Amikor egy nő szembesül azzal, hogy nem lehet természetes úton gyereke, vagy épp a ketyegő biológiai órája miatt egy nőgyógyász meddőségi központba irányítja, csak kapkodja a fejét az idegen szavak, kifejezések hallatán, és fogalma sincs, hogy mi a különbség a különböző beavatkozási formák között. Ebben szeretnénk most rendet rakni.
Inszemináció
Inszeminációt akkor szoktak javasolni az orvosok, ha a férfi spermáival minden rendben van, és vizsgálatokkal igazolták, hogy a nő petevezetékei (vagy legalább az egyik) átjárhatók. Az inszeminációt a nő esetében gyógyszeres hormonadagolással készítik elő. Ennek eredményeként több petesejt is megérhet az adott hónapban, megtöbbszörözve ezzel a teherbeesés esélyét. A férfi által frissen leadott spermiumot megtisztítva egy szilikonkatéteren át juttatják be a méh üregébe. Az eljárás teljesen fájdalommentes, viszont a sikerráta igen alacsony: mindössze 15-20%. A nőnek nincs más teendője, mint hogy a következő napokban stresszmentes, kímélő életet él, és reménykedve várja a megtermékenyülést.
Inszeminációból hat alkalmat támogat az egészségbiztosítás, de ha nem akar az ember hónapokat várni a beavatkozásra, akkor magánintézetekben ötvenezer forintért kicsit hamarabb is sorra kerülhet.
Lombik (IVF=in vitro fertilizáció)
Abban különbözik az inszeminációtól, hogy itt nem a spermiumokat juttatják vissza a nő testébe, hanem a már megtermékenyített petesejtből kifejlődő embrió(ka)t. Az eljárás hosszabb, költségesebb, és jóval nagyobb hormonális megterheléssel jár, mint az inszemináció.
Stimulálás
A lombikprogramban többféle kezeléssorozat van, az adagolt hormonok mennyiségében és az adagolás hosszában térnek el, és minden esetben az orvos dönti el, hogy melyik protokollt célszerű alkalmazni. A program minden esetben a női peteérés stimulálásával kezdődik. Ezt leggyakrabban hormon injekciók formájában kell bejuttatni a nő testébe. Aki lombikkezelésre vállalkozik, annak meg kell tanulnia ezeket az injekciókat beadni magának (hasba). A stimuláció hatására akár 20-25 petesejt is megérhet, ezt a folyamatot ultrahang vizsgálattal ellenőrzik menet közben, hogy kizárják a túlstimulálás veszélyét.
Punkció (leszívás)
Amikor az orvos úgy látja, hogy megértek a tüszők, arra kéri a pácienst, hogy az esti órákban adjon be magának egy hCG injekciót, és az ezt követő 32-36 órában fáradjon be az intézetbe punkcióra (petesejt leszívásra). Ez mindig kórházban, meddőségi központban történik, altatásban. Hüvelyen keresztül leszívják a megérett petesejteket, amelyeket egy biológus megvizsgál, és a legszebbeket összeereszti a megfelelő módon előkészített spermiumokkal. Ha csak néhány életképes spermium áll rendelkezésre, akkor a legéletképesebbeket egy tű segítségével juttatják be a legszebb petesejtbe. (Ezt az eljárást hívják ICSI-nek) A következő reggelen a biológus megvizsgálja, hogy hány életképes embrió jött létre, és kezdődik a várakozás. Az embriókat a 3. vagy 5. napon szokták visszajuttatnia nő méhébe. Ha lehet, a visszaültetéssel várnak az ötödik napig, mert ekkorra már ötven-száz sejtre osztódott az embrió, és a teherbeesés valószínűsége majdnem 80%.
Transzfer (Az embrió visszaültetése)
Az embrió transzfer során, ha lehetséges, igyekeznek legalább két embriót visszaültetni. Az eljárás mindössze néhány percet vesz igénybe, és fájdalommentes, altatás nem szükséges hozzá. Legfeljebb annyi a kellemetlenség, hogy tele hólyaggal végzik az eljárást, és feszíti a nő hasát, ha erre még rányomják a hasi ultrahangkészülék fejét. Egy rövid pihenés után a páciens hazamehet, és stresszmentes légkörben várhatja a beágyazódást. Sokan a lombik után két hét betegállományt szoktak kérni, hogy biztosított legyen a nyugalmuk. Az eljárás sikerébenfontos tényező az anya életkora, hiszen minél fiatalabb valaki, annál jobb esélyei vannak a teherbe esésre.
Öt lombikkezelést a társadalombiztosítás finanszíroz, és a gyógyszerekhez is 70%-os támogatással juthatnak hozzá a párok, de egy-egy lombikprogram így is 100-200 ezer forintba kerül, mert ennyire drágák a gyógyszerek.
