Úttörő kezdeményezés az élhetőbb életért: az ADHD coaching

Fogadd el őt feltétel nélkül, kérdezz úgy, hogy képes legyen megnyílni, és segíts neki felismerni a saját erősségeit és lehetőségeit! Használj vizuális módszereket, így fenntarthatod a figyelmét és segítheted a tanulásban! Ezen a tanácsok követése minden gyerek esetében jó eredményeket hozhat, ám az ADHD szindrómások esetében sorsfordító lehet.   2013 év elején Bölcskei Mónika és Wieland Veronika, két lelkes szakember az ADHD Magyarország Alapítvánnyal együttműködve egy úttörő kezdeményezést indított el, amely az eddigiektől teljesen eltérő oldalról közelíti meg az ADHD szindrómások fejlesztési lehetőségeit. A coachingra és moderációs technikára épülő fejlesztési modell pedagógusok, gyermekpszichológusok és az érintett szülők számára nyújt segítséget. Az alábbi interjúk az első képzés egyik trénerével és több résztvevővel készültek.

A gyermek és a megoldások állnak a középpontban

Bölcskei Mónika és Wieland Veronika kezdeményezését 2012-ben CSR Hungary különdíjjal jutalmazták
Bölcskei Mónika és Wieland Veronika kezdeményezését 2012-ben CSR Hungary különdíjjal jutalmazták

Wieland Veronika a képzés egyik trénereként az ADHD coaching központjába az ADHD szindrómás gyermeket helyezi, aki elmondása szerinte nagyon másként működik, mint az “átlagos” gyermek. „Az ADHD-ból adódik egy csomó olyan nehézség, amely fokozott gyakorisággal fordul elő az ezen betegségben szenvedők körében, például az erős önbizalomhiány, a pesszimizmus, az érzelmek nehéz kezelése, a függőségek, stb. A coaching megközelítése mindenképpen megoldás központú – mondja Veronika. – A figyelmet az erősségekre, potenciálokra, lehetőségekre igyekszünk irányítani, és arra bátorítjuk az ügyfelet, hogy ezekre építkezve haladjon előre. Fontos hangsúlyozni, hogy a coaching súlyosabb esetekben nem helyettesíti a terápiás eljárásokat, inkább alternatív megközelítésként kiegészíti a gyógyítást.” Veronika azt is fontosnak tartja, hogy az ADHD coach nagyon jól ismerje az ADHD jeleit, természetét, az egyéb terápiás megoldási lehetőségeket, és emellett magas szintű önismerettel rendelkezzen. Trénerként fontosnak tartja, hogy az ADHD-val kapcsolatos ismereteit folyamatosan bővítse.

A legnagyobb kihívást Veronika abban látja, hogy megfelelő módon kezelje a képzésre érkezők elvárásait. Nagyon sok a személyes érintettség, és ebből adódóan a “csodavárás” sem ritka. „A coaching és a moderáció módszere, melyet ezen a képzésen átadunk, bár rendkívül hatékony eszközök, rengeteg helyzetben használhatóak, és különösen eredményesek ADHD-sok körében, mégsem csodaszerek, melyeket, ha elsajátít valaki, akkor az ADHD problémája egy csapásra “megoldódik” – mondja Veronika.

Veronika a saját gyermekénél is használja a módszert: „A fiam mindössze 7 éves, és még nem tudták egyértelműen kijelenteni az esetében, hogy ADHD szindrómás – mondja. – Az ADHD-t nagyon gyakran csak az iskola elkezdése után diagnosztizálják biztosan. Mi még csak most kezdjük az iskolát, de nagyon fontosnak tartom a folyamatos együttműködést már az első perctől a pedagógusokkal. A coaching és az általam használt egyéb fejlesztő technikák minden kétséget kizáróan használnak” – teszi hozzá Veronika. „A legfontosabb célom, hogy a fiam azon értékeivel, erősségeivel legyen tisztában, amiben kimagaslik a többiek közül, ilyen a kreativitás, a kommunikáció és az empátia. Ugyanakkor legyen képes elfogadni, hogy vannak dolgok, amik neki nem mennek úgy, mint a többi gyereknek, például a rajzolás és a foci. A legszebb az egészben, hogy anyaként, fejlesztőként, coachként legalább annyit tanulok én is tőle, mint ő tőlem. Néha beenged a saját kis világába, és megtanít elfogadni, méltányolni, csodálni mindent, amit az élet ad. Azon vagyok, hogy ő is képes legyen elfogadni, méltányolni, csodálni mindazt, amire ő maga képes.”

