Sokat találkozhatunk mostanában az SNI fogalmával. De mit is jelent pontosan? Mit hoz ez magával, ha a gyermekről kiderül, hogy sajátos nevelési igényű. Erről szól ez a rövid összefoglaló.
A SNI meghatározása
A sajátos Nevelési Igényű (SNI) gyermekek meghatározása a jelenleg hatályos köznevelési törvény szerint így hangzik:
Sajátos nevelési igényű gyermek, tanuló: az a különleges bánásmódot igénylő gyermek, tanuló, aki a szakértői bizottság szakértői véleménye alapján mozgásszervi, érzékszervi, értelmi vagy beszédfogyatékos, több fogyatékosság együttes előfordulása esetén halmozottan fogyatékos, autizmus spektrum zavarral vagy egyéb pszichés fejlődési zavarral (súlyos tanulási, figyelem- vagy magatartásszabályozási zavarral) küzd.
2011. évi CXC. törvény a nemzeti köznevelésről
Tehát a sérült, fogyatékos vagy részképesség zavaros gyerek gyógypedagógiai fejlesztésre szorul. A közoktatási törvény szerint joguk is van ehhez a fejlesztéshez.
A sajátos nevelési igény (SNI) fogalmának tágabb értelmezése azokat a különleges bánásmódot igénylő gyermekeket jelöli, akiknek állandó vagy átmeneti jelleggel fizikai, biológiai, pszichikai, intellektuális, családi vagy szociokulturális okok miatt egyéni, a többségtől eltérő nevelési-oktatási szükségleteik vannak. A fogyatékossággal élők mellett ide tartoznak a tanulási nehézséggel, magatartászavarral küzdők illetve a kivételes képességű tanulók. A sajátos nevelési igény nem orvosi vagy pszichológiai értelemben vett diagnózis, hanem az oktatás területén való többletjogosultságok biztosítása érdekében bevezetett iskoláztatási kategória.
A törvényi szabályozás főbb változásai
Az SNI törvényi szabályozása az 1990-es évek óta többször is pontosításra került, többek között maguk a jogszabályok által előidézett nem kívánt következmények miatt. Az 1993-as köznevelési törvényben hangsúlyt kapott a fogyatékos gyermekek differenciált, képességeikhez igazodó nevelése-oktatása, majd a törvény módosításai 1996-ban és 1999-ben további jogokat biztosítottak a beilleszkedési, tanulási nehézséggel, magatartási rendellenességgel küzdő gyermekeknek.
A sajátos nevelési igény (SNI) fogalmát azonban csak a köznevelési törvény 2003-as módosítása óta kezdik használni, az oktatás területén is szakítva a pejoratívvá vált „fogyatékos” kifejezéssel. A 2003-as módosítás nem kívánt következményeként megjelent tömeges „diszes”-sé (diszlexiássá, diszgráfiássá, diszkalkuliássá) nyilvánítás stigmatizáló hatásának és fenntarthatatlan finanszírozásának csökkentése érdekében a 2005-ben az SNI fogalmát az Oktatási Minisztérium pontosította (elkülönítették a „fogyaték” és „egyéb probléma kategóriákat”), 2007-ben pedig hivatalosan is elhatárolták az organikus illetve a nem organikus okokra visszavezethető sajátos nevelési igényt (SNI-a és SNI-b), megjelölve a kategóriák finanszírozási és ellátó intézmény szerinti kereteit.
Az SNI-a esetében maradhat a tanuló speciális intézményben és finanszírozásuk is fennmarad, az SNI-b kategória kizárólag normál oktatási intézmények keretében fejleszthető, az utánuk járó fejkvóta azonban megszűnik. Az új diagnosztikai csoportosítás korszerűbb és finomabb, mert elfogadja azt, hogy az atipikus fejlődési zavarok eltérő (organikus/nem organikus) okból is kialakulhatnak, ennek következtében más fejlesztést igényelnek. Az új megkülönböztető definíció gyakorlati használhatósága azonban nehézségekbe ütközött, egyrészt a hazai diagnosztikai gyakorlat korszerűtlensége miatt, másrészt mert egyes zavarok organikus vagy nem organikus eredetének feltárása nem minden esetben lehetséges. Ezt a problémát kívánta kezelni a 2010. évi újabb, jelenleg is hatályos módosítás, amely tartósság és súlyosság alapján csoportosítja a rendellenességeket. A módosítás után a súlyos és tartós pszichés fejlődési zavarral küzdő gyerekek az SNI kategóriában maradnak, míg külön kategóriát képeznek a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdők (BMT). Az SNI és BMT gyerekek a kiemelten tehetséges gyermekekkel együtt képezik a kiemelt figyelmet igénylő gyermekek jogszabályi kategóriáját.
SNI-s gyermekek integrációja Magyarországon
Magyarországon 1981-ben kezdődtek a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolán az integrációval kapcsolatos kutatások, de a hazai integrált oktatásnak az 1993-as közoktatási és az 1998-as esélyegyenlőségi törvény adott zöld utat.
2003-ban elindult az „Utolsó padból” program, ami az indokolatlanul SNI-vé nyilvánított hátrányos helyzetű – jellemzően roma – tanulók szegregációjának megszüntetését és későbbi megelőzését tűzte ki célként. Ezt követően a 2010-es években szakmai körökben már nem az a kérdés, hogy az SNI tanulók nevelése együtt történjen-e ép társaikkal vagy külön speciális intézményben, hanem az, hogy hogyan.
Páromnak van egy 4éves és 4hónapos fiú gyerkőce, 3éves korában szétváltak a szülők. Alapvetően jól beszélő,értelmes gyerek, de első találkozásnál egy neki idegen nem megszokott helyen találkoztunk, első 10-15 percben semmi különleges dolgot nem tapasztaltam, de utána esztelen viselkedésbe kezdett, fura hangokat adott ki ugrált csapkodott ,legyezett a kezével mint aki malmot hajt , csúnyán beszélt.. nem hagyta abba bármennyire is próbáltuk lenyugtatni, jelen volt az én 11 éves lány gyermekem, játszótéren voltunk. Többszöri találkozásnál is ez történt, nem lehet lekötni semmilyen játékkal,se társas se színezés sem gyurma,2-3 perc a figyelme..Nem akarja meghallani amit az ember kér tőle, zajos hangos mintha megbolondulna.. tanácstalan vagyok.. így a közel jövőben nem tudom ,hogyan fogunk egy családi kiránduláson részt venni vagy étterembe ,hogy ne érezzük kellemetlennek a szituációt. Párom a maga módján foglalkozik vele, kijavítja a helytelen viselkedést. Hogy tudom,lecsitítani,vagy hosszabb távon leültetni a gyerkőcöt.