted vagy akár alá is rakhatsz egy matracot és leengeded rá. Másik gyerkőc eközben a hátadon ringatózhat egy hordozóeszközben. Ez hogy hangzik? A Hordozóházban mindenben tudunk Neked segíteni. Ott minden információ, eszköz rendelkezésre áll, hogy ezt megvalósíthasd, ha tetszik az ötlet.
Jó lehet ilyen helyzetben személyes segítséget kapni, másokkal is beszélni akik hasonló helyzetben vannak. Szeretettel várunk a Hordozóház ingyenes babahordozó klubjában is! (http://hordozo.hu/programok/babahordozo-klub )
Várom kérdéseidet, érzéseidet!
Üdvözlettel,
Szandi