Témakör: csecsemők és gyermekek alvása, altatása
Kedves Olvasóink! Szakértőnk elfoglaltságai miatt nem tudja tovább folytatni szakértői rovatát. A kérdezési lehetőséget ezért felfüggesztettük, az eddigi kérdéseket-válaszokat továbbra is olvashatjátok az oldalon. Megértéseteket köszönjük.
Kislányom, Lili 2007 nyarán született. Attól fogva, hogy hazahoztuk a kórházból, az éjszakák nagy részét alvással töltötte. Ráadásul pár hét után a saját szobájában, a saját kiságyában tette ezt. Micsoda szerencsénk van! – mondta mindenki. Igazi jó baba! Örüljünk neki!
Hát, én nem tudtam örülni! Hiába volt az egész éjszaka előttem, hogy aludjak, pihenjek, képtelen voltam: Lili nagy éjszakai alvásától, a hosszú szopiszünettől folyton begyulladt a mellem. Órákon át ültem a hideg konyhában és fejtem. Ha pedig végre ágyban lehettem, azon morfondíroztam, hogy ha én magam nem alszom szívesen egyedül, akkor a pár hónapos babámnak vajon miért kell? Miért ez a jó neki? Szenvedtem, abban a hitben, hogy jót teszek neki. Mert így majd megtanulja, hogy aludni egyedül kell. Nem úgy, mint én! Mert én még harmincon túl is valakivel együtt szeretek aludni, és azt élvezem, ha a párom ott szuszog mellettem éjjel.
Aztán olvastam egy könyvet, Liedloff: Az elveszett boldogság nyomában. Végre kaptam egy olyan üzenetet, ami egyezett azzal, amit én éreztem belül: nincs rendjén, hogy nem vagyok a babám mellett, és a babámnak is a közelemben van a helye – éjjel is! Magam mellé vettem Lilit az ágyunkba! Még sokkal rosszabb lett minden… Még kevesebbet tudtam aludni, pihenni. Továbbra is folyamatos küzdelem és harc volt az alvás körül. Hulla voltam. Kimerülten, kétségek között gyötrődtem, hogyan tovább. Miért nem működik az, amiről éreztem, hogy mindenkinek a legjobb lesz? Miért ébred éjjel, ha ott vagyok mellette? Miért alszik el olyan nehezen, és miért nem tud visszaaludni ha felébred?
Mivel az interneten és a könyvekben kizárólag olyan információkba ütköztem, amik nem álltak összhangban a megérzéseimmel, a belső válaszaimmal, tovább kutattam. Szoptatási tanácsadók segítségével rátaláltam azokra a szakértőkre és (idegen nyelvű) könyvekre, ahol a kisbaba és a mama, valamint az egész család testi és lelki szükségleteit szem előtt tartva írtak a csecsemők és a kisgyerekek normális alvásáról. Kiderült, hogy szinte semmi, amit ezekről a dolgokról a mi kultúránkban gondolunk, nincs összhangban azzal, ami természetes és egészséges! Szembesültem azzal a történeti-történelmi folyamattal, ami oda vezetett, hogy ma így gondolkodunk a gyermekeink alvásáról – és úgy általában a róluk való gondoskodásról. Kutattam, hogy milyen testi és lelki hatásai vannak gyermekeink fejlődésére annak, ahogyan elaltatjuk őket vagy ahogyan reagálunk az éjszakai ébredésükre. Most már nem csak érzem, hanem értem is, hogy az alvás-altatás nagyon-nagyon fontos része a gyermekünkről való gondoskodásnak!
Az elméleti tudás mellett sok tapasztalatot is szereztem saját gyermekemmel és családommal, valamint az édesanyákkal és baba-mama csoportokkal folytatott beszélgetések során. Figyeltem a kérdéseikre és nyitott szívvel hallgattam a családok élményeit ebben a témában.
Mára számottevő gyakorlatom van abban, hogy a hozzám fordulóknak hatékonyan tudjak segíteni. A cél: megtalálni az egész család számára legjobb alváselrendezést. Az adott családra szabom-szabjuk az évek alatt megszerzett információcsomagot: együtt gondoljuk ki, hogy hogyan lehet az éjszakai és nappali alvásokat a mindennapi élet természetes részévé tenni úgy, hogy az mindenki számára bírható, pihentető, élvezhető legyen. Kikristályosodott, hogy hogyan tudok hatékonyan segíteni akkor is, amikor olyan család kér támogatást, ahol több pici gyerek van, a fizikai körülmények nem ideálisak, vagy a család beállítottsága, meggyőződése egészen más, mint az enyém. Várom a kérdéseiteket babák, kisebb és nagyobb gyerekek, valamint a család többi tagjának az alvásáról és az alvás fejlődéséről!
Témakör: alvás
A szakértő elérhetőségei:
Honlap: www.hordozo.hu
E-mail: [email protected]
Kislányom, Lili 2007 nyarán született. Attól fogva, hogy hazahoztuk a kórházból, az éjszakák nagy részét alvással töltötte. Ráadásul pár hét után a saját szobájában, a saját kiságyában tette ezt. Micsoda szerencsénk van! – mondta mindenki. Igazi jó baba! Örüljünk neki!
