Kismama a kispadon? – Avagy lehet-e állást kapni nyolchónapos várandósként

várandós anyuka

Reggel belém hasított a gondolat: én ma egy állásinterjúra készülök! Nyolc hónapos kismamaként, négy gyerekkel futok neki. Erzsitől kaptam az e-mailt: egy apróhirdetést küldött tovább, ami szerint újságírót keresnek egy laphoz.  Beküldtem az önéletrajzom, meg néhány cikkemet, erre jött a meghívó az interjúra.

Zsoltit majdnem vinnem kellett magammal, ovi után, délután lesz az interjú, de útközben Anyuval találkoztam, és nála maradt, amíg „felvételiztem”.

Budapest, elegáns irodaépület, a recepción hagyom a táskám: benne Zsolti váltócipője, valahogy nálam maradt. Csak nem megyek tornacsukával a kezemben egy állásinterjúra..! Szép blúz, szoknya, emelt sarkú szandál – jelmezbe nem fogok azért bújni, végül is nem manökennek jelentkezem.

Egy gyors telefon haza a nagyoknak:
– Ne hívjatok, most kb. egy órán át nem leszek elérhető, minden oké otthon? – kérdezem suttogva Bogit.

– Persze, Anya, én angolozok, Marci szedi szét a bringáját, Fruzsi meg fennmaradt Lauráéknál. Apa később jön, telefonált ő is. Csak nincs itthon kenyér, hozol majd? – hangja megnyugtatóan cseng.

– Persze, csak nyugi, pont kenyeret keresni jöttem.

Mosdóban nem találom a női lapok „Átváltozatjuk!” – stábját, így nem tudom huszonévesnek álcázni magam, és a nyolcadik hónapos pocakomat sem húzhatom nagyon be…, magamat adom, ki mást? Úgyis esélyegyenlőség van…, vagy mi a csuda…

Nézem az álláshirdetésre jelentkezett többieket: kiskosztüm, elegáns frizura, átlagéletkor 23 év. Vagyunk vagy tucatnyian. Egy-két fiú, őket onnan lehet megismerni, hogy nem kiskosztüm van rajtuk. Ők is vibrálnak…, lennénk már túl ezen…

Önéletrajzunk alapján választottak ki minket. Fura félmosolygások, egymás vetélytársai vagyunk…, hülye szitu.

Oldódik a feszültség, nyílik az ajtó, körbeülhetjük a nagy kerek asztalt. Ablak nincs, brr. Jól kezdődik. Határozott fellépésű fiatalember köszönt minket, néhány szóval bemutatkozik.

Hogy miről is van szó?

A cégénél  újságírót keresnek, meg riportert, induló portálhoz, távmunkában is lehet dolgozni, betanulás után. Napi két cikk az elvárás, indulás két hét múlva, téma: humánerő, karrier, munkavállalás segítése, interjúkat kell készíteni cégvezetőkkel, álláskereső portál lesz.

Mosolyog, lufikat ereget – vagyis ecseteli milyen jó lesz ez nekünk –, majd hirtelen elkomolyodik:

– „Most pedig papírt, ceruzát elő! Van húsz perc idő, három témát kell kidolgozniuk: a Ferihegyi Reptér eladásáról, egy képzeletbeli interjú Gálvölgyivel, és a közelgő választások előtti helyzet megítélése. Papírra kell írni, ceruzával, óra in-dul!”

Na, ezt kifogtam, a szakkönyvekből már ismertem az ún. stressz-felvételi fogalmát, hát ha valami stresszes, akkor ez az! Szalad a ceruza a kezem alatt, dőlnek belőlem a mondatok, írom, amit csak tudok: improvizálni kell, az se gond. Ablaktalan helyiségben vagyunk, zúg a légkondi, kattan az óramutató – lejárt az idő. Mindenkiét összeszedi, kész, vége, majd értesítenek, két napon belül.

– Kérdése van valakinek ? – inkább udvariasságból kérdezi, semmint választ várva.

Persze nekem van kérdésem, fel kell állnom, (pocak, stb.), hogy hallja, amit mondok:

– Milyen portálrendszeren működik a program?

– Kapunk-e költségtérítést ?

A többiek (kiskosztüm stb.) is felbátorodnak:

– Napi hány óra munka?

– Milyen szerződéssel lennénk foglalkoztatva?

– Lehet-e mellette mást is dolgozni?

A fiatalember rezzenéstelen arccal válaszolgat, gyakorlatilag vállalkozói szerződést kínál, tehát mindent a munkavállaló fizet, tb-t, adót, járulékokat. Rugalmas munkaidő.

Mindenki elköszön, hallom, ahogy a lányok a Westend City multiplex mozijába készülnek, én rohanok Zsoltiért, még elérjük az esti vonatot.

