A cikk első részében írtam arról, hogy a januári pénzszűke gyakori jelenség a magyar háztartásokban. Pedig a legtöbben esküsznek rá, hogy csak arra költenek, amire és amennyit muszáj. Egy biztos, a legtöbb magyar család bizony megérzi az év elejét a pénztárcáján.
Januári pénzszűke – amikor mégiscsak eleged lesz az egészből
Van az a pont, amikor egyszer mégis eléred a fájdalomküszöböd. Ez általában akkor szokott megtörténni, amikor már megvan a baj – és kiesel a pénzügyi komfortzónádnak nevezett burokból. Vagyis kicsivel (sokkal) nagyobb lesz a baj, mint amihez eddig szokva voltál – és kiderül, hogy mégsem lehet túlélni csak a panaszkodással. Mert a séma már nem működik. Ez az az eset, amikor a pénzügyi szakértők által (például általam is) javasolt prevenciós, megelőzési módszerek nem működnek. Mert éppen a megelőző jellegük miatt nem is működhetnek, ha már beütött a mennykő.
Mivel a karácsony is és a január is előreláthatóan és kiszámíthatóan bekövetkező események, amelyekre lehet számítani, így tervezni is lehet velük, normál esetben ugyanis azt javasolnám, hogy vezess háztartási naplót, amelyben rendszeresen vezeted a bevételeidet és a kiadásaidat – így tudni fogod, egy hónapban nagyjából mennyit keresel és mennyit költesz a háztartási naplóban tervezz is – azt is, hogy mikor mennyit teszel félre és milyen célra (ezeket is a kiadási rovatok között tarthatod nyilván), így már karácsonyra is előre félre tudsz tenni, és nem a decemberi fizetésedet meg az egyéb célokra félre tett tartalékaidat éled fel rá számolj előre a januári megnövekedett rezsivel is – így az nem fog váratlanul érni, előre át tudod rendezni a januári költségvetésedet, mert az esetek többségében ez egy okosabb átcsoportosítással megoldható.
Persze ez is borul, ha kölcsönből karácsonyoztál. Elnéztem ünnepek előtt a TV-ben a különböző pénzintézetek reklámjait, különösen a gyorskölcsönöket nyújtó cégekét. Pénzügyi szakmai, de pszichológiai szempontból is felháborítóan aljasnak tartom, hogy a hitelből ünneplést valamiféle családi jótéteménynek állítják be, de azt meg különösen, hogy ha kérsz egy gyorskölcsönt, kapsz mellé rögtön egy másikat – hadd adósodj el még jobban… Értem én, hogy karácsonykor sok mindent szeretnénk megmutatni a szeretteinknek. Elsősorban azt, hogy mennyire szeretjük őket, mennyire fontosak ők nekünk. Meg azt sem szeretnénk, ha a gyerek a téli szünet végén nem tudna a suliban beszállni az ajándékokkal való villogásba. De akkor is meg lehet oldani, hogy OK, a gyerek kap valami szépet, nagyot, a többiek meg megegyeznek valami jelképesben. Nincs ezzel semmi baj. Nem csak karácsonykor lehet szeretni egymást. És egyáltalán nem biztos, hogy csak ajándékokkal.
Mi van, ha az illetőnek nem az ajándék a szeretetnyelve? Hanem például a szívességek? Vagy az értő, érző figyelem? Nekik mivel okoznál nagyobb örömöt?
Az ezredik játékkal, kütyüvel, színes-szagos hülyeséggel, vagy azzal, hogy végre elmész vele egy kiállításra, amire már olyan régen vágyott, csak Neked nem annyira bejövős a képzőművészet? Vagy esetleg azzal, hogy készítesz egy bármilyen egyszerű házi társasjátékot, amivel csak vele játszol, közben pedig jókat nevettek, és beszélgettek?
Vagy azzal, hogy megveszed a kedvenc tábla csokiját, kávéját, ami mellé együtt ültök le beszélgetni? Bármelyik sokkal olcsóbb, mint egy új almás telefon, és igen valószínű, hogy jobban is örülne neki a szeretted.
Januári pénzszűke – ha már beütött a krach
Hogy kinek hol van anyagilag a fájdalomküszöb, vagy mi az, aminek az elvesztése már a küszöb alatt van, az egyénenként változó. Van, aki azt nem tudja elviselni, hogy nem veheti meg magának minden reggel a kávét a munkahelyi automatában, és hogy már ennyi sem jár neki. Van, aki akkor sokall be, amikor el kell kezdeni sakkozni a sárga csekkekkel, hogy januárban melyiket fizet be, és melyiket nem…
Mindegy, mikor és hol érzed azt, hogy elérted a fájdalomküszöböd, ha fáj, akkor tudd: ha nem változtatsz, akkor a legjobb esetben is ebben a fájó állapotban maradnak a dolgaid. Rosszabb esetben pedig mg lejjebb csúszol.
Mit lehet ilyenkor tenni?
Kezdj el háztartási naplót vezetni! – Lehet, hogy ez nyűgös dolog Neked, mert nem vagy sem aktakukac, sem könyvelő alkat. Ez azonban nem az a helyzet, hogy ezen el lehetne kezdeni nyafogni. Ha valamikor szükséged volt arra, hogy nyomon tudd követni a bevételeidet és a kiadásaidat, akkor az a pillanat most jött el! Ez lesz ugyanis a kilábalási terved alapja.
