„Mindig elmondom ezerszer: én egy értékes ember vagyok”

Szeretnéd, ha a munkád a hivatásod is lenne? Ha hivatásodból szépen meg is élhetnél? Ráadásul boldog családi életre is vágysz? Bármit is hallunk ennek épp az ellenkezőjéről, hogy ha merünk álmodni és bízunk saját képességeinkben, akkor miénk lehet a világ. Persze meg is kell dolgoznunk érte! Nagy Edina HR szakemberrel beszélgettünk.

– Mi, nők mindent akarunk, teljes életet szeretnénk élni. Ez lehetséges is, ám egyre inkább rájövünk, hogy nem feltétlenül egyszerre, egyidejűleg. Egyre többször váltunk, s ennek megfelelően változunk, változtatunk. Ami egyszersmind izgalmas és félelmetes.

– Mindenki másképp áll hozzá a változáshoz és mindannyian szeretjük a megszokott légkört is. Ott van a komfort zónánk, amin belül jól tudunk mozogni. Ám amikor történik valami, ami kilök minket a komfort zónánkból, akkor az egy olyan változás, amely kapcsán cselekednünk kell mindenképpen. Van akiből ez félelmet vált ki, van akit izgalommal tölt el, van aki kihívásnak látja és várakozva tekint elé. Manapság sok területen kell egy nőnek megállni a helyét, úgyhogy sokféle tervvel és jó adaptációs képességekkel kell rendelkeznünk.

–  Úgy szól a fáma, hogy akkor következik be változás ha a motiváció a változásra legalább háromszor olyan erős mint az ellenállás vele szemben. Szerinted hogy is állunk ezzel mi, nők?

– Teljesen egyetértek. Általában a mérleg egyik oldalán az van, hogy mennyi minden szól a jelenlegi helyzet mellett, ami fontos, ami jó nekünk, a másik oldalon pedig, hogy mennyi szól ellene. Amint megjelennek az ellene szóló érvek, az akadályok, a kételyek, a félelmek, a kérdések, amik megkérdőjelezik az alapvető helyzetet, ez növekszik, elér egy bizonyos tűréshatárt és akkor bumm! De amíg több a mellette szóló érv, addig benne maradunk a helyzetben, nem történik semmi és nem lépünk tovább.

– Miért oly nehéz az első lépés a váltás, a változás felé?

– Nem mindegyikünk egyforma. És nem mindegyikünknek kell háromszor akkora motiváció. Visszautalva az előbb említett komfort zónához, van akinek nagy a komfort zónája egy adott helyzetben, széles a határ, van akinek egészen pici. És annak, akinek pici, annál egy kisebb kilengés is elérheti ugyanazt az eredményt.

– Mit jelent számodra a „változás“, „váltás“? 

– Váltás és változás között különbséget teszek. Általában akkor szoktam a váltás fogalmát használni, amikor egy könnyebb, kisebb eset történik és könnyebben tudunk adaptálódni egy új helyzethez. Vannak például olyan emberek, akik könnyen váltanak munkahelyet, mert ők ezt jól tudják kezelni. Továbbá a váltás az rövidebb időn megy végig, a változás pedig egy hosszabb folyamat és én ahhoz lelki és érzelmi folyamatokat is társítok. Tehát mi változunk – ha akarunk – és ahhoz, hogy váltani tudjunk kell egy picit változni is.

–  Munkád során milyen kihívásokkal találkozol váltással, változással kapcsolatban konkrétan a gyesről a munkába visszatérni kívánó nőknél?

– Onnan, hogy az első gyermek megszületik és a családi környezet még bensőségesebbé, még erősebbé alakul. A család, a gyermek lesz az első, a többi terület hátrébb sorolódik. Az ember megváltozik egy ilyen helyzetben. Más lesz a személyisége, más az attitűdje, más célja, más motivációja lesz, más hajtja belülről. Amikor ezek az anyukák szeretnének visszatérni, meg küzdeniük azzal, hogy a munkahelyet vagy a szakmai elismerést valahogy emellé az első számú prioritás mellé be kell illeszteni.

