Kedves Édesanyák! Ez a cikk szóljon most Rólatok, nézzük meg a kérdést a Ti szemszögetekből. Olvashattatok eddig az elveimről, a módszeremről, a tapasztalataimról, de a döntés, az első és a legfontosabb lépések megtétele, a háttérmunka rajtatok áll vagy bukik.
Ti hozzátok el a kicsiket a foglalkozásokra, Ti hangoljátok rá őket, és természetesen magatokat is. Ti segíthettek a gyerkőcöknek a foglalkozáson elhangzottak elmélyítésében. Együtt munkálkodhattok a nyelvoktató foglalkozásvezetővel abban, hogy a nyelv elsajátítása, valóban örömszerző tevékenység legyen.
És ezen a ponton álljunk is meg! Tudatosítsátok magatokban, kedves Édesanyák, ezen a tényen alapul a korai nyelvfejlesztés. Ezen múlik, hogy érdemes-e belefognotok!
Gyermeketek őszinte korszakát éli. Soha többé nem lesz ilyen őszinte: ami felkeltette a kíváncsiságát, afelé fordul. Ami érdekli, azzal foglalkozik. A foglalkozásvezető feladata, hogy izgalmasan tálalja mondandóját, az anya feladata, felkészíteni gyermekét arra, hogy a foglalkozáson izgalmas dolgok várnak rá. Ne fegyelmezzen, ne erőltessen gyermekére semmit. Ha a másik kislánya, kisfia boldogan, összeszedetten tapsol, utánoz, már ezt-azt mondogat, ne várja el a sajátjától, hogy ugyanezt tegye. Van, akinek hangoskodnia kell, izegni mozogni…. de, közben nyitva van ám a füle. A legkisebbek foglalkozásain nálam többnyire jelen vannak a szülők. Fontos, hogy ők a történések cselekvő részesei legyenek. Mozogjanak, nevessenek, játsszanak, daloljanak, mert a szülő a közvetítő példa. Ha a kicsi figyel, fülel, de még nem utánoz, vagy akár mást csinál, azért hallja, mit mond anya, látja mit csinál, érzékeli; az ő édesanyjának fontos, ami itt zajlik. Ők, azaz a többiek itt így beszélnek, játszanak egymással, azaz másképp, mint mi egyébként, idegen nyelven! Bizony vannak olyanok, akik íme ezt teszik, vannak, akiknek ez a szokása, látom, hallom, elfogadom. Beépítem a rendszerembe!
Milyen más ez így, mint figyelmeztetni, „Kicsim, csináld, amit ők! Ne nézz csúnyán, ne berzenkedj, mert most megtanulunk valamit!” Mert bizony létezik ez a fajta anyai attitűd a foglalkozásokon. „Figyelj oda, maradj csöndben!” S ha ezek a felszólítások nem érnek célba, akkor az érintett édesanyák előbb- utóbb azt mondják, gondolják, lám, az én gyermekemnek ez nem való! Nem járunk ide, mert nem akarja!
Annyi szép példám van rá az évek során, hogy látszólag ellenállást tanúsító gyerkőc micsoda nyelvi kincsestárra tett szert. Sarokban, háttal ülő, széklábat kopogtató gyermek, kinek anyukája könnyed stílusban, egyetlen fegyelmező szó nélkül csinálta végig a foglalkozások sorát…. azután beszámolt róla, otthon a zárt ajtók mögül hallja ám, hogy kislánya a babáival németül játszik, ringat, etet…
Szóval ez a hozzáállás volna az eszményi, amit a foglalkozáson résztvevő édesanya nyújthat! S persze biztos lehet benne, hogy gyermeke időről-időre jelét adja majd, milyen ügyes. Hogy megörvendezteti szavakkal, helyes, releváns élethelyzetekben elmondott mondóka-, dalfoszlányokkal. Ilyenkor bizony leesik az állunk, mert kiderül milyen okos, ügyes az a kis csöppség. Aki megélte már ezeket a pillanatokat, az tudja, mi értelme a korai nyelvfejlesztésnek. Gátlástalanul beépítő, kreatív nyelvhasználó totyogókat nevelgettek a szárnyaitok alatt!
Tehát, ebben a korban nem azon van a hangsúly, hány szót ismer bizonyítottan gyermekünk, 
hogy a családi ebéden, ha kifaggatjuk, mit produkál nagyinak. Fontos, hogy kialakul benne a készség, hogy a foglalkozáson megismert mondókák, dalok elemeit valós élethelyzetekben, spontán módon használhatja. És használja. És ezt a megtapasztalást magáévá teszi. És élete során ezzel már nem lesz gondja. Ezt kaphatja meg útravalóul az az édesanya, aki idegennyelvi élethelyzetbe helyezi 1-3 éves gyermekét: elhozza foglalkozásra, összejár idegen nyelvű gyermekközösséggel vagy akár maga foglalkozik odahaza gyermekével. Vagy ritka, ideális helyzetben ezeket a lehetőségeket ötvözi.
Remélem az eddigieket olvasva érzitek, nem az a központi kérdés, hogy az adott nyelvet milyen szinten beszélitek. Biztatni szeretnélek benneteket, bátran induljatok el ezen az úton, még ha magatok nem is beszélitek magas szinten az adott nyelvet, esetünkben a németet.
Többetekben megfogalmazódhat; „Nem akarom rossz kiejtésemmel elrontani a gyermekemét is. Amit magam sem értek, azt hogyan pártfogoljam, közvetítsem?” Kedves édesanyákat ismerek, akik játékos, mondókás közegben, gyermekükkel együtt tanulgatják a foglalkozásaimon a németet! Kezdő szinten. Bizony! Aranyosan, nyitottan, hatékonyan! Eme készségük elengedhetetlenül fontos a számomra! Erre építek! Lelkesedésük messze pótolja a nyelvismeret hiányát! Ott vagyok, szívesen segítek nekik is! Talán hamarosan beindul „Mamadeutsch” programom is!
Nagyon kedves szakmabeli ismerősöm révén futottam bele a következő pár mondatba! Bátorításként ez legyen most a zárszó:
„A nyelv az egyetlen, amit rosszul is érdemes tudni… Egyedül a nyelvekben jelent értéket már a laikusság is. Hibákkal teli mondatok is építhetik a jóakarat hídját ember és ember között.”
Lomb Kató, tolmács, fordító, a világ első szinkrontolmácsainak egyike
A további cikkeimben az otthoni háttérmunkában szeretnélek majd támogatni benneteket hasznos tanácsokkal.
Erről a témáról a Gyermeknevelés rovatban olvashatsz többet!
