Vannak újszülöttek, akik már az első napoktól kezdve szopják az ujjukat, mások csak később fedezik fel, hogy milyen jó buli rágcsálni az öklüket. Később aztán sorra kerülnek a színes játékok, és ha a szülők nem figyelnek, az ágy alól előbányászott döglött bogarak is. De vajon miért vesz a szájába mindent?
A száj az ismerkedés eszköze
A száj az ismerkedés eszköze a kisgyermek számára. Vannak gyerekek, akik már az anyukájuk pocakjában is szopják az ujjukat. A megszületés után pedig a világgal való első találkozást az anyatejből elfogyasztott első kortyok jelentik. Az újszülött a száját kiválóan tudja használni, míg ugyanez nem mondható el a kezéről, amelyet fel kell fedeznie, meg kell tanulnia a mozgatását koordinálni. Éppen ezért a világ felfedezésének első és legélvezetesebb formája számára az, hogy mindent a szájába vesz, és az ismerkedés nála nem ismer határosak: kis harapásokkal kóstolgatja az őt körülvevő világot.
Kísérletezések
Az első 3-4 hónapban még véletlenszerűen választja ki a kóstolások alanyait. Körülbelül öthónapos korára alakul ki nála a tudatos választás, például ekkor már ő dönti el, hogy melyik cumit is szeretné használni, vagy éppen melyik lesz a kedvenc ujja, amit a szájába dughat. Mielőtt a kicsi fogni tudna, előbb a kezét kell felfedeznie, és mi sem természetesebb, mint hogy az új szerzeményt be kell dugnia a szájába. Az első alkalommal még csak véletlenül kapja be a kezét, de aztán hamar rájön, hogy ez milyen fantasztikus élmény, és az ujjak, esetleg az egész ököl bekapása rendszeressé válik.
Az ujjszopás
Vannak, akik egészen újszülött koruk óta következetesen a hüvelykujjukat szopják. A szülők eleinte örülnek, hogy milyen klassz, hogy a kicsi nélkülük is meg tudja nyugtatni magát. Aztán ahogy telnek a hetek, és a gyerek egyre nagyobb átéléssel szopja az ujját, a szülők elkezdnek aggódni, és lelki szemeik előtt megjelenik, hogy majd fogszabályzóra és pszichológushoz kell hordani a gyereket, és az iskolában mindenki az ő porontyukat fogja piszkálni az ujjszopás miatt. Fölösleges aggódni, ha a gyerek érzelmi biztonságot adó környezetben nő fel, ötéves korára magától is abba fogja hagyni az ujjszopást, ez pedig az állandó fogak állását egyáltalán nem fogja zavarni.
Harapja a mellbimbót
Vannak kicsik, akik a fogzás megjelenése után mókásnak találják a mellbimbó harapdálását. Lehet, hogy a mókázás akkor kezdődik, amikor véletlenül ráharapott a mellbimbóra, mire az anyukája önkéntelenül is felkiáltott. A baba ezt úgy érzékelte, hogy a mama vicces hangokat ad ki, kuncogni kezdett, és erre az anyuka is elnevette magát. Ettől kezdve a baba boldogan folytatja a játékot: harap, és figyeli a reakciót. Tehát ahelyett, hogy folytatná az anyuka a „mókázást”, érdemes tudatni a kicsivel, hogy ezt nem szabad. Azonnal vedd le őt a melledről, és egy határozott NEM kimondásával magyarázd el neki, hogy „ez fáj anyának”! Néhány ilyen közjáték után meg fogja érteni, és abbahagyja a próbálkozást. Amikor már foga van a kicsinek, eljött az ideje annak, hogy megértse: egyes dolgok arra valók, hogy rájuk harapjunk (rágóka, egy darab étel), más dolgok pedig nem azért vannak (anya mellbimbója, a tesó ujja, apa válla).
Biztonság, bacimentesítés
Egy ideig érdemes fertőtlenítenünk a babát körülvevő tárgyakat, és arra is ügyeljünk, hogy mi kerül a csöppség felfedezési útvonalába! Fogzás esetén sokat segíthetünk rajta, ha a kezébe adunk egy rágható játékot vagy egy bababoltban vásárolható rágókát, amivel a fogínyét tudja masszírozni.
