A jelszó: takarékosság!

Pénzügyi nevelési szakértőnk, Himer Csilla pénzpedagógus gyakran kapja meg a kérdést, hogyan lehet megértetni egy gyerekkel a takarékoskodást. Különösen akkor, ha arra sem képes, hogy beossza a pénzét, mert ahogy megkapja, szinte azonnal el is költi. Bár két külön dologról van szó, azért a pénz beosztása és a takarékosság mégsem függetlenek egymástól. Sőt. A pénzpedagógus magyarázata következik.

Takarékosság – lecke egy életre

Szakmai praxisom során egy mondat már annyiszor hangzott el a számból, hogy ha minden alkalommal csak száz forintot kaptam volna a mondatért, már abból meggazdagodtam volna. Ez a mondat pedig így hangzik:

A takarékosság egy szokás.

Pontosabban egy megszokás. Ha szülőként innen közelítesz, és ez alapján próbálod megtanítani a gyermekednek a takarékosság mibenlétét, máris könnyebb dolgod van.

A gyerekek ugyanis kétféle módon tanulhatnak Tőled bármit is:

  • utánzással – ezért érdemes ilyenkor szülőként magunkba is nézni, vajon miért is ver a gyerek azonnal a pénze fenekére;
  • és megfelelni akarással.

Na, ez az utóbbi az, ami kényes ügy, hiszen itt azt használjuk ki, hogy a gyerek alapvetően szereti a szüleit, és ezért hajlandó is megtenni nekik sok mindent, ami pedig nem biztos, hogy könnyű neki, vagy éppen ínyére van.

A megfeleléshez a legbiztosabb segítség a gyerek számára, ha szabályokat, elvárásokat támasztunk vele szemben: neki tiszta sor lesz, hogy mit is várnak el tőle a szülei, nekünk meg jó dolgunk. Mégpedig azért, mert a szabályok hosszú távra szólnak, így ha a gyerek hajlandó azokat betartani, akkor biztosak lehetünk benne, hogy nem kell minden egyes alkalommal könyörögni a gyereknek, hogy ugyan viselkedj már rendesen, kisfiam/kislányom.

Ha ez ilyen egyszerű lenne!

Egy valamire azonban vigyázz: a szabályokkal tudni kell bánni. Vannak ugyanis rosszul meghatározott szabályok is, amelyeknek nem is olyan nehéz a csapdájába esni.

Ha például kizárólag az a motivációs faktora az elvárásainknak, hogy “Ha szeretsz, megteszed!”, akkor tuti visszafelé sül el a dolog. Ez ugyanis nem motiváció, hanem az érzelmi zsarolás minősített esete. És a gyerek lehet, hogy egyszer megteszi, sőt akár többször is a kedvünkért, de tudhatjuk, hogy mihelyst nem nézünk oda, akkor már nem fogja, mert megszűnt a külső kényszer, aminek megfeleljen. Így nem alakul ki belső késztetés, hogy magától is tartsa magát a szabályainkhoz, és ez a módszer egyszer úgyis visszaszáll ránk. Ennek oka, hogy éppen így prezentáljuk a gyereknek, hogy az érzelmi zsarolás technikája elfogadott módszer akár azok között is, akik fontosak egymásnak (sőt gyakorlatilag csak ott, hiszen egy vadidegennel nemigen van érzelmi kapcsolatunk, aminek mentén meg tudnánk zsarolni).

10 tipp, hogyan takarékoskodj a mindennapokban

Ha azonban csak kihasználjuk ezt a megfelelni akarás természetes ösztönét, és nem rájátszunk, akkor nyert ügyünk van!

Teendők:

  • Állítsuk fel a szabályt (jelen esetben azt, hogy Tegyél félre, gyerekem!)!
  • Fogalmazzuk meg ezt a gyerek számára is egyértelműen, érthetően – vagyis a gyerek életkorának, képességeinek megfelelő szinten!
  • Ragaszkodjunk a szabályunkhoz! – Ez azt jelenti, hogy nem teszünk kivételt. Addig legalábbis biztosan nem, amíg a gyerekben ki nem alakul a szokás. (Azért csak addig, mert felnőttként mi sem vagyunk magunkkal mindig következetesek. Olyan nincs. Nem létezik. Mert egyszerűen nem lehet. Nekünk is lehet bármi miatt rossz napunk, és akkor belefér a kivétel. De az tényleg kivételes, azaz ritka alkalom legyen ám!)
  • Ez pedig azt is jelenti, hogy a szabály ránk eső részét nekünk is következetesen teljesítenünk kell! (Ha például abban állapodtunk meg a gyerekkel, hogy havonta egyszer kap egy fix összegű zsebpénzt, akkor se adjunk neki kiegészítést, ha még hó vége előtt elveri az egészet. Ha az a szabály, hogy ennyiből kell kijönnie egy hónapig, akkor tegyük meg magunknak azt a szívességet, hogy ne mi magunk ássuk alá a saját szabályainkat és a saját tekintélyünket…)
  • Ha a gyerek kérdez a szabállyal kapcsolatban, akkor egyenes, de számára érthető választ adjunk neki. Ha pl. megkérdezi, hogy miért kell neki félretenni, miért nem költheti el akár egyszerre is a pénzét, akkor nyugodtan meg lehet mondani neki, hogy azért, mert pontosan tudhatja, hogy meddig kell, hogy elég legyen a pénze: a következő hónapig. Addig nem lesz több. Vegye ezt úgy, mintha belekukkanthatna a felnőttek életébe: Ti is így csináljátok, mert Ti is csak egyszer kaptok egy hónapban fizetést (kivéve persze ha vállalkoztok, vagy a befektetéseitekből éltek, de ez egy következő lépcsőfok lesz majd a gyereked pénzügyi nevelésében). Arról nem is beszélve, hogy ehhez nemcsak önállóság kell, hanem nagyon sok ötletesség is, úgyhogy kifejezetten érdekes feladat lehet, hogy beosszuk a pénzt. A gyerekek szeretik az izgalmas, kihívást jelentő feladatokat, úgyhogy ezzel érdemes operálni.

Milyen társassal lehet a gyereknek megtanítani, hogy jól bánjon a pénzzel?

Takarékosság és beosztás – két legyet egy csapásra

Van egy nagyon jó eszköz, amelynek segítségével a gyereket megtaníthatod arra is, hogy beossza a pénzét, és arra is, hogy elkezdjen takarékoskodni. Ez pedig nem más, mint a zsebpénz. A zsebpénz az az eszköz, amin a gyerek begyakorolhatja a pénz beosztásának képességét és a takarékosság jó szokását. Meg még millió más dologra is rá lehet venni a gyereket a zsebpénzen keresztül, ha jól használod.

Ezért fogok legközelebb a zsebpénzről írni.

Himer Csilla

Csilla többi cikkét itt olvashatod …

Szólj hozzá Te is!

KÉRDEZZ A SZAKÉRTŐTŐL!

Ide írd a kérdésedet, hozzászólásodat!
Kérlek, add meg a neved!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..