Amikor egy pár kialakul, a szerelem, a másikról alkotott ideálkép mellett egy idő után megjelennek a viták: a pár tagjai észreveszik egymásban a különbözőségeket. Különbözhetnek alapvető szokásokban, életritmusban, vagy például az ünnepi hagyományokban.
Eltérhet, ki milyen szerepek betöltését várja el a másiktól. A nőről a férfi úgy gondolkodik, hogy ő a háziasszony, aki kiszolgál és alárendelődik, míg a férfi a ház ura, ő dönt. Vagy autonóm, önálló személyként tekintenek egymásra, a fontos kérdésekben közösen döntenek, más esetben meghagyják egymásnak a lehetőséget, hogy önállóan cselekedjenek, a háztartásban pedig a feladatok megoszlanak.
Másképpen gondolkodhatnak a házasságról, az egyik félben a felé irányuló (egyoldalú) szeretet, a támasz, míg a másikban a kölcsönösség igénye jelenhet meg. Ezeket a mintákat, elvárásokat a saját családjukból hozták, és az érvényesítésükre törekszenek.
Az összecsiszolódás során ezeket az eltérő vélekedéseket, mintákat megpróbálják közös nevezőre hozni, kemény viták után. A vita jó esetben előre visz, és kompromisszumokhoz vezet. A felek tartós együttéléséhez a kompromisszum elengedhetetlen, ez a kapcsolat egyik építőköve.
A vita nem csupán a pár tagjai között zajlik, hanem a tágabb család is megjelenik a színtéren: elég közismert a gyermeke dolgába avatkozó anyós vagy após figurája, mely további viszályokat szít. Ezekben az esetekben a legjobb, ha ezeket a külső hatásokat a „gyermek” igyekszik kiküszöbölni, és a problémamegoldásban csak a párjára hagyatkozni.
A gyermek születésével az addig jól működő párból háromtagú család lesz. Ez a felállás ismét jelentős változásokat hoz, a korábbi szerepek kiegészülnek a szülői szerepekkel. Ez az átállás a férfiaknak nehezebben mehet, hiszen ők tulajdonképpen egy kész gyermeket kapnak, míg az édesanyák kilenc hónapon át készülnek a születésre, a baba érkezésére, álmodoznak arról, milyen lesz a gyermekük- a magzattal való fizikai kapcsolatról nem is beszélve. Az édesanyák tehát hónapról hónapra fokozatosan hangolódnak életük újabb, fontos szerepére.
Az apa gyakran érzi magát felesleges harmadiknak a családban, hiszen a csecsemőkorban az édesanya az, akivel a babának szorosabb a kapcsolata. Együtt vannak napközben, a szoptatás, a kihordás időszaka is ezt erősíti, az apa pénzkereső tevékenységéről, nap közbeni távollétéről nem is beszélve. Ugyanakkor, az apának igenis fontos szerepe van a családban, a születés után az anyák többnyire a férjükre támaszkodhatnak, ma már ritka az a család, ahol a nagyszülők huzamosabb ideig folyamatosan segíteni tudják a gyermekeik családját. A férfinek az apává válás mellett egyéb feladatai is vannak, a legfontosabb többnyire a család eltartása. Emellett fontos lenne, hogy érzelmileg támogatni tudja párját, vagy tehermentesíteni, ha az anya fáradt, segíteni a ház körüli teendőkben.
A szülők közötti kommunikáción múlik, hogy képesek-e megbeszélni érzéseiket, gondjaikat egymással. Ahol őszinte és nyílt a kommunikáció, ott sikerül előbb-utóbb túljutni a nehézségeken. Ahol nem tudják érzéseiket, gondolataikat felvállalni a másikkal szemben, ott a neheztelések mellett elfordulhatnak egymástól. Ilyenkor fordul elő, hogy az anya összes figyelme a gyermek(ek) felé fordul, míg az apa a munkájába vagy az újságjába merül esténként, a közös beszélgetések, az együttlét helyett.
Ahol az érzelmi élet nem kiegyensúlyozott, ahol a felek nem érzik egymás támaszát, odafordulását, nem érzékelik, hogy kölcsönös a figyelem és a szeretet, ott a szexuális életben is problémák keletkezhetnek. A nő úgy érzi, a férfi csak a szexet szeretné, miközben ő figyelemre és törődésre vágyik. Míg a férfi azt érzi, a nő minden próbálkozását elutasítja, fáradt, a gyermekre koncentrál, ő pedig háttérbe szorul.
Ezeken a gondokon a kommunikáció nyílttá tételével, a beszélgetés megindulásával, és a kölcsönös figyelemmel lehet segíteni. Apró lépésekben haladva lehet elindulni ezen az úton, hogy a szülők újra felfedezhessék egymást: egy-két óra kettesben sokat segíthet, ha ezekre a randevúkra rendszeresen sor kerül. A szülők újra felfedezhetik egymás elfeledett vonásait, amiért egymást választották.
László Tímea szociálpedagógus, mentálhigiénés szakember
