Péterfy Bori első helyre a gyermekét teszi az életben. De az anyaság mellett feleség, sikeres énekesnő, színésznő és háziasszony is. Koncertezik, és a színházban is láthatjuk a Kramer kontra Kramerben. Az anyaságról, a karrierjéről és a siker kulcsáról kérdeztük.
– A mindennapokban egyszerre vagy anya, feleség, színésznő és énekesnő is. Hogyan viszonyulnak egymáshoz a szerepek? Nehéz őket összeegyeztetni?
Péterfy Bori: Én nagyon élvezem. Azt is mondhatnám, hogy most sportot űzök abból, hogy minden szerepemet csúcsra járassam. Persze ez nem mindig sikerül, de amikor úgy teljesítem egy napomat, hogy kitakarítok, főzök, este koncertezem is, és hajnalban érek haza, az nagyon jó!
– Hogy sikerül ennyi feladat között beosztani az idődet?
– Nagyon szigorú vagyok magammal szemben. A színész szakma amúgy is nagyon fegyelmezett. Nekünk mindig időben kell ott lenni a próbán, az előadáson, és az ember eleve hozzászokik egy fegyelmezett életmódhoz, legalábbis én mindig csak így tudtam dolgozni. Szerintem időbeosztásban nagyon jó vagyok. Az a technikám, hogy nem hagyom szétcsúszni és elúszni a dolgokat, hanem elképesztő gyorsasággal tudok rendet rakni. Próbálom úgy beosztani a napomat, hogy ne legyen benne tízpercnyi üresjárat sem, és nem engedem, hogy eluralkodjon a káosz. A káoszt nem tudom elviselni!
– Hogy tudsz így kikapcsolódni?
– Én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a munkám a szenvedélyem, ezért nekem a kikapcsolódás nem kulcsfontosságú. Természetesen beiktatom mindazt – pl. jógázom, szaunázom – amire szükségem van ahhoz, hogy fitten tartsam magam, hiszen ez szakmai követelmény is. Ott kell lennem minden helyzetben fizikailag és szellemileg is. Ez is nagy fegyelmet követel: odafigyelni arra, mit eszem, mennyit mozgok. De ezt a fegyelmezett életet kompenzálja számomra egy bulis, rock and roll életforma. Másképp nem is bírnám ki!
– Gyakori kérdés: hogy fér össze a karrier és a gyermekvállalás? Szerinted lehetséges?
– Persze, hogy lehetséges. Rengeteg sikeres nőnek van gyereke. De természetesen az ettől való szorongás volt az egyik fő oka, hogy ilyen sokáig halogattam a gyerekvállalást. Most utólag azt mondom, milyen jó, hogy nem maradt ki az életemből. Az a legeslegjobb, ami történhetett velem, hogy gyerekem van. Persze sok mindenről le kell mondani, de ezek a lemondások erősítik az embert. Én élveztem a terhességet és az otthon töltött időt a gyerekkel. Hihetetlen jó volt, hogy valami teljesen mást csinálok, mint amit eddig az életben.
Nem hiszek abban, hogy valakinek fel kell adnia a karrierjét azért, mert gyereke van. Én rettentő sok időt töltök a gyerekemmel, majdnem egy teljes évet kihagytam a munkából. Most sokat dolgozom, de nagyon-nagyon sok nemet mondok. Rengeteg felkérést utasítok vissza. Egyensúlyt próbálok teremteni, mert arra is szükségem van, hogy dolgozzak, hiszen ez az életem, de nem vagyok hajlandó annyit dolgozni, hogy a gyerekem ezt megérezze. Én azt gondolom, hogy ezt meg lehet csinálni. Igaz, van egy csodálatos férjem, aki nagyon sokat segít.
Szerintem a nők nagyon erősek, és rengeteget bírnak, csak hajlamosak ezt elfelejteni. Egyszerűbb azt mondani, hogy „jaj, én ezt nem bírom”, mint venni egy nagylevegőt és azt mondani, „dehogynem bírod, még tízszer ennyit is bírsz!” De nyilván ez nem megy belső harmónia nélkül.
– „Egy alkotásból élő nőnek, ha egy terhességet megél, a lelke teljesen új minőségbe kerül, ez az önismeretnek is egy újabb foka. A női létezésnek a beteljesülése az anyaság, és ez a művészetben is érződik, de nálam nem úgy, hogy csinálok egy gyereklemezt.” – mondod a hvg-nek adott interjúdban. Akkor hogyan?
