Közel egy évtizede tíz magyarból nyolc érezte úgy, hogy sose kell kompromisszumot kötnie a család és munka között, mára azonban tízből csak öten éreznek így. Tízből egy felnőtt gyakran szembesül azzal, hogy a munkája miatt kénytelen elhanyagolnia a családját.
A magyarok körében számottevően nőtt a munka-család konfliktus intenzitása az elmúlt tíz évben, azaz egyre többen vannak olyanok, akik úgy érzik, a családjuk sínyli meg a munkájukat – derül ki a TÁRKI Zrt. részvételével zajló Work-Care Synergies című EU FP7-es kutatásból.
2001-ben, a Household, Work and Flexibility (www.hwf.at) című kutatás szerint még a megkérdezettek háromnegyede (78%) érezte úgy, hogy az elmúlt három hónapban soha nem fordul elő, hogy „a munkája miatt nem tudott törődni családtagjaival, vagy más, az életében fontos szerepet játszó emberekkel”, 2010-ben azonban már csupán a megkérdezettek 54%-a érzett így. Ezzel szemben a felnőtt magyarok tizede (11%) úgy érezi az idei vizsgálat alapján, hogy az elmúlt hónapban gyakran, 14 % és 21 % pedig úgy, hogy néha vagy ritkán kellett elhanyagolnia szeretteit.
A dilemma feltehetően azok körében dől el leggyakrabban a munka javára (s okoz rossz közérzetet), akiknek van módja sokat dolgozni, s különösen, ha ez a munka a karriert, az önmegvalósítást jelenti. Erre utal, hogy a magas iskolai végzettséggel rendelkezők körében igen magas, ugyanakkor a kevésbé iskolázottak körében alacsony azok aránya, akik gyakran érzik, hogy a munka miatt elhanyagolják szeretteiket.
1. ábra A szeretteiket munkájuk miatt az elmúlt három hónapban soha, illetve gyakran elhanyagolók aránya a legmagasabb iskolai végzettség szerint (%)
Ugyanez az összefüggés a munkaerő-piaci helyzet szemszögéből nézve is leírható: az átlagos 11% és 54%-kal szemben, a diplomát feltételező munkahelyeken foglalkoztatottak 20%-a úgy érzi, hogy gyakran, 33%-a, hogy soha nem hanyagolja el a számára fontos embereket a munka miatt. Ugyanezek az értékek a segédmunkások körében azonban csak 4% és 60%.
Ha a problémát az életciklus mentén vizsgáljuk, akkor látható, hogy a konfliktus intenzitása a magukat a munkaerő-piacon csúcsra járató – gyakran (kis)gyermeket nevelő – középkorúak körében a legélesebb. Hozzájuk képest a fiatalabbak (akik még), s az idősebbek (akik már) nem hajtanak, vagy nem a gyerekeiktől vonják meg az együtt töltött időt, egyaránt kevésbé szembesülnek a fenti dilemmával.
2. ábra A szeretteiket munkájuk miatt az elmúlt három hónapban soha, illetve gyakran elhanyagolók aránya korcsoport szerint (%)