Ne csak írd, elemezd is! – A háztartási napló a legtöbbször ott bukik meg, hogy pótcselekvésként használják. Némelyik ügyfelem nekem is mutatja, hogy írja ő, írja, de semmi nem lett jobb tőle. Mikor megkérdezem, hogy nem is vett semmit észre a leírt adatok alapján, akkor gyakori a megdöbbenés, hogy miért, ezt nézni is kell? Igen, kell! Az egésznek az az értelme, hogy lásd, mikor mennyi milyen címen jön be, és mikor mennyi milyen címen megy ki. Melyik jogos, melyik nem.
Amikor a pénz boldogít – Mire jó a családi pénzügyi tervezés?
Csoportosíts át! – Ha már megvan, hogy mikor mennyi és milyen címen jön és megy, akkor nézd meg, hogy melyik kiadásnak van értelme, és melyiknek nem. Például a kábeltévé esetén semmi értelme a 160 csatornás előfizetésnek, ha abból stabilan csak tizenegy-két csatornát néz a család. Csak ha ezt átvariáljátok, már többezer forint megtakarítást érhettek el akár egy hónapon belül is. Aztán pedig jól nézd meg, hogy az így megspórolt pénzt mire fordítod majd, hová irányítod át! (Nem muszáj elkölteni, meg is lehet takarítani.)
Oszd be! – Igazából ez azt jelenti, hogy megtervezed, hogy milyen pénzmozgásaid lesznek. (Befelé is, kifelé is.) És nemcsak egy hónapra, hanem akár a végtelenbe és tovább (ahogyan Buzz Lightyear mondta a Toy Story-ban.) Korántsem biztos, hogy minden úgy teljesül, ahogyan megtervezed, de a terv nem is erre való. Hanem arra, hogy tudd, mikor mit kell majd tenned, hogy lehetőség szerint teljesüljenek az elképzeléseid. Ez egy mankó, amire támaszkodhatsz a megvalósítás során. És perspektívát ad – ami egyébként hihetetlenül megnyugtató tud lenni, de legalábbis a pénz miatt érzett stressz egy tekintélyes részét megbízhatóan oldja.
Költs kevesebbet! – Ha nagy a baj, és gyorsan akartok eredményt, akkor sajnos – legalább egy átmeneti időszakban – nem úszható meg a kiadások megnyirbálása sem. Nem azt mondom, hogy kapcsold be a fűnyírót, és mindent vágj vissza! (Lásd az előző pont az átcsoportosításról.) De azt igen, hogy a halasztható kiadásokat halasszátok el későbbre (és ezt is meg tudjátok tervezni a háztartási naplóban, hogy mikorra halasztjátok, mikorra kell meglennie rá a pénznek) és a leszorítható kiadásokat szorítsátok le (lásd a kábeltévés előfizetéses példát, de említhetném a biztosítási csomagokat is)
Növeld a bevételeidet! – Erre is jó a háztartási naplóban végzett tervezés. Látjátok, mikor milyen és mekkora kiadások várhatóak, és azt, hogy erre a stabil bevételek és az addig felhalmozható megtakarítások elegendőek lesznek-e. Ha igen, örülünk. Ha nem, akkor bizony bevételi forrás után kell nézni. És itt számtalan lehetőséget vehetsz számításba tudásodhoz, szakmai tapasztalatodhoz, hajlandóságodhoz mérten:
- alkalmi bevételek (pl. a felesleges, de még használható holmijaid értékesítése valamelyik aukciós oldalon – de vigyázz, ez csak évi 600.000 forint bevétel alatt adómentes!)
- időszaki bevételek (pl. valakinek, aki vásározik, besegítesz, és ezért pénzt kapsz tőle – vásárok időszakonként vannak, így ez a bevétel is csak időszaki lehet, hasonlóképpen a turistaszezonhoz kötött bevételekhez)
- rendszeres bevétel (ez jellemzően valamilyen állás – akár fő-, akár mellékállás, akár alkalmazottként, akár vállalkozóként)
Tegyél félre! – én még anyagilag nem láttam kilábalni senkit sem szorult helyzetéből, aki ne takarékoskodott volna. (És ez nem összekeverendő a takarékossággal, ami az ésszerű kereteken belül tartott költést jelenti!) Ha valaha még az életben azt tervezed, hogy stabil anyagi hátteret szeretnél Magadnak és a családodnak, a háztartási naplóba tervezd be a megtakarításokra szánt összegeket is! (Ha másra nem is, de minimum a vésztartalékra valót mindenképpen gyűjtsd össze!)
Ne hagyj fel ezekkel a szokásokkal akkor sem, ha már egyenesbe jöttél! – Nem egy olyan ügyfelem akadt, aki fél-egy év után visszajött, hogy valami nem stimmel, mert a helyzetük csak addig javult, amíg velük dolgoztam. Egy, uszkve két kérdés után kiderült, hogy mivel az anyagi helyzetük javult, így már nem érezték szükségét a háztartási naplónak, a beosztásnak, a tervezésnek és hasonló úri huncutságoknak, így visszaálltak a régi, megszokott kerékvágásba. Újra meg is borult a családi kassza. Ilyenkor mindig azt mondom, hogy már tudjátok, hogyan kell kilábalni, csináljátok! De ha meg is akarjátok tartani ezt az állapotot, akkor az azt biztosító módszereket is tartsátok meg.
