Megérkezett az őszi időjárás. A reggeli köd sűrű természetességével borítja be az utcákat, tejfehér, szemmel látható levegő gyanánt. A fák hamarosan hullajtani kezdik eddig zöld leveleiket, és helyette téglavörösben, aranysárgában és rozsdabarnában pompáznak majd az árokpartokon elterülve. A nap sugarai már nem sütnek olyan intenzíven, már csak néhol melegítik át a didergőket, és a szél sem nyárias langyosságával cirógatja bőrünket. Sokkal inkább csípősen, ruha alá bekúszva, hogy érezzük, bizony elérkezett az ősz. Ez a nagyszerű évszak temérdek költő gondolatait fogta már meg és ilyenkor az iskolában is előszeretettel tanítanak az őszi évszakról költeményeket a gyermekeknek. Ezért úgy döntöttünk elhozzuk nektek a legszebb őszi verseket, amik az iskolában is gyakran előfordulnak és szavaló versenyek ékei is lehetnek. Továbbá néhány személyes kedvencemet is olvashatjátok.
Móra Ferenc – A cinege cipője
Ez a klasszikus darab elengedhetetlen kellék mind dal, mind vers szintjén az óvodákban és iskolákban, könnyű nyelvezete segíti a tartalom megértését, játékos szavai pedig közeliek maradnak egy gyermek érzelmi világához.
Vége van a nyárnak,
hűvös szelek járnak,
nagy bánata van a
cinegemadárnak.
Szeretne elmenni,
ő is útra kelni.
De cipőt az árva
sehol se tud venni.
Kapkod fűhöz-fához,
szalad a vargához,
fűzfahegyen lakó
Varjú Varga Pálhoz.
Azt mondja a varga,
nem ér ő most arra,
mert ő most a csizmát
nagy uraknak varrja.
Darunak, gólyának,
a bölömbikának,
kár, kár, kár, nem ilyen
akárki fiának!
Daru is, gólya is,
a bölömbika is,
útra kelt azóta
a búbos banka is.
Csak a cinegének
szomorú az ének:
nincsen cipőcskéje
máig se szegénynek.
Keresi, kutatja,
repül gallyrul gallyra:
"Kis cipőt, kis cipőt!" -
egyre csak azt hajtja.
Kányádi Sándor: Jön az ősz
Kányádi Sándor verse rövidke, éppen ezért megfelelő lehet megtanulni is, amennyiben a gyermek még most kezdi elsajátítani a verstanulás fortélyait.
Jön immár az ismerős
Szél lábú deres ősz.
Sepreget, kotorász,
Meg-megáll, lombot ráz.
Lombot ráz, diót ver,
Krumplit ás, szüretel.
Sóhajtoz nagyokat,
S harapja, kurtítja a hosszú napokat.
GYEREKEKNEK SZÓLÓ VERSESKÖNYVEINKET SE HAGYJÁTOK KI
Petőfi Sándor – Itt van az ősz, itt van ujra…
Szerintem Petőfi Sándor, Itt van az ősz, itt van ujra… című verse nélkül nincs ősz kezdete, érzékletesen írja le az ősz apró mozzanatait, és szintén egyszerű megfogalmazása teszi a tanórák kedvencévé.
Itt van az ősz, itt van ujra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.
Kiülök a dombtetőre,
Innen nézek szerteszét,
S hallgatom a fák lehulló
Levelének lágy neszét.
Mosolyogva néz a földre
A szelíd nap sugara,
Mint elalvó gyermekére
Néz a szerető anya.
És valóban ősszel a föld
Csak elalszik, nem hal meg;
Szeméből is látszik, hogy csak
Álmos ő, de nem beteg.
Levetette szép ruháit,
Csendesen levetkezett;
Majd felöltözik, ha virrad
Reggele, a kikelet.
Aludjál hát, szép természet,
Csak aludjál reggelig,
S álmodj olyakat, amikben
Legnagyobb kedved telik.
