Egyénileg változó, hogy a babát vállaló édesanyák, hogy érzik magukat otthon kisbabájukkal. Vannak, akik minden percét élvezik, mások akár komoly depressziótól is szenvedhetnek. Genetikai örökség és otthonról hozott minták is befolyásolják az újdonsült édesanyákat, hogyan birkóznak meg az első időkkel.
A nők életének egyik legmeghatározóbb élménye a szülés, és igen összetett dolog, hogy mikor tudnak vagy akarnak visszamenni dolgozni. Vannak, akik még a baba születése előtt kijelentik, hogy amint lehet, rohannak vissza a cégükhöz, de nem kevesen akadnak, akik úsznak a boldogságban, hogy végre lesz idejük az életre. Aztán persze a mindennapok adják meg a válaszokat.
Például arra, létezik-e, hogy annyira akartam ezt a gyereket, most mégis meg tudok tőle őrülni, mikor hisztizni kezd? Vagy: örülnöm kéne, hogy itthon vagyok ezzel a tüneménnyel, ehelyett mégis visszavágyok a jófej kollégáim közé egy felnőtt közösségbe? Miért nem élvezem az anyaság minden percét, és miért szeretném kicsit visszakapni a régi életem?
Szerencsére ma már nem kínos bevallani, hogy a szülővé válás nem mindig lakodalmas menet, s egyre több anyuka ad hangot annak, hogy bizony néha kőkemény a baba ellátása, majd ahogy cseperedik, a nevelése. Mindezt tetézi, ha nem nagyon van kihez szólni felnőtt módon egész nap, és soha egyetlen órára sem tudja az anyuka másra hagyni a csöppséget. A lényeg: nem ciki kijelenteni, hogy ki akarsz törni a négy fal közül!
Lélekbúvárok szerint akkor boldog egy baba, ha az anyukája (és apukája) is az. Ehhez azonban a depresszív gondolatokban való dagonyázás helyett fel kell ismerni, mire van szüksége az édesanyának. Ezért aki úgy érzi, hogy szeretne mentálisan feltöltődni az otthoni lét után, miközben pénzt is keres, vagy akinek fontos, hogy új, összetartó közösségbe kerüljön, de egyelőre csak pár órára tudna elszakadni kisgyermekétől, annak kiváló lehetőség a nemrégiben berobbant új foglalkoztatási forma, a Fixen fix projekt.
A TESCO családbarát részmunkaidős lehetősége pont azoknak való, akik a kicsi mellől emberek közé vágynak, de még nem tudnak teljes mellbedobással dolgozni, ugyanakkor fontos a kiszámíthatóság és tervezhetőség, s még pénzt is keresnek.
Tetszik, vagy sem, a szülést követő időszakot nem lehet betervezni, mint egy nyaralást, hiszen nem csak a személyiségünktől függ annak kimenetele. A hormonok és a merőben új szituációk addig nem ismert reakciókat válthatnak ki a nőkből. Vannak, akikhez például úgy érkezik a baba, hogy kicsit nehezen „szorítanak” helyet az új jövevénynek, mert annyira élvezték páros életüket. Másoknál egy nem tervezett terhesség után szinte egyből ráérez az édesanya a babázás ízére, s élvezi minden pillanatát.
De oly sokfélék vagyunk! Egyesek évekig vágyódnak a baba után, s mire összejön, s a kezükbe foghatják, depresszió tör rájuk, még ránézni is nehezükre esik a gőgicsélő gombolyagra, s amint lehet, mennek is vissza dolgozni. Semmire és senkihez nincs recept, csak egy a biztos: nincs még egy olyan meghatározó, életet megváltoztató esemény, mint egy gyerek születése. Ezért ha valaki azzal tesz jót magának és a babának, hogy idő előtt munkába áll, tegye meg, hiszen már azt is megteheti, hogy részmunkaidőben fújja ki magát az otthoni mókuskerekből.