Két nap múlva

Ma elhatározom, hogy Mozartot hallgatok a babával. Állítólag jót tesz a magzatnak. Egy ismerősöm fülhallgatót tett a pocakjára…, komolyzenét hallgatott, és az újszülött is megnyugodott, ha újra hallotta. Háát…

De tényleg jót tett…, nekem is. Majdnem elaludtunk a Varázsfuvola dallamára. Fényes nappal! Mikor a költségvetést kéne írnom, hogy x négyzetméter játszótér füvesítése mennyibe kerül, és hogy mivel lehetne kiváltani a méregdrága kerítést. Fonni lehetne például fűzfavesszőből – javasolja a kerttervező mailben. 0 Ft anyagköltség, 0 Ft munkadíj – gyerekek is meg tudják csinálni. Álmomban fűzfakerítést fonunk a gyerekekkel, szól a muzsika, valahonnan csengő szól…

Telefoncsörgés riasztott fel. Még jó, hogy nem 3G-s telefonom van, olyan jó kis valós idejű képküldős, így csak rekedt hangom árulkodik a délelőtti szunyálásról.

– Halló?

– Jó napot kívánok, Hajnalka, az állásinterjún találkoztunk, emlékszik, két nappal ezelőtt.

– Igen, persze, emlékszem, csak nem…?

– De igen, Ön nyerte el az állást, mikorra tudna bejönni, hogy beszéljünk a részletekről?

Rögtön visszanyerem a tudatomat.

– Holnap? Holnapután? Önnek mikor jó?

Megbeszéljük jövő péntekre a találkozót, (számomra) furcsa helyen, egy bevásárlóközpont kávézójában, és HURRÁ!!

(Mozartra visszatérve: egy könyvben olvastam később, hogy a babák a mama hasában kb. 80 decibeles zajt hallanak állandóan: a bélhangok, a szívdobogás, emésztőnedvek, saját vérkeringésük stb. Ez a hanghatás megfelel egy forgalmas városi utca zajának. A lágyan szóló Mozart zene azért jó volt. Nekem…)

fotó: freepik.com
hirdetés

5 EDDIGI KÉRDÉSEK

  1. szia, Niki,
    nos, köszönöm…Tudod, ez van, amikor az ember azt csinálja, amit a legjobban szeretett volna életében:), akkor van energia, mert a munka nem csak elvesz,de ad is..
    Kivánom, hogy Neked is sikerüljön ennyi minden.., ha nem is akarsz ennyi gyereket:)), legyen sikered abban, amit legjobban szeretnél..:)

    Anikónak: hogy szerencsés ? Én nem érzem sorsszerűnek, inkább hozzáállás kérdése. Mesélhetném úgy is, hogy harmadik gyerekem születésekor ki kellett lépnem a munkahelyemről(kórház) és sírhatnék nagycsaládos vidéki anyukaként.. Ha nem így állunk hozzá, minden más. És persze, itt a férjem,a családom..:)Szóval nem a jótündér:), ilyen borostával nem sokan hinnék annak:))

    üdv.Hajni

  2. Ha tényleg igaz és tényleg ilyen pörgős vagy, mindent így megszervezel és jól összehozol, akkor gratulálni tudok hozzá, hogy ilyen jól összejönnek a dolgaid:-)üdv.:Niki

  3. szia, NIki!

    én írtam a cikket, minden szava igaz:), azóta persze hároméves lett a legkisebb, és azóta is távmunkában és újságíróként dolgozom, csak még több helyen, és egy újabb, távmunkában végezhető főállásom is kerekedett. A kicsi nem járt bölcsibe, és oviba sem jár még, majd ha érett lesz,a közeli Waldorfba. A felvetéseid a cikk alapján jogosak: megpróbálok válaszolni. Tudod, alapból háztartást vezető anyuka vagyok, a munkáma t(cikkek, interjúk, sajtótájékoztatók) egy-egy különleges helyzetként kell megoldanom. Aznap azért nem tudtam, van-e otthon kenyér, mert felborult a rend, hogy én vásárolok, ovi után, a kicsivel, hisz- mint irtam- bementem Pestre, az állásinterjúra.
    A nagyok ekkor 16,15 és 12 évesek voltak, akik otthon tették a dolgukat, egy délutánra remekül elvannak ebben a korban anya nélkülis. A kicsi,a kit az oviból a nagyihoz hoztam, 6 éves,ő azért volt a nagymamával, szintén a legjobb helyen, és akit a pocakomban hordoztam,a z az ötödik.
    Stresszes? Inkább izgalmas, a tettvágy talán jobb szó…De persze elfogult vagyok:) Szóval ez van, Mátét nem viselte meg a „streesz”, vidám, kiegensúlyozott, pörgős kiváncsi fáramászós-szaladgálós kölyök lett. És szopik. Születése óta, mint az előző három.
    szia. Hajni

  4. Ezt a sztorit nem hiszem el. Otthon ül a három gyereke,szépen , csenben teszik a dolgukat, biztosan örülnének, ha melleteük lenne valaki, pláne, hogy tanulásban segíteni. A negyedik meg a pocakban, akinek a Mócártos zene hallgatás közben is a „stresszes, mit kellene helyette csinálnom” című gondolatok hatják át.
    Remek anya és ha már a gyerekeivel nem foglalkozik, mert, azt sem tudja van-e otthon kenyér, a háztartást ki vezeti?….

KÉRDEZZ A SZAKÉRTŐTŐL!

Ide írd a kérdésedet, hozzászólásodat!
Kérlek, add meg a neved!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .