A bölcsődékben már 6 hónapos kortól várják a gyerekeket, de a legtöbben általában 1 éves kor körül adják be a piciket. Ebben az életkorban a gyermekre még nagyon intenzíven hatnak az édesanya érzelmei. Törekedjünk arra, hogy könnyű szívvel vigyük be, még ha az elhatározás nehezen született is meg.
Bölcsire készülünk nem csak lélekben, testben is!
Egészen biztosan számíthatunk kezdeti betegeskedésre, így célszerű a beszoktatás idejét a szabadságunk terhére végezni. A betegség szinte elkerülhetetlen velejárója a bölcsödének, különösen az őszi időszakban. Ha van rá mód, akkor a munkába állást a bölcsőde után 1-2 hónappal időzítsük, így az első nehézségeket nem a munkahelyünkről kell megoldanunk, hanem bármikor otthonról „ugorhatunk”.
Megfelelő táplálkozással az immunrendszer a bölcsi előtt megerősíthető, például a zöldségekben és gyümölcsökben található vitaminok segítik az immunrendszer működését és erősítik a baba szervezetét. A patikákban kaphatóak különböző prebiotikumokat és/vagy probiotikumokat tartalmazó készítmények, amelyek szintén a baba természetes védekezőképességét támogatják.
Bölcsődei rutin
A bölcsőde napirendje nem biztos, hogy megegyezik az otthoni rutinokkal. Egy éves korban a gyerekek a délelőtti és délutáni alvást egyetlen, ebéd utáni alvásra váltják. Minden kisgyereknek más-más a ritmusa, ezért érdemes arra odafigyelni, hogy ez az átállás is megtörténjen még a bölcsödébe adás előtt.
A bölcsődei beszoktatás alatt számítsunk arra, hogy az eddig nyugodt, kedves, nem „anyás”, nem hisztis gyermekünk megváltozhat. Ehhez persze hozzájárulnak az életében amúgy is bekövetkező változások (szeparációs félelem, a járással a világ felfedezésekor tapasztalható ijedtség, stb.). A közösségben egész nap alkalmazkodnia kell, így estére elfárad és otthon tombolja ki magát.
Bölcsőde és szoptatás
Amikor eljön az idő és megtudjuk, hogy vissza kell mennünk dolgozni, összeszorulhat a gyomrunk. Mi lesz a kicsivel, aki jól szopik és még csak 1-2 dolgot eszeget? Nem szabad elkeserednünk, mert a munkába állás nem jelenti minden esetben azt, hogy a szoptatásnak is vége! A legfontosabb, hogy az átmeneti nehézségek után eljussunk oda, hogy az esti és reggeli anyatej megmaradjon, és a baba csak napközben kapjon mást.
Bölcsi aranyszabály, hogy a beszoktatás előtt és a beszoktatás ideje alatt csak annyi változás legyen a kicsi életében, amennyi feltétlenül szükséges. Ne költözzön a család, ne rendezzük át a kicsi fekhelyét, és ha még anyatejet kap a baba, ne a beszoktatás előtt pár héttel vagy nappal kezdjük el leszoktatni a napközbeni szoptatásról!
Másfelől, ne adjuk úgy bölcsödébe, hogy otthon még napközben szopott. Figyelembe kell vennünk, hogy bölcsibe kerülés során a baba táplálkozásán is változtatnunk kell. Az a célunk, hogy gyermekünk az új környezetben is elfogadja az ételt, és jelenlétünk ne legyen a feltétele annak, hogy eszik-e a pici, vagy sem.
Bölcsi koszt
Az ételek íze természetesen más a bölcsődében, mint a mama főztje, de általában ezzel könnyen megbirkóznak még a legkisebbek is. A bölcsőde előnye, hogy a rosszul evő kisgyerekek a közösségben a többiek hatására általában jó evővé válnak. A legtöbb helyen kétféle ételt főznek, az egyik mindig pépes, kimondottan az 1-2 évesek számára készül, a másik inkább darabos, ami a 2-3 évesek igényeinek felel meg.
Mindig kérjünk pontos felvilágosítást az ételekről és az italokról is! A bölcsődékben a főzéshez is és az italokhoz is szinte valamennyi helyen tehéntejet használnak. Természetesen az édesanya kérheti ennek elkerülését, hiszen a tehéntejet a baba 3 éves koráig érdemes mellőzni a kicsi emésztőrendszerének és veséjének kímélése érdekében. Ilyenkor feltétlenül szükséges, hogy a napi 5 dl tejalapú táplálékot mi magunk biztosítsuk a kisgyerek számára! Ennek legkézenfekvőbb módja, hogy reggel és este szoptat még az édesanya. Anyatej hiánya, vagy az édesanya ez irányú döntése esetén pedig a napi 5 dl tejalapú ital tápszerrel, vagy junior gyerekitallal érdemes pótolni 1 éves korban.