 „A coachingban óriási lehetőséget láttam arra, hogy Dávid meg tudjon nyílni.„

erzesleltar-225x300Ónody Éva kisfiánál, Dávidnál 5 éves korában diagnosztizálták az ADHD-t. Az anya, elmondása szerint, a terápiák csak részben működtek, vagy nem váltak be. Az óvodában történtekről részben a sajátosságai, részben a kudarcai, részben pedig kirekesztettség érzése miatt Dávid egyáltalán nem beszélt. „Segíteni akartam neki, mert azt láttam, hogy nem tud a közösségbe beilleszkedni – meséli Éva. – A coachingban óriási lehetőséget láttam, és látok arra, hogy Dávid meg tudjon nyílni, és élhetőbb életet éljen.”
Éva szeretne a pedagógusokkal is hatékonyabban kommunikálni, őket is segíteni, amennyire csak lehetséges, mind az ADHD-ról gyűjtött információi, mind pedig a program keretében tanult módszerek megosztásával.

Saját bevallása szerint Éva a tréningen rengeteg új dolgot tanult. Dávid feltétel nélküli elfogadásának fontosságát a képzés alatt értette meg igazán. Sokat fejlődött az önismerete, többet megtudott a saját gyengeségeiről és erősségeiről, és arról, hogy hogyan tudja az utóbbiakat Dávid és a saját maga javára fordítani. „A képzés során olyan eszközöket, módszereket kaptam a kezembe, amelyek addig nem voltak. Új célt is kaptam – mondja Éva. – Az álmom, hogy tovább nyissam a kapukat a coaching előtt a közvetlen környezetben. Szeretnék az új hivatásomnak is élni. Sok szülő nevel viselkedés zavaros, ADHD-s vagy beilleszkedési és tanulási zavarokkal küzdő gyermeket a városban, ahol élek. Szeretném őket és a gyermekeiket coaching szemléletű ADHD-s támogatóként segíteni. Rendkívül hálás vagyok Móninak és Verónak mindezért.
Megtanultam, hogy nem vagyok egyedül, kérhetek és kapok is segítséget” – teszi hozzá az anyuka, aki a tanultaknak köszönhetően jóval gyakrabban játszik, rajzol együtt a kisfiával. Néha az élet kérdéseit boncolgatják: mi a helyes, mit várnak mások tőlünk, és milyen szabályok vonatkoznak a gyerekekre és milyenek a felnőttekre.

 „Új volt számomra, hogy milyen sok arca van az ADHD-nak, de a coaching technikája segítségével lett egy közös nevezőnk.”

Kámán Éva az őszi ADHD konferencián hallott először az ADHD coachingról, melynek szemlélete annyira megtetszett neki, hogy ott helyben jelentkezett a képzésre. „Ez a módszer nem abból indul ki, hogy milyen problémákat kell kezelnünk, hanem az ADHD-val élő ember erősségeire támaszkodva segíti a személyiséget. Hiszek abban, hogy egy megértő, figyelmes partner nagy hatást tud gyakorolni a személyiség fejlődésére, és hatékonyan segíthet a hétköznapi helyzetek megoldásában is – magyarázza Éva. – Van egy figyelemzavaros, Asperger-szindrómás fiam, és egy másik, akihez szintén nagyon empatikusan kell közelíteni” – folytatja az anyuka és hozzáteszi, hogy bár a fiúk még kicsik ahhoz, hogy az egész coaching folyamatot végig tudja csinálni velünk, a tréningen tanult coach-kérdéseket nagyon jól fel tudja használni a nevelésükben. „Sokszor átfogalmazom egy-egy kérdésem, ha úgy érzem, nem elég támogató szemléletű és többet beszélgetek velük a jövőbeli terveikről is – teszi hozzá Éva, aki a figyelemkontroll.hu bloggereként a neurológiai fejlődési zavarokkal élők alternatív kezelésével, segítésével szeretne foglalkozni.

A képzés előtt Éva nem sokat tudott a coachingról, inkább a vállalati közeghez kötötte ezt a fogalmat. „A trénerek megmutatták, hogyan lehet néhány kidolgozott eszközt, például a pálma-modellt, vagy a moderációt felhasználni a saját szándékainak megismerésére, vagy akár döntéseink megkönnyítésére. Alapvetően pozitív beállítottságú vagyok, de ebből a szempontból is volt mit tanulnom, nagyon inspirált maga a közeg, a résztvevők társasága. Az is új volt számomra, hogy milyen sok arca van az ADHD-nak, mindenki más szempontból találkozott vele, máshogy látja, de a coaching technikája segítségével lett egy közös nevezőnk”- mondja Éva.