Hát, én nem tudtam örülni! Hiába volt az egész éjszaka előttem, hogy aludjak, pihenjek, képtelen voltam: Lili nagy éjszakai alvásától, a hosszú szopiszünettől folyton begyulladt a mellem. Órákon át ültem a hideg konyhában és fejtem. Ha pedig végre ágyban lehettem, azon morfondíroztam, hogy ha én magam nem alszom szívesen egyedül, akkor a pár hónapos babámnak vajon miért kell? Miért ez a jó neki? Szenvedtem, abban a hitben, hogy jót teszek neki. Mert így majd megtanulja, hogy aludni egyedül kell. Nem úgy, mint én! Mert én még harmincon túl is valakivel együtt szeretek aludni, és azt élvezem, ha a párom ott szuszog mellettem éjjel.Aztán olvastam egy könyvet. Liedloff: Az elveszett boldogság nyomában (http://hordozo.hu/webshop/konyvek/jean-liedloff-az-elveszett-boldogsag-nyomaban). Végre kaptam egy olyan üzenetet, ami egyezett azzal, amit én éreztem belül: nincs rendjén, hogy nem vagyok a babám mellett, és a babámnak is a közelemben van a helye – éjjel is! Magam mellé vettem Lilit az ágyunkba! Még sokkal rosszabb lett minden… Még kevesebbet tudtam aludni, pihenni. Továbbra is folyamatos küzdelem és harc volt az alvás körül. Hulla voltam. Kimerülten, kétségek között gyötrődtem, hogyan tovább. Miért nem működik az, amiről éreztem, hogy mindenkinek a legjobb lesz? Miért ébred éjjel, ha ott vagyok mellette? Miért alszik el olyan nehezen, és miért nem tud visszaaludni ha felébred?
Mivel az interneten és a könyvekben kizárólag olyan információkba ütköztem, amik nem álltak összhangban a megérzéseimmel, a belső válaszaimmal, tovább kutattam. Szoptatási tanácsadók segítségével rátaláltam azokra a szakértőkre és (idegen nyelvű) könyvekre, ahol a kisbaba és a mama, valamint az egész család testi és lelki szükségleteit szem előtt tartva írtak a csecsemők és a kisgyerekek normális alvásáról. Kiderült, hogy szinte semmi, amit ezekről a dolgokról a mi kultúránkban gondolunk, nincs összhangban azzal, ami természetes és egészséges! Szembesültem azzal a történeti-történelmi folyamattal, ami oda vezetett, hogy ma így gondolkodunk a gyermekeink alvásáról – és úgy általában a róluk való gondoskodásról. Kutattam, hogy milyen testi és lelki hatásai vannak gyermekeink fejlődésére annak, ahogyan elaltatjuk őket vagy ahogyan reagálunk az éjszakai ébredésükre. Most már nem csak érzem, hanem értem is, hogy az alvás-altatás nagyon-nagyon fontos része a gyermekünkről való gondoskodásnak!
Az elméleti tudás mellett sok tapasztalatot is szereztem saját gyermekemmel és családommal, valamint az édesanyákkal és baba-mama csoportokkal folytatott beszélgetések során. Figyeltem a kérdéseikre és nyitott szívvel hallgattam a családok élményeit ebben a témában.
Mára számottevő gyakorlatom van abban, hogy a hozzám fordulóknak hatékonyan tudjak segíteni. A cél: megtalálni az egész család számára legjobb alváselrendezést. Az adott családra szabom-szabjuk az évek alatt megszerzett információcsomagot: együtt gondoljuk ki, hogy hogyan lehet az éjszakai és nappali alvásokat a mindennapi élet természetes részévé tenni úgy, hogy az mindenki számára bírható, pihentető, élvezhető legyen. Kikristályosodott, hogy hogyan tudok hatékonyan segíteni akkor is, amikor olyan család kér támogatást, ahol több pici gyerek van, a fizikai körülmények nem ideálisak, vagy a család beállítottsága, meggyőződése egészen más, mint az enyém. Várom a kérdéseiteket babák, kisebb és nagyobb gyerekek, valamint a család többi tagjának az alvásáról és az alvás fejlődéséről!
Személyes konzultációs lehetőségek a szakértővel:(ide kérjük szépen azt a bannert, ami Áginál is van ugyanitt)Kérdéseid vannak a babád alvásával kapcsolatban? Küszködtök az altatással? Ne gyötrődj egyedül! A személyes konzultációval olyan segítséghez jutsz, amivel biztosan előre léptek! A garancia erre, hogy nem kész megoldást kínálunk nektek, hanem
• pontos, megbízható és a ti helyzetetekre vonatkozó információt, amit máshol sajnos alig-alig találsz meg, főleg nem magyarul;
• megérted a kézzelfoghatóan működő összefüggéseket alvás – evés – hordozás – mozgásfejlődés és más tényezők között;
• mindezzel olyan tisztánlátáshoz jutsz, amivel már megtaláljátok a család minden tagja számára jó megoldást!
Ha húszperces, gyors, „tűzoltás-szerű” segítséget szeretnél, kérj időpontot minikonzultációra (http://hordozo.hu/tanfolyamok/alvas-es-hasfajas-minikonzultacio)! Ha szeretnéd a problémátokat teljesen körüljárni, kérj egyéni konzultációt (http://hordozo.hu/tanfolyamok/egyeni-konzultacio) a témában!
Hasfájós a babád? Vigasztalhatatlanul sír? Mi nem azt fogjuk mondani rá, hogy várj 3 hónapot és elmúlik, és nem is küldünk a gyógyszertárba! Hanem?
• a helyzeteteket feltérképezve segítünk megérteni, mi állhat a sírások hátterében;
• megtudhatod, amit a nyilvánvaló tények ellenére a legtöbb gyermekorvos és védőnő nem tud: hogyan tudod csökkenteni, megszüntetni a vigasztalhatatlan sírásokat;
• megbízható és kézzelfogható információkat kapsz hasfájásról és sírásról, hogy ne legyél kiszolgáltatva a mindenfelől érkező jótanácsoknak.
Ha húszperces, gyors, „tűzoltás-szerű” segítséget szeretnél, kérj időpontot minikonzultációra (http://hordozo.hu/tanfolyamok/alvas-es-hasfajas-minikonzultacio)! Ha szeretnéd a problémátokat teljesen körüljárni, kérj egyéni konzultációt (http://hordozo.hu/tanfolyamok/egyeni-konzultacio) a témában!