Én ujjam hegyével halkan
Lantomat megpenditem,
Altató dalod gyanánt zeng
Méla csendes énekem. -
Kedvesem, te űlj le mellém,
Ülj itt addig szótlanúl,
Míg dalom, mint tó fölött a
Suttogó szél, elvonúl.
Ha megcsókolsz, ajkaimra
Ajkadat szép lassan tedd,
Föl ne keltsük álmából a
Szendergő természetet.
Ady Endre – Az ősz muzsikája
Ady Endre költészetét mindig is imádni fogom, gondolatisága folyamatosan elvarázsol, mögöttes tartalmai pedig további gondolkodásra adnak okot. Ezért tőle mindenképpen szerettem volna ezt a gyönyörű, helyenként hátborzongató őszi verset a csokorba fűzni nektek.
Most is együtt a Csönd s a Lárma,
Az Ősz csak bennünk változott,
Ódon és nemes muzsikája,
Ha van szép szív, ma is megleli.
Színe, könnye, búja a régi,
Nótái is a régiek,
Tud altató szépet mesélni,
De fölváj régi sebeket is.
Szépek, akik ma élni mernek,
Egy-egy feledő mosolyuk:
Drága, élet-folytató gyermek
S minden könnyük felébredt halott.
Petőfi Sándor – Szeptember végén
A Szeptember végén igazán lelket érintő költeménye Petőfi Sándornak. Lenyűgözően szedi sorokba az elmúlás pillanatait. A vers nyitása és zárása nagyon szépen keretet ad a versnek, pontról pontra repíti az olvasót a sorok mögé, miközben finoman láttatja az önnön gondolataiból elénk tárt képet.
Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,
Még zöldel a nyárfa az ablak előtt,
De látod amottan a téli világot?
Már hó takará el a bérci tetőt.
Még ifju szivemben a lángsugarú nyár
S még benne virít az egész kikelet,
De íme sötét hajam őszbe vegyűl már,
A tél dere már megüté fejemet.
Elhull a virág, eliramlik az élet...
Űlj, hitvesem, űlj az ölembe ide!
Ki most fejedet kebelemre tevéd le,
Holnap nem omolsz-e sirom fölibe?
Oh mondd: ha előbb halok el, tetemimre
Könnyezve borítasz-e szemfödelet?
S rábírhat-e majdan egy ifju szerelme,
Hogy elhagyod érte az én nevemet?
Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt,
Fejfámra sötét lobogóul akaszd,
Én feljövök érte a síri világból
Az éj közepén, s oda leviszem azt,
Letörleni véle könyűimet érted,
Ki könnyeden elfeledéd hivedet,
S e szív sebeit bekötözni, ki téged
Még akkor is, ott is, örökre szeret!
Juhász Gyula – Ősz
Amennyiben Ady helyet kapott ebben a rövidke gyűjteményben. Úgy Juhász Gyulát sem hagyhatom ki! A szavai önmagukért beszélnek, már-már festői, ahogy leírja őket. Rímei könnyedek, gondolatai pedig nagyon élénkek.
Opálos színei bágyadt ködében
Leszáll reám a kora alkonyat,
Kései tűzrózsák nyílnak a réten
S az égen a mély csöndesség fogad.
Nagy topolyafák gallya hullong gyéren
És sötétben hallgat a tó
S a kolomp úgy méláz a lomha légben,
Mint altató.
Hűs szele húz át az ősznek a réten,
Fázik a lelkem, érzi a deret,
Keresnék valamit a messzeségben,
Kihunyt fényt, elnémult üzenetet...
Oly hirtelen borult az est fölébem
S az ősz oly gyorsan rámtalált,
Úgy állok itt a hervadó vidéken,
Mint a topolyafák.
Nektek mi a kedvenc versetek? Illetve ki a kedvenc költőtök?
