Mire jók a párkapcsolati krízisek?

Gondolom, már első hallásra némi ellentmondás feszül az ötletben, hogy a repülő tányérok, a szabadjára engedett vagy visszanyelt könnyek, a néma üresség, netán a másik iránt érzett gyomorforgató utálat bármire is jó lehet. Talán mégis…, de mire is lenne jó?

Gondoltál már arra, hogy

  • Miként történhetett ez meg velünk?
  • Nemrég még minden rendben volt, és most nem értek semmit?
  • Nem is én vagyok, aki most így viselkedik, és azokat a dolgokat vágta a másik fejéhez?
  • Hogy nem vettem észre, hogy milyen emberrel kezdtem?

Párkapcsolatainkban kisebb-nagyobb, és esetenként hatalmas kríziseket élhetünk át. A krízis mérete abszolút szubjektív, kizárólag a személyes megélésünktől függ- kivéve persze a családon belüli erőszak eseteit, ami büntetőjogi kategória, és nem e cikk témája! Ugyanaz a dolog teljesen mást jelenthet két embernek, más súllyal esik latba az értékrendjében. A krízisek megoldásában pont ez okozza az egyik nehézséget is, mivel nem biztos, hogy a két fél ugyanolyan jelentőségűnek éli meg a dolgot. Jellemzően a nők és a férfiak megoldási stratégiái is jelentősen eltérnek egymástól, ami szintén további feszültségeket generálhat a két fél között, és nem mindig vezet a megoldás irányába.

Akkor mégis mi vezet a megoldás irányába?

Először is fel kell ismerni a helyzetet, meghatározni, miről is szól a válság. Hajlamosak vagyunk a hárításra, mivel életünk igazán fontos területein nehezen konfrontálódunk. Mennyivel könnyebb a főnökre és a határidőkre fogni a napi 12-14 órányi munkát, mint beismerni, hogy nem szívesen töltünk időt életünk párjával, amíg az ébren van! Ha nem azonosítjuk életünkben a valós problémát, konfliktuskerülő viselkedésünkkel további gócpontokat kreálhatunk magunknak!

Ha már azonosítottuk a válság területét, érdemes végiggondolni, milyen szinten érint minket, és milyen szinten a párunkat. Ez az a pont, ahol nagyon fontos figyelni a tényekre! Mi az, ami valós probléma, és mi az, amit csak annak hiszünk? Mik azok a konkrét történések, elhangzott mondatok vagy hiányolt minőségek, amik válságba sodorták kapcsolatunkat? Sokszor itt már kiderül, hogy a történet nem is az, mint aminek látszik. Figyeljünk mindennapi kommunikációnkra, nem csak párunkkal, hanem saját magunkkal is! Saját magunkkal folytatott belső magánbeszélgetéseink megfelelő tisztaságot nélkülöző külső tükör nélkül nagyon félrevezethetnek. Még véletlenül se gondoljuk, hogy tudjuk, a másik mire gondol!! Inkább kérdezzünk rá!

Ami még kiemelkedően fontos: mindketten érezzük, hogy baj van? Ha csak az egyik fél érzi a krízist, könnyen egyedül maradhat a problémájával. Ám ez a helyzet egyből hozhatja magával a megoldást is: Vajon akarok-e együtt lenni valakivel, aki mellett egyedül maradok az érzéseimmel?

Ha mindketten érzékeljük a probléma létezését, az egy nagyon fontos dolgot is jelent: meg tudtuk beszélni! Ott lapul párosunkban a fontos képesség, hogy nehéz pillanatokban is képesek vagyunk kommunikálni az érzéseinket! Éppen ez a közös képesség az, ami ki is tud vezetni a válságból: a kommunikáció! Ez önmagában még nem jelent garanciát a tökéletes megoldáshoz, de egy rendkívül fontos összetevője! Beszélgetés által lehet kideríteni azt is, hogy miként látja a két fél a kapcsolat jelen állapotát, miként látja a jövőjét. Ez alapján megtalálhatjuk azt a közös nevezőt is, amit esetleg egy ideje elveszítettünk. Egy párkapcsolat két individuum érzelmi szövetsége a boldogságra, mely azonos értékrenden alapszik. Ezt az értékrendet szükséges újra egyeztetni a közös jövő érdekében.

Mindezek után a cselekvésé a sor: ki mit tesz azért, hogy mindkettőnknek jobb legyen? Ezek lehetnek nagyon nagy dolgok is, és egész apróságok is, amik a megrendült bizalmat helyreállítják, és a kételyeket eloszlatják. Fontos tisztázni elvárásainkat magunkkal és a párunkkal szemben, különben tovább folytathatjuk azon párkapcsolati játszmáinkat, amik a boldogtalan helyzetbe sodortak minket.

Az egész folyamat nagyon értékes mindkét fél számára, aki elkötelezi magát a változás mellett! Minden válsághelyzet egy fájdalmas ajándék az élettől és magunktól önmagunk számára, mert széles tárházát kínálja fejlődési lehetőségeknek:

  • Honnan tudhatom, hogy mi mindenre vagyok képes, ha még sosem próbáltam?
  • Honnan tudom, hol vannak számomra azok a határok, amiket már valóban áthághatatlannak érzek egy párkapcsolatban?
  • Tudom, mi az igazán fontos, amíg nem érzem komolyan veszélyben?
  • Honnan tudom, hogy valóban szeretek-e és szeretnek-e, ha nem merül fel a komoly kétely?
  • Ismerem magam? Tudom, hogyan is kell engem szeretni, és hogyan kell a másikat szeretni?

Egy párkapcsolati válság remek lehetőség önmagunk mélyebb ismeretére. Ha képesek és nyitottak vagyunk alámerülni a lelkünk eddig ismeretlen bugyraiba, akár külső segítséggel, sokkal gazdagabban és tapasztaltabban térhetünk vissza onnan! Ezen új tudással felvértezve már másképp tekintünk majd a történtekre, és szinte garantált, hogy nem fogjuk megismételni az elkövetett hibákat. Ez igazán lehet öröm az ürömben!

Könyvajánló:

Rüdiger Dahlke: Sorsfordulók – Az életválság, a fejlődés lehetősége, Bioenergetic Kft.

Gary Chapman: Egymásra hangolva, Harmat Kiadó

Byron Katie: A négy kérdés, Édesvíz Kiadó

Nagy Emese coach, www.healthcoaching.hu

hirdetés
Előző cikkTippek a játékvásárláshoz
Következő cikkJobban esik a szabadtéri mozgás