Hogyan lesz valakiből költő? Bizonyára úgy, hogy ő maga is szereti a verseket, ezenkívül kell hozzá tehetség, amellyel gondolatait rímekbe szedi az ember. Az viszont ritka, hogy testvéri rivalizálásból kerül valaki erre az irodalmi pályára. Varró Dániellel azonban ez történt. A költő, író, műfordító április 10-én délután a Jászkerület Nonprofit Kft. Városi Könyvtárának volt a vendége, a Költészet Napja előestéjén.Az olvasás és a könyvtárhasználat népszerűsítését célzó uniós pályázat keretében megvalósuló program résztvevői zsúfolásig megtöltötték a könyvtár kamaratermét. Az este derűsen telt, amelyről Varró Dániel és az ő remek rímei, történetei gondoskodtak.. Dani nem az a költő, aki nagyon komoly, magvas gondolatokat oszt meg másokkal, legtöbb versével inkább mosolyt csal olvasói arcára.
A találkozó egy bemutatkozó verssel kezdődött, Varró Dániel a Harminckét éves lettem én önfelköszöntő költeményét szavalta el elsőként lelkes hallgatóságának.
Majd „prózában” szólt hozzánk, s kalauzolt el bennünket egészen általános iskolás koráig. Elmesélte, hogy Zsuzsi nevű nővére verseket írt. S a testvéri rivalizálás hozta a kérdést, ami Daniban akkoriban megfogalmazódott: mit tudhat a nővére, amit ő nem? Ezen belső késztetéstől vezérelve fogott „költőnk” is a rímek faragásába.
Varró Daninak további motivációt adtak a magyar órán hallottak. Például ötödik osztályban, amikor Petőfiről tanultak, a tanára így mutatta be a nagy magyar költőt, forradalmárt: fiatal magyar költő, megírta a János vitézt és híres lett. Hatodik osztályban Arany Jánosról tanultak, akinek életét a következőképp vezette fel az irodalomtanár: fiatal magyar költő, aki megírta a Toldit és híres lett. Ebből gondolta a mi Danink, hogy ő is ír egy elbeszélő költeményt és egy csapásra híres, magyar költő lesz. Így született meg a Nyuszika, a Nyuszika szerelme, a Nyuszika estéje eposz trilógiája, amellyel kezdetét vette költői pályafutása. Ha egy csapásra nem is lett elismert, irodalomból ötöst kapott és 50 példányt kinyomtattak a trilógiából, amelyhez az illusztrációkat a barátai készítették.
Azóta persze hosszú idő eltelt és az ismeretség, elismertség túlment a hajdani iskola falain, s ma már egészen odáig eljutott, hogy két éve a Nők Lapja hasábjain is olvashatjuk Varró Dani és családja történeteit, több díjjal is jutalmazták munkásságát, egyebek mellett József Attila- díjjal is büszkélkedhetne, de nem teszi, szerénységéről az író-olvasó találkozó résztvevői meggyőződhettek.
Huszonegy évesen írta meg a Bögre azúrt, második könyve, a Túl a Maszat-hegyen verses meseregény, amely 2003-ban látott napvilágot. Majd következett szerelmes verses kötete a Szívdesszert. A szerelmes korszak után jött a házasság, született két fia, s ezzel újabb témák is, amelyet a gyermekeihez, gyermekeiről, feleségéről ír. Ide vonatkozik a következő történet, amit hallottunk tőle: „Egy napos volt Misi, elsőszülött fiam, aki nagyon sírt a karjaim között. Nem volt sok ötletem arra, hogyan tudnám megnyugtatni. Adytól elszavaltam neki a Párizsban járt az ősz című verset, s csodák csodájára, de elhallgatott. Gyermekeimnek azóta is szavalok, s szórakoztatom őket saját költeményeimmel is.”
A költészet mellett Varró Dániel műfordítói tevékenységet is végez, verseket, színdarabokat fordít. Drámafordításait és egyéb önálló vagy másokkal közösen írt színházi munkáit számos budapesti és vidéki színház tűzte műsorára.
Az irodalmi délutánon az egyik vendég megkérdezte Danit, hogy komolyabb gondolatokat is rímbe foglal-e valaha? Erre ő annyit felelt, ha öregebb lesz, lehet, hogy megérik majd erre, de egyelőre ezek a témák még nem találtak rá.
Buschman Éva