  „Nekem csak kevesen tudtak segíteni, most lehetőséget kaptam arra, hogy elsajátítsak egy gyakorlati módszert, és tovább is adhatom”

verszerzodes-225x300Fejlesztő pedagógusként és érintett szülőként, Juhász Erika mind a saját fiának, mind az általa tanított gyerekeknek szeretne segíteni.  „A fiam ADHD szindrómás, ő nem a tipikus túlmozgásos, inkább a figyelemzavaros, álmodozó, elmélázó, lassú, nehezen koncentráló kategóriába tartozik. Lassan 18 éves és a sok kudarc miatt – megfelelni önmagának, az iskolában, tudat alatt nekem is – jó egy éve feladta a küzdelmet, nem harcol azért, hogy jobb legyen, már rég elkönyvelte magát hülyének,  sikertelennek, ahogy sok ilyen gyerek teszi – fejti ki Erika, akit saját gyermeke gondja motivált arra, hogy fejlesztő pedagógus legyen. „Tanító néniként dolgozom, és számos ADHD-s gyerkőccel “futok össze” mind a délelőtti óráimon, az osztályomban, mind délután a fejlesztéskor. Szeretném támogatni a fejlődésüket, a napi életüket, ugyanígy az osztálytársaikét és persze a kollégákét is. A képzés új lehetőségeket ad ebben a munkában, segít az érintetteket átlendíteni a holtponton, bizonyos dolgokat másként csinálni, új dolgokat kipróbálni” – mondja Erika.

A pedagógus kipróbálta a módszert az osztályával is. „Eleinte aggódtam, mert arra gondoltam, hogy talán még kicsik ehhez (3. osztály), nem elég bő a szókincsünk, és emiatt megakadhatunk. De láss csodát, két órán át élvezték a módszer előnyeit, kisangyalként dolgoztak, nem fáradtak el, és a végén “király óra” volt felkiáltással mentek haza – meséli Erika. – Ráadásul én is imádtam ezt a munkát. Fantasztikus módon összehozta a gyerekeket, beleértve az ADHD-s probléma és a kirekesztés feldolgozását.  A gyerekek sok olyan megjegyzéssel leptek meg, hogy könnyes lett a szemem, vagy épp tátottam a szám, hogy milyen okosak.”

A módszer segít a közösségépítésben, az összetűzések gyors megoldásában, a sulis gondok megoldásában. „A tréningen megtanultam kérdezni, úgy, hogy közben nem tanácsokat adok, hanem felszínre hozom a megoldás(oka)t. Maga az egyén oldja meg a gondjait, a kérdésekkel segítek a gyermeknek rálátni arra, hogy például ő min tudna változtatni azért, hogy könnyebb legyen a napja, másként kezeljék, más szerepe lehessen a közösségben” – mondja Erika, aki a kollégáinak is segít meglátni, hogy miként tudnának jobban bánni az ADHD szindrómásokkal, az osztálytársaknak pedig abban, hogy ők hogyan fogadják el azt, akivel “gond van”, aki valamiben más. Mindez hozzájárul az ADHD-s gyermek integrációjának elősegítéséhez.

 ”Nagyon fontos, hogy mindenkit egyénként, személyre szabottan kezeljek, ne skatulyázzak”.

Ormai Judit Bölcskei Mónika meghívására szakemberként (pszichológus, kineziológus, coach) vett részt az ADHD Coach képzésen. Néhány évvel ezelőtt mindketten figyelemzavaros, hiperaktív gyermekeket tanítottak a Gyermekház Általános Iskolában. „A munkám során folyamatosan találkozom ezzel a kihívással küzdő gyerekekkel, fiatalokkal. Hitem szerint nagyon fontos, hogy mindenkit egyénként, személyre szabottan kezeljek, ne skatulyázzak – mondja Judit. – A coaching kiváló eszköz erre, a képzésen pedig kimondottan az ADHD-hoz alakított technikákat tanultunk. Az elméleti oktatáson kívül rengeteg gyakorlásra volt lehetőségünk.  Mónika és Veronika nagyon felkészülten osztotta meg velünk tudását, és a párban és csoportokban végzett feladatokkal annak elmélyítésére törekedtek. Sokat tanultam, a hatékony módszert azóta is nagy sikerrel alkalmazom klienseim körében” – teszi hozzá a szakember.

Wilcsek Médea

Szólj hozzá Te is!

1 KÉRDÉS

KÉRDEZZ A SZAKÉRTŐTŐL!

Ide írd a kérdésedet, hozzászólásodat!
Kérlek, add meg a neved!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..