És rögtön felmerülnek gyakorlati kérdések. Hány órában menjek vissza dolgozni? Nyolc, hat, négy? De ha hat órában vagy négy órában, akkor hol találok olyan munkahelyet vagy munkát, ami megfelel ennek az elvárásomnak? És vajon, ha találok, szeretni fogom-e? Az az lesz-e, amire én vágyom? Alapkérdés, mely mindig felmerül. Vajon elég időt fogok-e fordítani a gyermekemre akkor is, ha munkát vállalok?

A másik tényező a félelem a munkáltatótól. Vajon a munkáltató el tudja-e fogadni, hogy én gyermekes vagyok, és hogy az én gyermekem megbetegszik, hogy van tavaszi szünet, van nyári szünet, néha el kell ugranom. Vajon tud-e biztosítani rugalmas foglalkoztatást, vajon lehet-e egy héten olyan nap, amikor otthonról tudok dolgozni? Rögtön ezek a gyakorlati kérdések jönnek. És sajnos a mai magyar munkapiac nem nagyon áll készen erre még.

– Sok nő ilyenkor nemcsak „visszatér a munkaerő piacra“, azaz korábbi állásába. Gyakran  egy sokkal nagyobb váltás gondolata is foglalkoztatja.

– Én azt gondolom, az alapvető kiinduló pont az, hogy olyan munkahelyet, munkát találjak, amiben jól érzem magam. És ha ez a gyermekem születése előtt nem volt meg – vagy már többé nincs meg –  akkor felmerül az a kérdés is, hogy most visszamenjek-e oda, ahhoz, amit eddig csináltam.

–  Mit tehet egy nő egyénileg önmagáért a változás/váltás érdekében?

–  Beszéljük meg a helyzetünket valakivel, akiben megbízunk és aki objektív tud maradni, mert a sok felmerülő kérdést nehéz egyedül megválaszolni. Mindenképpen jó, ha van mellettünk egy társ ebben, aki olyan kérdéseket tud feltenni nekünk, amivel előhozzuk magunkból a megoldásokat, amivel mi magunk is megválaszolhatjuk a kérdést. Persze lehet szakemberhez is fordulni. Ez személyiségfüggő is, mennyire bízunk, milyen pozitív a képünk, lendületünk, energiánk, önbizalmunk, és mennyi a félelem emellett.

Ami a legfontosabb, az saját magunk menedzselése, és ez a legnehezebb is, főleg a mai környezetben, ahol túlságosan is sok negatív hatás ér bennünket. Aztán ez csak gyűrűzik tovább: félelem, kétség, megkérdőjelezem azt, ami én vagyok eredetileg – de nem szabad idáig eljutni. S ezt megelőzni úgy lehet, hogy ha próbálunk magunknak felépíteni egy pozitív jövőképet, egy kapaszkodót. Mindig elmondom ezerszer: én egy értékes ember vagyok. És az én értékeim ezek és ezek. És én ebben bízom. És tudom, hogy ezen értékek mentén tudok egy pozitív képet festeni arról, hogy mi a következő lépés. Bízni abban hittel, erővel.

Ezek olyan erős mentális folyamatok, önkontroll, önmenedzselési technikák, amelyeket hosszú idő begyakorolni. Például ki lehet ragasztgatni a lakásban pozitív képeket, már elért dolgokat. Ez bármi lehet, amire büszke vagy, ami a Tiéd, amit Te hoztál létre. És az agy pszichológiailag, mentális úton, elkezdi beépíteni és erősíti a hitünket, az önbizalmunkat, az értékeinket. Ilyen és ehhez hasonló technikákat én is használok, hiszen én magam is nap-mint-nap megküzdök a változással, a félelmeimmel, ezeknek a leküzdésével.

– Mi a szűkebb környezet, a család szerepe ugyanebben?

