Van valami sokkoló látvány a harapásban. Agresszívnak vagy állatiasnak tűnhet ezen cselekvés. A valóságban viszont a gyermekek harapása nem sokban különbözik például a csapkodástól. Ez egy olyan fizikai módszer, amellyel a gyermek kifejezheti aktuális, nagyobb érzéseit, amire éppen nem talál szavakat. De miként kellene erre a helyzetre reagálni?
Ha szemet hunyunk felette az trükkös eredménnyel járhat, mert ezzel arra ösztönözhetjük a gyermeket, hogy folytassa, hiszen senki nem törődik vele, megteszi-e vagy sem. Pedig mennyivel egyszerűbb lenne ignorálni ezt a cselekvést, gondolva: majdcsak leszokik róla. Nem valószínű, hogy így lesz (legalábbis sok esetben nem ez lesz az eredmény). Ne hagyd figyelmen kívül, ha harap a gyermeked, plusz semmi olyan cselekedetet, amivel árthat másoknak vagy saját magának. Most elhoztunk nektek hét tippet, melyet Montessori tanárok javasolnak arra az esetre, mi a teendő a gyermeki harapással kapcsolatban.
1. Fókuszálj a megharapott gyermekre!
Amennyiben a te gyermeked egy másik gyermeket harap meg, nagyon fontos, hogy megértesd vele, határozottan és röviden: a harapás egy fájdalmas, rossz dolog és ezáltal bánt másokat. Mindig ellenőrizd, hogy kit harapott meg és ki volt, aki először megsérült. Győződj meg róla, hogy minden rendbe fog jönni. Ha nem ismered a másik gyermeket keresd fel a szüleit és ajánld fel segítséget. Amennyiben a te csemetéd tud, kérd meg, hogy ő is segítsen a társán, ha bajt okozott. Ha a te gyerekedet harapták meg akkor tisztítsd le a harapás nyomát, ajánlj fel neki egy ölelést, itasd meg vízzel vagy jegeld a helyét, ha szükséges.
Ne feledd, a gyerekek ezt sokszor figyelemfelkeltési szempontból teszik, mert tudják, hogy ez a tett olyan reakciót vált ki a környezetükből, mely által több figyelmet kaphatnak és az is lehet, hogy puszta kíváncsiságból meg fogják ismételni.
2. Kísérd figyelemmel a gyermeket.
Mindenkinek jobb lesz így, mind a gyermek, mind a barátai számára, ha megpróbáljátok megelőzni a harapást. Bármennyire nehéz helyzet is, de ilyenkor fontos, hogy kiemelt figyelmet kell szentelj arra, hogy megfigyeld a viselkedését. Nem árthat az sem, ha iskolán belül szemmel tartod, vagy megkéred a tanárt, hogy tartsa szemmel, hogy a probléma megjelenésekor közben tudjatok járni. Ha csak megadott helyeken harap a gyermek például játszótér vagy park, a harapás pillanata után menjetek haza. Mondd el neki, hogy ez nem szép dolog és szüntesd meg a játékot annak érdekében, hogy fel tudja dolgozni a tettének súlyát.
Ügyelj az időpontra.
Akkor harap, amikor fáradt? Akkor harap, ha éhes? Köztes időszakokban harap? Figyeld meg, hogy mikor történik leggyakrabban azért, hogy meg tudd akadályozni az esetleges láncszerű folytatódást. Jegyezz róla egy naplót, magáról a különféle esetekről, hogy mikor történtek harapások és keress összefüggéseket egyes kiragadott mozzanatok között. Valószínűleg közelebb kerülsz ezáltal a megszüntetéshez.
4. Ajánlj a gyermeknek alternatívát!
A kisgyermekek néha azért harapnak, mert nem tudják feldolgozni vagy verbalizálni a nagy érzelmeiket, de néha csak azért teszik, mert tetszik nekik a fizikai érzés, amit a harapás nyújt számukra. Ha úgy gondolod, hogy az utóbbi a helyzet, akkor kínálj fel a számára valamit, amit a társai helyett megharaphat. Rágókát vagy valamilyen snack-et. Hangsúlyozd neki, látod, hogy meg szeretne harapni valakit vagy valamit, de embereket nem szabad bántani ezért itt van valami, amit bátran rágcsálhat, harapdálhat.
5. Elemezd az érzéseit.
Figyeld meg, hogy mikor harap? Amikor mérges, frusztrált vagy ideges akkor segíts neki megnevezni az érzéseit. Kérdezd róla pontos kifejezésekkel, hogy mit érez? Dühöt? Bánatot? Idegességet? Csalódott volt, amikor elvették a labdáját? Egy gyermek nagyon gyakran még nem képes megfogalmazni a benne zajló érzéseket. Ebben segítened kell neki a kezdeti szakaszokban, hogy megérthesse, szavakkal elmondani valamit sokkal jobb, mint másokon fizikailag levezetni a feltolult frusztrációkat.
6. Fogalmazd meg nyugodt hangnemben az elvárásaidat és ami még inkább fontos, röviden.
Az nem fog beválni, ha dühösen ódákat fogsz zengeni arról, mennyire nincs rendjén megharapni másokat. Az sincs rendjén, ha kérdések hadával bombázod arról, hogy miért tette? Több okból is hatástalanok ezek a módszerek. Egyrészt azért, mert nem ők választják ki, hogy na most ezért vagy azért megharapják a másikat. A kisgyermekek impulzus szerint cselekszenek és nem tudják megfogalmazni miért tették. Már-már reflex szintjén jön, amiért hirtelen ki akarják fejezni érzéseiket. Meg kell nekik tanítani, hogyan kontrollálják magukat, de a kioktatás nem fog segíteni. Másodlagosan, ha a harapás egy folytonos viselkedés, minél többször jön a kioktatás, annál többször fogják megtenni. A gyermekek (főleg a kicsik) még nem tudnak sok felszólítást megjegyezni. Minél rövidebben mondod el a lényeget, annál jobb.
7. Gyakorold a problémamegoldást.
A kisgyermeknek még gyakran segítségre van szüksége a szavak megtalálásához, hogy a problémáit verbálisan, kommunikáció által és ne fizikailag oldja meg. Segíts neki megtanulni, hogyan fogalmazza meg, amit szeretne, anélkül, hogy valakit bántana. Beszélgess vele arról, miként lehet rendbe hozni egy olyan helyzetet, amikor fájdalmat okozott valakinek. Ha látod, hogy dühös lesz egy másik gyermek cselekedetétől, mondd meg neki, hogy „nyugodtan megkérheted, hogy ne tegye” vagy ha valaki elveszi a játékát mondd neki, hogy „nekem ez így nem oké”.
Ha harapós gyermeked van bőven találkozhatsz stresszes szituációval és amikor azt látja rajtad, hogy feszült vagy, olyan érzést kelt majd benne, mintha valami nagyon rosszat tett volna. Bár a harapás nagyon rémisztő lehet, tudd, hogy ez természetes gyermeki viselkedésforma és gyakran, sokakkal előfordul. Ha nyugodtan és határozottan reagálsz, a gyermek meg fogja kapni a reakciódban lévő üzenetet, hogy a harapás nincs rendjén és megtanul majd általad szebben viselkedni. Csak légy magabiztos, drága Szülő! Megoldjátok!