Kérdezz: Kalmár Alexandra alvás szakértő
Témakör: alvás
A szakértő elérhetőségei:
Honlap: www.hordozo.hu
E-mail: [email protected]
Kislányom, Lili 2007 nyarán született. Attól fogva, hogy hazahoztuk a kórházból, az éjszakák nagy részét alvással töltötte. Ráadásul pár hét után a saját szobájában, a saját kiságyában tette ezt. Micsoda szerencsénk van! – mondta mindenki. Igazi jó baba! Örüljünk neki!
Hát, én nem tudtam örülni! Hiába volt az egész éjszaka előttem, hogy aludjak, pihenjek, képtelen voltam: Lili nagy éjszakai alvásától, a hosszú szopiszünettől folyton begyulladt a mellem. Órákon át ültem a hideg konyhában és fejtem. Ha pedig végre ágyban lehettem, azon morfondíroztam, hogy ha én magam nem alszom szívesen egyedül, akkor a pár hónapos babámnak vajon miért kell? Miért ez a jó neki? Szenvedtem, abban a hitben, hogy jót teszek neki. Mert így majd megtanulja, hogy aludni egyedül kell. Nem úgy, mint én! Mert én még harmincon túl is valakivel együtt szeretek aludni, és azt élvezem, ha a párom ott szuszog mellettem éjjel.Aztán olvastam egy könyvet. Liedloff: Az elveszett boldogság nyomában (http://hordozo.hu/webshop/konyvek/jean-liedloff-az-elveszett-boldogsag-nyomaban). Végre kaptam egy olyan üzenetet, ami egyezett azzal, amit én éreztem belül: nincs rendjén, hogy nem vagyok a babám mellett, és a babámnak is a közelemben van a helye – éjjel is! Magam mellé vettem Lilit az ágyunkba! Még sokkal rosszabb lett minden… Még kevesebbet tudtam aludni, pihenni. Továbbra is folyamatos küzdelem és harc volt az alvás körül. Hulla voltam. Kimerülten, kétségek között gyötrődtem, hogyan tovább. Miért nem működik az, amiről éreztem, hogy mindenkinek a legjobb lesz? Miért ébred éjjel, ha ott vagyok mellette? Miért alszik el olyan nehezen, és miért nem tud visszaaludni ha felébred?
Mivel az interneten és a könyvekben kizárólag olyan információkba ütköztem, amik nem álltak összhangban a megérzéseimmel, a belső válaszaimmal, tovább kutattam. Szoptatási tanácsadók segítségével rátaláltam azokra a szakértőkre és (idegen nyelvű) könyvekre, ahol a kisbaba és a mama, valamint az egész család testi és lelki szükségleteit szem előtt tartva írtak a csecsemők és a kisgyerekek normális alvásáról. Kiderült, hogy szinte semmi, amit ezekről a dolgokról a mi kultúránkban gondolunk, nincs összhangban azzal, ami természetes és egészséges! Szembesültem azzal a történeti-történelmi folyamattal, ami oda vezetett, hogy ma így gondolkodunk a gyermekeink alvásáról – és úgy általában a róluk való gondoskodásról. Kutattam, hogy milyen testi és lelki hatásai vannak gyermekeink fejlődésére annak, ahogyan elaltatjuk őket vagy ahogyan reagálunk az éjszakai ébredésükre. Most már nem csak érzem, hanem értem is, hogy az alvás-altatás nagyon-nagyon fontos része a gyermekünkről való gondoskodásnak!
Az elméleti tudás mellett sok tapasztalatot is szereztem saját gyermekemmel és családommal, valamint az édesanyákkal és baba-mama csoportokkal folytatott beszélgetések során. Figyeltem a kérdéseikre és nyitott szívvel hallgattam a családok élményeit ebben a témában.
Mára számottevő gyakorlatom van abban, hogy a hozzám fordulóknak hatékonyan tudjak segíteni. A cél: megtalálni az egész család számára legjobb alváselrendezést. Az adott családra szabom-szabjuk az évek alatt megszerzett információcsomagot: együtt gondoljuk ki, hogy hogyan lehet az éjszakai és nappali alvásokat a mindennapi élet természetes részévé tenni úgy, hogy az mindenki számára bírható, pihentető, élvezhető legyen. Kikristályosodott, hogy hogyan tudok hatékonyan segíteni akkor is, amikor olyan család kér támogatást, ahol több pici gyerek van, a fizikai körülmények nem ideálisak, vagy a család beállítottsága, meggyőződése egészen más, mint az enyém. Várom a kérdéseiteket babák, kisebb és nagyobb gyerekek, valamint a család többi tagjának az alvásáról és az alvás fejlődéséről!
Személyes konzultációs lehetőségek a szakértővel:(ide kérjük szépen azt a bannert, ami Áginál is van ugyanitt)Kérdéseid vannak a babád alvásával kapcsolatban? Küszködtök az altatással? Ne gyötrődj egyedül! A személyes konzultációval olyan segítséghez jutsz, amivel biztosan előre léptek! A garancia erre, hogy nem kész megoldást kínálunk nektek, hanem
• pontos, megbízható és a ti helyzetetekre vonatkozó információt, amit máshol sajnos alig-alig találsz meg, főleg nem magyarul;
• megérted a kézzelfoghatóan működő összefüggéseket alvás – evés – hordozás – mozgásfejlődés és más tényezők között;
• mindezzel olyan tisztánlátáshoz jutsz, amivel már megtaláljátok a család minden tagja számára jó megoldást!
Ha húszperces, gyors, „tűzoltás-szerű” segítséget szeretnél, kérj időpontot minikonzultációra (http://hordozo.hu/tanfolyamok/alvas-es-hasfajas-minikonzultacio)! Ha szeretnéd a problémátokat teljesen körüljárni, kérj egyéni konzultációt (http://hordozo.hu/tanfolyamok/egyeni-konzultacio) a témában!