Ha gyermeknél valamilyen allergia vagy túlérzékenység áll fenn, tájékozódjunk, hogy az adott intézményben tudják–e megfelelően biztosítani a speciális táplálást.
Ne csodálkozzunk azon, ha az elválás nekünk is nehéz és eleinte szinte nem is tudunk a munkánkra figyelni. Néha nekünk is könny fut a szemünkbe, amikor a kicsi az orrát odadugja az ablakhoz, és úgy integet, amikor távozunk. Fontos az, hogy a bölcsödével járó kezdeti nehézségeket az édesanya lehetőleg jó szívvel élje meg és biztos legyen abban, hogy gyermeke jó kezekben lesz.
Sziasztok!
Igen, a 3 év elszalad. Utána meg azt mondja a munkáltatód, hogy viszlát, mert már nem vagy elég jó neki. Ezt esetleg akkor tudod kivédeni, ha tanulsz, új végzettséget szerzel közben. Addig meg ugyebár nemigen vagy a kicsivel, vagy ha vagy is, csak idegeskedsz. Sajnos én is ezzel szembesültem. Igen, lehet, hogy egy szakmunkásnak ilyen szempontból könnyebb, mert kevesebb tudás és ismeretbeli változást várnak el tőle 3-5 év alatt, mint mondjuk egy informatikustól, vagy jogásztól. Ma márpedig a nők egy jelentős része tanul, tanult. A fentebb leírt probléma pedig akkor is fennáll, ha 25 évesen szülsz, meg akkor is, ha 35 évesen.
Hogy a gyermeket a saját örömünkre szüljük? Hát? Részben valóban. Másrészben meg hiába hazudunk magunknak, egyrészt a társadalmi elvárások miatt, meg azért is, mert genetikailag kódolva van bennünk az utódlás. Nálam még szempont az is, hogy legalább 3 gyermeket szeretnék adni az országnak. Ettől még nem „csak azért” szülöm.
Az meg, aki 28600 Ft gyessel otthon tud maradni, örüljön. Az azt jelenti, hogy apuka megkeresi a hiányzó részt. Ezért hálát kell adni, de azt is látni kell, hogy ez sokaknak nem megy, vagy nem merik megkockáztatni, mert mindig ez a fránya: JÓ, DE MI LESZ UTÁNA???
Nekünk szépen belesimult az életünkbe a bölcsőde, imádtuk a gondinéniket, szeretetüket és szakértelmüket, akik mindent megtettek azért, hogy szépen éljük meg ezt az időszakot. Úgy gondolom, hogy ez nagyon jól sikerült, és akkor az a legjobb döntés volt. Valószínűleg a harmadikkal én is tovább fogok otthon maradni. Természetesen az nagyon jó dolog, de azt is meg kell tanulni megélni. Ez se megy mindenkinek egyformán. Úgyhogy szerintem ne ítéljük el egymást semmilyen döntés miatt.
A gyermekeknek meg nem csak 3 éves koráig, hanem utána is szükségük van az anyjukra, és az anyagi biztonságra is. Sőt, meg merem kockáztatni, hogy 8-10 éves koruk körül, amikor a legtöbb szülő hajt, talán még sokkal jobban. Ehhez viszont már korábban gondolkodni, gondoskodni kell, és ki kell alakítani a lehető legjobb munka-fizetés-szabadidő arányt.
Még egy érdekesség: azokban a nyugati országokban születik több gyerek, ahol az anya előbb visszamegy dolgozni. Ennek oka, hogy ott ki tudja számítani a munkát, meg a jövedelmet. Persze ehhez olyan munkáltatói hozzáállás is kéne, amilyen sajna itthon nincs… (no ez megint egy hosszú téma lenne)
Azokat a szülőket viszont, akik viszik a gyerekeket bölcsibe, igenis tájékoztatni kell, sőt még sokszor sokkal jobban kellene, és többet is kéne beszélni ezekről a dolgokról, pont azért, mert még mindig sokan szégyenként élik meg, főleg vidéken, kisebb közösségekben….
