Sok más emberrel együtt hiszem, hogy az élet nem a fogantatással kezdődik. Valahonnan jövünk, ahol eltervezzük, hogy mit szeretnénk megvalósítani, kik lesznek a szüleink, nőként vagy férfiként érkezünk ide. A megfogant lélek pedig mindent tud, átérzi a szülőkben zajló lelki folyamatokat. Minden érzést, félelmet, gondolatot.
Fogantatás előtt
A baba megfoganása előtt – ha tervezett baba – érdemes végiggondolnunk, hogy valójában miért is szeretnénk gyermeket:
- mert elvárják,
- vagy így nem kell dolgoznom,
- vagy hogy kitöltsem a lelkemben lévő ürességet,
- vagy ténylegesen azért, mert így a jó, a tökéletes, és megélem a teremtés legcsodálatosabb lehetőségét.
Egy gyermek bármit megtenne, csak azért, hogy a szülei elfogadják. Ezért is ne kívánjuk a gyermekünktől, hogy más legyen, mint amilyennek születni fog vagy született.
Az első hetek
Amikor a szülők megtudják, hogy megfogant egy kis élet, általában három féle reakció fordul elő:
- nagy boldogság,
- vegyes érzelmek vagy
- félelem.
Nem minden félelem kézzel fogható, lehet, hogy csak egy rossz érzés van az emberben: nem is tudja miért nem tud felhőtlenül örülni ennek szép a pillanatnak. A várandósság alatt előjönnek az eltemetett, feldolgozatlan élmények a múltból, az anya saját pocaklakó életében szerzett tapasztalatai. Például az anyukát nem várták a szülei, ezáltal nem kapta meg a feltétel nélküli szeretetet, és az ősbiztonságot. Emiatt nem biztos, hogy teljes szívből örülni fog a gyermekének, hiszen neki sem örültek, nem tapasztalhatta meg ezt az érzést. Nincs pozitív viselkedési mintája. Érdemes tehát megkérdezni a szüleinket, mind az anya, mind az apa részéről, hogy ők hogyan élték meg a várandós időszakot velünk.
A baba ősbizalmát ebben az időszakban alapozhatjuk meg, ha tudja, érzi, hogy
- szeretik,
- jó helyen van,
- ide érdemes volt megérkeznie,
- vigyáznak rá.
A gyermekek még jó pár éves korukig csak odafigyelésre, és szeretetre vágynak csak.
Kapcsolatfelvétel a babával
A várandósság a hormonoknak is köszönhetően, egy intenzív érzelmi hangulatot, állapotot eredményez. Érdemes kihasználni ezt intuitív és empátiás képességünk fejlesztésére. Már a korai szakaszban is beszélgethetünk a babával, figyeljük meg a saját érzelmeinket.
A 16-20. héttől, amikor már a magzatmozgások, a baba a rugdosásával-mozgásával képes kommunikálni velünk. Mikor kismamáknál kapcsolatfelvételt tartok a babával, mindig megkérjük a babákat, hogy pici rugdosásokkal válaszoljanak bizonyos dolgokra, kérdésekre, illetve, hogy figyelnek az édesanyjukra.
Otthon is érdemes a pihenésre szánt időben relaxálni, és megpróbálni kommunikálni a babával. Képzeld el, hogy egy nagyon szép, nyugalmas helyen vagytok mind a hárman, anya, apa, baba, ill. ha van testvér, akkor ő is. Így együtt vagytok nagyon boldogok, szeretitek egymást, biztonság vesz titeket körül. Tanuld meg átvenni a baba érzelmeit, hangolódj rá, mi is zajlik benne, beszélj vele.
Az apák is tegyék csak nyugodtan a kezüket a kismama hasára, és a tenyerükön keresztül küldjenek gondoskodást, szeretet-energiát a babának.
Mivel a mai élethelyzet elég bizonytalan, magunk is sok minden miatt aggódunk, a babánk is átveheti ezt. Relaxált állapotban meséljünk neki szép dolgokról, amit mi is nagyon szeretünk itt a földön. Érezzük át saját magunk is, hogy ha szeretünk, akkor együtt sok problémát elháríthatunk, tehát tudunk bízni a jövőben.
Velez Viktória terapeuta