Hasfájós a babád? Vigasztalhatatlanul sír? Mi nem azt fogjuk mondani rá, hogy várj 3 hónapot és elmúlik, és nem is küldünk a gyógyszertárba! Hanem?
• a helyzeteteket feltérképezve segítünk megérteni, mi állhat a sírások hátterében;
• megtudhatod, amit a nyilvánvaló tények ellenére a legtöbb gyermekorvos és védőnő nem tud: hogyan tudod csökkenteni, megszüntetni a vigasztalhatatlan sírásokat;
• megbízható és kézzelfogható információkat kapsz hasfájásról és sírásról, hogy ne legyél kiszolgáltatva a mindenfelől érkező jótanácsoknak.
Ha húszperces, gyors, „tűzoltás-szerű” segítséget szeretnél, kérj időpontot minikonzultációra (http://hordozo.hu/tanfolyamok/alvas-es-hasfajas-minikonzultacio)! Ha szeretnéd a problémátokat teljesen körüljárni, kérj egyéni konzultációt (http://hordozo.hu/tanfolyamok/egyeni-konzultacio) a témában!
Kedves Alexandra!
11 honapos a kisfiam.Magátol alszik el már ugy fél éve.Kb 1 hete náthás lett és köhögött.Még náthája van,de már nem vészes.Viszon miota beteg azota éjjel nagyon sokszor felsir.Ilyenkor kiveszem az ágyábol,magamhoz ölelem,kicsit járkálok vele mig megnyugszik és visszateszem.van hogy 2 perc mulva ismét sir.A házi orvos azt mondta hogy erössen fogzik.Már 6 foga van.Ö már mindent eszik,nem szoptatom.nappal 2x alszik.Délelött és délután.Reggel olyan 7 körül ébred.Algoflex babyt adok neki éjjelre,abba van fájdalomcsillapito.Mi lehet a baj?rosszat álmodik?Vagy a foga?mit tudok neki segiteni.Nem szokott igy aludni.megszokott ébredni,de csak a cumit hiányolja és alszik is tovább.
Szeretném a segitségedet kérni,hogy hogyan tudok segiteni a babámnak.
Kedves Noémi!
Ebben a korban a babáknak még szüksége van segítségre az elalváshoz és a visszaalváshoz. Te cumit adsz neki, az egy segítség hiszen a szopó mozgás önmagában is remek altató.
Sokszor betegségnél, fogzásnál is jól jön a szopó mozgás mert az fájdalomcsillapító is. Ha betegek, fogzanak a babák akkor evidens, hogy többször ébrednek és segítséget kérnek, nem szeretnének egyedül lenni, biztonságot, testközelséget keresnek.
Ez teljesen normális egészséges babáknál is, hiszen mi sem szeretünk éjszaka egyedül lenni! Vannak időszakok, hogy kevesebbet igényelnek minket éjjel, de 3-5 éves korban is sokszor átjönnek éjszaka a külön alvó gyereke is a szülői ágyba. Gondolj erre! Ő még nagyon pici és szüksége van rád.
Keressetek olyan alváselrendezést, ami téged is segít pihenni! Esetleg egy matrac vagy az ágyatokhoz tolt kiságy, ahol rögtön vissza tudsz auldni vagy össze tudtok bújni vagy csak meg tudod simizni, ráteni a kezed, hogy érezze ott vagy, esetleg már sírnia sem kell és tudsz reagálni.
Minden jót és várom válaszod!
Üdvözlettel,
Szandi
Kedves Alexandra!
Segítséget,tanácsot szeretnék Öntől kérni.
Fiam hasfájós volt,akkor csak ölben tudtuk megnyugtatni,elaltatni ,de szerencsére ez mára elmúlt,most 4 hónapos. Viszont azóta a nappali alvásokkal vannak gondjaink. 45 perceket alszik csak 2-max3 óra ébrenlét után,sírva ébred,de látszik rajta,h fáradt,álmos. Néha megnyugszik,visszaalszik cumival ,de az esetek többségében csak ölben ,de akkor 2 perc alatt visszaalszik,úgy hogy a könyökömbe fúrja a fejét. Ez a probléma már több mint egy hónapja fennáll.Ha magam mellé veszem az ágyba akkor sem alszik el,csak ha felveszem ölbe.
Jelenleg felvesz -letesz módszerre altatom el,ami sikeresnek bizonyul,mert 10 perc alatt alszik és max3szor kell kivegyem a kiságyból mert nyöszörög.Ellenben mikor ölben altattam volt,h csak fél egy óra múlva aludt el.
Van olyan is mikor „beszélgetve” ébred,akkor nem altatom vissza. Éjszaka 1-2x ébred még szopizni,de ezzel nincs gond,éjjel jól alszik. Csak anyatejet kap,ágyában alszik,nappal félhomályban,amúgy kiegyensúlyozott,mosolygós gyermek.
Hogy tudnám „rászoktatni”,h ne ébredjen fel nappal 45 percenként?hogy tudnék neki segíteni,h kipihenten ébredjen?
Segítségét, válaszát előre is köszönöm!
Üdvözlettel: Enikő
Kedves Enikő!
Tegeződjünk! 🙂
A babák alvásciklus 45perces, ezért ébred meg ennyi idő után. Ez a természetes, ez a normális. Azért alakult így, mert az anyatej könnyen emészhető és sűrűn van szüksége a babáknak belőle. Továbbá a babák sok évezreden át nem voltak biztonságban távol, külön a mamájuktól és a rövid alvások biztosították, hogy a mama nem tudjon túl messze menni és a baba ne maradjon egyedül.
A környezetünk, kultúránk változott, de a babánknak ugyanarra van szüksége, mint a 10ezer évvel ezelőtt: folyamatos, 24órás testközelségre, akkor is amikor alszik és sűrű szoptatásra és segítségre ahhoz hogy elaludjon.
