Ha az elmúlt havi csalódásokat veszi figyelembe az ember, ez az év: meglehetősen bővelkedik bennük. A vírushelyzet végett a társadalmi távolodás mindenki életében állandó tényező lett és ez a kialakult szituáció cseppet sem könnyű, sőt…nehéz és bosszantó is egyben. Mind a kicsik, mind a nagyok számára telis-tele van csalódást okozó élethelyzetekkel a karantén és a szociális élet mellőzése.
Hiába jönnének az olyan alapvető társas események, mint a születésnapok, érettségik, családi vakációk, névnapok, általános ünnepek, ha nem tudjuk úgy megszervezni őket, ahogy azt korábban megtettük volna. Ezt mi felnőttek talán betökéljük és elfogadjuk, de gyerekfejjel sokkal-sokkal nehezebb elfogadni, hogy nincs baráti összejövetel és nincs annyi társas-játékidő, mint ezelőtt. Már a felnőtteket is megterheli a bezártság, a felnőtt elme is nehezen igazodik a magányhoz és a négy fal szorításához. A gyermeki elme ezt katasztrófaként is érzékelheti.
Egy gyermek sokkal kevesebb élettapasztalattal rendelkezik, mint mi és egy ilyen kaliberű esemény, mint ez a vírus, sokkal nagyobb jelentőséggel bír a számára, mint egy felnőttnek. Egy gyermek kevésbé képes irányítani az érzelmeit bizonyos élethelyzetekkel kapcsolatban és nehézkesen alkalmazkodik olyan eseményekhez, ahol a türelmére, a nyugalmára és a nélkülözésre lenne szüksége. Mindezen tényeket tovább nehezíti minden nemű társadalmi eltávolodási kényszer, ami nemcsak felborítja a napi rutint, otthoni tanulásra és teljesen új életvitelre kényszeríti mind a gyermeket, mind a felnőttet. Egy szó: stressz. Pontosan ezzel jár a jelenlegi mindennapi rutin, mindannyiunk számára.
A stressz, az alkalmazkodás nehézsége, a türelem múló léte hozzájárul a csalódottság érzésének kialakulásához. Szülőként vannak bizonyos módok, gondolatok, mellyel segíthetünk a gyereknek feldolgozni, megérteni és kezelni azt, ami jelenleg körülveszi. Íme 8 ésszerű és pozitív megoldásokra törekvő mondat, amivel megnyugtathatod a kisebb és a nagyobb gyermekeidet is, ha kordában tartja őket a csalódottság.
1) Fiatalabb gyerekeknek: Tudom, hogy nehéz (…) lenni.
Amikor a gyermekek panaszkodni kezdenek egy eltörölt eseményről vagy arról, hogy nem tehetnek meg valamit, amit eddig megtehettek, próbáld megérteni őket – s jelezni is feléjük a megértésedet. Egy kisebb gyermeknek sokszor elég az, ha nem a megoldást adod a kezébe, hanem kifejezed együttérzésedet felé és elmondod: sajnálod, hogy most ezt kell átélnie. Mondd, hogy ez neked is nehéz, mint szülő. Öleld át és ösztönözd az érzelmek kifejezésére és elfogadására. Ettől majd érzékelni fogja, hogy nem jelentéktelen az, amit éppen érez és egy számára tisztelt egyén (anyuka vagy apuka) is átérzi az ő jelenlegi csalódottságát vagy fájdalmát.
2) Idősebb gyerekeknek: Beszéljünk róla.
Akárcsak a fiatalabb gyerekekkel kapcsolatban, az idősebb társaiknál is aranyat ér a megfelelő kommunikáció. Esetükben érdemes megkérni őket, hogy bővebben fejtsék ki a szorongással, csalódottsággal, szomorúsággal vegyített gondolataikat, mert sokkal kisebb lesz rajtuk a teher ezáltal. Egy idősebb gyermek már komplexebben gondolkodik és merőben több érzelmet meg tud majd magyarázni és fel tud majd sorakoztatni, például: szomorúság a bezártság végett, szorongás a vírus kellemetlenségeiből vagy bűntudat a tehetetlenség miatt. Ezen kifejezések használata lehetővé fogja tenni a gyermek számára, hogy anélkül fejezhesse ki érzelmeit, hogy azt érezné: meghatározzák a számára mit kellene mondania vagy hogyan kellene cselekednie.
