Nagyjából két kiló dundi, illatos, hamvas őszibarack szükséges ehhez a dzsemhez. Mivel szeretem, ha érdekes és gazdag az íze, kicsit vaníliásra, kicsit narancsosra ízesítem.
Megpucolom a megmosott, gömbölyű barackokat, és összevágom a lábosba. Nem túl apróra – én szeretem, ha a dzsem darabos, úgy izgalmasabb. Két vaníliarudat ketté vágok, kikaparom az apró, fekete, aromás magjait, és a sárgálló barackhúsra dobom, majd az egész rudakat is melléjük hajítom. Két narancs héját ráreszelem a barackhalomra, aztán ráfacsarom a levét is. Egy bögrényi mézet csorgatok az egészre. Cseppnyi fahéjjal és szerecsendióval is lehet ízesíteni, bár szerintem már igazán nem fontos.
Összerottyantom az egészet a tűzhelyen, majd egy zacskó Zseléfixet szórok rá. Átkeverem, hagyom, hogy még egyszer forrjon egyet, és gyorsan üvegekbe lapátolom. Az üvegeket lezárom, gyorsan a talpáról a tetejére állítom majd vissza – így a lekvárt rácuppantja a fedőt az üvegre, és biztosan nem kap levegőt a dzsem.
Én nem szoktam dunsztba tenni, elég nekik, ha szép lassan kihűlnek a konyhaasztalon. Aztán mehetnek is a spájzba, hűsölni. Egy-két hónapon belül el szoktak fogyni, így nem tudom megmondani, hogy meddig állnának el.
Kaláccsal, rumos teával valami egészen kiváló dolog!