A magyar szociálpolitika egyik vitathatatlanul kiemelkedő vívmánya, hogy szülés után két, vagy tetszés szerint három évig otthon lehetnek az édesanyák a kicsikkel. Ám ha úgy hozza az élet, ne féljünk közösségbe engedni, hiszen ez az élet rendje, hogy a láthatatlan köldökzsinórt fokozatosan hosszabbra kell, hogy engedjük.
Egy szó, mint száz, ahogy egyszer mi is tettük, nekik is el kell kezdeniük a társadalomba való beilleszkedés nevezetű játékot! Persze rengeteg érvet lehet találni pro és kontra, hogy mégis miért és mikor lenne jó közösségbe adni a picúrt, aki addig kizárólag a „miénk” volt, annak minden boldog pillanatával, vagy olykor bosszankodásaival.
Lehet, hogy a családi költségvetésből hiányzik egyre jobban az édesanya keresete. Van, hogy az anyuka vágyik egyre inkább vissza a felnőttek közé, mert nem bírja a bezártságot és dolgozni szeretne, ugyanakkor számtalanszor előfordul az is, hogy a gyermek annyira szociális lény, hogy unatkozik otthon és hiba lenne a négy fal közé kényszerítve nem beíratni bölcsődébe vagy óvodába, mert jól érzékelhető, hogy igényli a közösséget.
Bár hivatalosan 20 hetes kortól irathatjuk be a babát valamilyen közösségbe, a legtöbb gyerek 2 évesen kerül be gyerekek közé. Előtte érdemes végiggondolni, hogy gyermekünk mennyire kötődik hozzánk, gond nélkül el van-e pár órát mással is, vagy egy percet sem tud nélkülözni minket? Van-e módja találkozni vele egykorúakkal, félénk-e velük, vagy barátságos, kezdeményező? Mennyire beteges, könnyen elkapja-e a betegségeket?
„Én attól tartok, nem tudnak egyszerre ennyi gyerekre figyelni, s baja lesz”.
„A barátnőm kisfia az oviban nem hajlandó enni”.
„Állandóan folyik valamelyik gyerek orra, állandóan beteg lesz”
Ilyen és ehhez hasonló aggodalmakat osztanak meg a netes fórumokon az édesanyák, akik olykor ők maguk is küzdenek a gyermektől való elválástól. Talán megkönnyíti a döntést az, hogy ha nem is fénysebességgel, de szép lassan nő azoknak a részmunkaidős állásoknak a száma, amivel egy édesanya meg tud valósítani egyfajta átmenetet az otthoni lét és a teljes munkaidős foglalkoztatás között.
A TESCO többek között ezért is hozta létre Fixen fix programját, hogy az édesanyák részmunkaidős állásban meg tudják tenni mindezt. Zámbó Szilvia, aki pár hónapja helyezkedett el a bicskei áruházban, azt mondja, nem csak garantált a munkaidő kezdete és vége, de ha beteg a kislánya, semmi gondot nem okoz otthon maradnia, a cég toleráns.
A TESCO HR-vezetője, Szigeti Barbara büszke arra, hogy a TESCO egy olyan munkahely, amely rugalmas a munkavállalók felé, s itt olyan konstrukcióban dolgozhatnak az édesanyák, amely mindenkinek jó.
