Március derekán jártunk, mikor egy hajlott hátú, didergő nénikétől megvettem egy egész vödör barkaágat. Boldogan tuszkoltam be a kocsiba. Örültem, hogy a néninek mosolyt csaltam a pirospozsgásra fázott arcára és elégedett voltam a mesés ágakkal. Eszembe sem jutott, hogy idén jóval később lesz húsvét és addigra bőven lepotyog az összes kis pamacs róla.
Lepotyogott. Tegnap pánikolva barkabeszerző körútra indultam, mert a sok-sok húsvéti szokásunk közül ez is olyan, ami nem maradhat el, vagyis a vázába helyezett barkaágak tojásokkal való feldíszítése ebben a házban kötelező. Itt áll a vázában egy hatalmasra magasodó köteg, amelynek nincs olyan szép története ugyan, mint az elsőnek: bementem a virágboltba és megvettem. De legalább csupa barka és már himbálódznak rajta a tojások (műanyag, filléres ám mégis tetszetős darabok… idén kihagytuk a papírból és filcből vagdosós dekorációkat, legalábbis ami a barkaág-díszítést illeti… .hiába, nem megy mindig minden, akárhogy is szeretném).
A mi húsvétunk
Hónapok óta gyűjtögetem az apróbb ajándékokat, csokitojásokat (egészen piciket, mert 
igyekszem a csokifogyasztást minimalizálni, és mert ezeket jól el lehet dugni a kertben és van belőlük vagy száz darab), néhány kisebb csokinyuszit (mégiscsak kell az is) és egy dobozban ücsörög egy tüneményes nyúltestvérpár a spájzban. Lesz majd kartoncsirke-készítés, ujjlenyomatos csibés képeslap, pom-pomból nyuszi, répával-dobálós játék papírdobozból és naná, hogy tojást is fogunk festeni, vagyis inkább rajzolni. Sima lakkfilceket szoktunk használni, ezzel még a kétéves is elboldogult és aránylag kisebb felfordulással meg lehet úszni a gyerekekkel.
Élő nyuszi nem lesz. Hiába mesélik a gyerekek, hogy ki kapott már a barátok közül, meg kinek ígértek a nagyszülők igazi nyuszit. Nem fér bele az életünkbe, nem lenne jó helye nálunk. Persze, de jó volt nekünk gyerekkorunkban, mikor rendszeresen kaptunk nyuszit, sőt, unokatestvéremék megmentettek egy párhetes báránykát (később Gyuri nevet kapta), de volt, hogy Apukám húsvétkor hazaállított két apró kacsával (Klotild és Kazimir). Élveztük egymás társaságát egy rövidke ideig, majd az állatkák leköltöztek Agárdra, a nagyszülőkhöz és egy kis kertben élvezték az életet.
Lesz viszont kölcsönnyuszi. Ahogy tavaly is volt, Puszedli. Egyre több nyuszi tenyésztő csatlakozik ehhez a kezdeményezéshez. Talán így vissza lehet szorítani a húsvéti nyuszivásárlási fellángolásokat, amelyek sok esetben szomorúan végződnek (sosem értettem, hogy engedhetik pl. szabadon ezeket a nyuszikat, mikor már megunták????) és a gyerekek is élvezhetik egy kicsit a nyúltársaságot.
Fotók: fotogallo.hu
Erről a témáról az Ünnepek rovatban olvashatsz többet!