P. B.: Teljesen más ember lettem. Egy nővel nagyobb dolog nem is történhet. A gyerekszülés a legnagyobb csoda, miközben persze az egyik legtermészetesebb dolog a világon, és valahogy mégis felfoghatatlan. Megismered a szeretetnek egy olyan szintjét, amiről, ha nincs gyermeked, egyszerűen nem is tudhatod, hogy mi. Egy semmi máshoz nem hasonlítható kötődés, és egy akkora érzelmi sokk, ami egy olyan embernél, mint én, aki a lelkével dolgozik, hihetetlen új kapukat nyit meg. Teljesen más minőségű lesz innentől kezdve minden, ami főleg a színházi és filmes szerepeimnél érződik. Egészen máshonnan tudok megformálni egy szerepet az új élményanyag által.
– Például a Kramer kontra Kramerben Joanna szerepét? Azt mondod egy interjúban, hogy úgy érzed, érted őt.
– Értem, de nem megértem. Ez egy borzasztó tragikus, vesztes szerep, és az az igazság, hogy ismerek olyen nőket, mint amilyen Joanna Kramer. Ez a nő eleve nem találta meg önmagát, és úgy ment férjhez. Lett egy gyereke, és rá lett kényszerítve, hogy kizárólag családanya legyen, és egész nap a gyerekkel foglalkozzon otthon. Először elmagányosodott, aztán elkezdte frusztrálni, hogy nem valósította meg önmagát. Iszonyatosan imádta a kisfiát, csak olyan szinten gyűlt benne a boldogtalanság, hogy azt kezdte érezni, hogy nem jó anya, és ettől olyannyira megrémült, hogy elmenekült ebből a helyzetből.
Az igazi drámája a regénynek, amiből a darab is készült, hogy amikor azt hiszi, már összeszedte magát, és vissza akarja kapni a gyermekét, akkor rájön, hogy itt súlyosabb a probléma, és ő egy vesztes karakter. Olyan típus, aki nem tudja megtalálni az élet értelmét és a boldogságot. De az a csodálatos benne, hogy ezt felismeri, és ezzel nem teszi tönkre mások életét.
– A felmenőid között van Áprily Lajos, Jancsó Adrienne, Jékely Zoltán, bátyád és unokatestvéred is író. Hogyan viszonyulsz a híres családtagokhoz?
– Nagyon nagy szeretettel. Főleg nagymamámhoz, aki nagyon fontos nekem, és sokat gondolok rá. Alapvetően ők a mindennapjaim részei, napi szellemi kapcsolatban állok velük. Mind itt vannak velem, és küldik az energiát, ezt biztosan érzem.
– Szerinted milyen tulajdonságok kellenek ahhoz, hogy az ember sikeressé váljon?
– Az önismeret minden szempontból fontos. Önmagunkon nagyon és folyamatosan kell dolgozni. Ha olyan emberrel élünk együtt, aki uralkodik rajtunk, és elveszi az önbizalmunk, akkor nem fogjuk önmagunkat megtalálni, és kiteljesedett, boldog életet élni. Sajnos a nők hajlamosak az áldozat szerepre, én is sokáig nagyon rosszul választottam. Az a legjobb, ha találunk egy olyan társat, aki mindenben erősít, és aki miatt képesek vagyunk eldobni a rossz tulajdonságainkat úgy, hogy az nem áldozat, hanem öröm.
– Feministának tartod magad?
– Én azt gondolom, hogy ha az ember olyan valakit talál, akit igazán szeret és boldog, akkor a feminizmus fel sem merül, mint kérdés. Mert ha valaki rám parancsol, hogy hozd be a sört, akkor feminista vagyok, és azt mondom, hogy vidd be magad! De ha valakit imádok, akkor úgy is beviszem neki örömmel, másnap meg ő hozza be nekem azt, amit szeretek.
Én élvezem, hogy nő vagyok, imádom a férfiakat, és imádom a férjemet kényeztetni. Szeretem a háztartási és a gyermek körüli feladatokat, és szerintem jobban is áll a nőkhöz, mint a férfiakhoz. Ki az, aki szerelmes lenne egy olyan férfiba, aki egésznap mosogat? Ilyen értelemben nem vagyok feminista. De ha bárki meg akarna gátolni abban, hogy a saját életemet kiteljesítsem, akkor nem hagynám. Nagyon kemény és önző tudok lenni, ha muszáj. De nem a gyerekemmel szemben, ő kivétel ez alól, ő az első, és csak utána minden más.
Azt viszont iszonyatosnak tartom, hogy nálunk, Magyarországon ilyen kevés a politikai életben a nő, hogy a nők kevesebb fizetést kapnak ugyanazért a munkáért, és hogy nincs respektálva az a rettenetes többletmunka, amit egy nő a gyerek körül és a háztartásban végez. Ezekért nagyon kell harcolni, és igyekszem kiállni az ilyen típusú szervezetek mellett, amikor csak lehet. Azt gondolom, most a nők sokkal erősebbek és sokkal inkább önmaguk, és sokkal nagyobb szerepet kéne kapniuk.
Wéber Anikó
Fotók: Merényi Dávid
