Mozgásfejlesztés mondókákkal, énekekkel

mozgásfejlesztés

Mindenki által ismert tény, hogy a zenei nevelés hatásai túlmutatnak a zenei fejlesztésen. A teljesség igénye nélkül sorolok fel néhányat: érzelmi fejlődés, értelmi képességek fejlődése (figyelem, emlékezet, stb.), beszédfejlődés, mozgásfejlődés (nagy- és finommozgások), szocializációs folyamatok fejlődése. Minden terület külön-külön hosszas fejtegetést kaphatna, én most mégis a mozgás fejlődésére térnék ki részletesebben.

A kisgyermekek hatalmas mozgásigénnyel rendelkeznek. Már az első tudatos mozgások megtanulása (fejemelés, oldalra fordulás, forgás, négykézlábra emelkedés, rugózás, stb.) során folyamatosan izegnek-mozognak, próbálkoznak, ismételnek, gyakorolnak, és bele kell nyugodnunk, hogy bizony ez még jó néhány évig így lesz.

A legokosabb, amit tehetünk, hogy lehetőséget adunk nekik arra, hogy biztonságos keretek között, kedvükre gyakorolhassanak, valamint, hogy ezt a mozgásigényt megfelelően kihasználva olyan mozgásos játékokat kínálunk fel a gyerekeknek, amik nem csak szórakoztatják, hanem fejlesztik is őket.

Mondókával mozgást fejleszteni már egészen kicsi korban el lehet kezdeni.  Fontosnak tartom azonban kiemelni, hogy egészséges csecsemőknél sose a FEJLESZTÉS, hanem mindig a  JÁTÉK legyen a cél, és ennek következményeként fog bekövetkezni a fejlődés! Az egyik régi népi játékunk az oldalra fordulást, megfordulást segítheti:

Leterítünk a földre egy puha pokrócot, a baba a hátán fekszik, mi térdelünk vele szemben, és megfogjuk a bokáját(térdeit). Jobbra-balra fordítgatjuk, és mondogatjuk:

Öregapám szántogatott, szántogatott, szántogatott….

…és egy határozott mozdulattal hasra fordítjuk a babát:

…és kifordította az ekét!

Ahogy fejlődik babánk mozgása, ahogy egyre jobban képes megtartani magát, előkerülhetnek a höcögtető-lovagoltató játékok. Gyakorlatilag bármilyen játékot játszunk vele, biztosak lehetünk abban, hogy valamilyen formában hozzá fog járulni babánk mozgásfejlődéséhez.

Höcögtető, lovagoltató játékaink

A mozgást fejlesztő játékok között vannak

  • a kar, a láb, az egész test mozgásaival kapcsolatos játékok, amelyek az ún. nagymozgásokat fejlesztik,
  • az ujjak tornáztatásához, a finommozgások fejlesztéséhez kapcsolódó játékok,
  • akadnak ugrálós, szaladgálós játékok is, amik már átmenetet jelenthetnek a testnevelés felé
  • olyanok, amik révén a szülő érezteti a gyermekkel a ritmikus mozgás élményét (pl. lovagoltató, hintáztató, csúszdáztató játékok),
  • és olyanok is, amik már önálló aktív mozgást kívánnak a gyermektől (pl. ugrálós, utánzó-mutogatós játékok).

Szükség van erre is, arra is. Mindig az adott helyzet és a gyermek aktuális mozgásfejlettsége függvénye, hogy épp milyen típusú játékra van szükségünk. Sose felejtsük el azonban, hogy a gyermekek elsődleges tanulási forrásai az utánzás és az ismétlés, ezért roppant nagy jelentőségű, hogy mi, felnőttek hogyan végezzük ezeket a mozdulatokat, valamint hogy elég ismétlési lehetőséget nyújtunk-e neki a játék során!

Magyar népi játék- és dalkincsünk óriási tárházában minden játéktípusra találunk példát. Néhány ötlet, a kevésbé ismert játékok közül:

Nagymozgások fejlesztéséhez:

Lassan forog a kerék,
mert a vize nem elég.
Gyorsan forog a kerék,
mert a vize már elég.
(karkörzés a test előtt, vagy körbeforgás egyre gyorsuló tempóban)

Finommozgások fejlesztéséhez:

Gyülekeznek a felhők, (karok lengetése a fej felett)
esik az eső, (ujjak billegetése fentről lefelé, egészen a földig/asztalig)
kopog a jég, (kopogás ujjakkal a földön/asztalon)
dörög az ég (ököllel dörömbölés)
villámlik, lecsap – (tenyérrel asztalra csapunk)
és kisütött a napocska! (kifeszített ujjainkat felemeljük a fejünk fölé)

Hintáztató mondóka:

Hinta-palinta,
szépen szóló pacsirta,
lökd meg, pajtás, a hintát,
érjem el a pacsirtát!

Tornáztató mondóka:

Repülnek a madarak,
(oldalsó középtartás)
csattog a szárnyuk!
(taps a fej fölött)