3) Fiatalabb gyerekeknek: Néha az segít nekem, hogy (…)
A kisebb gyermekek gyakran beleragadnak nem csupán az érzelmeik megfogalmazásában, hanem a hatékony leküzdése stratégiák hálójában is. Az nem fog rajtuk segíteni, ha utasítást kapnak, például: Vegyél mély lélegzetet. – vagy – Nyugodj meg. Mivel itt elő van írva képletesen fogalmazva, hogy mit tegyenek. Sokkal könnyebben és szívesebben értelmezendő tanács lesz számukra, ha úgy kezded a mondatot, hogy „Néha az segít nekem, hogy ha…” – mély lélegzetet veszek. Érzed a különbséget, ugye? ? Egy „nyugodj meg” szókapcsolat után még az én hátamon is a szőr áll, és még idegesebb leszek, ha meghallok. A világon semmi nyugtató hatása nincs. Viszont, ötletek felajánlása, könnyed javaslata a parancsok előírása helyett, lehetővé fogja tenni a gyermeknek, hogy kiválassza mi a hasznos és mi nem az ő egyéni esetében. Minden ember különböző, mindannyian másként oldunk meg problémákat.
4) Idősebb gyerekeknek: Mit tehetek, hogy segítsek?
A kisgyerekektől eltérően, akiknek még meg kell tanulniuk a problémamegoldási stratégiákat, az idősebb társaik már tudhatják, hogy mire van szükségük. Ha megkérdezed tőlük, hogy mivel segíthetnél, lehetséges, hogy konkrét válasszal találod szemben magad. Kérhetnek ölelést, időt, hogy megnyugodhassanak vagy hosszabb beszélgetést a probléma megoldására. Amennyiben a tipikus „Nem tudom.” -al találjuk szemben magunkat az nagyszerű lehetőség lesz a 3) pont gyakorlására.
5) Fiatalabb gyerekeknek: Tudom, hogy nem tudunk (…), de mi van, ha inkább (…) csinálunk?
Egy fiatalabb gyermeket felidegesíthet, hogy nem tud olyan tevékenységeket végezni, melyeket korábban simán megtehetett. Fejezd ki együttérzésed és ajánlj fel alternatívákat. Ez szuper lehetőség új, izgalmas dolgok kipróbálására. Habár nem tudtok szülinapi partit tartani, csinálhattok virtuális szülinapi bulit is, ahol a barátai videóchat-en énekelnek neki és mindenki otthon saját tánc koreográfiát találhat ki egy zenére, melyet később bemutat a társainak. Bár nem lesz ugyanaz, mintha együtt lehetnének, de kárpótlásként tökéletes lehet. Segítsetek más megoldásokat találni, hogy minden egy régi-új kerékvágásban történhessen.
6) Idősebb gyerekeknek: Tudom, hogy nem tudunk (…), de szerinted mi lehetne egy másik módszer erre?
Ahogy fentebb is írtuk, egy idősebb gyermeknek már komplexebb a gondolkodása és nem feltétlenül szükséges a rávezetés egy probléma megoldására. Ezzel a gondolattal megmutathatod a számára, hogy te nyitott vagy az új megoldásokra és ötletekre, tehát bátran mondhat bármit, amitől jobban érezné magát. Továbbá idősebb korban a lázadás már eléggé az alapcsomagba tartozik, szóval jó eséllyel, te bármilyen ötletet adnál, ő nem fogadná olyan szívesen, mint egy saját gondolatát. Ez tökéletes csapatmunka fejlesztő vagy unaloműző, kreativitást serkentő lehet.
7) A fiatalabb gyerekeknek: Sajnálom, hogy ez történik. Bárcsak meg tudnám oldani.
Az első pontokban is esett róla szó, néha a gyermekek csak szeretnék tudni, hogy az ő oldalukon állsz és támogatod őket. Ez egy egyszerű kifejezésmód arra, hogy megerősítsd bennük: ami történik valóban bosszantó, de közben azt is jelzed, hogy minden segítségedet nekik adnád, ha lehetne. Ez aranyat tud érni bizonyos pillanatokban, mert egy gyermeknek elsődleges szempont az életében, hogy bízni tudjon benne, a szülei megvédik és mellette állnak a nehéz időkben is.
8) Idősebb gyerekeknek: A dolgok nagyon furcsák most. Mire lenne szükséged, hogy megkönnyítsünk mindent?
A felnőttek valósága is teljesen a feje tetejére állt mostanában. Sokat aggódunk a gyerekek, főleg az idősek végett. Mindenki otthon van és ara kényszerül, hogy nélkülözzön. Vagy szociális interakciókat, vagy családi látogatást vagy bármilyen korábban rendszeres programot. Egy komplexebben gondolkodó, nagyobb gyermek, jobban eligazodik a jelenlegi helyzet súlyán. Talán több a türelme és szélesebb határban mozognak érzelmei, így könnyedebben elmagyarázza, hogyan érezhetné jobban magát. Mindennek a kulcsa: a megfelelő kommunikáció és a családi összetartás.
Bár a fenti mondatok nem képesek varázslatot okozni, segíthetnek a gyermekeknek a mindennapi csalódásokkal való küzdelemben. A cél az, hogy tudasd velük, hogy megérted érzéseiket, hajlandó vagy segíteni nekik és teljességgel megbízhatnak benned.