A szoptatás a természetes segítség és nagyon hatékony is, az anyatej összetétele olyan hogy „altató” anyagokat tartalmaz és a szopó mozgás is nyugatató, altató a babának. A testközelség önmagában nem elég altató még ilyenkor, az majd sok év múlva lesz hatékony. Ezért ha magad mellé veszed szoptasd is meg nyugodtan és te is pihenj!
Ha megébred akkor tedd meleer, hogy megnyugtasd és lehet hogy vissza is alszik még egy vagy két alvásciklusra – így tudsz neki igazán segíteni. Így rábízhatod, hogy mennyit alszik és hogy visszalaszik-e, csak segíts neki!
Minden jót és írj, ha van még kérdésed!
Üdvözlettel,
Szandi
Szia Szandi!
Lenne még pár kérdésem 🙂 Tudom,h nem vagy jós 🙂 én sem 🙂 de meddig tart ez a „szakasz”,h 45 percenként ébred nappal? mikor lesz az,h visszaáll a régi rend,h alszik egyben 2-3 órát,ha lesz egyáltalán ilyen :)és mi okozhatta,h egy ideig jól alvó babám egyik napról a másikra így megváltozzon,mert bő 2 hónapig nem volt ilyen „gondom”? az miért van,h a környezetemben a hasonló korú babák mint a fiam ,egyik sem ébred 45 percenként…
Segítséged, kedvességed köszönöm 🙂
Üdvözlettel:Enikő
Még egy kérdésem lenne: kell-e megtanítani egyedül elaludni a gyereket,ha igen,h a legegyszerűbb és mikortól?
Köszönöm válaszod! 🙂
Kedves Alexandra!
Márciusban lesz 6 éves a kislányom. Az utóbbi egy évben előfordult néhányszor – kb 2-3 havonta -, hogy éjjel felsír, beszél, kiabál, de nem tudom megnyugtatni sehogyan, olyan, mintha nem is lenne ébren. Pár perc múlva abbahagyja, és másnap bevallása szerint semmire nem emlékszik. Mi okozhatja ezt nála, és szükséges-e ezt kezelni?
Várom válaszod:
Mónika
Kedves Mónika!
Ez elő szokott fordulni gyerekeknél, normális jelenségnek montható, nincs is mit tenni ilyenkor csak vele lenni és megnyugtatni ahogyan sikerül. Általában maguktól kinövik a gyerekek.
Ha ez nagyon sokáig fenn áll még vagy aggódsz, hogy valami nem stimmel a kislányoddal akkor persze mindenképp érdemes beszélni egy szakemberrel. Ha írsz emailt szívesen segítek.
Üdvözlettel,
Szandi
Kedves Alexandra,
4 éves kislányom minden elalvás közben nyög, kilégzéskor visszatartja a légzését rövid ideig és nyögés közben engedi ki. Már kisbaba kora óta így alszik el. találkoztál már ilyennel?
Kedves Viktória!
Konkrétan ezzel még nem, de nagyon sokféle dolgot csinálnak a babák-gyerekek elalváskor – mint altatási stratégia.
A légzés fejlődése egy nagyon összetett dolog és érdekes például, hogy azok a babák akik kizárólag szopiznak (tehát nem kapnak sem nyugtatócumit, sem cumisüvegből semmit kiegészítést) azok 4-6hónapos korukig képesek egyszerre nyelni és levegőt venni. Azonban azoknak a babáknak, akiket cumisüvegből etetnek másképpen fejlődik a garata és szájüregi szervei. Nem tudom nálatok, hogyan alakult az első 6 hónap, de lehetséges, hogy köze van a táplálás módjának ahhoz, hogy ez „fejlődött ki” a kislányodnál.
Érdmes lenne szakemberrel, gyerekorvossal beszélni erről, bár nem tudom, hogy ők mennyire képzettek ezen a területen ami még elég újnak, úttörőnek számít, én Dr Brian Palmer oldalán találtam szakszerű és újszerű megküzelítését ennek a témának, az interneten megtalálod.
Üdvözlettel,
Szandi
Kedves Szandi!
Megnyugtatott a válaszod az éjszakai táplálással kapcsolatban. Köszönöm. Az lenne még a kérdésem, hogy a kisfiam, akiről írtam, szinte csak hordozóban hajlandó elaludni. (Éjszaka szerencsére nem, evés után szinte mindig rögtön visszaalszik). Napközben hiába próbálkozom sok minden mással, már sír a fáradtságtól, de nem alszik el. Az elmúlt héten hordozóban is egyre nehezebb altatni. Küzd az alvás ellen. És ha nagy nehezen elalszik is hamar fent van. Napközben 10 hónapos létére kb összesen 2x fél órát alszik. (Éjjel az ébredéseket nem számítva kb 10-et). Egyébként teljesen kiegyensúlyozott baba, jókedvű, mosolygós nevetős.
A hordozóban altatás mennyire van hatással a későbbi alvásokra? Mit tanácsol mivel próbálkozhatnék?
Másik kisfiam 3 éves, ő jó alvó, hamar végigaludta az éjszakát. Nála csak annyi van, hogy nem alszik el egyedül. Van, hogy akár fél -3/4 órát is altatni kell. Mások szerint én szoktattam rá az altatásra, azt mondják minden gyereknek el kell tudnia aludni egyedül. Én úgy gondolom, hogy eljön majd az az idő, amikor erre már nem lesz szüksége… Ön mit gondol erről?
Köszönöm előre is válaszát!
Berni
Kedves Berni!
