A napokban többször láttam egy képet a következő felirattal: Vannak pillanatok, amikor magamat látom a gyerekemben, csak nem tudom eldönteni, hogy büszke legyek rá vagy kezdjek el aggódni.
Nyilván viccnek szánták, és természetes, hogy büszkék vagyunk a gyermekünkre, akármilyen formáját hozza is éppen.
Összességében viszont, nem szabad elfelejtenünk, a gyermekünk utánzással tanul, minket, a szüleit másolja. Megtanul dolgokat a nagyszüleitől, elles ezt-azt a társaktól a bölcsiben, oviban, de anya és apa a példakép, a minta.
Nos, ha azt szeretnénk, hogy elnyerje a tetszésünket a kép, amit a gyermekünket nézve látunk, akkor azért nekünk kell tennünk.
Nem arra gondolok, hogy folyton mosolyogjunk, hogy ő is jókedvű legyen. A gyermek nem fogja attól kevésbé jól érezni magát, ha mi éppen valami miatt feszültek vagyunk esetleg sírunk. Akkor inkább megijed majd, ha nem vagyunk őszinték vele, illetve előtte.
Fontos, hogy önmagunkat adjuk, ne színleljünk.
Viszont legyünk tisztában azzal, hogy a szokásainkkal formáljuk őt.
Mi az, amit könnyedén megtehetünk, és ezzel hosszútávon jót teszünk gyermekünknek?
-
- Könyvek szeretete: Ha gyakran lát könyvet a kezünkben, akkor ő is szívesen fog majd olvasni.
- Igazi játék: A mi felelősségünk, mi az, amit megmutatunk neki, mit adunk a kezébe. Nem kell a gyermeknek feltétlen elmagyarázni, hogyan működik az adott játék, engedjük, hogy magától jöjjön rá. Lehet, hogy egyszerűbb lenne egy tabletet elé tenni, de akkor talán előfordulhat, hogy már legközelebb sem az építőjátékot választja majd. Legyen választási lehetősége, de ne legyen ezer játék körülötte, mert akkor félő, hogy egyikkel sem fog játszani.
- Játék együtt: Adjunk neki lehetőséget az önálló játékra, hagyjuk, hogy élvezze, amit kitalált, de legyen olyan is, hogy ott vagy vele, mellette. Érezze azt is, hogy időt szánsz rá és van kedved játszani vele. Neki a játék minden és minden játék. Közben beszélgessetek, hallgasd meg őt. Válasszatok olyan tevékenységet, amit mindketten élveztek. Lehet ez kreatívkodás, szerepjáték vagy legózás a szőnyegen ülve és így tovább.
- Érintés: Simogasd meg a dicséret mellé. Öleld meg sokszor és puszild meg, mert ennél nincs is jobb érzés. Ő is többet fog hozzád bújni, mert azt adja, amit kap. A társadat is öleld át, puszild meg előtte, (még akkor is, ha sokszor közétek furakodik majd) jó, ha látja, és elsajátítja, mert ahhoz hasonlóan fog majd viselkedni élete párjával, amit otthon látott.
- Étkezés: üljetek le együtt az asztalhoz. Legyen közös az étkezés. Akkor is, ha te csak egy kávét iszol reggeli helyett, ülj le mellé, induljon nyugodtan és ne rohanósan a nap. Legyen változatos az étrend, figyelj arra, hogy minél több mindent megkóstoljon a gyerek, de ehhez az is kell, hogy te se folyton csak szendvicset tömj magadba. Te sem szeretsz mindent, rá se erőltesd, amit nem kíván, amire többször nemet mond.
- Feladatok: Itt a jó idő, lehet kertészkedni, minden gyermek szívesen vesz locsolókannát a kezébe. A boltban is adj neki kisebb feladatokat, kérd meg, hogy segítsen beszerezni egy-egy árut, fontosnak érzi majd magát, örül majd, hogy számít a segítsége, és megbízol benne. A vásárlás előtt beszéld meg vele, hogy most csak a listán lévő dolgokat veszitek meg, vagy egy dolgot választhat majd, vagy mond meg előre, mi, az amit neki veszel jutalomképpen – ezzel az esetleges pénztárnál való nyafogást megelőzheted. Mindig köszönd meg neki, hogy segített és dicsérd meg.
- Korlátok: A gyermeknek kellenek a szabályok, a határok. Nem kell nagyon szigorúnak lenni, inkább a következetesség a cél. Tarts ki amellett, hogy csak napi 1 mesét nézhet, és akkor nem lesz sírás és könyörgés még egy következőért. Az ebéd után kaphat édességet, de előtte nem. A jutalom nem kell mindig tárgyi legyen, értékelje a szóbeli dicséretet is. Nem kell minden játékot megvenni, amit meglát, kérd meg, hogy rajzolja le a szülinapi kívánságlistájára, vagy a Mikulásnak, stb. Legyél határozott, ne érezzen bizonytalanságot.
Azt gondolom a kulcsszó: az idő.
Időt kell szánnunk arra, hogy például desszertet készítünk együtt otthon, így nem kell megvenni a boltban az agyoncukrozottat, mert mondhatod, hogy otthon vár a süti. Üljünk le a gyermekkel az ölünkben, és nézegessünk könyvet, olvassunk történeteket. Ha néztetek együtt egy mesét, utána bújjatok a szereplők bőrébe és versenyezzetek, vagy találjatok ki jópofa játékokat.
Ha rendszeresen ismétlődik valami, azt észre fogja venni a gyermek. Értékelni fogja. Ehhez is idő kell és türelem a részedről. Például ott van a köszönés. A legtöbb szülőt bosszantja, vagy legalábbis nem feltétlen örül neki, ha nem köszön a gyermeke. Ne mondogasd, hogy: Köszönni ki fog?, és hasonlók, te köszönj hangosan, érthetően és lehetőleg előre. Ő másolni fogja, azt amit lát, hall.
Nem egyszerű példaképnek lenni, és főleg nem egyszerű mindig a legjobb formánkat hozni. Előfordul egy-egy csúnya szó, egy-egy becsapott ajtó, egy-egy olyan mondat, amit talán nem kellett volna. Ne szégyelld magad, nem kell. Csak ismerd fel, tanulj belőle. Ha kell, kérj bocsánatot a gyermekedtől. Ő is ember, csak kicsi. Akinek te vagy a példaképe. Mutass példát neki.
