5 vágykeltő ötlet, hogy megújuljon a kapcsolat

Ne essünk abba a hibába, hogy azt képzeljük, szexuális életünk önjáró, egy perpetuum mobile, amit egyszer belöktünk, és elműködik bármeddig. Megújulás kell, bátor ránézés és felismerés, abban, hogy hol tartunk, jó-e az nekünk, ahogyan éppen most van. És nyitottság is kell, hogy felnőtt, titkos életünk ne a rutinokról szóljon, hanem valóban örömforrás legyen.

Kanapé

Az induló kapcsolatban az együttlét helyszíne a bárhol, ahol csak adódik, ahol csak nem tilos, vagy ahol tilos, ott is. A sokéves kapcsolatban az intimitás színtere az ágy. Nem is gondoljuk ezt rosszul, hitvesi ágy, még neve is van, de mégis van ezzel egy gond: ugyanez az ágy annak a helyszíne is, hogy „végre vége a napnak”, „végre ágyba kerültem”, „megint csak öt órám van aludni”, és mint ilyen helyszín elsősorban nem a szexuális vágyat ébreszti bennünk.

Az első közös lakásban, az első közös kanapét biztosan kipróbáltuk. Akkor se volt kényelmes, csak kíváncsiak voltunk, és még tudtunk hirtelen vágyból egymásra találni. Lehet, lett azóta már három új kanapénk is, lehet, most döbbenünk rá, e sorokat olvasva, hogy az meg sem lett próbálva!? Kár érte, ha így van, de nem késő! Adott a lakásunk, fel kéne fedezni.

Ha nem a pozitúrákban akarunk újat tanulni, mondjuk azt, hogy a bútordarabokat akarjuk kipróbálni, és így jönnek létre újabb szögek, nézőpontok, mintha új lenne ez a kapcsolat. Csak ne a kényelmet keressük, hanem az újdonságot! A kanapé csak a fejezet címe, valójában kanapé az asztal is, meg a padló, meg a konyhapult, meg az örökölt art deco fotel, ha érted, mire gondolok. És minden nagyszerű támaszték, és a különféle mérethez másmás szögben hajolunk, és lesz ami a kedvencünk lesz, és lesz ami a férfink kedvence. Sorolok párat, nehogy legyints, nálatok nincs erre lehetőség: kádszéle, fiókos szekrény, könyvespolc, radiátor, ajtófélfa, erkélykorlát az éj leple alatt, néma csendben – de ezt már nem én mondtam.

Egész nap előjáték

Ma már e-mailen is elérjük egymást, skype-on is, az sms se drága a családi csomagban, mégsem használjuk ki. Üzengetni napközben huncut szavakat, emlegetni a tegnapi „kanapét”, az olyan mint nyakat vagy fület harapdálni, vagy még olyanabb. Minél váratlanabb, minél kevésbé odaillő helyzetben érkezik a félreérthetetlen üzenet, minél több benne a bátor kifejezés, annál izgatóbb, annál jobban fűt, és vidám napunk lesz tőle.

Ebből a szempontból az is mindegy realizálódik-e estére a szavakból bármi, ha már volt egy „átszexelt” napunk. Ja, és attól még hogy mindketten otthon vagyunk, attól még megérkeznek az sms-ek, a gyerekek se fognak azon fennakadni, hogy mosolyogva nézünk a telefonunkra. Lehet, megsejtik, van valami játék a szüleik között, nekünk pedig jókedvű, könnyed esténk lesz tőle.

Lerajzolom

Egyszer egy csoportbon, egy sírós-nevetős nőcsoportban agyagból puncit formáztunk. Aggódtam, hogy sematikus, jelképes szobrok születnek majd, nehéz lesz ezzel az eszközzel közelebb kerülni saját szexualitásunkhoz, nem visz ez az ötlet sehová, de nem így lett. Elmélyülten dolgoztak az asszonyok, és kuncogva nézegettük aztán egymás alkotásait, és láttuk, hogy gyönyörű, részletgazdag, és mind más. De akkor lett csak igazán nagy izgalom, akkor vált a szoba tinilányok titkos bunkerévé, mikor valamelyik negyvenes asszony kitalálta, lefotózza, és küldi is a férjének azonnal. És nevetve találgattuk, mit szólnak majd.
De ehhez csoport sem kell. Kerülhetünk magunkhoz közelebb, ha egyszer pár egyszerű vonallal megrajzoljuk magunkat. Ha a kis rajzot férfink naptárába rejtjük, zsebébe dugjuk, hogy mi lesz ebből, kitudja, de valami elindulhat…

Tárgyak

Az hogy szexuális segédeszköz, vagy rémisztőnek hangzik, vagy erkölcstelenségnek tartjuk, vagy egyszerűen csak butaságnak. De anélkül is lehetnek kiegészítői együttléteinknek, hogy azokat speciálisan erre szánták volna. Tárgyak, amiket mi találtunk ki. Egy selyem takaró, amit csak ha együtt vagyunk, akkor veszünk elő, de nincs eldugva, senki sem tudja, csak minket emlékeztet arra, hogy ez a mi játékunk. Egy selyemsál, egy hideg tárgy, egy meleg tárgy, egy doboz csokoládé, amit csak olyankor, soha máskor. Ajándékozzunk egymásnak titkos tárgyakat, amit nem mutatunk meg senkinek, ami lehet bármi, de a tárgyhoz rögtön ajándékozzuk az ötletet is: ezt azért adom neked, mert ezzel majd szeretném, ha úgy játszanánk, hogy…

Legyek magamnak gyanús, ha semmi titkos vágyam nincs!

Kamaszkorunknak voltak titkos álmai, olyan álmok, amik a felnőttkorból nézve, nem is különlegesek, nem is merészek. Egy csók a párhuzamos osztály legmagasabb fiújával, nem tűnik képtelenségnek, de akkor az volt, tekintve, hogy egy folyosón se bírtunk vele megmaradni eszméletvesztés nélkül. Jó lenne, ha ma is lennének nekünk távoli, hozzánk mérve merész álmaink. De ne legyen terhelve sem a bűn, sem az erkölcstelen, sem az illetlen képlékeny fogalmával. Legyen a titkos vágy a jóbarátunk, ami nem enged elfásulni, ami mindig egy kicsit továbbvisz, amiről gondolkodni lehet, beszélgetni lehet.Nem a megvalósítás a cél, hanem annak a megélése, hogy marad bennünk meglepetés sok év, sok rutin után is.

Ha most gondolkodóba esünk, hogy mi is lehetne ez, amikor a megszokott szexualitásom éppen kielégítő…amikor semmit se találunk magunkban, semmi szabálytalant, semmi kimondhatatlant, akkor fogjunk gyanút, hogy valami elhallgatott mibennünk, és ébresztgessük fel az álmodozó kamaszlányt. És szeressük meg a férfink álmait is. Ha erkölcsi ítélettel vagyunk felé, tudjuk, hogy ez inkább a neveltetésünkből fakad, és legyünk büszkék arra, hogy ránk merte bízni.

Az újdonságok, a furcsaságok, a különlegességek megvalósítása gyakran nehéz, de tenni felé egy lépést könnyebb mint gondolnánk, és gyakran már ez is elég. Valamicskét megvalósítani egymás titkos vágyaiból nem kompromisszum, hanem ajándék. Ehhez további otleteket hetente jelentkező sorozatunkból meríthetsz majd.

Paulon Viktória