– Nagyon fontos, hogy támogassanak bennünket a döntésünkben, hogy mellettünk álljon a család, és hogy értékelje azt az utat, amit választottunk. Ha nem, ha az ellenkezője alakul ki – „á, Te nem, Te ezt úgysem fogod tudni, mert az nem Neked való” –, az nagyon visszahúz bennünket. Ha például az időbeosztásról van szó, akkor attól függ milyen a családi összetétel vagy a környezet, a barátok, az anyuka, a nagymama, nagypapa, apuka, milyen a munkaidő, hogyan lehet összehangolni és hogy a gyermek mekkora, vajon tudja-e hogy mi történik. Tud-e adaptálódni ahhoz is, el tudja-e fogadni, hogy anya most dolgozni fog, hogy anyát most nem fogom látni napi nem tudom hány órában?

–  S ha otthon nem támogatnak?

– Akkor is lehetséges a váltás, ha nem kapunk támogatást. Viszont itt én egy másik területet látok, amin előbb dolgozni kell. Ha két ember között kialakul egy ilyen egyet nem értés, ellentét, akkor a két embert, illetve a kapcsolatukat kell megvizsgálni. Ha egy anyuka választ magának egy másik utat és ezt a család nem érti meg, akkor ott a családi kapcsolatot is fejleszteni kellene először.

– Mi a legfontosabb a változás folyamatában? És mi a legnehezebb?

–  Szerintem a legfontosabb a félelem és a kétségek leküzdése. És ez is a legnehezebb, mert ez egy akadály, ami elvág a céltól és megbuktathatja az egész tervet.

– Mi az önbizalom szerepe ebben?

– Ha nincs önbizalmad és nem vagy tisztában az értékeiddel, akkor nehezen tudsz előbbre lépni bármiben az életben. Nekem is van ilyen esetem. Rengetegszer előfordul, hogy meginog az önbizalmam és onnantól kezdve romlik a teljesítményem. Sajnos nagyon sokszor hajlandóak vagyunk teljesen , az egyben átvenni a másik visszajelzését, hogy mit mond, mit gondol rólam, és ha szerinte rosszul csinálom, akkor biztos rosszul csinálom. Nem szabad mindig száz százalékra elfogadni, amit a másik mond, mert lerombolhat.

Egy egészséges, pozitív alapú önbizalmat fenntartani nem mindig lehet, mert történnek olyan dolgok életünkben, amelyektől összeomlunk, és akkor romlik az önbizalmunk is. Amikor ilyen van, tudatosan tisztában kell lenni vele, hogy  igen, ez történt, mert ezt éreztem, mert ő és ő ezt tette, mert ez és ez történt. És utána el kell kezdeni keresni azokat az utakat, amelyektől egy picit jobb, könnyebb lesz, amitől erősödünk.

–  Ha be akarunk tervezni váltást vagy változtatást, akkor mi legyen az első lépés e folyamatban?

– Erre egyetlen választ adni nem lehet. A jó válasz az  az – és remélem ezzel tudok segíteni  –,  hogy ez attól függ, mi az a változás, ami elé nézünk, hány változást terveztünk meg vagy szeretnénk tudatosan, és az is fontos, hogy milyen területen akarunk változtatni, változni. Ha megvan a terület, le kell ülni és elgondolkodni rajta, hogy mi legyen az első lépés. Tervezni kell, át kell gondolni. Ha például munkahelyről van szó, milyen munkahelyre szeretnék menni, mi motivál engem, miben fogom jól érezni magam, mennyire fontos az anyagi biztonság. Vagy ha szakmailag, profilban, professzionálisan területet is akarunk váltani, az egy még nehezebb folyamat, mert nincs benne tapasztalatunk, nem tudjuk, hogy abban mennyire vagyunk kompetensek, jók. Mert az a cél, hogy jók legyünk benne és ez örömet okozzon, ezt teljességgel, kiteljesedéssel éljük át. Ezért én mindig témára bontom a változást, és egy adott téma köré tudom építeni az irányokat. Ugyanakkor mi, nők, általában erős intuitív képességekkel is rendelkezünk. Ez ama bizonyos hatodik érzék és nagyon sokszor ez bekapcsol és átveszi a szerepet a tudatos tervezés felett. És amikor nagyon erős ez az érzés, én akkor azt szoktam mondani, hogy hagyni kell!

Béres Zsuzsa

A cikk megjelenését a Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet Családbarát közgondolkodás népszerűsítésének támogatására kiírt pályázata tette lehetővé.