Klasszikus az a felállás, amikor a nő többet szeretne beszélgetni a párjával, aki viszont mindent elkövet, hogy kimeneküljön ebből a helyzetből. Vagy némán hallgat, és azt állítja: „nem tudok mit mondani”, vagy inkább későn jár haza, hogy elkerülje a fenti helyzetből fakadó vitákat.
Amikor egy pár a fenti problémával keres meg, a következőket szoktam hallani a feleségtől: „A férjem tök unalmas, semmiről sem lehet vele beszélgetni. Örökké a tévét vagy a laptopot bámulja, el se jutnak hozzá a szavaim.” A férj a következőket mondja: „A feleségem örökké nyaggat, egy perc nyugtom sincs tőle otthon. Állandóan beszél, kérdez, faggatózik, folyton meg akar velem beszélni dolgokat. Nekem ilyenkor kiszikkad az agyam, és csak egy kis nyugalomra vágyom. Mostanában egyre később járok haza, hogy ne kelljen ezt hallgatni.”
A feleségben az a kép alakult ki a párjáról, hogy érzelmi analfabéta, unalmas és kuka. A férj pedig azt gondolja a feleségéről, hogy egy zsörtölődő házisárkány, aki az örökös igényeivel üldözi őt.
És persze mindegyikük a másikat hibáztatja.
Mi történt itt?
Bemerevedett a kapcsolat. A pár mindkét tagjának van egy kialakult képe a másikról, a kapcsolat megkövült. Hogyan lehet, hogy azok az emberek, akik pár éve még odavoltak egymásért, most csak a hibát látják meg a másikban?
Így válik a nő sárkánnyá
A nő közelségre vágyik, ezért beszélgetni szeretne. A férfi viszont olvasgatna, tévézne, netezne, és szeretne kibújni a nő kérése alól. A helyzet megismétlődik egyszer-kétszer. A nő egyre erőszakosabban szeretne beszélgetni, a férfiben pedig kialakul a rutin az elhúzódásra. Minél erősebben próbálkozik a nő, a férfi annál nagyobb erővel nyomja őt vissza, és húzódik el a csigaházába. Minél inkább elhúzódik a pasi, a nő annál kétségbeesettebben próbál a közelébe férkőzni. Tehát egy körkörös egymásra hatás alakul ki. (Ezt úgy is hívják a pszichológiában, hogy cirkuláris okság.) Vagyis kölcsönösen megtanítják egymást egy olyan viselkedésre, amitől a legjobban rettegnek. Ezzel beindul egy lefelé menő spirál, amelynek során a nő figyelemért könyörög, a férfi pedig szép lassan allergiás lesz a túlzott közelségre.
A pár két tagjának egymásról alkotott képe ennek megfelelően alakul. A nő úgy érzékeli a férjét mint aki állandóan távol van, megközelíthetetlen, bezárkózik, és soha nem elérhető számára. A férfiben pedig az a kép alakul ki a feleségéről, hogy örökké csak követelőzik, nyomul, rámászik.
Vagyis mindkettőjükben kialakul egy mitikus kép a másikról, és csak azokat a dolgokat fogják észrevenni egymás viselkedésében, ami ezt a képet megerősíti. És persze azt sem veszik észre, hogy ők tették egymást ilyenné. A férj nem veszi észre, hogy ő csinált a feleségéből egy zsörtölődő boszorkányt, és a feleségnek sem tűnik fel, hogy a férje az ő viselkedése elől menekül. Mindketten a legjobb szándékkal és sok-sok energiával éppen azt váltják ki a másikból, amitől a legjobban félnek.
Rejtett kommunikáció
Ebben a helyzetben aztán a legártatlanabb kérdés is azonnal vitát fog provokálni. Ha a férj indulni készül, és a nő tényleg ártatlanul megkérdezi, hogy „hová mész?”, mire a férj azonnal robbanni fog, mert a szabadságában érzi magát korlátozva.
Ráadásul az érzéseiket is elrejtik egymás elől. Például a nő soha nem fogja bevallani, hogy időnként mennyire jól érzi magát egyedül, mert attól tart, hogy ha ezt elmondja, a párja még kevesebb időt fog otthon tölteni. A férfi sem fogja bevallani, hogy mennyire jól érezte magát a múltkor vacsora közben, amikor olyan jót beszélgettek, mert attól tart, hogy akkor most már mindig ezt kell majd csinálni.
És akkor jönnek a barátok
Sajnos a barátok sokszor csak ráerősítenek erre a helyzetre. Mit csinál a nő a barátnőivel? Panaszkodik. „Nagyon rossz a helyzet. Az én Gézám soha nincs otthon, nem lehet vele beszélgetni. Még szerencse, hogy néha úgy alakítom a helyzetet, hogy együtt legyünk. Máskülönben nem is látnám”. És hogy reagálnak erre a rokonok, barátok? „Én nem hagynám, hogy velem ezt csinálja! Biztos nem engedném, hogy ilyen későn járjon haza. Jobb, ha rajta tartod a szemedet!”
És milyen tanácsot kap a pasi a haveroktól? „Én nem hagynám, hogy velem ezt tegye! Tennék róla, hogy mindig elszabadulhassak otthonról.”
Vagyis a barátoktól, rokonoktól kapott tanácsok csak még jobban elmérgesítik a helyzetet, és abban a viselkedésmódban erősítik meg a pár mindkét tagját, ami egyre jobban mérgesíti majd a konfliktust. Az a baj a barátokkal, hogy ők csak az egyik történetet hallják, és úgy ítélik meg, hogy ez „a” történet. Pedig egy kapcsolatban nem csak egyetlen történet létezik. Mindig van legalább kettő. Így aztán a baráti „jó tanácsoktól” csak még súlyosabbá válik a helyzet.
Mit lehet tenni?
- Ne a barátaiddal akard megoldani a problémát, hanem a pároddal.
- Hagyd abba a gondolatolvasást! Amikor a párod munkára hivatkozva belebújik a laptopjába, ne gondold azt, hogy csak a beszélgetés elől akar menekülni! Törekedj arra, hogy a párod viselkedésében ne csak azokat a jeleket vedd észre, amelyek alátámasztják a róla kialakult véleményedet! Felfigyelhetsz például arra is, hogy néha kedves, vicces, figyelmes. Lehet, hogy vannak jó tulajdonságai is.
- Hagyd abba az ítélkezést! Amikor kialakul bennünk egy kép a másikról, akkor masszív ítéletet mondunk róla: „távolságtartó vagy”, „unalmas vagy”, „folyton belém csimpaszkodsz”. Ezek a kijelentések eltorzítják az észlelésünket, és megakadályoznak abban, hogy normálisan tudjunk kommunikálni.
- Kössetek egyezséget! A tárgyalásos megbeszélés alkalmas arra, hogy megtaláljátok a helyes arányokat, és megszakítsátok az ördögi kört. Például megállapodhattok abban, hogy minden héten egy estét szigorúan kettesben töltötök, viszont a férj hetente egyszer nyugodtan késhet, dolgozhat, focizhat, sörözhet a haverokkal. Ha mindketten betartjátok a megállapodást, mindketten megkapjátok azt, amire a leginkább vágytok.
- Ha magatokban nem tudtok megegyezésre jutni, még mindig felkereshettek egy mediátort vagy egy párkapcsolati coachot, aki segít kibogozni a helyzetet, mert ő mindkét történetet hallani fogja.
fotó: pixabay.com
Erről a témáról a Párkapcsolat rovatban olvashatsz többet!