Kedves drTTimi!3szor kezdtem el a levelet írni,mert annyira elszomorított,hogy ilyen hideg céltudatosságal írsz arról,hogy bevágod a kicsit bölcsibe.Sajnos vannak olyanok akiknek muszáj bölcsibe adni a gyermeket,és igaz gyermeknek gyermek a barátja,de nem egy 1évesnek.Neki anyára van szükség,a tesoról,a világról mesélni,tanítani imádni!Szakmunkás vagyok(csak)17-14-1éves lányaim vannak!Nem voltak bölcsibe,alapbérből éltünk,és élünk!Elszaladt a 3 év a nagyokkal,és most hogy van a kicsi habzsolom újra a napokat,perceket mert elrohan az idő!A gyermekeket magunknak,a mi boldogságunkra vállaljuk,és nem kipipálandó feladat.A 3év pedig elillan gyorsan,és az egyik legszebb időszak!De nem mindenkinek:)Van aki azért nem vállal gyermeket mert idióta világban élünk,és akkor mi van?Mi szülők neveljük a gyermekünket a jóra,és tanítjuk meg a fontos értékes dolgokat!A bölcsi sajnos szükséges,de ha egy mód van az első időket mellettünk töltse!
Egyet lássunk lányok: sehol a világban nincs olyan rendszer, mint nálunk, amely 3 évig (oké, rémes pénzzel) biztosítja az otthonlétet. Az átlag EU-s ország ad pár hetet és ennyi.
Az, hogy mennyire kommunista csökevény, hááát, ott a hetes bölcsi, nem éppen családbarát intézmény, és régről van.
Az államnak ez a más országból nézve hihetetlen gondokosdása az elmúlt 20-30 év szüleménye, más kérdés persze, hogy közben a bérek, az árak, a érték, a gazdaság úgy alakultak, hogy mindez egy abszurd képet eredményez a TGYÁS-GYED-GYES világban.
A munkahelyről meg annyit, hogy még egy év is nagy idő, a munkáltató kialakította nélkülünk a kis életét, beleértve a nulla fizetési kötelezettséget is… Nehéz ez, bárhonnan nézzük.
Nagyon érdekes és felháborító a magyar anyáknak a szocialista rendszerből származtatható hozzáállása.
Én is anyuka vagyok, 1 éves kisfiam most megy bölcsibe, a második a pocakban van. Le kell szakvizsgáznom, ezért a gyerek bölcsibe fog járni..igen, én mindeközben nem megyek megyek vissza dolgozni. Ezért nem halad sehová ez az ország, mert ezt a szociális hálót nem lehet fenntartani a továbbikaban, páran dolgozunk, a többiek meg azzal áltatják magukat, hogy a gyerek mellett a helyük..pedig a gyerek már régen gyerektársaságra vágyik..
Én 5 hónaposan, a Hugom 6 hónaposan mentünk bölcsibe, és érdekes módon kiegyensúlyozott, sikeres felnőttekké váltunk..
Mindez szép és jó, de ne felejtsük el, hogy a mai magyar 20-as, 30-as 40-es korosztály is a bölcsiben kezdte a pályafutását – akár 8-10 hónaposan! 10-ből 8 ember lelki sérült, stresszes, beteges lenne? És külföldön? A legtöbb fejlett országban nemhogy egy évet, de alig 3-6 hónapot lehet otthon az édesanya a gyeremekével. Külföldön is mindenki torz személyisg lenne? Szerintem nem elsősorban ezen múlik… Nem csak az 1-2 éves gyerek mellett kell ott lenni, sokkal inkább a 10-15 éves mellett, ők inkább elkallódhatnak, mint a bölcsisek. Akkorra vajon már oda a varázs…?
Maximálisan egyetértek az előttem szólókkal atekintetben, hogy a gyermeknek a lehetőségekhez mérten minél tovább jó a családjában maradnia (ha apával, ha anyával, ha nagyszülővel, mindegy). Lényeg, hogy minél személyre szabottabban, szeretettel neveljék.
Sajnos az élet viszont nem mindenkinek adja meg ezt a lehetőséget, és bizony kénytelen bölcsibe adni a gyermekét. Egyszerűen muszáj.
Ez a cikk (szerintem) nekik íródott. És igenis abból a szempontból baba- és anyabarát, hogy megpróbál az életből vett, praktikus tanácsokat adni ahhoz, hogy minél zökkenőmentesebbre sikerüljön ez a mindkét fél számára (általában) traumatikus esemény.
Fel kell készülni rá, muszáj, különben még jobban fog fájni.
