A gyermek csak egyet gondol, és már fenn is van a mennyországban.
Nagy oka van, hogy nem hagy el bennünket.
Hogy sose lássa többé anyját – ó, nem! Ha elfárad, a kebelén megpihen.
A gyermek minden bölcs szót tud, kár, hogy itt a földön csak kevesen értik meg.
Nagy oka van, hogy nem akar beszélni mégsem.
Csak egyet akar: és ártatlan arccal tanulja az anyja szavait az anyja ajkáról.
A gyermek úgy jön a világra, mint egy koldus, pedig mennyi aranya és gyöngye van.
Nagy oka van, hogy álruhában érkezik.
Icipici csupasz koldus, aki tökéletesen tehetetlennek tetteti magát – így koldulja a mérhetetlen anyai szerelem gazdagságát.
A gyermek tökéletesen szabad volt a növekvő hold kicsi országában.
Nagy oka van, hogy feladta szabadságát.
Elcserélte a végtelen boldogságok termével, ami ott van az anyja szíve sarkában, mert tudta, hogy minden szabadságnál édesebb, ha megöleli, és a karjába szorítja.
A gyermek a tökéletes boldogság országában lakott, és nem ismerte a könnyeket.
Nagy oka van, hogy mégis a könnyeket választotta.
Mosolyog, hogy meghódítsa anyját, de a szánalom és a szerelem kettős bilincsét piciny, könnyes tragédiáiból fonja.
Fotó: Lovas Jusztina