A válaszra én is kíváncsi lennék, csak biztatásképpen: pontosan ugyanez a helyzet velünk is, bár még csak két hónapos a kislányom. Az éjszakát végig alussza (néha evés nélkül, néha 1 ébredéssel), napközben meg nem bírok vele. Ma volt az első, hogy „elvan” a hordozójában, de látom rajta minden nap, hogy iszonyú álmos, de nem tudom elaltatni. Nem szívesen hagyom a hordozóban, mert azt olvastam, hogy nem tesz jót neki, de legalább pihen egy kicsit…
üdvözlettel, és kitartást kívánok!
Zsuzsi
Kedves Berni!
Kisfiadnak ennyi akkor az alvásszükséglete és teljesen nomrális, hogy egy ekkora baba ennyit alszik. Ha amikor fent van rendben van és úgy látod nincs baja akkor ez így van jól!
Az is természetes, hogy hordozóban alszik el, hiszen a mozgás rendkívül jó altató a tesközelséggel kombinálva! Erről nem kell leszoktatni, arra magától meg fog érni majd, hogy a másképp is el tudjon aludni! De az még pár év is lehet!
A nagyobbik fiadnál is természetes, hogy ennyit tart az altatás, hiszen 20 perc az egyáltalán nem sok az ő korában és nem te szoktattad ehhez hozzá hanem ez a természetes, hogy velünk, tetsközelünk biztonságában alszanak el és alszanak éjszaka a gyerekek. Az alvás egy érési folyamat és az a biológiai norma, hogy együtt alszunk valakivel(mi felnőttek is jobban alszunk ha a párunkhoz bújhatunk közben, nem? miért tagadjuk ezt meg a gyermekünktől aki még kisebbb, éretlenebb és védtelen?).
Minden jót!
Üdvözlettel,
Szandi
Kedves Alexandra!
Kisebbik lányom 2,5 éves. Szeptembertől bölcsődébe jár. A beszoktatás óta nehezebbek az éjszakáink. Korábban is előfordult, hogy egyszer-egyszer fölébredt éjszaka, de egy kis simogatás, nyugtatás után visszaaludt. Most azonban hiába magyarázzuk, hogy még mindenki alszik, pihennünk kell, hogy legyen erőnk másnap, elfogadja, vissza is alszik, majd egy, másfél óra múlva újra fölébred és kezdődik elölről a győzködés. Együtt alszanak a nagyobbik lányommal, aki 5,5 éves. Van, hogy kitalál dolgokat, hogy szúnyog vagy kutya van a szobában, volt, hogy valóban rémálma volt, szinte reszketett a félelemtől. A reggeli óracsengés a varázsszó, úgy állapodtunk meg, hogy ha csörög az óra, átjöhet hozzánk és összebújunk, de éjszaka ez nem lehetséges, mert nem férünk el az ágyban és akkor senki sem alszik. Ezt nappal ismételgeti is, de aztán éjszaka, mintha mindent elfelejtene. Általánosságban azt mondhatom róla, hogy nagyon erős akaratú (kos), nagyon nehéz észérvekkel meggyőzni és nem együttérző, ha arról van szó, hogy esetleg más szenved vagy szomorú az ő viselkedése, tettei miatt. A bölcsődében hasonló az alvása, könnyen elalszik, de keveset alszik és nagyon ritkán alszik vissza. A bölcsődét egyébként nagyon várta, hamar beilleszkedett, már „barátnői” is vannak, akikkel szívesen játszik. Jól eszik és a napjai összességében is pozitív élményekkel telnek. Itthon már ugyanez nem mondható el. A bölcsi kezdés óta nehezebbé vált a közreműködés vele, de a kezdeti 1-1,5 hónap után kicsit javult a helyzet. A nővérére is féltékeny, ellenséges vele. Amíg öltözködünk a bölcsiben, csacsog, nevetgél, majd amikor átmegyünk a nővéréért az oviba, teljesen megváltozik, senki felé nem nyit.
Egyértelmű, hogy az alvási nehézségek a bölcsivel vannak összefüggésben, szeretném tudni, hogyan tudnánk segíteni neki, hogy pszichésen is feldolgozza a változásokat és újra nyugodt éjszakáink legyenek?
Válaszodat előre is köszönöm, üdvözlettel:
Ági
Kedves Ági!
Jó rég nem tudtam írni, remélem még hasznos lesz azért.
Nagyon jól látod, hogy a bölcsi az élet minden területére, így az alvásra is kihat, sőt ott szokott „lecsapódni” legkézzelfoghatóbban, ha valami nem harmónikus vagy a gyerekek életében változás történik. Ezeket, mint nekünk felnőtteknek is, fel kell dolgozni és ehhez idő kell és hely ahol töltődünk.
A bölcsöde nem önmagában a probléma forrás, hanem az általa külön töltött idő, amit ti ketten távol töltötök egymástól, amire ebben akorban még nagyon nagy szüksége van a gyerekeknek. Ezért valójában a kérdésed nem annyira az alvást érinti, mint inkább azt, hogy hogyan lehet máshol „pótolni” és „feltölteni” a gyermeked. Ehhez érdemes lenne megkeresned egy pszichológust. Ha írsz nekem üzenetet, segíthetek a megfelelő szakember megtalálásában.
Amit az alvásról tudni érdemes az az, hogy ilyen korban is teljesen normális az ébredés és az is, hogy nem elég neki iylenkor a testvére közelsége, neki a szüleire van szüksége. Érdemes rugalmasan kezelni az éjszakai átkéredzkedésket és nyitva tartatni a hálószoba ajtót, hogy nyugodtan áthjöhessen és tudja, hogy számíthat a szüleire.
Ha nem fértek el, akkor lehet egy matracot a födre rakni a hálótokban és megbeszélni vele, hogy oda feküdjön csöndben amikor átjön. Így az ő szükséglete is kielégül az éjszakai biztonságra és ti is tudtok jót aludni.
Mit gondolsz? Hogy vagytok most?
Üdvözlettel,
Szandi
Kedves Alexandra!