Akinek sikerül megoldania, hogy otthon maradhasson a gyermekével úgy, hogy nem veszélyezteti a megélhetésüket, annak nagyon jó, és sok boldog együtt töltött időt kívánok neki!
Ám sajnos ez nem mindenkinek sikerül.
ITT pedig különösen nem…
És nem készülünk a bölcsödére!!! 🙂
Rossz volt végigolvasni a tájékoztatót, igaz Magyarországon be vannak zárva a bölcsödék, most nyitják meg újra. Második gyermekemmel vagyok itthon és bizton állíthatom, hogy egészséges és boldog gyermekeket nevelek és nagyon sajnálom a most tervező párokat és kismamákat mert meghúzták ezt a határidőt. Belekényszerítik a kismamákat ebbe a helyzetbe, mi is szeretnénk még harmadikat, ezért nagy erőkkel szurkolunk hogy ez ne így legyen.Igenis, hogy kívánságműsor az élet, és áprilisban teszünk is róla, hogy ez ne így legyen. A kismamáknak nem bölcsöde kell, hanem GYED! Mindenkinek ez az érdeke, nem is értem, hogy jelenhet meg ilyen indíttatású cikk egy bababarát oldalon….
Szerintem a cikk helytálló – ez a valóság most hazánkban. Más kérdés, hogy nem tetszik (mint oly sok minden más sem).
A mi kislányunk 20 hónapos, meg sem áll, imádja a gyerektársaságot, amit azonban nem tudok neki állandóan biztosítani :-(. Bölcsibe ettől függetlenül NEM akarom beadni. Az én helyzetem annyiban furi, hogy nincs munkahely ahová egyáltalán visszamehetnék – tehát 1. munkanélküli státuszomban kell keresgélni, ami kivitelezhetetlennek tűnik a kis aktivistánk mellett (mi még anyatejesek vagyunk, fél éjszakám nincs mellette, mert még most is 3-5x szopizik, pedig nem tv-zünk! nem éri negatív sokk nappal, de így kényelmes neki s tessék, azért akartuk őt, hogy megkapjon minden földi jót, ami nem ártalmas, hát ez nem az, csak én fáradok :-)).
Igába hajtják ma az édesanyákat, nem becsülik meg őket, bár a szervezési készségünk maximálissá válik idővel – külföldön számtalan részmunkával várják a mamákat, no meg otthon végezhető tevékenységgel, amivel mindenki jobban járNA és sokan nem az igazi kereset-szükséglet miatt mennek dolgozni – ezt tapasztalom. Sajnálattal veszem tudomásul, hogy a család a nemzetnek nem kell – elnézést a fogalmazásért. Kedvesemmel akartunk családot, akarjuk most is – nem mástól várok segítséget, ám ami elvárható lenne, azt szeretném, ha biztosítanák. A többxösen lelkisérült kölkök közé nem óhajtom beengedni gyermekünket – tisztelet a kivételnek, senki ne vegye támadásnak. Előbb-utóbb muszály lesz… 🙁 Nem kívánságműsor ez az élet.
Valóban borzasztó volt végigolvasni. Viszont én hozzátenném, hogy csak akkor tegyük szükség esetén a babát bölcsibe ha ún. „óvodaérett”. Minden gyerek a maga ritmusában fejlődik és bizony sokuknak valóban szüksége van az anyjára három éves korig. Ebben az esetben bizony más megoldást kell találni a pénzkeresetre. Sokszor viszont azt tapasztalom, hogy anyukák a saját kényelmük érdekében teszik a gyereket bölcsibe, nem törődve a kicsi igényeivel. Mikor nekem a nagylányom másfél éves volt megpróbáltam bölcsibe tenni mert nagy szükség lett volna a pénzre. Mikor elkezdtem beszoktatni olyan beteg lett, hogy a gyerekorvos maga kért meg rá, hogy ne menjek el dolgozni. Másképp oldottam meg a problémát így nem volt szükség bölcsire. Most viszont a harmadik lányom annyira vágyik a közösségre, hogy pont miatta mennék vissza dolgozni, csak legyen lehetősége bölcsibe menni. Két éves kora óta küzdök vele, hogy még nem mehet közösségbe. Most két és fél éves.
A véleményem az, hogy a gyermek csak az anya közelében van jó helyen 3 éves koráig legalább. Egy ilyen nem családbarát országban sok beteges, sresszes lelki sérült gyermek nevelődik fel, aki a bölcsödében kezdi az életét, nem pedig családi légkörben. Borzalmas volt a cikket végigolvasni!!!