Virtuális világok rabjai?

Lassan Dunát lehet rekeszteni azokból a cikkekből, melyek a különböző generációk (Y, Z) változásáról, viselkedéséről szólnak. A legtöbb ráadásul riasztó, és problémákra hívja fel a figyelmet. Arról azonban kevesebb szó esik: mit tehetnek a szülők, akik a Z generációt nevelik?

A Z generáció nagyjából az 1995 és 2010 között született gyermekeket, az un. digitális bennszülötteket takarja, akik a korábbi nemzedékekkel (Y generáció: digitális bevándorló) szemben már beleszületettek a digitális világba. Ez azonban nem csupán annyit jelent, hogy számukra már kis korban természetes a számítógép használata, az internetezés és a kütyükön való játszadozás. A szakemberek arra is felhívják a figyelmet, hogy a környezeti változás hatására az agyi folyamatok is megváltoznak, és a digitális kultúra hatására átalakul a felnövekvő generáció gondolkodásmódja, idegrendszere.

Nem butább az új nemzedék47659_4583

„Az emberi agy rendkívül képlékeny, nyitott, tapasztalatfüggő rendszer, amelynek a működési módja a környezet hatására alakul. Ha a környezet megváltozik, akkor ezzel együtt az idegrendszerünk, a gondolkodásunk is változik.” – mondja Gyarmathy Éva, pszichológus egy interjúban. Véleménye szerint nem csak egy generációváltásról van szó, hanem egy hatalmas méretű kulturális váltásról, melyhez hasonló az írásbeliség kialakulásakor volt utoljára. Az írásbeliség kialakulásával gyöngült a memória, hiszen nem volt szükség annyi fejben őrzött információra, viszont kialakult a logikai-elemző gondolkodás. A digitális váltással ez a gondolkodás háttérbe szorul, és a verbális helyett ismét a vizuálisan megragadó gondolkodás kerül előtérbe. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az új nemzedék butul!

„Már most látszik a fiatal generáción, mennyivel jobban kezeli a vizuális információkat. Greenfield szerint jelentős agyi változások figyelhetők meg a Z generációnál. Ők úgynevezett multitasking munkamódban működnek, rengeteg dolgot tudnak egyszerre, párhuzamosan végezni, többfelé osztják meg a figyelmüket, és könnyen váltanak a tevékenységek között. Pillanatok alatt elérnek akármilyen információt az interneten, ezért nincs is szükségük azokat észben tartani, tehát rövidül a figyelem időtartama. Viszont az idősebb generációhoz képest fénysebességű információfeldolgozásra képesek, két-háromszoros vizuális információtömeggel. Tehát nem butul el az új nemzedék, csak máshogy közelíti meg a feldolgozandó anyagot. Könnyen feltalálja magát a virtuális térben, és villámgyorsan talál ott megoldást vagy lehetőségeket.” – mondja Heller Csilla, pszichológus, aki a Z generációról tart előadássorozatokat.

Közös esti mesélés495427_84611774

A változás tehát nem rossz, fölösleges felette keseregni, és nem kell megijednie a szülőnek, mert nem feladata megváltoztatni ezeket a folyamatokat. Viszont félvállról sem lehet venni! Fontos, hogy a szülő tisztában legyen vele, miben más a gyermeke generációja, és mivel segítheti a fejlődését.

„Korunk gyerekei a verbális információk helyett a vizuálisra éheznek. Ez a hatalmas képi információ elárasztja őket, bárhová is néznek. Azonban több kutatás is megerősíti, hogy a gyerekek fantázia képessége 4 éves korig alakul ki, és ha a gyerekek 4 éves korukig a TV-n „élnek”, ahol minden képet és információt azonnal, készen kapnak, és nincs szükség semmiféle „munkára”: kiegészítésre, akkor a fantáziájuk nem alakul ki. Így a gyerekeken azt vesszük észre, hogy az óvodában nem, vagy nehezen tudnak odafigyelni a mesére, nem köti le őket. Az iskolában nagyobb kihívás lesz a szövegértés, nem találnak élvezetet az olvasásban.” – mondja Heller Csilla, és azt tanácsolja, hogy ha lehet, meséljünk minél többet gyermekünknek.

„Újra divatba jött a diavetítés is. Remek alkalom a meghitt pillanatokra, a közös mesélésre. Egy-egy felvillanó kép vagy a mesekönyv kiragadott illusztrációrészlete a gyerek fantáziájában épül tovább és elevenedik meg. De nem csak a kreatív képesség fejlesztésére jó, erősíti az összetartozás érzést, fokozza a családi boldogságot is.”

„Emellett betűket pötyögni, rajzprogrammal rajzolni engedhetjük a kisebb gyereket is, úgyis nagyon érdekelni fogja, mit csinál a szülő a gépen. A teljes megvonás nem a legjobb megoldás, hiszen digitális korba született a gyermek, és ez lesz a domináns felnőtt életében. Az idő viszont legyen korlátozva, és a szülő üljön kisebb gyermeke mellett, később pedig legyen jelen a szobában, és kövesse, mit csinál a számítógépen az erre kiszabott idejében.”983338_44707458

Őszinte és teljes figyelem

A virtuális világok mellett létfontosságú a gyermekeknek megmutatni a valóságot is, és kialakítani, hogy ahhoz is minél erősebben kötődjenek. Ehhez alapvető, hogy a valóságban is jól érezzék magukat, és ne menekülés legyen a virtuális világ. Emellett a példamutatás is lényeges:

„Ha a gyerek gyakran látja azt, hogy a szülő olvas, sportol, ő is biztosan követni fogja. A társas tanulás ma is a legfontosabb tanulási mód, főleg a családban. Ha a szülő meghitt, bizalmi, elfogadó kapcsolatot teremtett gyermekével, biztos érték lesz otthon a társasozás vagy az együtt töltött idő. Menjenek minél többet kirándulni, találjanak közös hobbit, és szánjanak minél több minőségi időt egymásra.” – tanácsolja Heller Csilla. „Nem a program a lényeg, hanem az, hogy ez az idő az őszinte és teljes egymásra figyeléssel teljen. Igazi érdeklődéssel, beszélgetéssel, empátiával, amivel a szülő a gyermek felé fordul. Ha a szülő megtalálja ezt a közös hangot a gyerekével, biztosan nem kell kikönyörögni a számítógép elől.”

Wéber Anikó

fotók: www.sxc.hu

Szólj hozzá Te is!