Szülés és fejlődés

396
Szülés és fejlődés

“Minden születés fájdalmas. A kulcs, hogy hagyd megtörténni.” (Lucien del Mar).

Ezen a nyáron második alkalommal tapasztalhattam meg a szülés csodálatos érzését. Szerencsém volt, mert a várandósság és a végkifejlet egyaránt ismét problémák nélkül zajlott, kislányom is egészséges és én is jól voltam és vagyok.

Nem először gondolkodtam el a szülés élményének kapcsán, hogy vajon miért így alkotott meg bennünket a természet: vajon mi az oka annak, hogy az élet legszebb Csodáját a pocakosság “nehézkessége” és aztán egy semmihez sem hasonlítható fájdalom kíséri? Miért van az, hogy a legnagyszerűbb dolog éppen a legfájdalmasabbal párosul a szülésben-születésben? Aztán megkaptam a fenti idézetet egy levélben kicsit több, mint egy hónappal a szülésem után és “megvilágosodtam”!

Hogyan lehet felkészülni a szülési fájdalomra?

hirdetés
BabaMamaExpo 2017
JBIMBI

Tévedés azt hinni, hogy csak a gyermekszülés az egyetlen olyan dolog, ahol a nehézkes és fájdalmas előkészületek egy megkönnyebbült katarzisban csúcsosodnak ki. Hiszen minden fejlődés, problémamegoldás, minden tanulási folyamat eszerint zajlik! Legalábbis akkor, ha – ahogyan a fenti gondolat is mondja – a természet törvényei szerint egyszerűen hagyjuk azt megszületni…

Ha egy gond felüti a fejét az életedben, legyen az egy élethelyzet vagy egy személy, egy kapcsolat problémája, két dolgot tehetsz: vagy szívből elfogadod vagy pedig változtatsz rajta. Egyszerűen nincs más út. Minden egyéb csak vegetálás, rágódás, elodázás, ami a felvállalás hiányából fakad és ami testi-lelki betegségekhez és ha elég sokáig húzódik, bizony korai öregedéshez vezet. Mindkét út nehéz, de mindkettő hasonlítható a várandóssághoz (vagy terhességhez, attól függ, hogyan szemléljük): a dolog felüti a fejét, megjelenik és szakaszokat, egy hosszú utat kell hogy bejárjon a testünkben-lelkünkben ahhoz, hogy a végén megszülessen a megoldás. Mindennek megvan a maga természetes menete, nem hagyható el belőle semmi, “a pocak fokozatosan nő” – nem lehet siettetni, de nem lehet megállítani sem. Tudjuk, hogy a koraszülés és a túlhordás is veszélyes a magzatra nézve – a problémamegoldásra vetítve ez ugyanígy néz ki. Egyszerűen végig kell menni a folyamaton, mert nincs más út, nem lehet megspórolni semmit.

A végén a vajúdás, a szülés pedig fájdalommal jár. Vannak persze lehetőségek, hogy ezt tompítsuk és tudjuk, hogy egyéni lehet a fájdalom nagysága és időtartama is, lehetőség van császármetszésre is: a probléma megoldása is mindig ugyanígy egyéni, nincs egyedüli üdvözítő lehetőség. Saját döntés, hogy melyik utat, melyik lehetőséget választjuk. De olyan ugye nincs, hogy “bent marad a baba” vagy hogy visszafordul a folyamat. A természet, a Nagy Rendező így találta ki – mi pedig kénytelenek vagyunk követni ezt a mintát, a saját egészségünk érdekében.

A problémák azért bukkannak fel az életünkben, hogy a megoldásukon át tanuljunk és fejlődjünk. Lehet úgy megálmodni a boldog életet, hogy semmilyen gondunk sincsen soha, hogy minden pofonegyszerű és nincs semmi tennivalónk, semmi, amit “muszáj”. Én viszont inkább azt mondom, örüljünk, amíg akadnak gondok, más szóval megoldásra váró feladatok, addig ugyanis még van terve velünk az Univerzumnak. Amíg tennivaló akad, addig mindig tudunk hová fejlődni. És ez a legjobb dolog, ami történhet velünk.

A szülési fájdalom természete: hogyan válhat segítőnkké?

cikk eredetileg publikálva: 2010. október

Szólj hozzá Te is!

hirdetés
MEGOSZTOM EZT A CIKKET!
Előző cikkHogy beszéljünk a gyerekkel a válásról? Vekerdy Tamás tanácsai
Következő cikkA kezét fogd, ne a kamerát! – a szülőszoba legszebb pillanatai