Kisfiam 14 hónapos, szép nagy baba, már 12 kiló, eszik is már nagyjából mindent. Stabilan jar, szalad. Vidam, kiegyensulyozott baba.
Meg mindig nagy cici függő. Ha megnyugvásra vágyik jön cicizni illetve csak így tud elaludni!! Egy darabig szivja a tejet rendesen, de utana csak cumizik rajta mig el nem alszik. Csak ezek utan tudom betenni a kiságyába. Éjjel miutan elaludt, nagyon sokszor felébred, sír (=hív magához) és pár perc szopi után visszaalszik. Éjfél után már vissza sem teszem a kiságyba hanem az ő szobájában lévő kihuzhatos agyon alszom vele egyutt, igy a tovabbi ebredesekkor viszonylag egyszeruen vissza tudom altatni rovidebb hosszabb szoptatassal. Sajnos az a jellemzo hogy orankent masfel orankent felebred.
Nappal szinten cicin alszik el, ilyenkor be sem teszem a kisagyba, hanem melle fekszem, es probalok en is pihenni, mig o alszik. 2-2.5 orat alszik, de sajnos ilyenkor is felebred altalaban 1-2x.
Arra gondoltam hogy masfel eves koraig szoptatom még de ha nem javul a jelenlegi helyzet akkor abbahagynam, mert én rendkivuli modon ki vagyok mar faradva. Kezdetektol vele alszom, sokat hordoztam/om is.
Nem tudom mit tehetnek meg hogy tobbet aludjon egy huzamban…
Kérem mondja el véleményét az alvasproblémarol es a jovobeni elvalasztasrol is!
Koszonom szepen!
Kedves Zsuzsa!
Azt érdemes tudni a 14 hónapos babák alvásáról, hogy segítségre van szükségük ahhoz, hogy ki tudjanak kapcsolni a nappali ingergazdag világból és természetes az is, hogy sokszor ébrednek és ahhoz is segítségre van szükségük, hogy visszaaludjanak. Te most a legjobb és leghatékonyabb segítséget adod Neki! A szoptatást!
Nagyon fontos számára még más szempontból is, hogy szoptatod (pl.immunrendszere még fejlődésben van és az anyatej tele van immunerősítő élő sejtekkel, amit máshonnan nem kaphat meg!)
Ugyanakkor a leggyorsabb, legmegbízhatóbb altató is. És nincs mellékhatása 😉
Nagyon jól teszed azt is, hogy az éjszaka egy részében mellette vagy hiszen így Te is többet tudsz pihenni és ő is gyorsan vissza tud aludni. Az éjszaka a nap fele és nagy szüksége van még ebben a hosszú időszakban az anyukájára egy ilyen pici babának.
A babák alvása más, mint a felnőtteké, több év alatt érik meg olyanná, mint a felnőtté és több év alatt érnek meg arra is, hogy segítség nélkül tudjanak elaludni.
Az egészségügyi világszervezet ajánlása, hogy a szoptatás folytatódjon legalább 2 éves korig vagy tovább, ha ez az anyának és a babának is jó, mert mindkettőjük testi-lelki egészségének a szempontjából ez nagyon áldásos!
Azt is jó ha tudod, hogy egyáltalán nem a szoptatás okozza az ébredéseket és nem biztos, hogy ha elválasztod azzal megszűnnek ezek. Előfordulhat, hogy ha már nem szoptatsz akkor más módon kell majd visszaaltatnod az ébredő babádat (pl ringatással, ami esetleg sokkal fáradtságosabb).
Mérlegelj és gondold végig, mit szeretnél valójában és mi okoz igazi gondot Neked most.
Ha az elválasztás mellett döntesz, akkor jó ha nagyon fokozatosan tud végbemenni, több hónapot szányj rá mindenképp.
Nagyon jó ilyenkor személyes segítséget, támogatást kérni. Ha Budapesten laksz, gyere el a Hordozóház legközelebbi szoptatást támogató csoportjába (http://www.hordozo.hu/programok/szoptatast-tamogato-csoport-havi-rendszeresseggel) és ott tudunk beszélgetni a nehézségekről, az elválasztás menetéről részletesebben.
Addigis várom kérdéseidet!
Üdvözlettel,
Szandi
Kedves Zsuzsa!
Azt érdemes tudni a 14 hónapos babák alvásáról, hogy segítségre van szükségük ahhoz, hogy ki tudjanak kapcsolni a nappali ingergazdag világból és természetes az is, hogy sokszor ébrednek és ahhoz is segítségre van szükségük, hogy visszaaludjanak. Te most a legjobb és leghatékonyabb segítséget adod Neki! A szoptatást!
Nagyon fontos számára még más szempontból is, hogy szoptatod (pl.immunrendszere még fejlődésben van és az anyatej tele van immunerősítő élő sejtekkel amit máshonnan nem kaphat meg!) Ugyanakkor a leggyorsabb, legmegbízhatóbb altató is. És nincs mellékhatása 😉
Nagyon jól teszed azt is, hogy az éjszaka egy részében mellette vagy hiszen így Te is többet tudsz pihenni és ő is gyorsan vissza tud aludni. Az éjszaka a nap fele és nagy szüksége van még ebben a hosszú időszakban az anyukájára.
A babák alvása más mint a felnőtteké, több év alatt érik meg olyanná, mint a felnőtté és több év alatt érnek meg arra is, hogy segítség nélkül tudjanak elaludni.
Az egészségügyi világszervezet ajánlása, hogy a szoptatás folytatódjon legalább 2 éves korig vagy tovább, ha ez az anyának és a babának is jó, mert mindkettőjük testi-lelki egészségének a szempontjából ez nagyon áldásos!
Azt is jó ha tudod, hogy egyáltalán nem a szoptatás okozza az ébredéseket és nem biztos, hogy ha elválasztod azzal megszűnnek ezek. Előfordulhat, hogy ha már nem szoptatsz akkor más módon kell majd visszaaltatnod az ébredő babádat (pl ringatással, ami esetleg sokkal fáradtságosabb).
