A börtönökben még mindig 2006 őszét írják? – tette fel a kérdést október 18-i interpellációjában Ertsey Katalin, az LMP országgyűlési képviselője. Több képviselőnő is meglátogatta Dr. Geréb Ágnest a börtönben, ahol az említett interpelláció szerint „a beszélőre lekísért doktornőt a beszélő előtt és – mint utólag megtudtuk – utána is teljes testi motozásnak vetettek alá, amely egy nyitott ablaknál való meztelenre vetkőztetéssel és testnyílásaiba való betekintéssel járt.”
Dr. Geréb Ágnesre, a magyar otthonszülési mozgalom nemzetközileg elismert, ám Magyarországon a mindenkori hatóságok által kuruzslóként üldözött úttörőjére súlyos börtönbüntetés is várhat, ha a bíróság az ellene indított perben bűnösnek mondja ki.
Ez az írás azonban nem róla szól elsősorban. Hanem arról, hogy húsz évvel a rendszerváltás után kiderült, hogy a demokrácia királya meztelen. Hogy a nők alapvető emberi jogai, köztük a saját testünk feletti önrendelkezési jogunk, s reprodukciós jogaink általában nem tartoznak az újsütetű magyar demokrácia főáramába. S hogy ha e jogokért valaki síkraszáll, akkor a középkori boszorkányüldözésekre emlékeztető brutális elhallgattatásra számíthat.
Úgy tűnik, hogy Dr. Geréb Ágnes három héttel ezelőtt kezdődő újabb meghurcolása mintegy gyutacsként szolgálva lobbantott lángra egy, a mélyben láthatatlanul rejtőző női elégedetlenséget. A rendszerváltás két évtizede során a magyar nők alig hallatták hangjukat a politika, a közélet porondján, pedig mindenről van markáns véleményük és nagyon elégedetlenek. Ám ezt eddig jórészt csak a színfalak mögött osztották meg egymással. A magyar nők nem vonultak az utcára, nem demonstráltak az őket folyamatosan diszkrimináló politikai döntéshozatal, vagy a munkáltatók nő- és családellenes jogsértő és megalázó magatartása ellen.
A cikk folytatását a MiNők.hu portálon olvashatod>>
