Zsebpénzt a gyereknek? – 2. rész

Mitől zsebpénz a zsebpénz a XXI. században? Hogyan csinálják a szülők, hogy a gyerek tanuljon a zsebpénz használatából?  A válaszok egy két részes minisorozat második felében (az első rész itt olvasható) Himer Csilla pénzpedagógustól, a Himer-módszer kidolgozójától, és a Pénzmesék c. pénzügyi nevelést segítő mesekönyvsorozat szerzőjétől érkeznek. És Tőled.

Zsebpénz-e az, amit annak nevezünk?

Ez sok mindentől függ. Elsősorban attól, hogy a zsebpénz evolúciójában hol tartotok. Igen, a zsebpénznek is van olyanja.

A gyerek életkorától függően ugyanis a zsebpénznek megvan a maga evolúciója. Nagycsoportos-első osztályos korában a gyereknek már lehet saját pénze, úgynevezett perselypénze. Ezt zömében elköltésre használja, apróbb játékok megvásárlására, de alkalmas már arra is, hogy takarékoskodjon belőle valami nagyobb dologra is. Mi kell ehhez? Szabályok.

Takarékossági szabályok:

  • házimunkáért nem jár pénz
  • tanulásért nem jár pénz
  • a gyerek dönthessen, hogy elkölti a pénzt, vagy félreteszi, megtartja
  • előtte a szülők a gyerekkel beszéljék át, hogy a döntése milyen következményekkel jár (tolódik a nagy vágy megvalósulása, vagy teljesen kútba esik)
  • hetente egyszer a gyerek a szülőkkel közösen nézzen rá a pénzre, hogy hol tart, mérjék, hogy áll a gyerek, az előrehaladást pedig ünnepeljék meg közösen

A zsebpénz evolúciójának következő szakasza, amikor már költőpénzt kap a gyerek. Ekkor már két részből áll össze a zsebpénz: az ajándékba kapott pénzekből, és a költésre kapott pénzből. Legyen szabály, hogy az ajándékpénzeket igenis félre kell tenni, a költőpénzt pedig beosztani. Így már párhuzamosan halad a beosztás és a takarékosság szokásának kialakítása. Ezek után pedig jöhet az “igazi” zsebpénz.

Milyen a zsebpénz a XXI. században?

ID-10040055Az “igazi” zsebpénz lényegében egy jövedelmi modell a gyerek számára, csak kicsiben: nem a munkahelytől kap fizetést, hanem a szülőktől, de a saját kiadásait, legyenek azok rendszeresek vagy váratlanok, neki kell fedeznie. Legyen továbbra is elvárás a takarékosság, így arra is kell fedezetet találnia majd a gyereknek. Jó, ha a szülők azt is szabályként fektetik le, hogy nem vesznek meg a gyereknek – különösen nagy értékű – holmikat csak úgy, különösen ha ő vágyik rájuk. Legyen az a minimum, hogy ő is “beszáll” az árába, de akár az egészet is ő állhatja.

A zsebpénz tehát lemodellezi a gyerek számára a bevétel, a kiadások, a megtakarítások háromszögét, sőt ha a szülők veszik a fáradságot, és tisztes zsebpénztárgyalást tartanak, ahol kiderül, hogy melyek a gyerek valós pénzügyi igényei, és melyek a személyéhez köthető kiadásai, kalkulálnak a váratlan kiadásokkal, a szórakozással, illetve a megtakarításra fordítandó összeggel, akkor egy korrekt és tartható összeget kapnak, amely valóban képes zsebpénzként funkcionálni.

Ebből a gyerek meg tudja oldani azt, hogy mindenre jusson (beosztást tanul), takarékoskodik a nagyobb pénzügyi céljai megvalósítása érdekében (megtakarítás), még vésztartalékot is hajlandó lesz képezni (különösen, ha erre a szülei előtte még fel is hívják a figyelmét, hogy nem ártana), sőt egy idő után rájön arra is, hogy gyorsabb a célelérés, ha gyakorolja a több lábon állás nemes pénzügyi eszméjét. Ha pedig mindezt még egy Anyabankkal/Papabankkal is kombináljátok, akkor még a befektetés alapjait is megtanulhatja – akár már felsős korában. (Hatodikig ajánlott várni vele, mert addigra tanul meg az iskolában hatványozni és százalékot számolni, e nélkül nehézkes a kamatos kamat és a hozamok számítása.)

Ezt mind megtanulhatja a gyerek a zsebpénzből, működő példák bizonyítják. Egy valami azonban mindent tönkre tehet, ha nem figyelsz oda! (Bizony, a zsebpénz szabályai a szülőkre is kötelezőek ám!) A zsebpénznek rendszeresnek kell lennie időben és összegben. Ergo nincs olyan, hogy “Hát, már most elfogyott a pénzem, adjál már még egy kicsit, Anyu!”. Se őzikeszem, se krokodilkönny, se majomhiszti ne hasson meg, ha a következő havi/heti zsebpénz esedékessége előtt elfogy a gyerek pénze. Ez egy olyan hiba, amit mindenkinek el kell követnie ahhoz, hogy elhiggye, kifuthat a pénzéből, és csak rajta múlik, hogy ez ne forduljon elő még egyszer.

Ha ez mégis megtörténik, akkor három dologra biztathatod a gyereket:

  1. ossza be jobban a pénzét
  2. kövesse nyomon a pénzét (írja össze, mikor mire mennyit költött)
  3. növelje a bevételeit – de rád ne számítson, csak ha komoly melót végez neked (helyetted), ami nem házimunka.

A szabályokból fog tanulni a gyerek, abból nem, ha mindig kihúzod a pácból. (Azért ha belegondolsz, ez nem akkora pác, hogy a gyereknek bármi baja eshetne miatta.)

Arra viszont változatlanul nagyon kíváncsi vagyok, hogy Te és a családod most hol tartotok a gyerek pénzügyi nevelésében a zsebpénzfronton. Ezért kérlek, hogy legyél részese a buxa.hu-val közösen indított országos felmérésünknek, amelyben a magyar családok zsebpénzkezelési szokásait, elveit mérjük fel! 10 egyszerű és gyors kérdésünk van, online intézhető, max 5 perc – nekünk pedig hihetetlenül nagy segítség!

A felmérést itt elérheted el.

Himer Csilla pénzpedagógus és a buxa.hu csapata

Szólj hozzá Te is!

KÉRDEZZ A SZAKÉRTŐTŐL!

Ide írd a kérdésedet, hozzászólásodat!
Kérlek, add meg a neved!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..