Mérlegelj és gondold végig, mit szeretnél valójában és mi okoz igazi gondot Neked most.
Ha az elválasztás mellett döntesz, akkor jó ha nagyon fokozatosan tud végbemenni, több hónapot szányj rá mindenképp.
Nagyon jó ilyenkor személyes segítséget, támogatást kérni. Ha Budapesten laksz, gyere el a Hordozóház legközelebbi szoptatást támogató csoportjába (http://www.hordozo.hu/programok/szoptatast-tamogato-csoport-havi-rendszeresseggel) és ott tudunk beszélgetni a nehézségekről, az elválasztás menetéről részletesebben.
Várom kérdéseidet!
Üdvözlettel,
Szandi
Tisztelt Doktornö!
Szeretnék tanácsot kérni öntöl. Jártunk már alvásszakértőnél, sőt kaptunk különböző ötleteket altatásra, de semmi nem vált be. 2011 augusztusban megszületett a második fiam, és azóta nem aludtunk végig egy éjszakát sem. Éjfél körül elalszik, és vagy óránként, vagy két oránként felkel, és torka szakadtából nekiáll órditani, és van amikor sikerül, visszaaltatnom, van amikor viszont nem, és akkor órák hosszat küzdünk mire visszaalszik. Remélem tud nekem segiteni mert már belefáradtam az állandó északázásba. Elöre is köszönöm válaszát.
Kedves Bernadett!
Én nem vagyok doktornő! Kérlek olvasd el a bemutatkozásomat fent!
Nagyon kevés információt adtál meg magatokról. Azt látom csak, hogy van egy 15 hónapos fiad és küszködtök az altatással.
Nem tudom, hogy szopik-e még? Meddig szopott? Hogyan altattad? Hogyan altatod? Miket próbáltatok? Hol alszik? Nappali altatás, hogy megy? Mennyit alszik és mikor nappal? Jár-e bölcsibe? Mindig nehezen aldut el? Mindig sokat ébredt?
Általánosságban azt tudom mondani, hogy nagyon pici ő még ahhoz, hogy átaludja az éjszakát és egyedül, segítség nélkül aludjon vissza ha megébred. Teljesen normális, hogy sokszor ébred és az is, hogy ebben a korban nehéz elaltatni-visszaaltatni a gyerekeket. Annyit fejlődnek, annyi inger éri őket nappal, amiből nehéz kikapcsolni, elnyugodni. Valamikor fel kell dolgozni.
Még sokáig szüksége van segítségre, hogy vissza tudjon aludni. A szoptatás vagy cumi segít ilyenkor. De a legfontosabb nyugtató, altató a testközelséged és az hogy vele vagy. Működik a ringatás is – a mozgás nagyon jó altató! Ha van hintátok, vagy egy hintaszék az is segíthet ha átöleled és hintázol vele míg elalszik.
Várom válaszod!
Szandi
Kedves Évi!
Az, hogy a kisfiad ahogy írod nem tud még egyedül, segítség nélkül elaludni teljesen normális ebben a korban. Minden babának szüksége van segítségre az elalváshoz. A szoptatás a természetes segítség.
Más babák, akiket nem szoptatnak, az ujjukat szopják, cumijuk van vagy rongyit rágcsálnak vagy cumisüvegből etetik őket az elalváshoz. Ők sem egyedül, maguktól alszanak el. Ez ugyanis csak sokkal később következik be. Az alvás fejlődése egy érési folyamat, 3-4 éves korára érik meg a legtöbb gyerek arra, hogy segítség (tehát szoptatás és egyéb fent felsoroltak) nélkül – de még mindig testközelben! – aludjanak el. A testközelség biztonságot ad! Mi felnőttek sem szeretünk egyedül aludni. Miért várnánk ezt a kisbabánktól. Miért természetes, hogy mi a párunkhoz bújva alszunk el, de a 3 hónapos vagy akár 3 éves gyerekünket külön szobában, egyedül altatjuk?
A mozgás is nagyon jó altató. Gondolom karban ringatni már nehéz. Ezért nappal próbáld meg hordozóeszközbe rakni és akkor Te is szabadabb vagy, útra kelhetsz, bevásárolhatsz, ő meg biztosan nagyot alszik a hátadon útközben.
Az, hogy sírva ébred, nem jelenti feltétlenül, hogy még álmos. Meg lehet próbálni ilyenkor mellre tenni és úgy visszaaltatni. Sok gyerek ébred sírva, ez nem feltétlenül kóros és idővel teljesen magától megszünik.
Ahhoz, hogy simogatásra elaludjon a fiad még nagyon kicsi, erre is meg fog érni hamarosan, de most még „nagyobb” segítségre van szüksége. Szoptatásra főleg. Úgyhogy bátran altasd szoptatással, ameddig csak szüksége van rá. Ezzel nem teszel rosszat, nem szoktatod rá semmire, csak természetesen támogatod az érés útján.
Minden jót!
Szandi
Kedves Alexandra!
14 hónapos kisfiunk nem tud magától aludni. Este szopizás közben alszik el, de hajnalban felsír és ilyenkor csak köztünk hajlandó elaludni.
Napközben ringatva altatom el, és 30-60 perc után felébred és sír, ilyenkor ismét el kell ringatni, hogy visszaaludjon és még alszik egy órát. Általában ilyenkor is sírva ébred, de ekkor már nem tudom visszaaltatni. Próbáltam már úgy is altatni napközben, hogy mellé fekszek és simogatom, de mászik le az ágyról,legyen akármilyen fáradt. A kiságyában pedig csak hancurozik.
Szeretném a tanácsod kérni, hogy tudnám önálló alvásra szoktatni.
Kedves Évi!
Fent találod a választ.
Üdv,
Szandi